Search Results
You are looking at 1 - 10 of 16 items for
- Author or Editor: László Orosz x
- Refine by Access: All Content x
Az összefoglaló közlemény irodalmi adatokra hivatkozva a terhesség alatti haemorrheologiai változásokat és azok praeeclampsiában mutatott klinikai jelentőségét ismerteti. A praeeclampsia proteinuriával (legalább 0,3 g/nap) kísért, a 20. gesztációs héttől a post partum 6. hétig fellépő magas vérnyomásos állapot (RR ≥140/90 Hgmm). Etiológiája összetett, a patomechanizmus középpontjában a vegetatív idegrendszer, a placenta és a keringési rendszer közötti együttműködési zavar húzódik. A placenta szolúbilis faktorainak segítségével a keringés változását közvetíti, amelyhez fiziológiás esetben mind a vegetatív idegrendszer, mind a keringés adaptálódik. Ennek kisiklása azonban fokozott turbulenciához vezet, amelynek nyomán a keringésben részt vevő elemek kezdetben lokális, majd generalizált progresszív károsodása figyelhető meg. Később a károsodott elemek saját maguk is tovább erősítik a kórfolyamatot, végeredményként instabil keringési állapotot és szervkárosodásokat okozhat. Orv. Hetil., 2011, 152, 205–211.
Abstract
The acronym ESKAPE stands for six antibiotic-resistant bacterial pathogens namely, Enterococcus faecium, Staphylococcus aureus, Klebsiella pneumoniae, Acinetobacter baumannii, Pseudomonas aeruginosa, and Enterobacter spp. Monitoring their resistance is an important task for clinical microbiology laboratories.
Our aim was to analyze the resistance patterns of these bacteria over ten years in clinical samples of our department. We examined the sample types from which these pathogens were most frequently isolated. The incidence of tests with resistant results for each pathogen in aggregate and the most important subgroups of each was also analyzed. We have also intended to predict the local priorities amongst these pathogens.
The results of 1,268,126 antibiotic susceptibility tests performed on a total of 70,099 isolates over this period were examined. Most strains were derived from urine, blood culture, trachea, vagina, wounds, and abscesses. Prevalence of ESKAPE bacteria increased between 2011 and 2020 however, the steepest intensifications were seen in the cases of K. pneumoniae and P. aeruginosa. The number of antibiotic susceptibility tests with resistant results has also increased over the decade but the most notable increase was detected in E. faecium and A. baumannii. Based on the calculation of antimicrobial resistance index for each pathogen, the most serious challenges for us at present are A. baumannii, P. aeruginosa, and E. faecium and their multi-resistant forms.
The theoretical prediction of proportion of resistant tests between 2020 and 2030 in our care area draws attention to a worrying trend in the cases of vancomycin-resistant E. faecium and carbapenem-resistant A. baumannii strains.
A gastrooesophagealis refluxbetegség (GERD) kialakulásában az alsó nyelőcsősphincter (LES) elernyedése és a csökkent LES-tónus mellett a fokozott hasűri nyomás is szerepet játszhat. Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy az éveken át tartó, foglalkozással járó fokozott hasűri nyomás, hasprés, erőlködés növeli-e a GERD kialakulásának kockázatát. Módszer: A refluxtüneteket kérdőív segítségével kontrollcsoporthoz viszonyítva hivatásos énekesek, fúvós hangszeren játszó művészek és üvegfúvók között értékelték. Eredmények: A hivatásos énekesek között a gyomorégés, a regurgitatio és a rekedtség a lényegességi szintet meghaladóan gyakrabban fordult elő ( p <0,001), mint a kontrollcsoportban. A fúvós hangszeren játszók között a gyomorégés ( p <0,05) és a regurgitatio ( p <0,01), míg az üvegfúvóknál a regurgitatio ( p <0,01) gyakoribb volt, mint a kontrollcsoportban. A refluxos tünetek összefüggtek a foglalkozással eltöltött idővel ( p <0,05). Következtetések: Eredményeik arra utalnak, hogy azon foglalkozások esetén, ahol tartósan fokozott a hasűri nyomás, a refluxtünetek gyakrabban fordulnak elő. Ilyen szempontból a GERD foglalkozási ártalomnak is tekinthető.
Acanthamoeba species are free-living amoebae that can be found in almost every range of environments. Within this genus, a number of species are recognized as human pathogens, potentially causing Acanthamoeba keratitis, granulomatous amoebic encephalitis, and chronic granulomatous lesions. Soil and water samples were taken from experimental station at Julianna Major of Plant Protection Institute of Centre for Agricultural Research, Hungarian Academy of Sciences (CAR HAS). We detected living Acanthamoeba spp. based on culture-confirmed detection combined with the molecular taxonomic identification method. Living Acanthamoeba spp. were detected in thirteen (65%) samples. The presence of Acanthamoeba spp. in the samples depends significantly on the rhizosphere plants. The most frequently identified living Acanthamoeba genotype was T4 followed by T11, T2/T6 and T17. Genotypes T4 and T11 of Acanthamoeba, are responsible for Acanthamoeba keratitis as well as granulomatous amoebic encephalitis, and should therefore be considered as a potential health risk associated with human activities in the environment.
Although the prevalence of wild-type measles virus infection has decreased by >90% in Europe, the disease is still not eliminated and has even reemerged with recurrent outbreaks in different countries, including Romania and Italy. Minor outbreaks of Romanian origin were reported from Hungary as well. In Romania, an outbreak has been ongoing since February 2016. As of October 2017, 9,670 measles cases and 35 deaths were registered in the country. The three most affected counties are located next to the Hungarian border. In Italy, until the end of August 2017, 4,477 cases were reported to the surveillance system. The outbreak affected most of the Italian administrative regions. Until October 2017, three minor measles outbreaks were also detected in Hungary. All of these outbreaks were derived from Romanian cases. Although in these countries, there are vaccination programs running, the spread of the disease raises the possibility of secondary vaccine failure.
Absztrakt:
A kanyaró az egyik legsúlyosabb megelőzhető fertőző megbetegedés, mely hazánkban az elmúlt 10–20 évben a ritkábban előforduló kórképek közé tartozott. Ennek egyik oka, hogy az 1969 után született magyar lakosság átoltottsága közel 99%-os. A másik ok pedig az, hogy az oltási érát megelőző időszakban a gyakran előforduló országos kanyarójárványok az érintettekben életre szóló immunitást hagytak maguk után. A természetes és a mesterséges immunizáció így összességében tehát kiterjedt nyájimmunitást biztosított a populációnak. Az Európában jelenleg is zajló kanyarójárványok azonban rávilágítottak arra, hogy a megbetegedéssel kapcsolatos tünettani és differenciáldiagnosztikai ismeretek az utóbbi 20 évben háttérbe szorultak. Az európai kanyarójárványok hazánkra vonatkozó konzekvenciájának áttekintése mellett a jelen közlemény célja a kanyaró járványügyi kontrolljához szükséges klinikai és labordiagnosztikai ismeretek felelevenítése és összefoglalása. Orv Hetil. 2019; 160(20): 767–773.
Az antropometriai paraméterek szerepe a cadaveren végzett percutan tracheostomás módszerekben
Role of anthropometric parameters in percutaneous tracheostomies performed on cadavers
Bevezetés és célkitűzés: A tartós gépi lélegeztetésre szoruló betegeknél tracheostoma képzése javasolt, mely számos sebészi és percutan módszerrel történhet. Vizsgálatunk során három különböző percutan dilatatiós tracheostomás technikát alkalmaztunk. Célunk volt a megfelelő magasságban behelyezett légcsőkanüllel összefüggő antropometriai paraméterek azonosítása. Anyag és módszerek: Randomizált, kontrollált obszervációs cadavervizsgálatunk során 118 esetet vizsgáltunk. A tracheostomás technikák közül a Griggs-technikát (n = 37), az Élő szerint módosított Griggs-technikát (n = 45) és a Ciaglia szerinti Blue Rhino folyamatos tágítást (n = 36) alkalmaztuk. Megmértük a cadaverek nyakkörfogatát, jugulomentalis távolságát és felkarkörfogatát. Megvizsgáltuk ezek összefüggését a tracheostomás kanül helyzetével. Eredmények: A felkarkörfogat és a nem megfelelő magasságban (a 4. tracheaporc alatt) behelyezett kanülpozíció között találtunk szignifikáns összefüggést (p = 0,0287). Ideális vágópontnak a 30 cm-es felkarkörfogatot határoztuk meg (szenzitivitás: 63,63%, specificitás: 60,22%). Következtetés: Percutan tracheostoma tervezésekor fontos az antropometriai paraméterek mérése. 30 cm vagy annál nagyobb felkarkörfogat esetén egyéb vizsgálómódszer és/vagy fül-orr-gégészeti konzultáció javasolt. Orv Hetil. 2023; 164(16): 630–635.
Recently, there has been considerable interest in genetic differentiation in the Cervidae family. A common tool used to determine genetic variation in different species, breeds and populations is mitochondrial DNA analysis, which can be used to estimate phylogenetic relationships among animal taxa and for molecular phylogenetic evolution analysis. With the development of sequencing technology, more and more mitochondrial sequences have been made available in public databases, including whole mitochondrial DNA sequences. These data have been used for phylogenetic analysis of animal species, and for studies of evolutionary processes.
We determined the complete mitochondrial genome of a Central European red deer, Cervus elaphus hippelaphus, from Hungary by a next generation sequencing technology. The mitochondrial genome is 16 354 bp in length and contains 13 protein-coding genes, two rRNA genes, 22 tRNA genes and a control region, all of which are arranged similar as in other vertebrates. We made phylogenetic analyses with the new sequence and 76 available mitochondrial sequences of Cervidae, using Bos taurus mitochondrial sequence as outgroup. We used ‘neighbor joining’ and ‘maximum likelihood’ methods on whole mitochondrial genome sequences; the consensus phylogenetic trees supported monophyly of the family Cervidae; it was divided into two subfamilies, Cervinae and Capreolinae, and five tribes, Cervini, Muntiacini, Alceini, Odocoileini, and Capreolini. The evolutionary structure of the family Cervidae can be reconstructed by phylogenetic analysis based on whole mitochondrial genomes; which method could be used broadly in phylogenetic evolutionary analysis of animal taxa.
