Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: László Mátyus x
Clear All Modify Search

Glycine is a mandatory positive allosteric modulator of N-methyl-D-aspartate (NMDA)-type ionotropic glutamate receptors in the central nervous system. Elevation of glycine concentrations by inhibition of its reuptake in the vicinity of NMDA receptors may positively influence receptor functions as glycine B binding site on NR1 receptor subunit is not saturated in physiological conditions. Synaptic and extrasynaptic concentrations of glycine are regulated by its type-1 glycine transporter, which is primarily expressed in astroglial and glutamatergic cell membranes. Alteration of synaptic glycine levels may have importance in the treatment of various forms of endogenous psychosis characterized by hypofunctional NMDA receptors. Several lines of evidence indicate that impaired NMDA receptor-mediated glutamatergic neurotransmission is involved in development of the negative (and partly the positive) symptoms and the cognitive deficit in schizophrenia. Inhibitors of glycine transporter type-1 may represent a newly developed therapeutic intervention in treatment of this mental illness. We have synthesized a novel series of N-substituted sarcosines, analogues of the glycine transporter-1 inhibitor NFPS (N-[3-(4′-fluorophenyl)-3-(4′-phenylphenoxy)-propyl]sarcosine). Of the pyridazinone-containing compounds, SzV-1997 was found to be a potent glycine transporter-1 inhibitor in rat brain synaptosomes and it markedly increased extracellular glycine concentrations in conscious rat striatum. SzV-1997 did not exhibit toxic symptoms such as hyperlocomotion, restless movements, respiratory depression, and lethality, characteristic for NFPS. Besides pyridazinone-based, sarcosine-containing glycine transporter-1 inhibitors, a series of substrate-type amino acid inhibitors was investigated in order to obtain better insight into the ligand-binding characteristics of the substrate binding cavity of the transporter.

Restricted access

Bevezetés: A világirodalomban 1989 óta számolnak be olyan renopulmonalis szindrómás betegekről, akiknél mind az antiglomeruláris bazálmembrán, mind az antineutrofil citoplazmatikus antitest kimutatható. Célkitűzés: A szerzők célja az volt, hogy az intézetükben előfordult „kettős pozitív” eseteket felkutassák, adataikat feldolgozzák és összehasonlítsák az irodalomban leírtakkal. Módszer: Az elmúlt 16 évben 87 antineutrofil citoplazmatikus antitest pozitív vasculitises és 11 antiglomeruláris bazálmembrán antitest pozitív beteget kezeltek, közülük négy betegben (36%) volt az antineutrofil citoplazmatikus antitest is kimutatható (két antimieloperoxidáz-, két antiproteináz-3-pozitivitás). Eredmények: A csak antiglomeruláris bazálmembrán antitest pozitív betegekkel szemben a kettős pozitív betegekre magasabb átlagéletkor (46 vs. 24 év), a férfi dominancia hiánya (50% vs. 71%), megelőző extrarenalis tünetek gyakoribb jelenléte (50% vs. 0%), alacsonyabb antiglomeruláris bazálmembrán antitest szintek (<100 EU/ml: 100% vs. 29%) voltak jellemzőek. A kettős pozitívak között jobb volt az egyéves betegtúlélés (100% vs. 71%) az idősebb kor és a hasonló kezelés ellenére (immunszuppresszió mindkét csoportban 100%, plazmaferézis 75%, illetve 86%), az egyéves vesetúlélés nem különbözött (25%, illetve 14%). Következtetések: A nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan az antiglomeruláris bazálmembrán antitest pozitív hazai betegek harmadában antineutrofil citoplazmatikus antitest pozitivitás is észlelhető, ami eltérésekkel társul a renopulmonalis szindróma klinikai megjelenésében. Orv. Hetil., 2013, 154, 1696–1701.

Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors: Anna V. Oláh, János Mátyus, János Kappelmayer, László Újhelyi and József Varga

Background: Recently several estimated GFR (eGFR) formulae have been developed and new creatinine methods were introduced to compensate for the effect of “pseudocreatinines”. These methods resulted in lower creatinine and higher eGFRs. Methods: Original 6-v MDRD (Modification of Diet in Renal Disease), 4-v MDRD, Cockcroft-Gault (C-G), Quadratic and the new MDRD-175 formulae were tested in 31 patients. The eGFR based on both Jaffe and compensated-Jaffe creatinine were compared to Tc-99m labeled diethylenetriamine pentaacetic acid clearance (DTPA-GFR). Results: All eGFRs correlated with DTPA-GFR (range 16–104 mL/min/1.73 m 2 ). Original MDRD and C-G showed high correlation coefficients (0.88 and 0.78), but original and 4-v MDRD tended to overestimate GFR below 60 ml/min/1.73 m 2 and underestimate it above 60 mL/min/1.73 m 2 . Using compensated-Jaffe creatinine reduced the underestimation of the original MDRD, but resulted in overestimation of the 4-v MDRD, C-G and quadratic GFR. With the exception of the original MDRD, the correlations between eGFRs and DTPA-GFR were higher using Jaffe method. Applying the new MDRD-175 with compensated Jaffe creatinine resulted in lower bias of GFR. Conclusion: Harmonization of creatinine methods is necessary because it has significant effect on the eGFR. The IDMS-calibrated creatinine in the new MDRD-175 formula provides reliable eGFR in kidney disease.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: György Lengyel, Noel Ánosi, Anna Marossy, Mária Mátyus, Tünde Bosnyákovits and László Orosz

Absztrakt:

A kanyaró az egyik legsúlyosabb megelőzhető fertőző megbetegedés, mely hazánkban az elmúlt 10–20 évben a ritkábban előforduló kórképek közé tartozott. Ennek egyik oka, hogy az 1969 után született magyar lakosság átoltottsága közel 99%-os. A másik ok pedig az, hogy az oltási érát megelőző időszakban a gyakran előforduló országos kanyarójárványok az érintettekben életre szóló immunitást hagytak maguk után. A természetes és a mesterséges immunizáció így összességében tehát kiterjedt nyájimmunitást biztosított a populációnak. Az Európában jelenleg is zajló kanyarójárványok azonban rávilágítottak arra, hogy a megbetegedéssel kapcsolatos tünettani és differenciáldiagnosztikai ismeretek az utóbbi 20 évben háttérbe szorultak. Az európai kanyarójárványok hazánkra vonatkozó konzekvenciájának áttekintése mellett a jelen közlemény célja a kanyaró járványügyi kontrolljához szükséges klinikai és labordiagnosztikai ismeretek felelevenítése és összefoglalása. Orv Hetil. 2019; 160(20): 767–773.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Mátyus, Anna V. Oláh, László Ujhelyi, István Kárpáti and József Balla

Az idült vesebetegség napjainkban népbetegséggé vált az atherogeneticus nephropathiák számának drámai megemelkedése miatt. A klasszikus vesetünetek hiánya miatt a betegséget legtöbbször csak az előrehaladott, súlyos vagy végstádiumú veseelégtelenség stádiumában ismerik fel, holott laboratóriumi vizsgálatokkal már jóval korábban diagnosztizálható lehetne. Ekkor már nem lehetséges a vesefunkció romlásának megállítása, a vesepótló kezelés elkerülése. Ugyanakkor az enyhe-mérsékelt súlyosságú idült vesebetegség is jelentősen fokozza, megsokszorozza az atherosclerosis kockázatát, így a betegek többsége cardiovascularis betegségekben meghal még a dialízis előtt. Ezek miatt a tünetmentes korai stádiumú vesebetegség szűrése alapvető fontosságú lenne. A glomerulus filtrációs ráta számítása segítheti leginkább a kórkép felismerését, a veseelégtelenség és cardiovascularis betegségek progressziójának csökkentését. A Magyar Nefrológiai Társaság és a Magyar Laboratóriumi és Diagnosztikai Társaság már 2005-ben javasolta a glomerulus filtrációs ráta laboratóriumokban történő kiszámítását és az eredmény automatikus közlését minden egyes szérumkreatinin vizsgálatakor. Ezt a gyakorlatot az országban már egyre több laboratórium alkalmazza. A jelen összefoglaló a számított glomerulus filtrációs ráta alkalmazásában, értékelésében kíván segítséget nyújtani.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Zoltán Bogár, Luca Tóth, Szilárd Rendeki, László Mátyus, Norbert Németh, Mihály Boros, Bálint Nagy, Miklós Nyitrai and Péter Maróti

Absztrakt:

Az egészségügyi, orvosi szimulációs oktatás alapja, hogy klinikai szituációkat, gyakorlati feladatokat modellez szimulátorok, számítástechnikai megoldások, esetleg humán szereplők segítségével. Így az oktatott a legvalósághűbb környezetben sajátíthatja el a készségeket. A közleményben bemutatjuk a szimulációs oktatás múltját, technológiai hátterét, valamint a szimulációs oktatás jelenlegi helyzetét Magyarországon, melynek megkérdőjelezhetetlen szerepe van az egészségügyi felsőoktatásban. Számos pozitív hatása van hallgatók és oktatók számára, továbbá az intézetek számára is számtalan előnyt tartogat. Az egységek feladata, hogy hidat teremtsen az elméleti és a gyakorlati képzés között, felkészítve a hallgatókat a valódi orvosegészségügyi életpálya kihívásaira. Bár a terület több évszázada ismert módszertan az orvos- és egészségtudományi képzésben, csak a XXI. században indult jelentős fejlődésnek a technológia robbanásszerű előrehaladásának köszönhetően. Az innovatív megoldások révén egyre élethűbben lehet modellezni bonyolultabb orvosi feladatokat is. Már hazánkban is használják az oktatás során a 3D nyomtatott segédeszközöket, virtuális- és kiterjesztettvalóság-megoldásokat. A magyarországi „Skill Labor Hálózat” fejlesztése mellett a szimulációs oktatás hazai módszertanának kialakítása is megkezdődött, ennek sikerességét jelzi több, oktatást segítő kézikönyv megjelenése is. A hálózat négy egyetemi skillközpontot és 16 oktató kórházat foglal magában. A skill-laborok eddig hiányzó láncszemek voltak az elméleti és a klinikai oktatás között, melyekben magas szakmai színvonalú gyakorlati készségeket sajátíthatnak el a hallgatók mind a graduális, mind a posztgraduális képzés során. A kezdeti fejlesztések sikeresnek tekinthetők, ezt tükrözi a nagy érdeklődés, a résztvevők száma és a hallgatók pozitív visszajelzései is. Közleményünk átfogó jelleggel betekintést ad a magyarországi egészségügyi szimulációs oktatás jelenlegi helyzetébe, illetve felveti a potenciális fejlesztési irányokat, gyakorlati példákkal szemléltetve. Orv Hetil. 2020; 161(26): 1078–1087.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Judit Szabó, Róza Ádány, József Balla, Zoltán Balogh, Zoltán Boda, István Édes, István Fekete, Miklós Káplár, János Mátyus, László Oláh, Sándor Olvasztó, György Paragh, Dénes Páll, György Pfliegler, Gusztáv Vajda, Margit Zeher and László Csiba

Az érelmeszesedés generalizált betegség, amely egyaránt károsítja az intracerebralis, carotis, coronaria-, vese- és perifériás ereket. A korai morfológiai és funkcionális károsodások már a második–harmadik életévtizedben kimutathatók, és a betegség progressziója függ a kockázati tényezők gyakoriságától, súlyosságától és az egyéni érzékenységtől. Noha a vascularis kockázati tényezők (dohányzás, túlsúly, életkor, egészségtelen táplálkozás, mozgáshiány, magas vérnyomás, cukorbetegség, idült vesebetegség és dyslipidaemia) közösek és gyakoriak a különböző érbetegségekben, de a jelen klinikai rutin mesterségesen különböző szubdiszciplínák feladatává teszi az egyes vascularis manifesztációk átvizsgálását és kezelését a polypragmasia állandó veszélyével. A közelmúltban világméretű felmérések igazolták a sokszervi károsodásban szenvedő vascularis betegségek holisztikus szemléletét úgy a diagnosztika, mint a terápia területén. A jelen összefoglaló áttekinti a vascularis betegségek határterületi kérdései területén elért legújabb eredményeket és felvázolja a jövő perspektíváit. Orv. Hetil., 2012, 153, 483–498.

Restricted access