Search Results

Abstract

The site of Tiszagyenda-Búszerző dűlő became known during the archaeological and field surveys prior to the construction of the Tiszaroff Dam. The site covered the northern part of a large contiguous Migration Period settlement, the southern extents of which were discovered within the same project.

The settlement occupying both banks of the Tisza River's backwater had been inhabited for centuries. The first settlers in the Bronze Age (leaving behind three burials) were followed by the Sarmatians (seven burials), Gepids (nineteen burials), Avars (seven burials) and finally tribes of Hungarian conquerors (81 burials). Besides of the linear graveyards of common people, solitary, richly-furnished graves of the Gepid and the Avar Periods were also found.

The solitary grave of an armed man was unearthed on the west bank of the Tisza's backwater. His horse and his dog, cut in half and thrown over the horse, were buried a couple steps away in a separate grave. Grave No. 1660 is of especially outstanding archaeological value. Dated by the solidus of Byzantian Emperor Maurikios Tiberius (582–602), the grave held rich finds decorated with Early Christian symbols. The mounts of the swordbelt and his belt-set refer to Lombard and Merovingian connections. The Gepid-Germanic warrior of Gyenda was buried in the early Avar period after the collapse of the Gepid Kingdom in 567–568, in the first decade of the 7^th century.

Absztrakt

Bevezetés: A megnagyobbodott, akár a tracheát is komprimáló pajzsmirigy műtéti kezelése legtöbb esetben a totális thyreoidectomia, amely mind a fej-nyak sebészek, mind az általános sebészek körében ismert eljárás. A megnagyobbodott pajzsmirigy az esetek körülbelül 1–10%-ában a szegycsont mögé ér, ezáltal eltérő műtéti technikát igényel az eltávolítása. Betegek és módszerek: Munkacsoportunk 2000–2014-ig 182 substernalis struma miatt végzett műtétet. Substernalisnak azon pajzsmirigylebenyeket tekintettük, amelyek legalább a jugulum szintje alá értek. Retrospektíve vizsgáltuk a 182 esetet, amelyek substernalisan elhelyezkedő pajzsmirigylebenyek miatt kerültek műtétre az elmúlt 14évben. Eredmények: Minden beteg panaszokkal érkezett, amelyek közül a fulladás és nehézlégzés volt a leggyakoribb. A műtétet minden esetben megelőzte képalkotó vizsgálat. 31 esetben praeoperativ nyaki ultrahang készült, 13 esetben MR- és 138 esetben CT-vizsgálat jelentette a képalkotó eljárást. 15 beteg esetében történt korábban részleges vagy teljes pajzsmirigylebeny-eltávolítás. Nyaki metszésből 175 esetben sikerült eltávolítani a megnagyobbodott lebenyeket, median sternotomiára hét esetben kényszerültünk. Átmeneti nervus laryngeus recurrens bénulás egy esetben, végleges pedig három esetben fordult elő. Kilenc esetben igazolódott rosszindulatú pajzsmirigy-megbetegedés a specimenből, 173 esetben benignus megnagyobbodásról volt szó. Következtetés: Fulladás és nehézlégzés a leggyakoribb panasz a nagymértékben megnövekedett, sternum mögé is érő, úgynevezett substernalis vagy retrosternalis struma kórképében. A CT-vizsgálat alapvető a diagnosztikában, hiszen a pontos kiterjedés meghatározása egyik alapfeltétele a megfelelő sebészi kezelésnek, illetve az operáló team összeállításának. A megfelelő kezelés a műtét, azonban sok esetben a műtét során más technika alkalmazása válik szükségessé, mint a hagyományos, nyakról is könnyen kivehető kisebb méretű pajzsmirigylebenyek eltávolításakor. Ezért fontos a mellkassebészeti háttér vagy aktív részvétel ezen beavatkozásokban. A hazai irodalmat áttekintve nem találtunk ekkora betegcsoportot vizsgáló összefoglaló közleményt.

Vizsgálatunk célja az volt, hogy egy Somogyban elhelyezkedő, dombvidéki mintaterület szántóin elemezzük a mért talaj-vezetőképesség (EC) értékek és lehatárolt termőhelyi (művelési) zónák talajtulajdonságai közötti összefüggéseket. A vizsgált szántóterületek löszön kialakult, típusos Ramann-féle barna erdőtalajon és karbonátos csernozjom barna erdőtalajon helyezkednek el. Feltalajuk döntően vályog és agyagos vályog fizikai féleségű. A talaj vezetőképességét 50 és 100 cm-es talajmélységben mértük.

A mintaterület talajadatait térinformatikai állományba foglaltuk, az adatok rendezését és azok összekapcsolását az ESRI ArcGIS 10.0 programmal végeztük el. A táblák heterogenitását mutató laboratóriumi talajvizsgálatok eredményeit a mért EC értékekkel összevetettük, amelyhez az IBM SPSS Statistics 20 szoftver segítségével stepwise-típusú lineáris regressziót alkalmaztunk. A regressziókat a talajvizsgálatok csoportosításával megegyezően: alap („a” eset), bővített („b” eset) és teljeskörű („c”eset) alapján futtattuk le. A számításoknál az „a” eset a talajtulajdonságokat meghatározó fontosabb talajparaméterek (kötöttség, humusz- és mésztartalom, kémhatás), a „b” eset az alap talajparamétereket és a makro tápanyagok (NPK ellátottságot), valamint a „c” eset az előző kettőt és mikro tápanyagok (Mg²⁺, Na⁺, Zn²⁺, Cu²⁺, Mn²⁺, SO₄ ²–, Fe²⁺ + Fe³⁺) körét jelenti.

A különböző csoportosításban elvégzett elemzések során arra voltunk kíváncsiak, hogy a vizsgálati talajparaméterek körének változtatásával szorosabb kapcsolatokat találunk-e a mért átlagos EC értékek és a talajtulajdonságok között. Az eredményeink által kaphatunk-e olyan kellő pontosságú és megbízhatóságú becslőmodellt, amely a talajok térbeli heterogenitását megmutatja az EC értékek alapján, így a módszer nagyban meggyorsíthatja és leegyszerűsítheti a „hagyományos” talajvizsgálatokhoz képest a termőhelyi zónák elkülönítését.

A vizsgálati eredményeink alapján elmondható, hogy mindhárom regressziós csoportosítás esetén a tengerszint feletti magasság csökkenésével arányosan nő a talaj-vezetőképesség, illetve az EC értékek növekedésével nő a talajok kötöttsége, amellyel együtt növekszik az agyagtartalom is. Ez a folyamat 100 cm-es talajmélységben a nagyobb víztartalom miatt erőteljesebben jelentkezik, mint az 50 cm-es talajmélységben. A termőhelyi zónák termékenységi viszonyait az elsődleges talajtulajdonságokon, illetve a makro és a mikro tápanyag-ellátottságokon kívül a domborzati viszonyok is módosíthatják. A talajellenállás mérése bárki számára elérhető, gyors és egyszerű módszer. A laboratóriumi talajvizsgálatokat kiegészítve alkalmas arra, hogy a precíziós növénytermesztésben segítséget nyújtson a termőhelyi zónák lehatárolásában.

Our aim was to analyse the relationships between the measured soil electrical conductivity (EC) and the soil properties of different delimited production (tillage) zones in a hillside sample area situated in Somogy county. The examined arable lands are situated in typical Ramann-type brown forest soil and chernozem-brown forest soil mostly with loam and clay loam formed on loess. For the investigations, two soil resistance values (measured at 50 cm and 100 cm depth) were used.

Soil data of the sample area were incorporated into a GIS file, the ordering and connection of the data was performed by ESRI ArcGIS 10.0 program. The results of the soil laboratory tests (which show soil heterogeneity) were correlated to the measured EC-values with stepwise linear regression using IBM SPSS Statistics 20 software. The regression were run in line with the alignment of soil investigations: basic (case „a”), extended (case „b”) and completed (case „c”). By the calculations, case „a” means the group of the most important soil parameters which are determinative soil characteristics (upper limit of plasticity or K_A, humus-, lime content, pH), case „b” means the previous one plus the group of macronutrients (NPK-content), while case „c” means case „b” plus the group of micronutrients (Mg²⁺, Na⁺, Zn²⁺, Cu²⁺, Mn²⁺, SO₄ ²–, Fe²⁺ + Fe³⁺).

With the analyses made in different alignments our aim was to determine whether with the changing of examined soil parameters there will be tighter relationships between the measured EC-values and soil properties. Further aim was to examine whether it is possible to make a properly accurate and reliable estimation model, which can show the real soil circumstances (spatial heterogeneity of soils) based on EC-values, since this method can accelerate and simplify the separation of productivity zones compared to the conventional soil examinations.

Based on the results it can be concluded that in case of all the three regression groups the electrical conductivity increases proportionally with the decreasing of elevation. Besides, with the increasing of EC-values the K_A – and with it, the clay content also – increases. This process develops in a more significant way in the depth of 100 cm than in 50 cm because of the higher water content. Besides the primary soil characteristics and the amount of macro- and micronutrients, the fertility conditions of the production zones can be affected by the geographical circumstances as well. The measurement of soil resistance is a fast, easy and generally available method, which is suitable – with the completion of laboratory examinations – for giving assistance to delineate the production zones in the precision crop production.

The chemical composition of the oils of four thyme (Lamiaceae) chemotypes ( Thymus vulgaris L., Thymus serpyllum L., Thymus x citriodorus (Pers.) Schreb., and Thymus x citriodorus “Archer’s Gold”) has been determined by gas chromatography (GC). Thymol was the main component of the oils of Thymus vulgaris and Thymus serpyllum , geraniol was the main component of the oil of Thymus x citriodorus , and carvacrol was the main component of the oil of Thymus x citriodorus “Archer’s Gold”. The bioactivity of the volatile oil of Thymus vulgaris and of the three main components of the oils against Gram negative plant pathogenic bacteria was examined by direct bioautography. They had an inhibitory effect on all of the test microorganisms. Two bacterial strains ( Xanthomonas campestris pv. vesicatoria and Pseudomonas syringae pv. phaseolicola ) were most sensitive in the bioautographic system and use of these bacteria would considerably shorten the process of bioautographic detection. The two antibiotics gentamycin and streptomycin were used as controls.

Ebben a munkában bemutatásra kerül, hogy a tünetes myeloma multiplex (MM) betegség fokozatos kialakulásának lépéseiben számos hasonló genetikai és epigenetikai változás érhető tetten, mint a klinikai diagnózissal nem bíró, tehát egészséges, vagyis sikeres öregedés során. Az életkorral járó változásokra részben mint oki tényezőkre is tekinthetünk a gammopátiák progressziójában, vagy tekinthetjük őket többé-kevésbé független, párhuzamos sejtszintű történéseknek, melyek gyorsíthatják az MM kifejlődését. Az átfedő jelenségek miatt arra a következtetésre juthatunk, hogy indokolt oki tényezőként gondolni az öregedésre a MM progressziója/transzformációja során, hozzátéve, hogy az öregedési folyamatokra különösen érzékenyek a memória B-sejtek. A sejtszintű öregedés folyamatainak figyelembevétele az MGUS–MM-átmenetben ugyanakkor jó magyarázatot ad a myeloma diagnózisakor észlelt nagyszámú párhuzamos daganatsejtes klón jelenlétére. A sejtszintű öregedés ellen ható kutatások követése a klinikusok és a betegek számára is ajánlott, mert bővülő ismereteink körültekintő alkalmazásai mindinkább beépülhetnek a megelőzésbe, a progresszió lassításába, sőt akár a terápia részévé válhatnak.

Cél: A szerzők CMS rendszerrel meghatározzák a scoliotikus gerinc tartását scoliosisban (AIS), tanulmányozzák a mozgáspálya változását egészségeséhez képest, valamint terhelés hatását az AIS-ben szenvedők gerincére (tartás tekintetében). Céljuk, hogy magyarázatot találjanak a mozgáspálya-változás és gerincferdülés kialakulása, progressziója tekintetében. Analizálják a terhelés hatását a görbület progressziójára. Anyag és módszer: 25 AIS-ben szenvedő leány [scoliosis típusa King 1–2–3, Cobb fok átlag dorsalisan 27 fok (min. 15, max. 42), lumbálisan 25 fok (min. 14, max. 43)] került a prospektív vizsgálatba. Egészségesként illesztett kontrollt alkalmaztak. Eredmények: Vizsgálataik alapján az extenzió szignifikáns növekedése összefügg – ok-okozati kérdés eldöntése nélkül – a scoliotikus gerinc lordoscoliosis voltával. A jobb oldali rotáció szignifikáns emelkedése AIS-ben kifejezi, hogy sokszor első jel a háti szakaszon a torzió fokozódása, mely nagyobb mértékű, mint maga a jobbra ívelő görbület. Ugyanakkor a mindkét irányú oldalhajlás AIS-ben észlelt szignifikáns csökkenése nem mutat pozitív korrelációt a scoliosis ívének mértékével. Cobb 30 fokig a pp szög és Cobb fok jól korrelál, 30 Cobb fok feletti scoliosisban a korreláció gyenge. Következtetések: A klinikai vizsgálat során tulajdonképpen a „pp szöget” látjuk és nem magát a Cobb fokot, így – sajnos – a radiológiai elemzést CMS rendszerrel sem sikerül teljes mértékben még a betegkövetésben sem elkerülni. A terhelés mind a gibbus mértékére, mind a háti görbület nagyságára jelentős befolyást gyakorol.

Absztrakt

Bevezetés: Az örökletes emlőrák szűrése, megelőzése és kezelése összetett, multidiszciplináris feladat. A familiáris emlőrák ellátására új ajánlásokat publikáltak az Egyesült Királyságban. Célkitűzés: A szerzők az angliai és skóciai ajánlásokat, azok evidenciáit és az ezzel kapcsolatos magyarországi helyzetet foglalják össze. Módszer: A National Institute for Health and Care Excellence és a Familial Breast Cancer Report (NHS Scotland) ajánlásai és a hazai gyakorlat elemzése. Eredmények: Az új ajánlások jelentősen növelik a genetikai tesztek és az ezzel kapcsolatos genetikai tanácsadások számát. Az új ajánlások alapján lényegesen több mágneses rezonanciás vizsgálat javasolt az emlőszűrésben. Az érintett egyéneknek közepes kockázattól felfelé kemoprevenció ajánlható. Az örökletes emlőrák szisztémás kezelésében új utakat nyithatnak az egyes platinaszármazékokkal és a poli-ADP-ribóz polimeráz inhibitorokkal végzett klinikai vizsgálatok. Az egészségügyi költségvetést számottevően megterhelhetik a jelentősen megnövekedett genetikai tesztvizsgálatok, a genetikai tanácsadások, az emlő mágneses rezonanciás vizsgálatai. Következtetések: A fenti ajánlások bizonyos területeken meg fogják változtatni a familiáris emlőrák ellátásának jelenlegi klinikai gyakorlatát. Orv. Hetil., 2016, 157(28), 1117–1125.