Search Results

You are looking at 1 - 10 of 36 items for

  • Author or Editor: László Márk x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A pitvarfibrilláció a leggyakoribb klinikai jelentőséggel bíró ritmuszavar. Gyakran okoz szisztémás thromboemboliás eseményeket, melyek megelőzésére hagyományosan évtizedekig a K-vitamin-antagonista gyógyszereket alkalmaztuk. Az új, direkt antikoagulánsok megjelenése forradalmi újítást jelentett a kezelésben, ezek fokozatos térhódítása, nagymértékű elterjedése várható. A Magyarországon legújabban forgalomba hozott edoxabán a Xa-faktort gátolja. Nagy előnye a napi egyszeri szedés és a kedvező biztonságossági profil. Nagy betegszámú klinikai vizsgálat azt igazolta, hogy a stroke és a szisztémás emboliák megelőzésében legalább annyira hatékony, mint a warfarin, ugyanakkor az okozott súlyos vérzések száma szignifikánsan kevesebb volt. Mivel a pitvarfibrilláció gyakorisága az életkorral fokozatosan emelkedik, nagy jelentősége lehet annak a megfigyelésnek, hogy a többi direkt orális antikoagulánssal összehasonlítva idősebb korban a nettó klinikai előny (a megelőzött thromboemboliás események és az okozott vérzéses szövődmények aránya) az edoxabán esetében kedvező. Orv Hetil. 2018; 159(20): 798–802.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: Kevés adat ismert arról, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben népességi szinten hogyan változtak a koleszterinszintek. Célkitűzés: A Békés megyei Méhkerék község lakossága körében a szérumkoleszterin-szint összehasonlítása a 20 évvel ezelőtti adatokkal. Módszer: A szerzők a Békés megyei Méhkerék községben 1994-ben 778 főnél végzett szűrővizsgálat során mért szérumkoleszterin-értékeket 20 év elteltével 392, véletlenszerűen kiválasztott, nemben és életkorban illesztett egyén eredményeivel hasonlították össze a családorvosi adatbázis felhasználásával. Eredmények: A szérumkoleszterin-szint az 50 év feletti egyénekben 5,9%-kal, 5,94±1,41 mmol/l-ről 5,59±1,33 mmol/l-re csökkent (p≤0,01), míg az 50 évnél fiatalabb egyéneknél nem volt szignifikáns változás. Következtetések: Az 50 év felettieknél tapasztalt szérumkoleszterinszint-csökkenés az átfogóbb, szélesebb körben alkalmazott lipidcsökkentő terápia következménye lehet. Az a tény, hogy az 50 év alattiaknál nem volt változás, arra figyelmeztet, hogy a fiatalok esetében a primer prevenció elveit (diéta, rendszeres testmozgás) következetesebben kellene alkalmazni, és – ahol az ajánlások megkövetelik – nem szabad idegenkedni a megfelelő gyógyszeres kezeléstől sem. Orv. Hetil., 2015, 156(40), 1614–1617.

Restricted access

Absztrakt

A diabetes mellitus gyakorisága és ezzel együtt népegészségügyi jelentősége is folyamatosan nő. Az utóbbi években tapasztalt javulások ellenére a cardiovascularis betegségek a cukorbetegek morbiditásának és mortalitásának vezető okai. A cukorbetegség fennállása önmagában olyan cardiovascularis veszélyeztetettséget jelent, mintha ismert érbetegsége lenne a betegnek. A diabeteses dyslipidaemia jellemzői a magas éhgyomri és postprandialis triglicerid-, alacsony HDL-koleszterin-szint, valamint a kissé emelkedett LDL-koleszterin-szint mellett az atherogen kicsi-sűrű, azaz a small-dense LDL nagy aránya. Az atherogen dyslipidaemiának ezen komponensei nem egymástól független eltérések, hanem egymással szorosan összefüggnek. Az utóbbi évek kutatási eredményei a small-dense LDL és az alacsony HDL káros hatásának elismerése mellett igazolták a trigliceridben gazdag lipoproteinek és azok remnantjainak atherogenitását, továbbá kimutatták, hogy a kulcs a trigliceridben gazdag lipoproteinek májban történő túltermelése és késleltetett lebontása. Ennek metabolizmusában meghatározó szerepe van a lipoproteinlipáznak, amelynek működését az ApoA5 fokozza, az ApoC3 pedig gátolja. Ez utóbbi funkciócsökkenését okozó mutáció a szívinfarktus kockázatát csökkenti, míg az ApoA5 funkciócsökkenéssel járó mutációja a trigliceridben gazdag lipoproteinszintet 60%-kal emeli és a szívinfarktus kockázatát 2,2-szeresére fokozza. Diabetes mellitus, inzulinrezisztencia, elhízás, metabolikus szindróma esetén az LDL-koleszterinnél a veszélyeztetettségnek jobb markere a non-HDL-koleszterin. Ezt úgy számolhatjuk ki, hogy az összkoleszterinből kivonjuk a HDL-koleszterin értékét. A non-HDL-koleszterin célértékeit úgy kapjuk meg, hogy az LDL-koleszterin-célértékekhez 0,8-et hozzáadunk, azaz nagy cardiovascularis kockázat esetén 3,3 mmol/l, igen nagy kockázat fennállásakor 2,6 mmol/l az elérendő szint. Diabeteses dyslipidaemia kezelésében is a statinok az elsőnek választandó gyógyszerek. Ugyanakkor ismert, hogy optimális (vagy célértékre történő) statinterápia esetén is jelentős a residualis(lipid)-kockázat. Ennek mérséklésére a magas trigliceridszint és az alacsony HDL-koleszterin-szint kezelése kézenfekvő, amire a fibrátok adása kedvező hatású lehet. Statin mellé kombinációra a fenofibrát ajánlható. Orv. Hetil., 2016, 157(19), 746–752.

Restricted access

A cardiovascularis prevencióban, a lipid célértékek elérésére törekedve megelégszünk a szérum-koleszterinszint mérésével, és keveset törődünk azzal, hogy ez milyen hatások eredményeként alakul ki. A koleszterin vérszintje a diétával elfogyasztott mennyiségen túl nagymértékben függ a bélbe történő felszívódás/kiválasztás és a szintézis egyensúlyától. A felszívódás és a szintézis arányának vizsgálata csak az utóbbi időben került az érdeklődés előterébe. Számos megfigyelés igazolja, hogy a ma legerősebbnek ismert koleszterincsökkentő gyógyszerek hatására, amellett, hogy a májban csökken a szintézis, akár 50%-ot meghaladó mértékben is nőhet a koleszterin felszívódása. Amikor egy statinkezelés hatékonyságát vizsgáljuk, a mindennapi gyakorlatban csak a végeredményt, a szérum-koleszterinszint csökkenését mérjük, és nem vizsgáljuk a szintézis és a felszívódás mértékének változását sem. Az, hogy a szervezetben mennyi koleszterin szintetizálódik, illetve szívódik fel – indirekt módon – a nem-koleszterin szterinek (fitoszterinek) mennyiségének mérésével állapítható meg. Az abszorpció markerei a kampeszterin, a szitoszterin, az avenaszterin, valamint a kolesztanol. A koleszterin bioszintézise a latoszterin, a kolesztenol, a dezmoszterin szintjével korrelál. A gyakorlatban a latoszterin vagy latoszterin/koleszterin-koncentráció a szintézis, a kampeszterin vagy kampeszterin/koleszterin-arány a felszívódás markereként értékelhető. Az újabb vizsgálati eredmények tehát azt igazolják, hogy a koleszterin szintézisét gátló statin adása mellett fokozódik a koleszterin felszívódása, és a felszívódást gátló ezetimib hatása pedig a szintézis erősödését eredményezi. A statinok okozta felszívódás emelkedését ezetimibbel kombinálva tudjuk csökkenteni, illetve kivédeni. Ezen adatok azt támasztják alá, hogy a statin és ezetimib kombinációja, a szintézis és felszívódás együttes gátlása biztosítja a leghatékonyabb és legkevesebb mellékhatással járó koleszterinszint-csökkenést.

Restricted access

Magyarországon 1993 és 2006 között a születéskor várható élettartam 4,14 évvel nőtt, és ehhez a cardiovascularis halandóság javulása 1,85 évvel járult hozzá. A lipidszintcsökkentő kezelés, a lipidcélértékek elérése az utóbbi években a cardiovascularis prevenció egyik súlyponti kérdése lett. A javuló tendencia ellenére az LDL-koleszterin-szint célértékének elérési aránya nem nagyobb egyharmadnál, és ebben leginkább az játszik szerepet, hogy a nem megfelelő szintű lipidcsökkentést igazoló eredménybe az orvosok nagyobb része (2007-ben 56%-a) beletörődik, nem igyekszik módosítani a kezelésen, pedig egyre több adat igazolja, hogy az alacsonyabb LDL-koleszterin-szint elérése nemcsak a klinikai kimenetelt javítja szignifikánsan, hanem költséghatékony is. Az utóbbi időszak legjelentősebb, statinnal végzett új vizsgálata a JUPITER, amely lipidszintjeik miatt statinkezelést nem igénylő, magas hs-CRP-szintű, nem ismert érbetegeken igazolta, hogy 20 mg rosuvastatin adásával szignifikánsan, 44%-kal csökkenthető a primer végpont (a cardiovascularis halálozás, nem halálos stroke és szívinfarktus, instabil angina vagy revascularisatio) és 20%-kal az összhalálozás előfordulása. Egy primer végpont megelőzéséhez 23 beteg 5 éves kezelése szükséges. Az eredmények felvetik a primer prevenció elvei és célértékei átgondolásának szükségességét, valamint azt, hogy minden lipidcsökkentő kezelésben nagyobb figyelmet kellene fordítani a betegek hs-CRP szintjére.

Restricted access
Authors: Muammel M. Hanon, Márk Kovács and László Zsidai

3D printing of Acrylonitrile Butadiene Styrene (ABS) and Poly Lactic Acid (PLA) were used to prepare specimens utilising fused deposition modelling (FDM) technology. Two colours of PLA filament were printed; white and grey, whereas ABS only in white colour. Determining the tribological properties of 3D printed samples have been carried out, through obtaining the frictional features of different 3D printable filaments. Alternating-motion system employed for measuring the tribological factors. Studying the difference between static and dynamic friction factors and the examination of wear values were included. A comparison among the tribological behaviour of the 3D printed polymers has been investigated. The printed white ABS and PLA specimens show insignificant differences in the results tendency. On the contrary, the grey PLA exhibits a considerable variation due to the incredible growth in the coefficient of friction and wear average as well.

Open access

Absztrakt:

A cardiovascularis betegségek kockázatának csökkentése meghatározó jelentőségű napjaink orvoslásában, mivel világszerte a legtöbb halált okozzák. Sokfajta kezelésről sikerült egyértelműen igazolni, hogy kedvezően hat a cardiovascularis események gyakoriságára, valamint az azok kialakulásához vezető atherosclerosis fejlődésére. Ezen kezelések szisztematikus, irányelvek szerinti alkalmazásával sikerült csökkenteni az éresemények számát és a halálozást, de a betegségcsoport mortalitási és morbiditási vezető pozíciója megmaradt. Emiatt az orvostudományi kutatás folyamatosan új utakat keres a mai tudásunk alapján felállított irányelvek optimális megtartása mellett megmaradó kockázat további csökkentésére. Ez a residualis rizikó sokrétű lehet. A szerzők a jelen munkájukban összefoglalják, hogy az irányelvek szerinti kezelés után milyen új lehetőségek vannak a residualislipid- és gyulladásos kockázat csökkentésére. Több lipidológiai vizsgálat is igazolta, hogy az 1,8 mmol/l alá csökkentett LDL-koleszterin-szinttel további nyereség érhető el az éresemények előfordulásában. A maradéklipidológiai kockázatot csökkentené a magas triglicerid- és az alacsony HDL-koleszterin-szint kezelése, valamint a magas lipoprotein(a) csökkentése. A lipidszintek kezelésén túl a C-reaktívprotein-szint-csökkentés által igazolt antiinflammatorikus hatásukon keresztül is hatnak a statinok és a velük kombinálható ezetimib. A kizárólag csak a gyulladást befolyásoló hatását gátló canakinumab alkalmazásával történt nagy léptékű klinikai vizsgálat (melyben 3 havonta adott sc. injekcióval szignifikánsan, 15%-kal csökkent a nem halálos infarktus és stroke, valamint a cardiovascularis halál előfordulása) új távlatokat nyit az atherosclerosis gyulladáscsökkentő kezelésében. Orv Hetil. 2018; 159(4): 124–130.

Restricted access
Authors: János László Iványi, Éva Marton and Márk Plander

Bevezetés: Az immun thrombocytopenia esetenként nehezen kezelhető, egyénre szabott terápiájú betegség. Első vonalbeli kezelésként rendszerint kortikoszteroid ajánlott, ennek hatástalansága esetén másodvonalbeli terápiás megoldások (lépkivétel, immunszuppresszív, illetve thrombocytaképzést serkentő szerek) után a betegeknél kielégítő terápiás válasz érhető el. Célok: A szerzők 12 évet felölelő retrospektív elemzésben vizsgálták ezen időszak alatt kórismézett és kezelt immun thrombocytopeniás betegeik kórlefolyását, a kezelés módozatait, hatásosságát és az újabb szerek eredményességét. Betegek és módszer: A Vas Megyei Markusovszky Kórház Zrt., Haematologiai és Haemostaseologiai Osztályán és Szakambulanciáján 2000. január 1. és 2011. december 31. között 79 (26 férfi és 53 nő) kórismézett és kezelt immun thrombocytopeniás beteg adatait dolgozták fel. Vizsgálták az egyes alcsoportok, így a szteroidkezeltek, szteroidhatástalanság után splenectomián átesett betegek, illetve másodvonalbeli kezelésre szorult betegek remisszióba kerülését, betegségmentességét és az össztúlélést. Az adatokat számítógépes statisztikai programmal értékelték. Eredmények: A vizsgált időszak alatt a 79 beteg (medián követési idő 66 hónap; minimum–maximum: 3–144 hónap) közül első vonalbeli kezelésként 28 kortikoszteroiddal kezelt jutott komplett remisszióba és vált tartósan betegségmentessé (35,4%, betegségmentes túlélés medián 75,5 hónap; minimum–maximum: 2–140 hónap). További 38 betegnél előzetes szteroid vagy egyéb immunszuppresszív szer hatástalansága után lépkivételre került sor (48,0%, betegségmentesség medián 94,2 év; minimum–maximum: 6–136 hónap). Sebészi szövődményt két esetben észleltek, posztoperatív és késői infekció nem fordult elő. Öt beteg hunyt el, egyikük sem alapbetegsége következményében. Másodvonalbeli kezelésre 13 krónikus betegnél került sor (13/79, 16,4%), közülük hat betegnél splenectomia után relapsus alakult ki. A hagyományos (immunszuppresszív) és újabb szerektől (rituximab, trombopoetinagonisták) egyaránt kedvező hatást tapasztaltak. Következtetések: A betegek több mint kétharmada jól reagált a kortikoszteroidra, illetve a splenectomiára, és tartósan betegségmentessé váltak. E kezelésre nem reagáló esetekben az új szerektől (rituximab, trombopoetinagonisták) várható tünet- és betegségmentesség. Orv. Hetil., 2012, 153, 1613–1621.

Restricted access

Philadelphia kromoszóma negatív krónikus myeloproliferativ neoplasiákban (úgymint polycytaemia vera, essentialis thrombocytaemia és primer idiopathiás myelofibrosis) a fokozott thrombosiskockázat összefüggésbe hozható az ezekben a kórképekben különböző gyakorisággal előforduló Janus kináz 2 gén mutációval (JAK2V617F). 2007 óta rendszeresen vizsgálják a JAK2-mutáció jelenlétét krónikus myeloproliferativ neoplasiákban. Célkitűzés: Retrospektív felmérésben osztályukon és ambulanciájukon gondozott, kezelt krónikus myeloproliferativ neoplasiákban szenvedő betegekben előfordult thrombosis és a JAK2-mutáció közötti esetleges kapcsolatot vizsgálták. Betegek és módszer: 2007–2010 között 171 krónikus myeloproliferativ neoplasiás beteg (68 polycytaemia verás, 84 essentialis thrombocytaemiás és 19 primer idiopathiás myelofibrosisos) vérmintáit juttatták el molekuláris biológiai laboratóriumokba, ahol a DNS-mintákból allélspecifikus polimeráz láncreakcióval detektálták a V617F-mutációt. A betegek kórtörténetéből feldolgozták a thromboemboliás szövődményeket (artériás, cerebro- és cardiovascularis és vénás thrombosis). A statisztikai feldolgozás a Windows statisztikai szoftver programjával készült. Eredmények: JAK2-mutációt 53 polycytaemiás betegben (77,9%), essentialis thrombocytaemiában 55 (65,4%), míg primer idiopathiás myelofibrosisban hét betegben (36,8%) igazoltak. Polycytaemia verában 18 JAK2-pozitív betegnél láttak thromboticus szövődményt (18/53, 33,9%), essentialis thrombocytaemiában 17/55 (30,9%) betegnél, míg primer idiopathiás myelofibrosisban a hét JAK2-pozitív betegben nem fordult elő thrombosis. Ugyanakkor JAK2-negatív esetekben is előfordult thromboticus esemény (10 JAK2-negatív polycytaemiából négy esetben, a 23 JAK2-negatív essentialis thrombocytaemiás között hat betegben). Következtetések: Krónikus myeloproliferativ neoplasiás beteganyagukban a JAK2-mutáció aránya nagyrészt megfelel az irodalomban közöltekével. Mind PV-ben, mind ET-ben a JAK2-pozitív esetekben bekövetkezett thrombosis közel azonos számban fordult elő, a JAK2-negatív betegekben észlelt thrombosis gyakorisága azonban nem különbözött szignifikánsan a JAK2-pozitívakétól. Mindezek alapján úgy vélik, hogy a JAK2-mutáció jelenléte vagy hiánya thrombosis bekövetkeztét illetően nem prediktív értékű krónikus myeloproliferativ neoplasiában. Orv. Hetil., 2011, 152, 1795–1803.

Restricted access

A szerzők azt vizsgálták, hogy szívinfarktust elszenvedett betegek körében miként valósul meg a lipidcélértékek (az LDL-koleszterinen túlmenően a HDL-koleszterin- és trigliceridszinteké is) elérése a kardiológiai szakrendelésen történő ellenőrző vizsgálatok során. Módszer: 201 nagy és igen nagy kockázatú, a gyulai kardiológiai szakrendelésen gondozott, szívinfarktuson átesett beteget vontak be a felmérésbe 2007. január 1. és május 31. között. A betegek lipidszintjeit és lipidcsökkentő kezelését elemezték két éven keresztül. Eredmények: A bevonási vizit során csupán a betegek 26,4%-ának volt az LDL-koleszterin-szintje a célnak megfelelő, emellett a betegek 40,3%-ában észleltek magas triglicerid- és 33,3%-ában alacsony HDL-koleszterin-értékeket. Mindössze 22 esetben (10,9%) sikerült mindhárom lipidparaméter tekintetében elérni a célértékeket. A kontrollvizsgálatokon rendszeresen megjelent 179 beteg adatait elemezve a lipidértékek tekintetében kedvező változást figyeltek meg: a betegek 42,5%-a érte el a kívánt LDL-koleszterin-célértéket, 17,3%-a pedig HDL-koleszterin- és trigliceridértékében is teljesítette a jelenleg előírt szintet. Következtetések: A vizsgálat eredményei megfelelnek az irodalmi adatoknak. A jelenleg alkalmazható terápiás lehetőségekkel az optimális LDL-koleszterin-szint elérésén túl törekedni kell az úgynevezett „residualis lipidológiai kockázat” csökkentésére is, amelynek eszköze a kombinációs terápia mind szélesebb körben történő alkalmazása lehet. Orv. Hetil., 2011, 152, 296–302.

Restricted access