Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: László Lehner x
Clear All Modify Search

Abstract

In this study we described two different indications of ventriculo- and cystoperitoneal shunting (VPS, CPS) procedures in six dogs, including their clinical data and magnetic resonance imaging (MRI) examinations. One dog had moderate and two dogs had severe congenital hydrocephalus, one was presented with intracranial pressure elevation due to meningoencephalitis of unknown origin (MUO) associated with congenital hydrocephalus, and two with quadrigeminal cysts (QC). VPS procedures were done in four and CPS in two dogs, using low-pressure valve systems. The follow-up period ranged from 1 to 6 months and control MRI scans were also made. Significant improvement was detected in five cases during the short-term follow-up period (1 month) and in four cases in the medium-term follow-up (2–6 months). Major complications were found in two cases: one dog with acute-hypertensive hydrocephalus died one week after surgery, and in another case development of a chronic subdural haematoma and hygroma caused death 3 months after the surgery. Minor complications (e.g. subdural hygroma) were found in two cases. In cases of severe hydrocephalus or intracranial cysts, higher-pressure valve systems are recommended in order to prevent subdural hygroma. Transient postoperative clinical signs usually resolve within one week after the surgery.

Full access

Abstract

In this study we described two different indications of ventriculo- and cystoperitoneal shunting (VPS, CPS) procedures in six dogs, including their clinical data and magnetic resonance imaging (MRI) examinations. One dog had moderate and two dogs had severe congenital hydrocephalus, one was presented with intracranial pressure elevation due to meningoencephalitis of unknown origin (MUO) associated with congenital hydrocephalus, and two with quadrigeminal cysts (QC). VPS procedures were done in four and CPS in two dogs, using low-pressure valve systems. The follow-up period ranged from 1 to 6 months and control MRI scans were also made. Significant improvement was detected in five cases during the short-term follow-up period (1 month) and in four cases in the medium-term follow-up (2–6 months). Major complications were found in two cases: one dog with acute-hypertensive hydrocephalus died one week after surgery, and in another case development of a chronic subdural haematoma and hygroma caused death 3 months after the surgery. Minor complications (e.g. subdural hygroma) were found in two cases. In cases of severe hydrocephalus or intracranial cysts, higher-pressure valve systems are recommended in order to prevent subdural hygroma. Transient postoperative clinical signs usually resolve within one week after the surgery.

Full access
Authors: Péter Fancsovits, János Urbancsek, László Fónyad, Anna Sebestyén, Gézáné †Csorba, Ádám Lehner, Zita Kaszás, János Rigó jr. and Attila Bokor

Absztrakt

Bevezetés: A nőbetegek onkológiai kezelése a petefészek-működés károsodását okozhatja. Ennek megelőzésére lehetőség van a petefészekszövet mélyfagyasztására, hosszú távú tárolására, majd a petefészek-működést károsító beavatkozások után a szövetminták visszaültetésére. Célkitűzés: Jelen tanulmányban a szerzők azt vizsgálták, hogy a petefészekszövet-fagyasztás módszerei mennyiben befolyásolják a felolvasztott szövetminták életképességét. Módszer: A munka során 10 kutatási célra felajánlott szövetminta fagyasztását-felolvasztását végezték el, majd a szövetminták túlélését vizsgálták. Szövettani vizsgálatokkal hasonlították össze a friss és a fagyasztott-felolvasztott mintákban lévő tüszők állapotát, illetve meghatározták hormontermelésüket. Eredmények: Szövettani vizsgálatokkal igazolták, hogy a fagyasztott-felolvasztott mintákban az életképesnek tűnő tüszők száma 23%-kal csökkent, de még a szövettenyésztést követően is megfigyeltek életképes tüszőket. A felolvasztott szövetminták maximális ösztradioltermelése 908 pg/ml volt, és a hormontermelés mértéke a friss mintákéhoz hasonló értékeket mutatott. A felolvasztott szövetek progeszterontermelésének maximuma 1,95 ng/ml volt, amely elmaradt a friss szövetminták hormonértékeitől. Következtetések: A szerzők által alkalmazott petefészekszövet-fagyasztási módszerrel biztosítható a tüszők fagyasztás-felolvasztás utáni túlélése, így intézetükben megkezdték a módszer kísérleti klinikai alkalmazását daganatos betegek termékenységének megőrzése céljából. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1947–1954.

Open access