Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: László Landherr x
Clear All Modify Search

Abstract

Colon cancer is the second most prevalent lethal cancer. The main cause for high mortality rate is that the prognosis for progressed metastatic colon cancer is most unfavorable. Recent data suggest that disease outcome can be further improved by the addition of targeted biological agents to the first- or second-line treatment. As a result of molecularly targeted anti-EGFR therapies (cetuximab and panitumumab) complementing chemotherapy, liver metastases can reduce in size and become operable in certain patients, which can contribute to the complete recovery of the patient. The main problem, however, is the fact that a positive response only occurs in one third of the patients, even in the case of chemotherapy combined protocol, and the side effects are considerable. For the application of individually tailored treatments, it is an urgent need to develop a system of biomarkers that can predict the effect of treatment and provide information about the optimal selection of both chemotherapy and biological treatment. It should be clarified what the most important requirements of a good and reliable biomarker are. As currently there is no precise predictive molecular diagnostics at our disposal, oncologists have to make one of two choices: they treat a large number of patients with anti-EGFR agents which has negative effects on the quality of life and also reduces the patient’s chances of getting appropriate treatment or, if the oncologists refuse to take risks, they omit the use of anti-EGFR treatment in which case those patients for whom this would have been the appropriate treatment are also denied the chance of short-term survival or recovery. Clinical data (response rate, time to progression (TTP) and overall survival (OS)) of 130 colorectal cancer patients have been retrospectively analyzed. Patients have received different chemotherapy protocols in combination with anti-VEGF antibody or with anti-EGFR antibody therapies. EGFR expression was evaluated with immunohistochemistry, KRAS, BRAF and PIK3CA mutations were evaluated by direct sequencing and high resolution melting analysis in the archived formalin-fixed, paraffin-embedded tissue samples. The study found similar efficacy of first-line therapeutic protocols. Protocols combining chemotherapy with biological therapies achieved better overall survival but this difference was not significant (OS: 35.9 versus 36.7 months). The frequency of KRAS mutations was 44% (n=100). None of the KRAS mutant tumors responded to the anti-EGFR monotherapy. TTP in the case of cetuximab monotherapy was twice longer (208 months) than in the KRAS mutant tumors (104 months). One BRAF mutant tumor was also identified (4%) This tumor was also resistant to cetuximab monotherapy. The KRAS and BRAF mutations excluded each other. Except one case, the KRAS status was identical in both the primary tumor and the metastasis. In contrast, PIK3CA mutations were heterogeneous in different tumor samples. In 5 out of 6 cases the mutation status of PIK3CA was different in the primary tumor and the metastasis. New biological therapies provide an additional clinical benefit only for a subset of patients. We need biomarkers to identify these patients. KRAS and most probably BRAF testing can double the efficacy of the anti-EGFR therapies, but we need additional molecular diagnostic tests. PIK3CA is an important candidate but we might need to take biopsy directly from the metastasis or we have to evaluate the circulating tumor cells to judge the molecular status of distant metastasis. Hungarian Oncology 54: 383–394, 2010

Restricted access

Absztrakt

Napjainkra egyre inkább az idős emberek teszik ki az onkológiai betegek többségét. Mivel a véletlen besorolásos klinikai vizsgálatok beválasztási kritériumai többnyire kizárják a 60–65 évnél idősebbeket, nagyon kevés bizonyított adatunk van a kemoterápia és/vagy a célzott biológiai terápia valódi értékéről ebben a korosztályban. A szisztémás gyógyszeres kezelések ugyanolyan eredménnyel kecsegtetnek az idős betegeknél, mint a fiataloknál, de az időseknél a kísérőbetegségek korlátozhatják a várható élettartamot és a kezelés hatásosságát is. Az onkológus és a geriátriai szakorvos közötti szoros együttműködés szükséges az idős rákbeteg kezelésének eldöntéséhez.

Restricted access

Absztrakt

A távoli áttétes, IV. stádiumú kolorektális rák (metastatic colorectal cancer, mCRC) gyógyszeres kezelése jelentős fejlődésen ment át az utóbbi években. A standard fluorouracil/folinát-kezelések mellett új hatóanyagok jelentek meg (oxaliplatin, irinotecan), de legújabban a “célzott” biológiai terápiás szerek (bevacizumab, cetuximab, panitumumab) is bizonyították hatékonyságukat. A közlemény összefoglalja az mCRC első választású kezelésének fejlődését.

Restricted access
Authors: Tamás Nagykálnai and László Landherr

Az előrehaladott emlő-, prosztata-, tüdő-, vese-, pajzsmirigy- és egyéb szolid daganatok áttétei leggyakrabban a csontrendszert érintik (nem is beszélve a myeloma multiplexről), és a csontáttétek csaknem minden esetben halállal végződő súlyos morbiditással járnak. A fejlett országokban évente 600 000 csontáttétes beteg jelentkezik. A betegek átlagosan 4–6 havonta olyan súlyos skeletalis történések sorozatát szenvedik el, mint a patológiás törések, a gerincvelő-kompresszió, hypercalcaemiás események stb. A fájdalom állandó. A lokális külső sugárkezelés, a szisztémás radioizotópos, endokrin és citosztatikus kezelés, valamint a per os és intravénásan adagolható biszfoszfonátkezelés, valamint újabban a subcutan denosumabadagolás alkotják a kezelések vázát a fájdalomcsillapítás és az egyéb szokásos beavatkozások mellett. A modern kezelések jelentősen csökkentik a skeletalis szövődmények valószínűségét, javítják a betegek életminőségét – és néha meghosszabbítják a túlélést is. A szerzők röviden összefoglalják a rendelkezésre álló kezelési lehetőségeket. Orv. Hetil., 2014, 155(6), 217–225.

Open access

Absztrakt

Az előzetesen anthracyclinekkel és/vagy taxánokkal kezelt, de kiújult, progrediáló, áttétet képző emlőrák kezelése nemcsak az egészségügy számára jelent kihívást, de igen jelentős társadalmi kihatásai is vannak. Hivatalos protokollok hiányában a közlemény megkísérli összefoglalni azokat a bizonyítékokat, melyek segíthetnek a klinikai döntéshozatalban. Ebben a klinikai helyzetben 4 újabb gyógyszert fogadtak el: a capecitabint, a gemcitabint, az ixabepilont és a nanorészecske-albuminhoz kötött paclitaxelt. Az áttekintés összefoglalja ezen kívül az egyéb aktív hatóanyagokkal, mint a liposzomális doxorubicinnel, a taxánok cseréjével, a larotaxellal, a vinorelbinnel és a biológiai hatóanyagokkal történt vizsgálatok eredményeit.

Restricted access
Authors: Tamás Nagykálnai, A. Csaba Nagy and László Landherr

A mediastinum és a mellkasfal (különösen a bal emlő) sugárkezelése utáni kardiális komplikációk különleges problémát jelentenek, mivel a sugárkezelés során a szívet ért dózisok növekedésével – általában évek múlva – egyre emelkedik az ischaemiás szívbetegségek aránya. A sugárzások okozta cardiotoxicitas gyakorisága az onkológiai kezelés fajtájától és magától a betegtől függ (a sugárkezelés részletei, a beteg életkora, neme, komorbid betegségek, dohányzási szokások stb.). Számos régebbi klinikai vizsgálatban beszámoltak arról, hogy a mellkasfal vagy az emlő sugárkezelése emeli a kardiális megbetegedések számát. A mai modern besugárzási módszerekkel a mellkasfal vagy a bal emlő kezelése már jóval biztonságosabb, mint évtizedekkel ezelőtt volt. A cardiotoxicitas elkerülése érdekében javasolt az emlőrák kemo- és célzott terápiáinak használata esetén a klinikai előírások betartása, a legfejlettebb sugárkezelési technikák alkalmazása, a betegek rendszeres monitorozása, valamint a kardiológusok és onkológusok közötti szoros együttműködés. Orv. Hetil., 2014, 155(23), 897–902.

Restricted access
Authors: Tamás Nagykálnai, László Landherr and András Csaba Nagy

A D-vitamin aktív formája (1,25-dihidroxi-D-vitamin) saját receptorához (VDR) kapcsolódva a sejtben számos biológiai folyamatra van hatással (többek között befolyásolja az onkogének és a tumorszuppresszor gének expresszióját). A szakirodalomban egyre szaporodnak a szérum D-vitamin-szintjei, valamint a D-vitamin-pótlás és a daganatok közötti összefüggést vizsgáló közlemények. Egyes cikkek fordított arányú összefüggésre utalnak (miszerint a D-vitamin-hiányos állapot emeli a daganatos megbetegedések kockázatát és a daganatos halálozást), más közlemények viszont ezt nem támasztják alá. A kép tehát ellentmondásos. A D-vitamin számos betegség tüneteit és kimenetelét képes kedvezően befolyásolni, de a daganatos betegségekben játszott szerepe még ma sem teljesen tisztázott. Orv. Hetil., 2014, 155(28), 1091–1096.

Restricted access
Authors: Csaba Polgár, András Csejtei, Gabriella Gábor, László Landherr, László Mangel, Árpád Mayer, György Németh and János Fodor
Restricted access
Authors: , Budapest, Üllői út 78., 1082, Csilla András, Péter Bartek, István Battyáni, János Bezsilla, György Bodoky, Barna Bogner, Attila Bursics, Tibor Csőszi, László Damjanovich, Magdolna Dank, Zsófia Dankovics, Pál Ákos Deák, Kristóf Dede, Attila Doros, Ibolyka Dudás, Tamás Györke, Oszkár Hahn, Erika Hartmann, Erika Hitre, Zsolt Horváth, Marianna Imre, Károly Kalmár Nagy, Zsolt Káposztás, László Kóbori, Péter Kupcsulik, László Landherr, Zoltán Lóderer, László Mangel, Zoltán Máthé, Tamás Mersich, Klára Mezei, Elemér Mohos, Attila Oláh, Péter Pajor, András Palkó, Zsuzsanna Pápai, András Papp, Mihály Patyánik, András Petri, János Révész, Ágnes Ruzsa, Krisztina Schlachter, László Sikorszki, István Sipőcz, Eszter Székely, Attila Szijártó, László Torday, Lajos Barna Tóth, Edit Dósa, László Harsányi, Gábor István, László Landherr, György Lázár, József Lövey, Zsuzsa Schaff, Ákos Szűcs and András Vereczkei
Open access