Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for

  • Author or Editor: László Kalabay x
Clear All Modify Search

A közlemény a magyar alapellátási rendszerben korábban körzeti, ma háziorvosok által végzett tudományos kutatások történetét, eredményeit és a jelenlegi helyzetet tekinti át, előremutató javaslatokkal a jövőre nézve. Beavatja az olvasót ennek a területnek sajátosságaiba, vizsgálómódszereibe, céljaiba. Áttekinti és összehasonlítja az Európában és Magyarországon vizsgált kutatási témákat, eredményeket, infrastrukturális különbségeket és perspektívákat, információt ad a téma iránt érdeklődő olvasónak a további tájékozódás forrásaihoz.

Open access

A háziorvosok díjazása többnyire a fejkvótán vagy teljesítményükön, néhány országban ezek kombinációján alapszik. Munkájukról beszámolókat, jelentéseket készítenek, amelyek a beteg azonosító adatait, a felállított diagnózist és az alkalmazott kezelést tartalmazzák, a közleményben országonként részletezve. Mindezeken kívül a vényírás sajátosságait, a felírt gyógyszerek térítését, valamint a szakorvosi konzíliumokra vagy a kórházba való utalás adminisztratív kötelezettségeit is elemezték. Az európai és hazai előírásokat összehasonlítva megállapítható, hogy a magyar jelentési kötelezettségek esetenként gyakoribbak, általában sokkal részletesebbek, gyakran egymást átfedők, és a kért adatok célja és szükségessége nem mindig érthető. Az adminisztratív feladatok a kuratív tevékenységre fordított időt jelentősen csökkentik, nagyfokban gátolják a háziorvos kapuőrfunkcióját, prevencióra pedig szinte egyáltalán nincs idő. Hivatalos verzió hiányában az alkalmazott háziorvosi software-ek száma túl sok, minőségük eltérő, egymással nem kompatibilisak. Az adminisztratív feladatok és a jelentési kötelezettségek felülvizsgálata indokolt lenne, célszerűen csak azon adatokra szűkítendően, amelyeknek epidemiológiai és/vagy lényeges gazdasági konzekvenciája van, jobban figyelembe véve az adatvédelmi szempontokat is.

Restricted access

Az egészségügyi dolgozók életmódját, egészségi állapotát, szociális körülményeit világszerte vizsgálják. A kelet-európai országokban kevés vizsgálat történt ebben a témakörben, és még kevesebbet publikáltak. Ez a tanulmány megpróbálja összehasonlítani az orvosok egészségi állapotát, a szakmai pálya jellemzőit és néhány szociológiai tényezőt 25 évvel a diplomaszerzés után. Az eredményeket nemek között és szakmai csoportok (alapellátási, manuális, nem manuális és diagnosztikus) között hasonlították össze. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 1979-ben végzett 228 orvos válaszolt a kérdőívben megadott kérdésekre. Több férfi választott manuális szakmát, míg a nők körében az alapellátási szakmák voltak népszerűbbek. A nők gyakrabban kényszerültek munkahelyük vagy szakterületük módosítására, mint a férfiak. A férfi orvosok átlagos gyerekszáma 2,26, míg a nőké 1,87 volt. A legnagyobb testsúlynövekedést az alapellátási szakmát választó férfiak és a nem manuális szakmát űző női orvosok körében regisztrálták. A magas vérnyomás és a rendszeres szűrővizsgálatok elhanyagolása gyakoribb volt a férfiak körében, akik nem mindig voltak megfelelően kezelve. A fizikai aktivitás és a sportra fordított idő jelentősen csökkent a végzés után, és a kedvelt sportok is gyakran mások voltak. A női orvosok fontosabbnak tartották a rendszeres testedzést. A dohányzás főleg a manuális szakmát űző férfiak és az alapellátásban dolgozó nők körében volt gyakoribb. A manuális szakmában dolgozók és a nem manuális szakmájú nők gyakrabban fogyasztottak alkoholt. Ha betegek voltak, a férfiak megbízhatóbban követték a kezelőorvos tanácsait. Az orvosok saját egészségi állapotukat jobbnak ítélték, mint hasonló korú betegeikét. Idegen nyelveket a férfiak nagyobb arányban beszéltek. Az évfolyamból a válaszadók 10%-a szerzett tudományos fokozatot.

Open access
Authors: Krisztián Vörös, Károly Cseh and László Kalabay

A máj által termelt fetuin-A (eredeti nevén α2-Heremans–Schmid-glikoprotein) szerteágazó funkciókkal bíró molekula. Bár negatív akutfázis-fehérje, szerepe a szubklinikus gyulladásban vitatott. Gátolja az inzulinreceptor autofoszforilációját, szérumkoncentrációja korrelál az inzulinrezisztenciával. A zsírsejtek működészavarát okozza. Szérumszintje összefügg az elhízással és a nem alkoholos zsírmájbetegséggel. Bár ezen tulajdonságai alapján azt várnánk, hogy az atherosclerosis progresszióját segíti, cardiovascularis betegségekben játszott szerepe ennél összetettebb. A fetuin-A a szöveti és a vascularis kalcifikáció természetes gátlómolekulájaként az atherosclerosisban védő szerepet tölt be. A szerzők a fetuin-A artériakalcifikációban és cardiovascularis betegségekben betöltött szerepét és prognosztikai értékét tekintik át, kitérve az ellentmondásosnak tűnő irodalmi eredmények magyarázatára és a lehetséges jövőbeni kutatási irányokra is. Orv. Hetil., 2014, 155(1), 16–23.

Open access
Authors: Péter Vajer, Ferenc Tamás, Róbert Urbán, Péter Torzsa and László Kalabay

Bevezetés: Az invazív pneumococcusbetegség előfordulása 50 éves kortól emelkedik. Vakcináció ajánlott, az átoltottság mégis igen alacsony. Célkitűzés: A szerzők az influenza ellen oltottak tájékoztatásának, a tájékoztatást nyújtó kilétének hatását vizsgálták az oltás felvételére. Módszer: Húsz praxisban, a 2012/2013-as influenzaoltási kampányban megjelenő 50 év feletti személyek kérdőívet töltöttek ki és tájékoztatást kaptak a pneumoccusvakcináció fontosságáról. Eredmények: 4000 személy közül 576 kért receptet, a nők 16,5%-a, a férfiak 11,6%-a (OR 1,67; CI 95% 1,37–2,04; p<0,001), átlagéletkoruk 70,95 év, illetve 69,8 év volt (OR 1,01; CI 95% 1,00–1,02; p<0,05). Családorvosi tájékoztatás esetén a védőoltást kérők aránya 33,6%, asszisztensnő általi tájékoztatás esetén 8% volt (OR 6,33; CI 95% 5,23–7,67; p<0,001), a védőoltást felvevőknél ez az arány 17,7%, illetve 4,4% volt. A családorvosok 6,3-szer több vakcinát adtak be, mint az azt megelőző évben (p<0,001). Következtetések: A családorvosok a pneumococcusvakcinációval kapcsolatban hatékonyabb tájékoztatást nyújtanak, mint az asszisztensek. Az intenzív tájékoztatás jelentősen növeli a pneumococcusvakcináció felvételi arányát. Orv. Hetil., 2015, 156(5), 186–191.

Open access
Authors: Ajándék Eőry, Xénia Gonda, Péter Torzsa, László Kalabay and Zoltán Rihmer

A major affektív kórképek diagnosztizálásában, a prognózis megállapításában és a terápiás válasz előrejelzésében egyaránt nagy klinikai jelentőségűvé vált az affektív temperamentumok vizsgálatára kifejlesztett, 2005-ben publikált önjellemző kérdőív (Temperament Evaluation of Memphis, Pisa, Paris, and San Diego Autoquestionnaire [TEMPS-A]). Az életkor során stabilan megmaradó temperamentumok azonban nemcsak betegségre hajlamosító, hanem az egyes kultúrák jellegzetességét megőrző pozitív tulajdonságokat is hordoznak magukban. Az önjellemző kérdőívvel végzett, dinamikusan fejlődő kutatások eredményeként pedig a pszichiátriai határterületek és a nem pszichiátriai betegségek háttere is vizsgálhatóvá válik, új értelmet adva a pszichoszomatikus betegség fogalmának. Összefoglaló közleményükben a szerzők áttekintik az affektív temperamentumok neurobiológiai hátterét és klinikai vonatkozásait, kitekintve a kutatás jövőbeli irányvonalaira. Orv. Hetil., 2011, 152, 1879–1886.

Open access
Authors: Péter Torzsa, Márta Novák, István Mucsi, Ágnes Ádám and László Kalabay

Az obstruktív alvási apnoe az alvás alatti leggyakoribb légzészavar, kiemelt fontosságú kórkép az alvászavarok körében. Az össznépességben gyakorisága 2–4%, és legfontosabb jellemzője a felső légutak alvás alatti ismétlődő részleges vagy teljes elzáródása, amelyet oxigéndeszaturáció és hirtelen ébredés követ. A klinikai kép megjelenése komplex. A kórkép gyanúját veti fel a hangos horkolás légzésszünetekkel, amelyhez túlzott nappali aluszékonyság társul, de gondolnunk kell erre a betegségre terápiarezisztens hypertonia, szívelégtelenség, szívritmuszavarok, stroke vagy depresszió, memóriazavar esetén is. Az obstruktív alvási apnoe felismerésében fontos szerepe van a családorvosnak, aki a vezető tünetek alapján és a Berlin-kérdőív segítségével könnyen azonosíthatja a nagy kockázatú betegeket. A kiszűrt betegeket további kivizsgálás és terápiabeállítás céljából alváslaboratóriumba kell irányítani poliszomnográfiás vizsgálatra.

Restricted access
Authors: Péter Torzsa, Lilla Szeifert, Klaudia Dunai, László Kalabay and Márta Novák

A depresszió a külföldi és hazai felmérések szerint is a leggyakoribb pszichiátriai tünetegyüttes. Nyugat-Európában a major depresszió élettartam-prevalenciája 13%, egyéves prevalenciája 4% körül alakul. Magyarországon is hasonló a súlyos depresszió előfordulási aránya; a családorvosnál megjelenő betegek mintegy 5–8%-ánál diagnosztizálható valamilyen depresszív zavar. A megbetegedés nők körében és az életkor előrehaladtával gyakrabban fordul elő. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a depresszió jelenleg a harmadik leggyakoribb munkaképesség-csökkenésért felelős betegség. A kórkép jelentőségét növeli, hogy nagymértékben rontja az életminőséget, gyakran társul szorongással, alvászavarokkal, alkohol- és drogfüggőséggel, valamint egyes szomatikus kórképekkel. A depresszió az öngyilkosság legfőbb rizikófaktora. A depresszió szűrésében, diagnosztizálásában nagy szerep jut a családorvosnak. Nemcsak a levert hangulatról, szomorúságról, öngyilkossági gondolatokról panaszkodó beteg esetén kell depresszióra gondolni, hanem szervi betegséggel nem magyarázható egyéb tünetek, fejfájás, fáradékonyság, hasi fájdalom, gastrointestinalis panaszok, testsúlyváltozás esetén is. A családorvosnak megfelelő ismeretekkel kell rendelkeznie a különböző terápiás lehetőségekről – pszichoterápiás módszerekről, antidepresszív gyógyszerekről, egyéb terápiás lehetőségekről –, hogy betegét hatékonyan tudja kezelni, szükség esetén a pszichológussal, pszichiáter szakorvossal együttműködve. Jelen közleményünkben bemutatjuk a depresszió jelentőségét és előfordulási gyakoriságát vizsgáló irodalmi adatokat, valamint összefoglaljuk a depresszió diagnosztikus és terápiás lehetőségeit a családorvosi gyakorlatban.

Open access
Authors: Szilvia Ádám, Péter Torzsa, Zsuzsa Győrffy, Krisztián Vörös and László Kalabay

A családorvosok szerepe a betegellátásban központi jelentőségű. A nagyszámú orvos-beteg találkozás, a fizikai és érzelmi megterhelés munkahelyi stresszhez és kiégéshez vezethet. Tudomásunk szerint eddig nem folyt olyan vizsgálat Magyarországon, amely a családorvosok kiégéssel kapcsolatos mutatóit térképezte volna fel. Célkitűzés: A kiégés prevalenciájának feltárása magyarországi családorvosok és családorvosi rezidensek körében. Módszerek: Feltáró/leíró jellegű keresztmetszeti vizsgálat önkitöltős kérdőíves felméréssel 453 háziorvos és 43 háziorvosi rezidens részvételével. A kiégés mérésére a Maslach Burnout Inventory-t (MBI-GS) használtuk. A kiégés szintjének megállapításához az emocionális kimerülés, a cinizmus/deperszonalizáció és a teljesítménycsökkenés átlagát (SD) számoltuk ki férfiak és nők, valamint orvosok és rezidensek között. A kiégés szintjének, illetve fokának (alacsony, közepes, illetve magas fokú kiégés) nemek és foglalkozási csoportok (orvos vs. rezidens) közötti összehasonlítását a kiégés összes dimenziójában független mintás t -teszttel, illetve χ 2 -teszttel végeztük. A kiégés szociodemográfiai stresszorait lineáris regressziós analízissel vizsgáltuk. Eredmények: A rezidensek szignifikánsan kisebb szintű cinizmusról/deperszonalizációról [ t (df): 2,8 (476); p < 0,01)] és teljesítménycsökkenésről [ t (df): 2,0 (485); p < 0,05] számoltak be, mint a családorvosok. A kiégés szintjében szignifikáns nemi különbséget nem találtunk. Szignifikánsan több háziorvos számolt be magas [χ 2 (df) = 5,9 (1); p < 0,05] és közepes [χ 2  (df) = 4,6 (1); p < 0,05] fokú deperszonalizációról, mint rezidens. Az orvosok közel harmada számolt be magas fokú emocionális kimerülésről, közel 60%-uk magas fokú deperszonalizációról, és közel 100%-uk magas fokú teljesítménycsökkenésről. A foglalkozás jellege, vagyis a rezidencia bizonyult a deperszonalizáció legerősebb negatív prediktorának (β = –0,09, 95%-os CI –0,22 – –0,002). Következtetések: A magyar családorvosok körében a kiégés prevalenciája kiemelkedően magas, a magas fokú teljesítménycsökkenés pedig majdnem minden háziorvost érint. A rezidensi munka szignifikáns védő kapcsolatot mutatott a deperszonalizációval. Eredményeink új adatokat szolgáltatnak a kiégés magyarországi és nemzetközi kutatásához.

Open access
Authors: Péter Torzsa, László Kalabay, Ágnes Ádám, Márta Novák and István Mucsi

Egyre több adat támasztja alá, hogy az obstruktív alvási apnoe a szív-ér rendszeri betegségek, elsősorban a hypertonia, a myocardialis infarctus és a stroke kockázati tényezője. Szintén nem elhanyagolható jelentőségűek a következményes hypersomnia okozta baleseti kockázatok, valamint a kórkép neuropszichiátriai szövődményei (kognitív hanyatlás, depressziós tünetek, teljesítménycsökkenés, memóriazavarok, koncentrációs nehézségek, életminőség-csökkenés stb.). Az obstruktív alvási apnoénak számos társadalmi és gazdasági következménye is van. A családorvosnak fontos szerepe van a kórkép kiszűrésében, felismerésében. A hatékony szűrés révén jobban megelőzhetők a súlyos, irreverzíbilis szövődmények, jelentősen javítható a betegek életminősége. A betegek kivizsgálását, kezelését, gondozását a családorvosnak az alvásközpont szakorvosával együttműködve kell végeznie. Orv. Hetil., 2010, 42, 1725–1733.

Open access