Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: László Módis x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: László Módis, Enikő Tóth, and András Berta

A szemfelszíni betegségeket előidéző kórfolyamatokat befolyásolni gyakran nehéz és kilátástalan, nemritkán minden konzervatív kezelési kísérlet eredménytelen. A mikrosebészeti technikák fejlődése, a molekuláris biológiai módszerek klinikai alkalmazása és a limbális őssejtek lokalizációjának és funkciójának megismerése által ma már az életminőség és a látás javulása is sokszor elérhető ezekben az esetekben. Az irodalmi összefoglaló közlemény áttekinti a szemfelszíni megbetegedések kezeléséhez szükséges szöveti mintavétel, szövettenyésztés és a transzplantációk módszertanát, metodikáját, indikációit. Részletesen ismerteti a napjainkban leginkább ajánlott modern műtéti technikákat, különös tekintettel az amnionmembrán- és az őssejt-transzplantációra.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zita Steiber, András Berta, and László Módis

Napjainkban a kontaktlencse-viselés következtében kialakuló szaruhártya-fertőzések, a keratitisek egyre jelentősebb gondot jelentenek. Az elhanyagolt esetek a szaruhártya károsodásához vezethetnek, ami az egyébként látóképes szem vakká válását jelentheti. Ezt megelőzendő, fontos a korai diagnózis, amiben segít a klinikai kép, a jellegzetes kórelőzmény. A szervezet egyéb bakteriális, vírusos és gombás fertőzésének megelőzésében nagyon fontos a prevenció, de ebben a betegségcsoportban ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Elengedhetetlen a kontaktlencse-viselők tanítása, oktatása a kontaktlencse megfelelő ápolására, tárolására, a sterilitásra és a higiéniás szabályok betartására. A szaruhártya gyulladásakor, amennyiben mégis kialakul, fontos a mielőbbi pontos diagnózis felállítása, amelyhez segítséget nyújthat a kontaktlencséről, a lencsetárolóból, a lencseápoló folyadékból vagy magából a szaruhártyáról/szaruhártyából vett mikrobiológiai tenyésztés, majd a célzott gyógyszeres, terápiarezisztens esetekben akár a sebészi kezelés a használható látásélesség megmentése érdekében. Orv. Hetil., 2013, 154(45), 1781–1789.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Sohajda, Márta Hódos, and László Módis

Absztrakt:

A Wilson-kór autoszomális recesszív öröklésmenetet mutató, kóros rézfelhalmozódással járó anyagcsere-betegség. Tanulmányunkban egy családról számolunk be, amelyben a 6 gyermek közül két nő és egy férfi esetében jelentkezett a betegség. Míg a két nőnél szemészeti tünetek nélkül csak májérintettség volt észlelhető, addig a fiatal férfinál pszichiátriai és szemészeti eltérés volt kimutatható. Ismertetjük a klasszikus Kayser–Fleischer-gyűrű képét mutató cornealis elváltozásról modern vizsgálómódszerekkel (az elülső szegmentum optikaikoherencia-tomográfiája, corneatopográfia, endothelmikroszkópia) nyert adatokat. Felhívjuk a figyelmet a szemészeti vizsgálat fontosságára, amely segíthet a pontos diagnózis felállításában. Orv Hetil. 2019; 160(14): 555–557.

Open access

One Arabian and 5 Hungarian half-bred horses were used to study the macroscopic and microscopic survival of autologous osteochondral grafts in the weight-bearing surface of the medial femoral condyle (MFC). Grafts were harvested from the cranial surface of the medial femoral trochlea (MFT) under arthroscopic control. Three of them were transplanted into the weight-bearing surface of the contralateral MFC using an arthrotomy approach. Three months later this transplantation procedure was repeated on the opposite stifle joints in the same animals, but at that time transplantation was performed arthroscopically. Follow-up arthroscopy was carried out 12 months after the first operations, and biopsies were taken from both the recipient and the donor sites for histological examination. During follow-up arthroscopy, the transplanted areas looked congruent and smooth. Microscopically, the characteristics of hyaline cartilage were present in 5 out of the 10 biopsies examined; however, in the other half of biopsies glycosaminoglycan (GAG) loss and change in the architecture of the transplanted cartilage was observed. In a 16-year-old horse, all grafts broke during harvesting, and thus transplantation was not performed. No radiological signs of osteoarthritic changes were detected 9 to 12 months after the operations in the donor and recipient joints. Clinically, no lameness or effusion was present three months after the transplantations.

Restricted access

Absztrakt

A humán szaruhártya extracelluláris mátrixban gazdag. Legnagyobb részét a főként kollagénrostokból és proteoglikánokból álló, a cornea középső részén elhelyezkedő stroma teszi ki. A cornealis epithelialis-stromalis és stromalis dystrophiák a szaruhártya olyan autoszomális dominánsan vagy recesszíven öröklődő elváltozásai, amelyek kialakulásában gyulladásos, fertőző vagy traumás folyamatok nem játszanak szerepet. Az elváltozások a cornea minden rétegében megjelenhetnek, de a dystrophiák legtöbb altípusában a stroma érintett. Általában gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban alakulnak ki, a diagnózis viszont csak később, a tünetek megjelenésekor lehetséges (epithelialis eróziók, látáscsökkenés, fotofóbia). A cornea rétegei között lerakódó, különböző fehérjeaggregátumok (hialin, amyloid, krisztallin) a szaruhártya enyhébb vagy kifejezettebb elhomályosodását, a transzparencia részleges vagy teljes elvesztését okozzák a stromalis extracelluláris mátrix rendezettségének hiánya miatt. Mivel egyes cornealis dystrophiákban a keratán-szulfát proteoglikánok szintézise érintett, funkciójuk elvész, így nem tudják fenntartani az egyenlő interfibrillaris távolságot. Az elváltozások a progresszió során a látást nagymértékben korlátozó cornealis homályhoz vezetnek, ezért keratoplasztika válhat szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(33), 1299–1303.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Beáta Kettesy, Tímea Komár, András Berta, and László Módis

Az Acanthamoeba-infekciók száma világszerte, így hazánkban is növekvő tendenciát mutat. A diagnosztikus és terápiás lehetőségek bővülése ellenére ez a betegség súlyosan károsíthatja a látást. A kórkép jellemzőit foglaljuk össze és mutatjuk be. A betegség elsősorban kontaktlencsét viselőkön alakul ki a nem megfelelő higiénia miatt. Szubjektív tünetei a fájdalom, vörös szem, könnyezés és szemhéjduzzanat. A klinikai képben jellegzetes a gyűrű alakú cornea stromájába terjedő infiltrátum. Differenciáldiagnosztikai szempontból a bakteriális, gombás és herpeses keratitistől kell elkülöníteni. Diagnózisában, a részletes anamnézis mellett, elsősorban konfokális corneamikroszkópia és speciális mikrobiológiai vizsgálatok javasoltak. A kórkép kezelésére többféle konzervatív és sebészi terápia létezik. Az eredményes gyógyuláshoz időben történő felismerés és hosszan tartó adekvát terápia szükséges. A legfontosabb azonban a megelőzés, amely az illesztők feladata, a páciensek felvilágosítása a megfelelő higiénés szabályok betartásáról, a korszerű lencsék és ápolószerek használatáról.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Németh, Alexis Tsorbatzoglou, László Módis, and András Berta

Megfigyelhető, hogy egyes betegek a szürkehályog-műtét során beültetett monofokális műlencse implantálása után, távoli korrekció mellett is jól használható közeli látásélességet érnek el. Ezt a jelenséget nevezik pszeudoakkomodációnak, aminek megértése és mérése a pseudophakiás szemek akkomodációjának új technikákkal történő pótlása, illetve helyreállítása miatt elengedhetetlen. Célkitűzés: I. A szürkehályog-műtét után megfigyelhető akkomodáció mérése. II. A csarnokmélység mérése Scheimpflug-képalkotással, és az eredmények összehasonlítása a standard, ultrahangos módszerrel. III. Egy új optikai eszköz, az elülső szegmentum optikai koherenciatomográf (Visante OCT) elülsőcsarnok-mélység mérésének eredményeit, illetve annak ismételhetőségét és megbízhatóságát vizsgálni immerziós ultrahangos módszerrel összehasonlítva, phakiás szemeken. Módszer: I. Az akkomodációt defokuszáló módszerrel, parciális koherencia-interferometria módszerével és a szem elülsőcsarnok-mélysége változásának a musculus ciliaris farmakológiai befolyásolása során mértük. II. A szem elülső csarnokának mélységét Pentacammal mértük, és az eredményeket összehasonlítottuk a standard ultrahangos módszerrel phakiás és pseudophakiás szemeken. III. Két vizsgáló mérési eredményeit és azok ismételhetőségét vetettük össze Visante OCT-vel történő elülsőcsarnok-mélység mérése után. Eredmények: I. A defokuszáló technikával 0,83 D-ás teljes akkomodációs amplitúdót igazoltunk. Parciális koherencia-interferometria módszerével a műlencsék elmozdulása fiziológiás akkomodációs inger mellett minimális volt. A musculus ciliaris farmakológiai bénítása során a műlencse átlagosan 0,18 mm-t mozdult előre. II. Phakiás szemeken a Pentacam és ultrahangos módszer eredményei azonosak, pseudophakiás szemeken azonban az optikai módszer lényegesen kisebb csarnokmélységet mér. III. Elülső szegmentum optikai koherenciatomográf az immerziós ultrahangos eszköznél nagyobb csarnokmélységet mér phakiás szemeken. Következtetések: A pseudophakiás szemeken megfigyelhető akkomodációs amplitúdó hátterében álló akkomodáció, illetve pszeudoakkomodáció mérése igen bonyolult, és a különböző módszerekkel csak egy-egy részfolyamat mérhető. A nem kontakt optikai módszerekkel a standard ultrahangos módszerhez képest jelentősen eltérő csarnokmélységek mérhetők. Az elülsőcsarnok-mélység mérésének intra- és interobserver ismételhetősége, valamint megbízhatósága az optikai eszközzel lényegesen jobb.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gréta Varkoly, János Bencze, Tibor Hortobágyi, and László Módis

Absztrakt

A bulbusra óraüvegszerűen ráfekvő cornea a szem első fénytörő közege. A szaruhártya átlátszóságát az azt felépítő rendezett, lamellaris elhelyezkedésű kollagénrostoknak, valamint a rostok között kapcsolatot teremtő, leucinban gazdag proteoglikánoknak köszönheti. A felnőttcorneát főként fibrilláris kollagénrostok építik fel. A fibrillumokhoz kapcsolódó kollagének és a nonfibrilláris kollagének kisebb mennyiségben vannak jelen a szaruhártyában. A cornea fő proteoglikánjai keratán-szulfát-tartalmú proteoglikánok, amelyek mellett dermatán-szulfát-tartalmú proteoglikánok is megtalálhatók. A proteoglikánszintézis defektusai az egyedi szerkezet felbomlásához, a normálisnál vastagabb átmérőjű kollagénrostok kialakulásához vezet. Az abnormális extracellulárismátrix-szerkezet cornealis betegségeket, ezáltal a szaruhártya transzparenciájának elvesztését eredményezi. A proteoglikánok és kollagénrostok a sebgyógyulásban is kiemelt szerepet töltenek be. A corneát ért sérülés következtében az extracelluláris mátrixot termelő keratocyták növekedési faktorok hatására fokozott kollagén- és proteoglikánszintézisbe kezdenek. A különböző növekedési faktorok a sérült corneában több helyről származhatnak. A sebgyógyulásban részt vevő sejtek és növekedési faktorok arányától függően rendezett extracelluláris mátrix vagy hegszövet alakul ki. Orv. Hetil., 2016, 157(25), 995–999.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Módis, Eszter Szalai, Zsuzsanna Flaskó, Bence Kolozsvári, and András Berta

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A femtoszekundumlézer-asszisztált perforáló keratoplasztika műtéti eredményeinek bemutatása. Betegek és módszer: Huszonöt szemen 25 műtétet végeztünk, az indikációk a következők voltak: pseudophakiás bullosus keratopathia (n = 10), keratoconus (n = 4), dystrophia corneae (n = 5), leucoma corneae (n = 4), opacitas zonularis (n = 2). Mind a donor, mind a recipiens trepanálását VisuMax femtoszekundumos lézerkészülék (Carl Zeiss Meditec AG, Jéna, Németország) segítségével végeztük. Minden alkalommal a donorszövetet trepanáltuk ki elsőként, mesterséges elülső csarnok segítségével (Moria, Antony, Franciaország). A műtéti terv felállításához, majd a posztoperatív szakban különböző cornealis képalkotó vizsgálatokat végeztünk. A törőerőt corneatopográffal (TMS-4, Tomey, Nürnberg, Németország) és Scheimpflug-kamerával (Pentacam HR, Oculus, Wetzlar, Németország) mértük meg. A centrális corneavastagságot Pentacammal, az endothelialis sejtszámot spekulár mikroszkóppal (SP3000P, Topcon, Tokió, Japán) határoztuk meg. A cornea szerkezetét az elülső szegmentum vizsgálatára alkalmas optikaikoherencia-tomográffal (Visante, Carl Zeiss Meditec AG) tanulmányoztuk. A vizsgálatokat az első évben négy alkalommal, majd évente végeztük el. A követési idő egységesen 3 év volt. Eredmények: A műtét utáni átlagos korrigált, decimális távoli látóélesség folyamatosan javult, a műtét előtti 0,1 ± 0,1-ről a követési idő végére 0,71 ± 0,18-re (p = 0,03). A követési periódusban valamennyi transzplantátum tiszta maradt, immunrejekció nem fordult elő. A topográfiás astigmatismus az első hónapban 4,5 ± 3,1 D volt, összességében csökkenő tendenciát mutatott, de már nem változott szignifikánsan a 3 éves követés alatt. Az átlagos centrális corneavastagság a 3 év alatt 60 µm-en belül változott, szignifikáns eltérést itt sem mutattunk ki az első hónapi (564 ± 52 µm), a köztes és a 3. évi átlagérték (596 ± 64 µm) között (p = 0,1). Az átlagos centrális endothelialis sejtszám folyamatosan csökkent, majd stagnált, de szignifikáns eltérést itt sem figyeltünk meg az első (1641 ± 433 sejt/mm2) és az utolsó kontroll (1220 ± 391 sejt/mm2, p = 0,1) értékei között. Következtetések: A femtoszekundumlézer-asszisztált szaruhártya-átültetés során a donor és a recipiens trepanációja automatikusan, nagy pontossággal történik. A precíz metszésfelszín kiváló sebegyesítést és sebgyógyulást eredményez. A műtéten átesett betegek rehabilitációja mind funkcionális, mind anatómiai szempontból kedvező és gyors. Orv Hetil. 2018; 159(17): 671–676.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktor Bencs, János Bencze, V. László Módis, Viktória Simon, János Kálmán, and Tibor Hortobágyi

Absztrakt:

A Lewy-testes demencia (DLB) és a Parkinson-kórhoz társuló demencia (PDD) számos klinikai, patofiziológiai és morfológiai átfedést mutató neurodegeneratív kórkép. Neuropatológiai szempontból meghatározó a kóros α-szinuklein-aggregátumokat tartalmazó Lewy-testek (LB) jelenléte. DLB-ben nagyszámú LB található a corticalis régiókban, míg PDD-ben elsősorban a subcorticalis területek érintettek. Továbbá, DLB-ben gyakoribb az Alzheimer-kórra (AD) jellegzetes β-amyloid-plakkok és neurofibrillaris kötegek megjelenése. A mai napig vitatott, hogy valóban két külön betegségről vagy egyazon kórkép különböző megnyilvánulásairól van-e szó. A klinikai diagnózis alapja a motoros és a kognitív tünetek megjelenése között eltelt idő: DLB-ben a demencia gyakran a parkinsonizmus előtt jelentkezik, míg PDD-ben a motoros tünetek alakulnak ki korábban. Az egyre pontosabb képalkotó módszerek alapján DLB-ben nagyobb mértékű a corticalis károsodás, a kolinerg deficit, valamint a társuló AD-patológia, mint PDD-ben. Terápiás szempontból a PDD-ben gyakran használt levodopa DLB-ben kevésbé hatékony, sőt növelheti a pszichózis kialakulásának kockázatát, a betegség magtüneteihez tartozó hallucinációk és viselkedési tünetek kezelése pedig a jelentős antipszichotikum-hiperszenzitivitás miatt ütközik nehézségekbe. Összefoglalónkban részletesen tárgyaljuk a kórképek jellegzetességeit a patológia, a radiológia és a klinikai tünetek vonatkozásában, külön figyelmet fordítva az átfedések, valamint a különbségek bemutatására. Orv Hetil. 2020; 161(18): 727–737.

Open access