Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: László Laki x
  • All content x
Clear All Modify Search

Az anyag azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy vajon a magyar fiatalok miként látják a rendszerváltást követő jelentős gazdasági, társadalmi, politikai és tulajdoni átrendeződési folyamatok következményeit, és minként ítélik meg azoknak a kortársaik (fiatalok) és a saját életükre gyakorolt hatásait. A problémát egy hosszú ideje tesztelt kérdés „mit tart az ifjúság legégetőbb problémájának” kapcsán járja körül társadalmi és regionális metszetben az anyag, melyre az „Ifjúság 2000” kutatásban nyolcezer 15-29 éves fiatal válaszolt. A fiatalok válaszaiból kirajzolódó szubjektív társadalomkép centrumában a „munkanélküliség”, az „alacsony keresetek”, a „lakáshelyzet megoldatlansága” vagy a „létbizonytalanság” problémái állnak, csupa olyan tényező, amely a társadalmi lét legelemibb összefüggéseit kondicionálja. A fiatalok által felrajzolt szubjektív társadalomképből egybeesve a reálfolyamatokkal megállapítható, hogy a magyar ifjúság reálisan - nem pesszimistán - értékeli a körülötte zajló folyamatokat. Ugyanakkor az is jól érzékelhető, hogy e társadalmi méretekben megoldatlan problémák súlyos feszültségeket keltenek körükben, melyekre az eddigiekben nem születtek adekvát és hatékony politikai és gazdasági válaszok.

Restricted access

A tanulmány egy meglehetősen zavarba ejtő problémával foglalkozik, nevezetesen, hogy miközben hazánk egy olyan globalizálódó világhoz akar és kénytelen csatlakozni, ahol a mezőgazdaság és az ott foglalkoztatottak súlya az elmúlt évszázadban a töredékére zsugorodott, és miközben az államszocializmus-beli múltunk ellenére hazánkban is ez a trend alakult ki, a rendszerváltás után a politikai elitek mégis „földet osztottak”, tömegeket juttatva így földtulajdonhoz. A vázolt politikavezérelt „földreform” annál is inkább zavarba ejtő, mert a szerző véleménye szerint a magyar vidék és a falvak, már az államszocializmus időszakának végén - tehát a rendszerváltás előtt - a „mezőgazdaság után” voltak, vagyis a politikusok olyan körülmények között kínálták fel - erőltették rá - a tömeges földosztást a vidék és a falvak társadalma számára fejlődési alternatívaként a magyar újkapitalizmusban, amikor az már történetileg túlhaladottnak számított. A tanulmány egy „későn” iparosodott, a hazai piacosodáshoz és modernizációhoz „későn” és „gyengén” kapcsolódó kistérség fejlődésén keresztül járja körül a problémát, részletesen tárgyalja, hogy a legújabb „földosztás” ténylegesen mit is jelentett az ott lakók számára, és arra az eredményre jut, hogy „fejlődési alternatívát” semmiképpen sem nyújtott.

Restricted access

Az „Ifjúság 2000” kutatás során nyolcezer fiatalt megkértünk arra, hogy minősítsék annak a családnak-háztartásnak az anyagi helyzetét, amelyben élnek. Az eljáráshoz kijelentéseket használtunk, melyek bizonyos anyagi-jövedelmi-fogyasztási-megélhetési állapotokat viszonylag szemléletesen és jól beazonosíthatóan leírnak és megkülönböztetnek, mintegy modellezve a mai magyar társadalom ebbéli realitásait. Ilyen kijelentés volt, hogy vannak, akik „gond nélkül élnek”, mások „beosztással jól”, megint mások „éppen hogy kijönnek” a jövedelmeikből, aztán vannak „hónapról hónapra anyagi gondokkal” küszködők, mint ahogy „nélkülözések közt élők” is találhatók társadalmunkban. A kérdezetteknek tehát az volt a feladatuk, hogy ezen kijelentések közül azt válasszák ki, amelyik megítélésük szerint leginkább ráillik családjuk tényleges anyagi helyzetére, amelyik a legjobban megfelel valóságos helyzetüknek.  Bár a minősítések önmagukban is sokat elárulnak a fiatalok családjainak anyagi helyzetéről - és persze társadalmi közérzetéről - az írás azt is megvizsgálja, hogy konkrétan mit takarnak ezek a kijelentések. Például a fiatalok milyen anyagi helyzetére gondoltak, amikor az adott kijelentés mellett döntöttek, vagyis milyen „tartalmakkal” ruházták fel azt. És az sem érdektelen kérdés, hogy vajon az adott minősítések és az általuk hordozott jelentések milyen „valóságokat” jelenítenek meg: mondjuk a jövedelmeikből „gond nélkül élő” (5%) vagy azokból „éppen hogy kijövő” (38%) családok milyen felhalmozási, megélhetési, újratermelődési stb. jellemzőkkel bírnak. Az írás fő megállapítása, hogy a fiatalok többsége nagyon is a realitások talaján állva minősítette családja anyagi-megélhetési helyzetét. Továbbá hangsúlyozza, hogy a „gond nélkül élők” vékony rétegén túl már a jövedelmeikből „beosztással jól kijövő” családok (39%) nagy része sem engedheti meg magának a tartalékolás és felhalmozás polgári „luxusát”, jóllehet a világ, melyben élnek, ezt nagyon is igényelné. A magukat ezeknél rosszabb helyzetűnek minősítő fiatalok családjaiban mind az egyensúlyi helyzet, mind a tartalékolás képessége messze elmarad az előbbi csoportokétól, és természetesen az Európai Unió fejlettebb országai által diktált versenyképességi kihívásoktól. Ez utóbbi azért érdekes, mert a családi és a társadalmi erőforrásokkal meglehetősen rosszul ellátott magyar fiataloknak napjainkban már az Unió hasonló korú ifjúságával kell versenyeznie.

Restricted access

A tanulmány a modernizáció összefüggésében próbálja meg értelmezni a kilencvenes évek rendszerváltását. Abból indul ki, hogy a XX. századi magyar fejlődés egyik fontos jellemzője, hogy annak menetében időről időre gyökeres, gyors, gazdaságilag és társadalmilag megalapozatlan, ugrásszerű és ideologikus alapvetésű változások - rendszerváltások - következnek be. E társadalmi jelenségegyüttesek egyik sajátossága, hogy a magyar társadalom nem saját (szerves) fejlődési irányai és dinamizmusai, válságai és alternatívái által meghatározott úton és módon kerül olyan helyzetbe, amikor rendszerváltásra kényszerül, hanem külső, világgazdasági és nagyhatalmi-katonai korszakváltások nyomán. (Ilyen volt az első és második világháború időszaka, illetve a globálkapitalista korszakváltás.) A megalapozatlan és ugrásszerű váltások azzal kapcsolatosak, hogy a magyar gazdaság és társadalom évszázadok óta jelentősen eltérő fejlődési pályán mozog, mint a világgazdaság fejlődési irányát és dinamikáját az utóbbi évszázadokban meghatározó modernizációs trend, és amikor ez utóbbiban új irányzatok válnak dominánssá, akkor a magyar fejlődés is új pályára kényszerül. Korszakváltásokkor az eltérő fejlődésből-fejlettségből következően sajátos helyzet áll elő, hiszen részben kezelni kéne a magyar fejlődésből adódó kihívásokat, részben pedig a modernizáció új irányzataira is választ, méghozzá sikeres választ kéne adni. Ebben az értelemben a nyolcvanas-kilencvenes években is „kettős”kihívás érte az országot: egyfelől ekkorra került válságba az államszocializmus keretei közt gyors modernizációt felmutató Kádár-rendszer, másfelől akkorra dominánssá váltak a világgazdaság új modernizációs irányát meghatározó globálkapitalizmus folyamatai. Bár a két kihívás egy tőről fakadt, és egy időben jelentkezett, mégis két eltérő problémáról van szó. A tanulmány részletesen foglalkozik a rendszerváltás körülményeivel, és arra a következtetésre jut, hogyarendszerváltó politikai osztály nem adott adekvát választ a „kettős”kihívásra.

Restricted access

A tanulmány az „Ifjúság 2000” kutatás adatainak felhasználásával készült, mely vizs­gálatot a 15-29 éves korosztályokat reprezentáló, 8000 fős országos mintán bonyo­lítottuk le. A minta területileg, nemek és korcsoportok szerint reprezentatív. A tanulmány mindenekelőtt a munkaerőpiacon a rendszerváltás után bekövet­kezett alapvető változásokkal foglalkozik: a tömeges munkanélküliség megjelenésével és annak tartóssá válásával, a foglalkoztatottság alacsony szintjével, a társadalom polarizálódásának és a marginalizálódott rétegek kialakulásának folyamatával, a munka­erőpiac szegmentálódásával és a globalizációs folyamatokba való bekapcsolódás ellentmondásos kísérőjelenségeivel. Egyfelől a munkaerővel szembeni követelmények növekedésével, az új munkaerő-felhasználási formák elterjedésével, másfelől a területi, regionális és településtípusok közti különbségek növekedésével. E változások a fiatal korosztályok számára merőben új körülményeket teremtettek, hiszen megnehezítették a munkaerőpiacra való belépést, ezáltal kikényszerítették az érintett korosztályok iskolarendszeri „parkíroztatásának” megoldását, amely aztán a munkába állás időpontjának, továbbá a házasodás és a gyermekvállalás idejének a kitolódását is eredményezte. A tanulmány részletesen foglalkozik a munkaerőpiacra bejutott fiatalok életkori és iskolázottsági jellemzőivel, foglalkozási szerkezetével, munkaerő-piaci mozgásaival (fluktuáció), megélhetési körülményeivel, a bérek és fizetések megoszlásával és az ingázás jelenségével.

Restricted access

A tanulmány a rendszerváltás jelenségét a modernizáció összefüggésében kísérli meg értelmezni azon kutatások eredményeire alapozva, amelyek a XIX. század elejétől kapitalizálódni kényszerülő hazai fejlődést több modernizációs korszakra bontják. Ezen kutatások nem csupán a kiegyezés utáni vagy a két világháború közti időszakot tekintik modernizációs korszaknak, hanem az állam-szocialista berendezkedést is, továbbá az 1989–90-es rendszerváltást követően máig kialakult-kialakított félperifériás globálkapitalizmus-variánst is. A szerző felveti, hogy a rendszerváltó politikai elit különböző csoportjai vajon ebben a történeti perspektívában közelítettek-e a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának kihívásaihoz, avagy ezek halmazából indulataiknak, érdekeiknek, felkészültségüknek, ideológiáiknak stb. megfelelően önkényesen válogattak-válogathattak. Ugyanis, ha a rendszerváltó politikai osztály nem a reálviszonyoknak megfelelően definiálta a korszak kihívásait, akkor egyáltalán nem meglepő, hogy nem adott rá adekvát választ, és így a társadalom minden területét hosszú ideje átható újratermelődési zavarok, az őket kísérő súlyos feszültségek és konfliktusok nem utalnak másra, mint a legutóbbi rendszerváltásunk válságára, netán kudarcára. A tanulmány ennek kapcsán számos fontos kérdést vet fel – például, hogy az állami-szövetkezeti tulajdon privatizálása önmagában már kapitalizmus-e, hogy a „piac” politikai akarattal „bevezethető-e”, avagy „kiiktató-e” a társadalomból stb. – melyeken talán érdemes elgondolkodni.

Restricted access

A tanulmány a rendszerváltásokkal tarkított XX. századi magyar társadalomtörténet egyfajta szociológiai feldolgozására vállalkozik, megkísérelve értelmezni a századelő „agrártársadalmától” az „ipari”, majd a századvég „szolgáltatói” társadalmáig tartó átalakulási folyamatokat. Ehhez segítségül hív olyan kortársakat, akik elkötelezett támogatói voltak a magyar modernizációnak, így nem csupán a mindenkori leegyszerűsítő politikai-ideológiai társadalom- és történelemképeken léptek túl, de erőfeszítéseket is tettek koruk és a magyar fejlődés sajátosságainak feltárására. Ugyanis, ha esetünkben az „agrárról” az „iparira”, majd onnan a „szolgáltatói” társadalomra való áttérést a körülményekkel adekvátabban szeretnénk leírni, akkor egyfelől olyan megjelöléseket szükséges használni, mint a „feudálkapitalista agrár”, az „államszocialista ipari” és az „újkapitalista posztindusztriális” társadalom. Másfelől az adott időszakot érteni-értelmezni akaró kortársak olyan fogalmakat használtak koruk állapotának adekvátabb leírására, mint „szinlelt kapitálizmus”, „quasi-fejlett” szocialista „ipari” vagy „latin-amerikai” típusú (félperifériás) újkapitalista társadalom. Nos, ezek kétségkívül furcsa és meglepő fogalmak a magyar átalakulás-fejlődés leírására, még azok számára is, akik rendelkeznek ismeretekkel olyan problémák felvetődéséről, mint az iparosodás „megkésettsége”, a „felzárkózás” kényszere, a „szervetlen” fejlődés vagy a „centrum–félperiféria–periféria” viszonyrendszer. Ezek ugyanis szembesítenek bennünket azzal a ténnyel, hogy hazánkban a történetileg jelentős változások a társadalom életébe történő rapid és erőszakos politikai-ideológiai beavatkozások, rendszerváltások nyomán zajlottak a XX. században – minden esetben a világgazdasági-nagyhatalmi változások nyomán –, egy-másfél évtized alatt meglepően gyors (gyökeres) strukturális átalakulásokat mutatva. Meglepőnek azért tartjuk ezeket az „ugrásszerű” változásokat, mert ismereteink szerint nem előzték meg őket sem olyan nagyságrendű évtizedes belső felhalmozások-innovációk, sem olyan külső tőkeallokációk, piacszerzések stb., amelyek alapját képezhették volna ilyen léptékű váltásoknak.

Restricted access

A modern kori Magyarországon - a XIX. század második felétől felgyorsult kapitalizálódás időszakától számítva e korszakot - kialakult egy kölcsönös előnyökön nyugvó érdekkapcsolat a politika és az élsport között az ezt működtető és kiszolgáló érdek-(lobbi)csoportokkal együtt. Ez a kapcsolat olyan eredményesnek, hatékonynak és gyümölcsözőnek bizonyult, hogy több mint egy évszázadon keresztül (napjainkig) töretlen befolyást gyakorolt a magyar társadalomra. A kapcsolat és az ezt működtető lobbi­csoportok erejét, hatékonyságát és sikerességét mi sem támasztja jobban alá, mint az a tény, hogy befolyását úgy volt képes állandósítani és stabilizálni, hogy közben a magyar történelemben gyors és gyökeres változások, politikai cikcakkok, diktatúrák és demokráciák, gazdasági fellendülések és súlyos válságok követték egymást. Gondoljunk például arra, hogy az állam területe a harmadára csökkent a trianoni döntést követően, berendezkedése (királyság, köztársaság stb.) és társadalmi-gazdasági újratermelődési formája (feudálkapitalizmus, szocializmus, újkapitalizmus) folytonosan és alapvetően változott a XX. században, amit a politikai elitek teljes cseréje kísért. Időközben hol egy „középkori” birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, hol önálló országként működött, majd a szovjet katonai és gazdasági befolyási övezethez tartozott, legutóbb pedig az Európai Unióhoz csatlakozott, mely állapotok nem csupán önállóságát és szuverenitását érintették, de egyben nemzetközi pozícióit és a modernizációs versenyhelyzetét is állandóan megváltoztatták. Röviden: miközben Magyarországon a politikában, a gazdaságban és a társadalomban szinte minden alapvetően megváltozott az elmúlt évszázadban, többnyire egymással ellentétes gazdasági-politikai-ideológai berendezkedésű politikai kurzusok váltották egymást a politikai garnitúrákat is kicserélve, addig a politika és az élsport kapcsolatában mi sem változott, vagy ha igen, leginkább ennek elmélyülését és erősödését tapasztalhattuk. Az alábbiakban kísérletet teszünk annak a kérdésnek a vázlatos szociológiai körüljárására, hogy e rendkívül bensőséges kölcsönkapcsolatot a politika miért az élsporttal volt képes kiépíteni, azt milyen társadalmi, gazdasági és politikai körülmények hívták életre a XIX. és a XX. század fordulóján, és milyen szükségletek és igények járultak hozzá fennmaradásához, erősödéséhez, sikerességéhez és - túlzás nélkül - politikai nélkülözhetetlenségéhez.

Restricted access
Magyar Terminológia
Authors: Dóra Tamás, Márta Ruttai, Réka Sólyom, Olívia Seidl-Péch, László Laki, and György Orosz
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Imre Barabás, Áron Kristóf Ghimessy, Ferenc Rényi-Vámos, Ákos Kocsis, László Agócs, László Mészáros, Dávid Pukacsik, Judit Andi, András Laki, Fanni Vörös, István Hartyánszky, Alexis Panajotu, Levente Fazekas, Zoltán Szabolcs, and Béla Merkely

Absztrakt:

A 3D tervezés és 3D nyomtatás nyújtotta lehetőségek folyamatosan bővülnek az orvosi gyakorlatban. A technológia leggyakoribb felhasználási területe a 3D anatómiai modellek nyomtatása sebészi döntéstámogatás céljából. Az így személyre szabott és kinyomtatott modelleknek számos egyéb felhasználási területük van: komplex anatómiai szituációk pontos megjelenítése, az adott beteg sebészi beavatkozásának szimulációja a tényleges beavatkozást megelőzően, betegoktatás és a különböző diszciplínák között az eset megbeszélésének megkönnyítése. A technológia szívsebészeti vonatkozásában kiemelendő a kamrákat és a nagyereket érintő elváltozások 3D anatómiai modellezése és funkcionális elemzése, míg a mellkassebészetben az onkológiai betegek erősen vaszkularizált tumorának eradikálásakor lehet a sebészi terápia felállításában szerepe. A virtuális és 3D nyomtatott modellek új diagnosztikai lehetőséget jelentenek, melyek segítségével egyes sebészi beavatkozások standardizálhatók, így személyre szabott terápiás döntéseket lehet kidolgozni. A 3D projekt a Semmelweis Egyetemen 2018-ban kezdődött a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának és az Országos Onkológiai Intézet Mellkassebészeti Osztályának kooperációja során. A szerzők a technológia ismertetése mellett az eddigi 121 tervezés és 49 személyre szabott 3D nyomtatás során megszerzett tapasztalataikat és a technológia orvosi szempontból való előnyeit ismertetik. Orv Hetil. 2019; 160(50): 1967–1975.

Open access