Search Results

A szemfelszín allergiás és immunpatológiás betegségei gyulladások, amelyek előfordulhatnak enyhe, de súlyos, látásromlást okozó tünetekkel is. Az allergiás gyulladások elsősorban a conjunctivát érintik akut és/vagy krónikus conjunctivitist okozva. Több formáját különböztetjük meg: szezonális allergiás conjunctivitis, conjunctivitis vernalis, atopiás keratoconjunctivitis, kontaktallergia, óriás papillaris conjunctivitis. A leggyakoribb a szezonális forma, amely évszakhoz kötött. Az allergiás szemfelszíni folyamatok lokális kezelést igényelnek, műkönnyekkel, antiallergiás szemcseppekkel. Komplikációk előfordulásakor lokális kortikoszteroid- és ciklosporin-kezelés is alkalmazható. A szemfelszín immunpatológiai gyulladásai szisztémás betegségekhez kapcsolódnak. A keratoconjunctivitis sicca, bár szisztémás betegség nélkül is előfordul, a Sjögren-szindróma, illetve kollagénbetegségek gyakori kísérője. Az ocularis pemphigoid a nyálkahártya-pemphigoidok csoportjába tartozik. A kezdeti conjunctivitises tünetek után subconjunctivalis fibrosis kezdődik, amely elvezet a sym- és ankyloblepharon kialakulásához. A végső stádiumban a szemfelszínt heges kötőszövet fedi be (ocularis cikatrizáló pemphigoid), amely gyakorlatilag a látás elvesztését jelenti. A perifériás ulcerativ keratitisek általában kollagén vascularis betegségekhez, rheumatoid arthritishez kapcsolódnak. A limbus mellett kezdődő, 3–4 mm hosszú, íves beszűrődés kifekélyesedik, majd perforál, amelyen az iris előeshet. Elsősorban szisztémás kezelés szükséges, amely interdiszciplináris feladat. Lokálisan kortikoszteroid- és ciklosporin-szemcseppek adhatók. A cornea perforációjakor amnionfedés és/vagy keratoplasztika alkalmazható. Orv Hetil. 2023; 164(43): 1686–1692.

Szaruhártya-átültetés (keratoplasztika) akkor szükséges, amikor különböző kórállapotok következtében konzervatív kezeléssel nem gyógyítható, súlyos látáscsökkenéssel járó szaruhártyahomályok alakulnak ki, vagy a cornea szabályos szerkezete, görbülete torzul, funkciója elvész. A humán transzplantációk között a keratoplasztika a legsikeresebb műtéti eljárás. Az utóbbi évtizedekben a perforáló keratoplasztikák helyét egyre inkább átveszik a lamelláris transzplantációk, amikor csak a cornea kóros rétegét ültetjük át. Az elülső forma a mély elülső lamelláris keratoplasztika („deep anterior lamellar keratoplasty” – DALK), mely elsősorban keratoconusban ajánlott. A hátsó lamelláris transzplantáció fő formája a Descemet leválasztásos automatizált endothelialis keratoplasztika („Descemet’s stripping automated endothelial keratoplasty” – DSAEK) és a Descemet-membrán endothelialis keratoplasztika („Descemet’s membrane endothelial keratoplasty” – DMEK). Indikációja az endothelium pusztulásával járó szürkehályog-műtét után kialakuló keratopathia bullosa és a Fuchs endothelialis dystrophia. A lamelláris keratoplasztikáknak több előnyük van a perforáló műtétekkel szemben. Jobb a posztoperatív látóélesség, gyorsabb a sebgyógyulás, a betegrehabilitáció, és az esetleges immunológiai kilökődés lefolyása is enyhébb és jobban kezelhető. Orv Hetil. 2023; 164(28): 1087–1093.

Az 1990-es évektől a tomográfiás vizsgálati technikák a szemészetben jelentős fejlődésen mentek keresztül. Az optikaikoherencia-tomográfiának (OCT) döntő szerepe van a retina kórképeinek differenciáldiagnózisában, ez az infravörös fénnyel működő noninvazív technika azonban a szem elülső szegmentumának képalkotására is kiválóan alkalmas. A korábbi „time-domain” rendszerű tomográfiákat a szemmozgásra kevésbé érzékeny, nagyobb felbontásra képes ’spectral-domain’ és ’swept-source’ típusok váltották fel. Mikrométeres felbontású képalkotása a rekonstruált keresztmetszeti képek mellett kvantitatív adatokat biztosít a szemfelszíntől a szemlencséig. Alkalmazási területeihez tartozik a szemfelszín, a cornealis homályok, degenerációk, dystrophiák vizsgálata. A szaruhártyakórképek diagnosztikájában előnye, hogy megbízható adatokat szolgáltat nemcsak az elülső, hanem a hátulsó felszín görbületéről, így a szaruhártya valódi teljes törőerejéről, valamint vastagságáról is. Segítségével a korai keratoconus is kiszűrhető. Emellett kiválóan alkalmazható szaruhártyaműtétek (refraktív sebészet, szaruhártya-átültetés) utáni követésre. Ezeken felül a glaucoma diagnosztikájában, műlencsetervezésben is pontos, megbízható technológia. Az egyik legújabb felhasználási területe az operálómikroszkópba integrált formája, amely műtét közben az operatőr munkáját segíti. Másik, szintén újdonságnak számító formája az elülső szegmentum noninvazív angiográfiás vizsgálata. Orv Hetil. 2024; 165(29): 1112–1121.

Napjainkban a kontaktlencse-viselés következtében kialakuló szaruhártya-fertőzések, a keratitisek egyre jelentősebb gondot jelentenek. Az elhanyagolt esetek a szaruhártya károsodásához vezethetnek, ami az egyébként látóképes szem vakká válását jelentheti. Ezt megelőzendő, fontos a korai diagnózis, amiben segít a klinikai kép, a jellegzetes kórelőzmény. A szervezet egyéb bakteriális, vírusos és gombás fertőzésének megelőzésében nagyon fontos a prevenció, de ebben a betegségcsoportban ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Elengedhetetlen a kontaktlencse-viselők tanítása, oktatása a kontaktlencse megfelelő ápolására, tárolására, a sterilitásra és a higiéniás szabályok betartására. A szaruhártya gyulladásakor, amennyiben mégis kialakul, fontos a mielőbbi pontos diagnózis felállítása, amelyhez segítséget nyújthat a kontaktlencséről, a lencsetárolóból, a lencseápoló folyadékból vagy magából a szaruhártyáról/szaruhártyából vett mikrobiológiai tenyésztés, majd a célzott gyógyszeres, terápiarezisztens esetekben akár a sebészi kezelés a használható látásélesség megmentése érdekében. Orv. Hetil., 2013, 154(45), 1781–1789.

Absztrakt:

A Wilson-kór autoszomális recesszív öröklésmenetet mutató, kóros rézfelhalmozódással járó anyagcsere-betegség. Tanulmányunkban egy családról számolunk be, amelyben a 6 gyermek közül két nő és egy férfi esetében jelentkezett a betegség. Míg a két nőnél szemészeti tünetek nélkül csak májérintettség volt észlelhető, addig a fiatal férfinál pszichiátriai és szemészeti eltérés volt kimutatható. Ismertetjük a klasszikus Kayser–Fleischer-gyűrű képét mutató cornealis elváltozásról modern vizsgálómódszerekkel (az elülső szegmentum optikaikoherencia-tomográfiája, corneatopográfia, endothelmikroszkópia) nyert adatokat. Felhívjuk a figyelmet a szemészeti vizsgálat fontosságára, amely segíthet a pontos diagnózis felállításában. Orv Hetil. 2019; 160(14): 555–557.

A szemfelszíni betegségeket előidéző kórfolyamatokat befolyásolni gyakran nehéz és kilátástalan, nemritkán minden konzervatív kezelési kísérlet eredménytelen. A mikrosebészeti technikák fejlődése, a molekuláris biológiai módszerek klinikai alkalmazása és a limbális őssejtek lokalizációjának és funkciójának megismerése által ma már az életminőség és a látás javulása is sokszor elérhető ezekben az esetekben. Az irodalmi összefoglaló közlemény áttekinti a szemfelszíni megbetegedések kezeléséhez szükséges szöveti mintavétel, szövettenyésztés és a transzplantációk módszertanát, metodikáját, indikációit. Részletesen ismerteti a napjainkban leginkább ajánlott modern műtéti technikákat, különös tekintettel az amnionmembrán- és az őssejt-transzplantációra.

One Arabian and 5 Hungarian half-bred horses were used to study the macroscopic and microscopic survival of autologous osteochondral grafts in the weight-bearing surface of the medial femoral condyle (MFC). Grafts were harvested from the cranial surface of the medial femoral trochlea (MFT) under arthroscopic control. Three of them were transplanted into the weight-bearing surface of the contralateral MFC using an arthrotomy approach. Three months later this transplantation procedure was repeated on the opposite stifle joints in the same animals, but at that time transplantation was performed arthroscopically. Follow-up arthroscopy was carried out 12 months after the first operations, and biopsies were taken from both the recipient and the donor sites for histological examination. During follow-up arthroscopy, the transplanted areas looked congruent and smooth. Microscopically, the characteristics of hyaline cartilage were present in 5 out of the 10 biopsies examined; however, in the other half of biopsies glycosaminoglycan (GAG) loss and change in the architecture of the transplanted cartilage was observed. In a 16-year-old horse, all grafts broke during harvesting, and thus transplantation was not performed. No radiological signs of osteoarthritic changes were detected 9 to 12 months after the operations in the donor and recipient joints. Clinically, no lameness or effusion was present three months after the transplantations.

Összefoglaló. A primer Sjögren-szindróma (pSS) krónikus autoimmun betegség, melynek elsődleges tünetei az exokrin mirigyeket érintő autoimmun folyamat következtében létrejövő szem- és szájszárazság, szisztémás manifesztációi között pedig a leggyakoribbak a szellemi és fizikai fáradtság és az ízületi fájdalmak. A betegség lélektani vonatkozásait nagy érdeklődés övezi; közleményünk a vonatkozó kutatási eredményeket foglalja össze a hátterükben húzódó pszichoneuroimmunmodulációs háttér rövid bemutatásával. A pSS pszichológiai tényezői közt a legrégebben vizsgáltak a depresszió és a szorongás. Ezek jelentős hatással vannak a betegek életminőségére, jóllétére, kognitív funkcióira, sőt a betegség aktivitására is. Bemutatjuk továbbá a stressz és a megküzdési stratégiák jellegzetes mintázatait pSS-ben, amelyek közt a betegségre jellemző maladaptív stratégiák a legjelentősebbek a patogenezis megértése és a kezelés szempontjából. Ilyenek a tagadás, a hasítás és a helyettesítés. Kitérünk a Sjögren-szindrómát kísérő személyiségjellemzőkre is, amely ígéretes terület, de kevés adat áll rendelkezésünkre; az eddigi vizsgálatok alapján a neuroticismus a leginkább pSS-re jellemző tényező. A kognitív funkciók érintettségének összefoglalása és az egyéb pszichológiai tényezők (szellemi fáradtság, szexualitás, testképzavar, életminőség) összegzése után egyértelműen levonható a következtetés, hogy a Sjögren-szindróma nemcsak biológiai, hanem pszichés, pszichoszociális és szociális jelenségszinteken is okoz zavarokat, tüneteket. Ezért rendkívül fontos a betegség biopszichoszociális szemléletű kezelése, a betegek aktív, intencionális részvétele a pSS-sel való megküzdésben. Orv Hetil. 2021; 162(39): 1558–1566.

Summary. Primary Sjögren syndrome (pSS) is a chronic, autoimmune disorder. Primary symptoms are ocular and oral dryness as a of an autoimmune process affecting the exocrine glands. The most common systemic manifestations of the disease are mental and physical fatigue and arthralgia. Psychological features of pSS are studied with great interest; the present publication reviews the results of the related investigations alongside with the possible psychoneuroimmunomodulatory background. Among psychological factors in pSS, depression and anxiety have been studied the longest. These impact significantly the quality of life, wellbeing, cognitive functions and disease activity of the patients. Afterwards, we introduce the characteristic patterns of stress and coping mechanisms in pSS, among which maladaptive strategies, typical for the disorder are the most important regarding the pathogenesis and the therapy. These pSS-linked maladaptive strategies are denial, disengagement and focus and venting of emotions. As next, we give a summary about personality characteristics in pSS, which is a promising field to study, and yet very few related data are available; based on them, neuroticism seems to be the most common personality factor in Sjögren’s. After summarizing briefly cognitive functions and other psychological features (mental fatigue, sexuality, body image disturbance and quality of life), it is evident that pSS is determined not only by biological but also by psychological, psychosocial and social disturbances. Hence, treating pSS patients with a biopsychosocial perspective is crucial and so is the active and intentional participation of patients in their recovery. Orv Hetil. 2021; 162(39): 1558–1566.

Megfigyelhető, hogy egyes betegek a szürkehályog-műtét során beültetett monofokális műlencse implantálása után, távoli korrekció mellett is jól használható közeli látásélességet érnek el. Ezt a jelenséget nevezik pszeudoakkomodációnak, aminek megértése és mérése a pseudophakiás szemek akkomodációjának új technikákkal történő pótlása, illetve helyreállítása miatt elengedhetetlen. Célkitűzés: I. A szürkehályog-műtét után megfigyelhető akkomodáció mérése. II. A csarnokmélység mérése Scheimpflug-képalkotással, és az eredmények összehasonlítása a standard, ultrahangos módszerrel. III. Egy új optikai eszköz, az elülső szegmentum optikai koherenciatomográf (Visante OCT) elülsőcsarnok-mélység mérésének eredményeit, illetve annak ismételhetőségét és megbízhatóságát vizsgálni immerziós ultrahangos módszerrel összehasonlítva, phakiás szemeken. Módszer: I. Az akkomodációt defokuszáló módszerrel, parciális koherencia-interferometria módszerével és a szem elülsőcsarnok-mélysége változásának a musculus ciliaris farmakológiai befolyásolása során mértük. II. A szem elülső csarnokának mélységét Pentacammal mértük, és az eredményeket összehasonlítottuk a standard ultrahangos módszerrel phakiás és pseudophakiás szemeken. III. Két vizsgáló mérési eredményeit és azok ismételhetőségét vetettük össze Visante OCT-vel történő elülsőcsarnok-mélység mérése után. Eredmények: I. A defokuszáló technikával 0,83 D-ás teljes akkomodációs amplitúdót igazoltunk. Parciális koherencia-interferometria módszerével a műlencsék elmozdulása fiziológiás akkomodációs inger mellett minimális volt. A musculus ciliaris farmakológiai bénítása során a műlencse átlagosan 0,18 mm-t mozdult előre. II. Phakiás szemeken a Pentacam és ultrahangos módszer eredményei azonosak, pseudophakiás szemeken azonban az optikai módszer lényegesen kisebb csarnokmélységet mér. III. Elülső szegmentum optikai koherenciatomográf az immerziós ultrahangos eszköznél nagyobb csarnokmélységet mér phakiás szemeken. Következtetések: A pseudophakiás szemeken megfigyelhető akkomodációs amplitúdó hátterében álló akkomodáció, illetve pszeudoakkomodáció mérése igen bonyolult, és a különböző módszerekkel csak egy-egy részfolyamat mérhető. A nem kontakt optikai módszerekkel a standard ultrahangos módszerhez képest jelentősen eltérő csarnokmélységek mérhetők. Az elülsőcsarnok-mélység mérésének intra- és interobserver ismételhetősége, valamint megbízhatósága az optikai eszközzel lényegesen jobb.

Az Acanthamoeba-infekciók száma világszerte, így hazánkban is növekvő tendenciát mutat. A diagnosztikus és terápiás lehetőségek bővülése ellenére ez a betegség súlyosan károsíthatja a látást. A kórkép jellemzőit foglaljuk össze és mutatjuk be. A betegség elsősorban kontaktlencsét viselőkön alakul ki a nem megfelelő higiénia miatt. Szubjektív tünetei a fájdalom, vörös szem, könnyezés és szemhéjduzzanat. A klinikai képben jellegzetes a gyűrű alakú cornea stromájába terjedő infiltrátum. Differenciáldiagnosztikai szempontból a bakteriális, gombás és herpeses keratitistől kell elkülöníteni. Diagnózisában, a részletes anamnézis mellett, elsősorban konfokális corneamikroszkópia és speciális mikrobiológiai vizsgálatok javasoltak. A kórkép kezelésére többféle konzervatív és sebészi terápia létezik. Az eredményes gyógyuláshoz időben történő felismerés és hosszan tartó adekvát terápia szükséges. A legfontosabb azonban a megelőzés, amely az illesztők feladata, a páciensek felvilágosítása a megfelelő higiénés szabályok betartásáról, a korszerű lencsék és ápolószerek használatáról.