Search Results

Absztrakt:

Bevezetés: A háromdimenziós (3D-s) modellezés és nyomtatás elősegíti a személyre szabott gyógyítást. A kongenitális szívsebészetben a 3D-modellek a vizuális és taktilis ingerek egyesítésével megkönnyítik a komplex anatómia megértését, hozzájárulnak a műtétek megtervezéséhez és elpróbálásához (virtuális műtét). Használatukkal javulhat a kommunikáció a multidiszciplináris gyógyító csapaton belül, illetve a betegek és hozzátartozóik felé. A 3D-modellek gyakran új anatómiai információt is nyújtanak, és alternatív műtéti megoldásokra sarkallnak. Célkitűzés: Mindezen lehetséges klinikai előnyök megvalósulását vizsgáltuk. Módszer: A komputertomográfiás-angiográfiás adatokból elkészült a szívnagyerek virtuális 3D-modellje, amelyből életnagyságú „vértérfogat”- (átlátszatlan anyagból) és egy 1,5×-es nagyítású „üreges” (rugalmas, áttetsző anyagból) 3D-nyomtatvány készült. A modellek pontosságát a műtéti viszonyokkal ellenőriztük. Eredmények: Tizenkét komplex veleszületett szívbeteg (6 fiú, 6 lány, medián életkor: 11 hónap; tartomány: 6,5–82) szívnagyereinek 3D virtuális és 3D nyomtatott modelljét készítettük el szívműtétre való előkészítés keretében. Az intraoperatív viszonyok milliméteres nagyságrendben igazolták a modellek pontosságát. Az atrioventricularis billentyűk 3D-nyomtatással való ábrázolására a módszer jelenleg nem alkalmas. A modellek 8 esetben pontosították a diagnózist, 6-ban új információt nyújtottak (rendellenes coronaria eredés/lefutás, korábban nem észlelt kommunikáció stb.); 6-ban megváltoztatták a műtéti tervet (például megnyitandó szívüreg, intracardialis korrekció mibenléte stb.), 10 esetben műtéttechnikai segítséget adtak. A 3D-modelleken elpróbált műtéti tervet (Aristotle-rizikó medián: 11; 10–14) minden esetben sikerült kivitelezni. A műtétek (10/12 tervezett reoperáció) során szövődmény, halálozás nem fordult elő. A 3D-modellek tetszési indexe, elfogadottsága mind a szakmai csapat, mind a betegek/hozzátartozók körében magas volt. Következtetés: A 3D nyomtatott szívmodellek válogatott esetekben nagymértékben növelhetik a komplex veleszületett szívhibák műtéteinek biztonságát. Számos előnyük mellett – jelenleg – hátrányuk, hogy az elkészítésükkel járó idő- és anyagi ráfordítás finanszírozására még nincs megfelelő biztosítási háttér. Orv Hetil. 2019; 160(19): 747–755.

Absztrakt

Bevezetés: Az újszülöttkori komplett nagyér-transzpozíció anatómiai korrekciójának (artériás switchműtét) eredményei egy adott ellátás sebészi minőségének indikátorai. Célkitűzés: A betegcsoportok elemzése, az artériás switchműtétek paramétereinek és eredményeinek vizsgálata és elhelyezése az ellátásban. Módszer: A szerzők új, teljes körű congenitalis szívellátást hoztak létre, amelyben az újszülöttkori primer korrekcióra helyezték a hangsúlyt. A nagyér-transzpozíciós betegeket két csoportba sorolták a kamrai sövényhiány megléte alapján. A társuló anomáliákat (például aortaív-hypoplasia) az anatómiai korrekcióval egy ülésben kezelték. Az újszülöttkor után jelentkező betegséget mechanikus keringéstámogatással kezelték a posztoperatív szakban. Eredmények: 2007–2014 között 118 artériás switchműtétet végeztek, 96,62%-os túléléssel. Kamrai sövényhiány társulása nem rontotta a morbiditást-mortalitást. A bal kamra újraedzését segítő mechanikus keringéstámogatás sikeres, és átlagosan 4,5±1,5 nap volt. Következtetések: Az ellátás algoritmusa és a sebészi technika e betegségcsoportban standardizálható, ami hozzájárul a magas, szövődménymentes túlélés biztosításához és modellül szolgálhat egyéb újszülöttkori veleszületett szívhibák sikeres kezeléséhez. A mechanikus keringéstámogatás elérhetősége kulcsa az újszülöttkor után jelentkező betegség gyógyításának. Orv. Hetil., 2015, 156(25), 1014–1019.

Szennyvíziszapból és lignocellulóz-tartalmú növényi hulladékból álló, termofil fázisban lévő komposzthalmokból 21 gombát izoláltunk. A morfológiai és molekuláris módszerekkel azonosított gombák tíz fajba tartoztak, hat termofil fajba ( Aspergillus fumigatus, Aspergillus versicolor, Rhizomucor pusillus, Thermoascus aurantiacus, Talaromyces thermophilus, Thermomyces lanuginosus ) és négy mezofilbe ( Aspergillus oryzae, Aspergillus terreus, Neosartorya fischerii és Trichoderma hamatum ). A két leggyakoribb faj a T. lanuginosus és a T. thermophilus volt, az előbbit nyolc, az ut_

Absztrakt:

Bevezetés: A HAL-RAR az aranyerek kezelésének minimál invazív műtéti technikája, amikor is Doppler-vezérelten azonosítjuk és aláöltjük a haemorrhoidealis artériákat (HAL = Hemorrhoidal Artery Ligation), majd a prolabálódó mucosa mucopexiáját (RAR = Recto Anal Repair) végezzük. Betegek és módszer: A HAL-RAR-műtétet a „hagyományos”, haemorrhoidectomia alternatívájaként végeztük III. fokú, illetve válogatott esetben néhány II. fokú nodusnál. A vizsgált időszakban 45 műtétet végeztünk a fenti módszerrel. Valamennyi műtét általános vagy spinális érzéstelenítésben történt. Eredmények: Három betegnél észleltünk műtét utáni szövődményt, valamennyinél az elbocsátásuk után. Egy betegnél perianalis thrombosis jelentkezett a műtét utáni 7. napon, míg egy betegnél műtét utáni vérzést észleltünk a műtétet követő 17. napon, mindkét beteget újra operáltuk. A harmadik betegnél a műtét utáni negyedik napon subfebrilitas jelentkezett, antibioticum adását követően panaszmentessé vált. Egy anticoagulált beteg kivételével valamennyi beteget egynapos sebészet keretében láttuk el. A HAL-RAR-műtét után a betegek kisebb műtét utáni fájdalomról számolnak be, és elégedettek a műtéti eredménnyel 1 évvel a műtét után is. Következtetések: A HAL-RAR-műtét egynapos sebészeti ellátásra ideális, minimálisan invazív eljárás tartósan jó eredményekkel.

We present an 11-year-old male child with an enormous appendix that was regarded as an appendiceal mucocele. The disorder is very rare and usually appears in middle aged patients. It is a clinical diagnosis. It could cause a variety of symptoms, especially, acute appendicitis and unidentified lesion in the right iliac fossa. According to the reasons, it could be just a curiosity without any relevancy or the sign of a malignant lesion with bad prognostic factors. The histopathological findings prove the origin.

Jelen esetismertetésben egy monomorf epiteliotróf T-sejtes lymphoma (MEITL) miatt gondozott betegünk kórtörténetét mutatjuk be. A kórkép felfedezésekor bélperforáció és keringést megingató vérzés történt. Műtéti ellátást követően kezeltük osztályunkon. A kórlefolyás rendkívül agresszívnek bizonyult, a kemoterápiát brentuximab vedotinnal kombináltuk, végül a második komplett remissziót követően sikerült autológ őssejt-átültetésig eljuttatni a beteget.

A felnőttkorban operált veleszületett szívhibák között vezetnek az I. rekonstrukciós beavatkozások: a) frissen felismert betegségek, b) megelőzően inoperábilisnak ítélt kórképek, c) pulmonalis hypertonia, jobbkamra-elégtelenség miatt „elkésett” műtétek. Növekszik a II. REDO műtétek száma: a) residuumok korrigálása, b) kinőtt, diszfunkciós homograftok cseréje, c) műtéti/intervenciós korrigálás utáni recoarctatio (aneurysma, dissectio) sebészete, d) aorta valvulotomia/valvuloplastica, illetve társvitiumok (TGA) korrigálásának következményeként Ross-műtét, műbillentyű-beültetés . Betegek, eredmények: A 2001–2008 között végzett 4496 műtét közül 166 volt fiatal-felnőtt korú (16–52, átlagéletkor: 28 év) (Ia: 77, Ib: 15, Ic: 4, IIa: 11, IIb: 22, IIc: 9, IId: 28). Műtéti mortalitás nem volt, 1 beteg pulmonalis hypertoniás krízisben, 1 jobbkamra-elégtelenség miatti malignus ritmuszavarban, 2 többszerv-elégtelenségben halt meg. Konklúzió: A rizikófaktorokat a pulmonalis hypertonia és a jobbkamra-elégtelenség jelenti. A bonyolult sebészi megoldások a „congenitalis szívsebész” számára nem jelentenek problémát, de koraibb diagnózisok, terápiában az extracorporalis membránoxigenátor használata az eredményeket javíthatja.

Absztrakt:

Myeloma multiplexes betegek csontlaesióinak pontos detektálására az egyik legérzékenyebb képalkotó eljárás a gerinc/csontozatot leképező diffúziósúlyozott magnetikus rezonancia, mely a korai stádium rögzítésére, a terápia hatásosságának követésére alkalmas módszer, ezenkívül még a csontvelő vascularisaltságáról és cellularitásáról is nyújt információt. Célkitűzés: Intézményi felmérésben 2009–2017 között osztályunkon kórismézett, kezelt myelomás betegeknél a diagnóziskor, ill. relapszus/progresszió időpontjában készített MR előtt vett csontvelő (aspirátum, csontvelő-biopszia) plazmasejtes infiltrációjának mértékét vetettük össze az MR eredményével. Betegek és módszer: 2009-től Philips Achieva 3T készüléken diffúziósúlyozott módszerrel készített teljes gerinc felvételeken elemeztük a myelomás csontlaesiók méretét, számát, kiterjedtségét, meghatároztuk a víz Brown-féle mozgásából származtatott mennyiségi együtthatót (apparent diffusion coefficent, ADC, cut-off 0,60), melyet összevetettük a csontvelő plazmasejtes infiltrációjának százalékával (10–25; 26–35; 36–50; >50). Statisztikai elemzést az SPSS Statistical Program 13.0 alkalmazásával végeztünk (korreláció analízis). Eredmények: 149 myelomás beteg közül 70 esetben készült induló MR és csontvelővizsgálat, 25-ben relapszus/progresszió esetén újabb MR/csontvelő, melyet összevetettünk a korábbiakkal. Kórlefolyásuk során nyolcnál kétszer, két betegnél 3–4× történt ismételt MR/csontvelő-analízis. A diagnóziskor számított plazmasejt-infiltráció mértéke nem korrelált az ADC_max értékkel (Spearman-féle korrelációs együttható 0,12; r ₂ = 0,012, p = 0,322), a kezelés utáni plazmasejt-infiltráció szignifikáns csökkenést mutatott a kórisme idején készítettel (p = 0,01). A kórlefolyás, újabb kezelés során készített MR/ADC_max értékek azonban korreláltak a klinikai/radiológiai képpel (20/25). Következtetések: Adataink alapján a myelomás csontvelő plazmasejtes infiltrációja a kórisme idején nem mutatott párhuzamot a diffúziós koefficienssel, valószínűleg a csontvelőminta a gócos myelomás eltéréseket nem kellően reprezentálja, ill. az ADC-mérés további finomítása, a lemért terület pontosítása szükséges. A kórlefolyás alatt megismételt MR/ADC_max értékek párhuzamot mutattak a myelomás gócok változásával, ezért a diffúziósúlyozott MR alkalmas módszer a myelomás csontlaesiók detektálására és a kezelés képi kontrolljára.

A normálistól eltérő, alacsonyabb testhőmérséklet, hypothermia terápiás alkalmazása az elmúlt évtizedben újra előtérbe került a neurológiai károsodás megelőzése, kialakulása esetén, illetve mértékének csökkentése érdekében. Használata nemcsak a szív- és idegsebészetben, hanem számos más, idegrendszeri sérüléssel vagy annak magas kockázatával járó folyamatban jótékony hatásúnak bizonyult. Jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen olyan terápiás eszköz, amely az újraélesztésen átesett betegek neurológiai kimenetelét bizonyítottan javítja egy komplex folyamat révén, csökkentve az agy oxigénfelhasználásának és -ellátásának arányát. Jótékony hatása mellett számos olyan élettani és kórélettani hatással rendelkezik, amelyek pontos ismerete elengedhetetlen, hiszen ezek akár életet veszélyeztető állapotot is eredményezhetnek. Mindezek miatt nagyon fontos, hogy a terápiás hypothermiát csak olyan szakemberek használják, akik pontosan ismerik annak hatásait, és felkészültek a káros mellékhatások megelőzésére, illetve kivédésére. Írásunkban a hypothermia különféle szervekre, szervrendszerekre kifejtett élettani hatásait foglaljuk össze. Orv. Hetil., 2011, 152, 171–181.

Összefoglaló. Bevezetés: A haldoklást minden korban kulturális és vallási szabályok vették körül, melyek a mai napig hatnak a társadalomban. A 21. században számos beteg a kórházban, az intenzív osztályon fejezi be életét, ahol nem ritkán kerülhet sor életvégi döntés meghozatalára. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja annak feltárása volt, milyen hatással van az orvosok és ápolók vallásossága a kezeléskorlátozással kapcsolatos döntésekre az intenzív osztályon. Módszer: Magyarországi intenzív osztályokon dolgozó orvosok és szakdolgozók körében végeztünk kérdőíves felmérést a vallás életvégi döntésekre gyakorolt hatásáról. 189 orvos és 105 ápoló által anonim módon kitöltött kérdőívet elemeztünk. Eredmények: Az intenzív osztályra történő betegfelvételre nem volt hatással a vallásosság, azonban a szabad ágyak száma a vallásos orvosokat erősebben befolyásolta, mint az ateista és választ nem adó orvosokat (<0,0001). A vallásukat gyakorló orvosok szignifikánsan jobban figyelembe vették a hozzátartozó kérését, mint az ateisták (p = 0,0002). A vallásos ápolók gyakrabban folytatnák a beteg kezelését a hozzátartozó kérése ellenére is, ha még látnának esélyt a gyógyulásra, mint a nem vallásosak. Következtetés: Vizsgálatunk alátámasztotta, hogy a világnézet befolyásolja az orvosokat és ápolókat az élet végéről hozott döntésekben. A kezeléskorlátozásról hozott döntés összetett, elengedhetetlen megismerni hozzá a beteg és családjának haldoklással kapcsolatos vallási szokásait, mivel jó életvégi döntés a világnézeti szempontok figyelembevétele nélkül nem hozható. Orv Hetil. 2021; 162(51): 2047–2054.

Summary. Introduction: Death has always been surrounded by habits in all ages, influenced by cultural and religious differences. Many patients finish their lives at intensive care units where end-of-life decisions are the part of everyday practice in the 21th century. Objective: The goal of our study was to assess how the religious beliefs of physicians and nurses affect their decision on therapy restriction. Method: We have performed questionnaire-based enquiries among physicians and nurses working at intensive care units on how religion affects end-of-life decisions. We have analyzed the anonymous questionnaires filled out by 189 physicians and 105 nurses. Results: Our results have confirmed the hypothesis that religion affects decision making about therapy restriction. Patients’ admissions were not affected by religious beliefs, but the number of available patient beds influenced the religious physicians more than the atheists ones or the non-responders (<0.0001). Actively religious physicians complied significantly better with the relatives than atheists (p = 0.0002). Religious nurses would continue patient treatment even against the will of relatives more often than atheists if they see a chance for recovery. Conclusion: The study supports that religion influences physicians and nurses in their end-of-life decisions. Decisions on therapy restriction are complex; it is important to find out religious beliefs and perception of death among patients and families because good end-of-life decision cannot be made disregarding religious considerations. Orv Hetil. 2021; 162(51): 2047–2054.