Absztrakt

A szibériai vogul és osztják kultúrától idegen fogalmakat (foglalkozások, események, cselekvések stb.) a bibliafordítók általában körülírják, magyarázzák, pl. vogul сaккон тотнэ хумыт ‘írástudók’ (tkp. ‘törvény hozó férfiak’), osztják закона утăлтăты ёх ‘írástudók’ (tkp. ‘írás tudó nép’). A fordításokban leginkább a melléknévi igenevek játszanak szerepet. A folyamatos melléknévi igenév ugyanis önmagában (elliptikusan) nem fejezi ki a személyt, ezért a cselekvést végrehajtó személyek kifejezésére az igenév után a vogul хoтпа ‘valaki, személy’, хум, oйка ‘férfi, bácsi’, osztják хoят ‘ember’, ху ‘férfi’, ill. ёх ‘emberek’ jelentésű szót használják; pl. vogul ханисьтан хум, osztják утăлтăты ху ‘tanító’ (tkp. ‘tanító férfi’). A főnév, melléknév vagy participium után a fogalom alapjelentésétől függő segédszót használnak: pl. vogul вaрмаль ‘valami, dolog’, ут ‘dolog, való’ vagy нак ‘eset, történet’, osztják вер, oт ‘dolog, tárgy’. Pl. vogul нoх-ялтум нак, osztják нoх питaм вер ‘feltámadás’ (tkp. ‘feltámadott esemény’). Várható, hogy ezek az “üres” szavak agglutinálódnak vagy egy névszóhoz -ság/-ség, vagy egy participiumhoz -ás/-és jelentésben. A grammatikalizáció leginkább a vogul ут, ill. osztják oт esetében indult el. A többi finnugor nyelvben is ilyen “kiüresedett” szavak váltak szuffixummá, tehát grammatizálódtak. Megállapítható, hogy a körülírás a grammatikalizáció kiinduló pontja. Ezekből a – főleg participiumos – szerkezetekből vagy ellipszissel, vagy önálló szavak agglutinálódásával keletkezhetnek rövidebb kifejezések. Az obi-ugor nyelvekben jelenleg ez a folyamat elkezdődött.

Eugen Helimski-Anna Wildmer (eds): Wŭśa wŭśa - Sei gegrüβt! Beiträge zur Finnugoristik zu Ehren von Gert Sauer dargebracht zu seinem siebzigsten Gebursttag. Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altica, Band 57 Harrassowitz Verlag, Wiesbaden, 2002, 385 pp. Uli Lutz-Geron Müller-Arnim von Stechow (eds): Wh-Scope Marking, (Linguistik Aktuell/ Linguistics Today, vol. 37.) John Benjamins. Amsterdam & Philadelphia, 2000, Vi+483 pp.

The objective of this study was to evaluate the effect of long-term melatonin treatment applied during the non-breeding season on semen characteristics, endocrine function of testicles and baseline level of insulin-like growth factor-I (IGF-I) in Awassi rams kept in the temperate continental zone of Europe and used as semen donors in an artificial insemination (AI) programme. On 23 February (day 0), slow-release melatonin implants were inserted subcutaneously into rams (n = 8). Control animals (n = 8) received no treatment. In both groups, basic semen parameters (concentration, total motility, fast and slow forward motility, morphology), GnRH-induced testosterone response and basal IGF-I concentration were evaluated on days 0, 47 and 71. No differences were found in concentration of spermatozoa, total motility, and numbers of spermatozoa with fast and slow progressive motility and normal/abnormal morphology between the melatonin-treated and the control group. However, in melatonin-treated animals, basal and GnRH-induced testosterone levels were slightly elevated on day 47 and became significantly higher on day 71 (P < 0.05) as compared to controls. There was no difference in plasma IGF-I levels between the groups. In conclusion, slow-release melatonin applied during the non-breeding season improves testicular testosterone production but does not influence the semen characteristics and the IGF-I level of semen donor Awassi rams used in an AI programme and kept in the temperate continental zone of Europe.

Bevezetés: A Hodgkin-lymphoma diagnosztikájában, kezelésében az elmúlt évtizedben jelentős változások következtek be. Cél: Ennek tükrében a szerzők célul tűzték ki az 1995–2004 között a DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinikán elsődlegesen kezelt Hodgkin-lymphomás betegek adatainak áttekintését 2006 januárjában, átlagosan 69 (12–132) hónap követés után. Módszerek: a kórtörténetek adatait SPSS statisztikai programmal értékelték. Eredmények: A 163 beteg átlagéletkora a diagnóziskor 36 (14–75) év volt, bimodális koreloszlással. A leggyakoribb (48,5%) a kevert sejtes altípus volt. A betegek 41,1%-a volt korai stádiumú, legkedvezőtlenebb prognózissal 15,7%-uk bírt, bulky tumort 28,2%-ban észleltek. 7 betegnél radioterápiát, 63-nál kemoterápiát és 92-nél tervezett kombinált kezelést alkalmaztak. A sugárkezelések 61,6%-a érintett mezős volt, 61 beteg cyclophosphamid, vincristin, procarbazin, prednisolon, adriamycin, bleomycin, vinblastin; 87 beteg adriamycin, bleomycin, vinblastin, 7 pedig egyéb kemoterápiát kapott. Az elsődleges kezelésre 146 komplett, 10 parciális remisszió jött létre, 6 beteg nem reagált. 10 részleges remisszióban lévő és 5 nem reagáló beteget tovább kezeltek. 27 komplett remisszióban lévő betegnél alakult ki relapszus, közülük 15-nél történt nagy dózisú kezelés autológ perifériás haemopoeticus őssejt-transzplantációval. A követési idő alatt 18 beteg halt meg, 11 a lymphoma progressziója vagy a kezelés szövődménye, 6 második tumor, 1 egyéb ok miatt. Betegeik 10 éves prognosztizált teljes túlélése 83% (részletesen: korai, majd előrehaladott kedvező vs kedvezőtlen: 100% vs 87,8%, 88,9% vs. 41,6%), az eseménymentes 70% (82,6% vs 70,8%, 64,5% vs 0%) volt. Konklúzió: Hodgkin-lymphomás betegeik kezelési eredményei javultak, azonban arra is rámutatnak, hogy a korai, kedvező prognózisú betegeknél a kezelési toxicitás csökkentendő, míg az előrehaladott, rossz prognózisú betegek (az összes beteg kb. 10%-a) agresszívebb primer kezelését akár a súlyosabb mellékhatások, szövődmények ismeretében is vállalni kell.

Összefoglaló. Bevezetés: A krónikus lymphoid leukémia kezelésében jelentős előrelépést eredményezett az ibrutinibterápia bevezetése. A gyógyszer első vonalbeli és többed vonalbeli kezelése is magas remissziós arányt eredményezett, bár a terápia korai bevezetése és a kedvező genetikai eltérések esetén az eredmények jobbak. A progressziómentes túlélést befolyásoló egyéb tényezőkről azonban még kevés adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: Krónikus lymphoid leukémiás betegek ibrutinibkezelése során a teljes hematológiai remisszió elérését és a progressziómentes túlélés időtartamát befolyásoló tényezők vizsgálata. Betegek és módszer: 47 krónikus lymphoid leukémiás beteg (életkor: 39–84 év, férfi 27, nő 20, követési idő 5–58 hónap, medián 15 hónap) klinikai és laboratóriumi adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: A teljes hematológiai remisszió elérése független volt a betegek nemétől, életkorától, a betegség stádiumától, az immunglobulin gén nehézlánc-variábilis régió státuszától, a genetikai aberrációktól, az abszolút neutrophilszámtól, az abszolút monocytaszámtól és a vörösvértestnagyság-eloszlási görbe szélességétől. A progressziómentes túlélést a komplett remisszió elérése (p = 0,00073) és a magasabb abszolút neutrophilszám (<4 G/l vs. ≥4 G/l, p = 0,022) befolyásolta szignifikánsan, a vörösvértestnagyság-eloszlási görbe szélességértékével való összefüggés pedig statisztikailag határértéken volt (p = 0,065). A Cox-féle regressziós elemzésbe bevont változók közül csak a teljes hematológiai remisszió elérése mutatott szignifikáns hatást a progressziómentes túlélésre (p = 0,0147). Következtetések: A teljes hematológiai remisszió elérése az egyéb vizsgált tényezőktől független, szignifikáns hatással bír a betegek progressziómentes túlélésére. Az abszolút neutrophilszám és a vörösvértestnagyság-eloszlási görbe szélessége szintén hasznos kiegészítő prognosztikus marker lehet. Az elemzett esetek száma még alacsony a komolyabb következtetések levonására, azonban így is elmondható, hogy az eredmények egy része már a szakirodalom korábbi eredményeit tükrözi.

Summary. Introduction: The introduction of ibrutinib therapy has led to significant advances in the treatment of chronic lymphocytic leukemia. Both first-line and multiple-lines treatments of the drug resulted in high remission rates, although results were better with early initiation of therapy and favorable genetic abnormalities. However, little data are available on other factors influencing progression-free survival. Objective: To investigate factors influencing the achievement of complete hematological remission and progression-free survival with ibrutinib treatment in patients with chronic lymphocytic leukemia. Patients and metods: Retrospective analysis of clinical and laboratory data from 47 chronic lymphoid leukemia patients (age: 39–84 years, male 27, female 20, follow-up 5–58 months, median 15 months). Results: Achieving complete hematologic remission was independent of patient gender, age, disease stage, immunoglobulin heavy chain variable region status, genetic aberrations, absolute neutrophil count, absolute monocyte count, and red blood cell distribution width. Progression-free survival was significantly affected by complete remission (p = 0.00073), and higher absolute neutrophil counts (<4 G/l vs. ≥ 4 G/l, p = 0.022), the red blood cell distribution width was statistically less significant (p = 0.065). Of the variables included in the Cox regression analysis, only the achievement of complete hematologic remission had a significant effect on progression-free survival (p = 0.0147). Conclusions: Achieving complete hematologic remission, independent of the other factors studied, has a significant effect on patients’ progression-free survival. Absolute neutrophil count and red blood cell distribution width can also be a useful additional prognostic marker. The number of analyzed cases is still low to draw more serious conclusions, but it can still be said that some of the results already reflect previous results in the literature.

Seasonal differences in the resumption of postpartum ovarian activity, milk production and periparturient metabolic status were investigated in lactating non-suckling dairy Awassi sheep in two consecutive experiments. In Experiment 1, autumn-lambing (AL, n = 27) and spring-lambing (SL, n = 37) ewes were investigated. Ovarian activity was monitored by means of individual progesterone (P4) profiles from day 5 to day 100 post partum. Most of the AL dams (89%) ovulated till day 35 after parturition and became cyclic thereafter. Incidence of persistent corpus luteum (CLP) and short luteal phases (sCL) was frequent (18% and 29%, respectively) among non-conceiving dams. In contrast, only 24% of the SL ewes ovulated before day 35. P4 levels during the luteal phase were lower in cyclic animals, and the cycle was longer in SL than in AL animals. No CLP or sCL was detected in the spring-lambing group, and 61% of SL ewes remained acyclic till the end of the trial. Lactation length was significantly longer in SL dams than in AL ewes (P = 0.008). According to the plasma metabolites (BHB, NEFA) and metabolic hormones (insulin, IGF-I, thyroxine) examined, negative energy balance did not appear in any of the animals. However, seasonal differences were seen in IGF-I and thyroxine levels, which were higher in the SL dams. In Experiment 2, influence of additional lighting was studied in autumn-lambing ewes. The long-day photoperiod (LD, n = 23) group was exposed to artificial light from sunset till midnight (approx. 16 h light/8 h dark) from some weeks before the expected date of delivery in mid-September until the end of December. The control group (n = 25) experienced only natural daylength. The first postpartum ovulation tended to occur later in the LD animals than in the controls (P = 0.047). The lactation of the LD group tended to be longer (P = 0.061). NEFA, BHB, insulin, IGF-I and thyroxine levels did not differ between the groups. Conclusions: (i) The ovarian function of the Awassi population is seasonal under temperate continental climate conditions. (ii) The first postpartum ovulation of non-suckling, autumn-lambing dams may occur very early, even before the completion of uterine involution. (iii) Additional artificial lighting may delay the time of first postpartum ovulation in AL ewes. (iv) Postpartum negative energy balance is unlikely to occur in dairy Awassi ewes even in high-producing intensive systems.

By decreasing the volume of the cryoprotective solution it is possible to increase dramatically the freezing speed and — at the same time — reduce the toxicity and osmotic side effects of cryoprotectants (CPA). The objective of our study was to vitrify Day-3 cleavage stage mouse embryos (n = 229) with the cryoloop technology using a new composition of vitrification media. Embryos were exposed to a 2-step loading of CPA, ethylene glycol (EG) and propylene glycol (PG), before being placed on the surface of a thin filmy layer formed from the vitrification solution in a small nylon loop, then they were rapidly submerged into liquid nitrogen. After warming, the CPA was diluted out from the embryos by a 3-step procedure. Survival of embryos was based on morphological appearance after thawing and continued development to expanded blastocysts upon subsequent 48-hour culture. Embryos of the two control groups were either treated likewise except that they were not vitrified, or cultured in vitro without any treatment. Our data show that a high percentage of embryos survived (92.7%) vitrification in the mixture of EG and PG combined with cryoloop carrier and developed normally (89.1%) in vitro after thawing. To our knowledge this is the first report of the successful vitrification of cleavage stage mouse embryos using VitroLoop vitrification procedure.

Abstract

Surface oxyfluorination had been carried out on polypropylene non-woven fabric (PP NWF) samples of different morphologies and pore sizes. The modified surfaces were characterised by Attenuated Total Reflectance Fourier Transform InfraRed (ATR-FTIR)-spectroscopy, FTIR imaging microscopy, X-Ray Photoelectron Spectroscopy (XPS), Electron Spin Resonance (ESR) spectroscopy, Differential Scanning Calorimetry (DSC), X-Ray Diffraction (XRD) analysis, Scanning Electron Microscopy (SEM), dynamic rheometry and Thermo-Gravimetry (TG). ATR-FTIR and XPS techniques revealed the presence of –CF, –CF₂, –CHF and –C(O)F groups. The formed –C(O)F groups mostly got hydrolysed to –COOH groups. The C=O groups of alpha-haloester, and the C=C stretching of the formed –CF=C(OH)– groups could also be detected. Long-lived radicals could be detected on the functionalised surfaces as middle-chain peroxy radicals by ESR spectroscopy. SEM micrographs showed slight roughening of the oxyfluorinated surfaces. Oxyfluorination had no significant effect on the crystalline structure and phase composition of the PP NWF samples supported by DSC and XRD measurements. The molecular mass of the samples were unaffected by the oxyfluorination treatment as proved by oscillating rheometry. The surface modification, however, significantly affected the thermal decomposition but not affected the thermo-oxidative decomposition of PP NWFs. Different morphologies and pore sizes of PP NWF samples resulted in reproducibility of the findings, although did not substantially affect surface functionalisation.

Korszerű kombinált gyógyszeres és sugárkezelés eredményeként a Hodgkin-lymphoma (HL) az egyik legsikeresebben gyógyítható daganatos betegséggé vált. Hagyományos képalkotó eljárásokkal a reziduális masszában az aktív betegség, a nekrózis és a fibrózis elkülönítése nehéz. Célkitűzés: Retrospektív vizsgálatunk célja a restaging FDG-PET vizsgálat prediktív értékének vizsgálata. Módszer: Százhuszonnyolc olyan beteg adatait dolgoztuk fel, akiknél a kezelés utáni CT-vizsgálaton reziduális elváltozás ábrázolódott. Az FDG-PET vizsgálatokat 1995. január és 2005. február között végeztük, a vizsgálattól számított átlagos követési idő 75,5 hónap (20–180 hónap). Eredmények: Nyolcvankilenc beteg (70%) PET-vizsgálata negatív eredményű, 39 betegé (30%) pedig pozitív eredményű volt. A ténylegesen pozitív, ténylegesen negatív, álpozitív, álnegatív betegek száma sorrendben 29, 83, 10, 6. A kezelés utáni FDG-PET szenzitivitása 83%-nak, specificitása 93%-nak, pozitív prediktív értéke 74%-nak, negatív prediktív értéke 93%-nak, pontossága 88%-nak bizonyult. Az FDG-PET-negatív és -pozitív betegek eseménymentes túlélése – Mantel–Cox-analízissel – szignifikánsan (p = 0,0000) különbözött. Következtetések: Eredményeink az irodalmi adatokkal egyezően bizonyítják, hogy negatív FDG-PET vizsgálati eredmény esetén a betegség progressziója, relapszusa hosszú követés során sem valószínű. Az álpozitív eredmény azonban komoly diagnosztikus problémát jelent. Vizsgáltuk, hogy a betegek életkora, a betegség szövettani altípusa, klinikai stádiuma, a kezelés módja befolyásolja-e a vizsgálat pontosságát, de ilyen összefüggést nem tudtunk igazolni. Kimutattuk, hogy a 2000 előtt végzett vizsgálatok között több téves eredmény volt, mint 2000 után, ami a vizsgálók tapasztalatának jelentőségét igazolja.