Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: László Pajor x
Clear All Modify Search

A hosszú évtizedek óta ismert és kutatott krónikus limfoid leukémiáról régóta tudott, hogy klinikai lefolyását tekintve heterogén. A klinikai menedzsment fejlődésének egyik meghatározó gátja az volt, hogy a Rai és Binet által ugyancsak évtizedek óta kidolgozott, egyszerű és jól használható klinikai stádiumbesorolás az előrehaladottabb betegségben jó korrelációt mutatott a túléléssel, de alacsony stádiumban nem bizonyult prediktívnek a progresszív betegség vonatkozásában – a stabillal szemben. Ez a korai betegségben a „figyelj és várj” szemlélet kialakulását és – talán – a megfelelő időpontban a klinikai intervenció elmulasztását eredményezte. Az utóbbi években a betegség kutatása során nyert génexpressziós, molekuláris biológiai, citogenetikai és fenotipizálási eredmények lehetőséget adnak már alacsony stádiumban is a daganat heterogenitásának feltárására, de nem egyforma súllyal. Ez új kihívást jelent a diagnosztikai oldalon, egyben jelentős szervezési kérdéseket is felvet e téren. A szerző irodalmi áttekintést ad a diagnosztikai módszerek elméletéről és gyakorlati alkalmazhatóságáról, különös tekintettel az immunglobulin nehézlánc génjének mutációs státuszára, a CD38 és ZAP-70 markerek expressziójára, valamint a kariotipizálás és interfázis-citogenetika jelentőségére. A jelen ismeretek fényében patogenezis-modellt vázol fel, melynek kardinális pontja annak felismerése, hogy a heterogén betegség mindegyike egyaránt polireaktív-autoreaktív B-sejt-klónokból fejlődik ki, mely miatt egyre általánosabbá válik az a nézet, miszerint a CLL patogenezisének legalábbis egyik alappillére az autoimmunizáció.

Restricted access
Authors: Ivett Hegedűs, Csaba Csizmadia, Zoltán Lomb, László Cseke, Yadamsuren Enkh-Amar, László Pajor and Barna Bogner

Közleményünkben egy protonpumpagátló kezeléssel összefüggésben kialakult, táplálkozási nehezítettség miatt teljes gastrectomiához vezető, továbbá egy passzázszavart még nem okozó masszív fundusmirigy-polyposis esetét mutatjuk be, emellett irodalmi áttekintést adunk az elváltozás gyakoriságáról és kialakulásának hátteréről, és ennek kapcsán röviden összefoglaljuk a protonpumpagátló kezelés és egyéb makro- és mikromorfológiai gastricus eltérések esetleges kapcsolatát vizsgáló tanulmányok eredményeit. A gastrectomiához vezető masszív fundusmirigy-polyposis a tartós protonpumpagátló kezelés ritka szövődménye, saját esetünk a második közölt a világon, de a terápia elterjedtsége miatt ennek gyakoribbá válása várható. Orv. Hetil., 2012, 153, 351–356.

Restricted access
Authors: Linda Varga, Zoltán Bajory, László Pajor, János Révész, Farkas Sükösd and Anikó Maráz

Absztrakt:

Bevezetés: A korszerű diagnosztikus és kezelési lehetőségek igénybevételével a prosztatarák mortalitása jelentősen csökkenthető. A korai stádiumú daganatos betegek radikális műtéttel vagy sugárkezeléssel is meggyógyíthatók. Célkitűzés: A jelenlegi kivizsgálási és a terápiás módszerek áttekintése és összehasonlítása a korábbi gyakorlattal a diagnózis pontossága, a hatékonyság javítása és a mellékhatások csökkentése szempontjából, valamint általános összefüggések megvilágítása súlyos szövődményes esetek kapcsán. Módszer: Két prosztatadaganatos eset mentén ismertetjük a pontos szövettani diagnózis jelentőségének és változásának, a megfelelő képalkotó vizsgálatok alkalmazásának, a besugárzás hagyományos és modern paramétereinek, valamint a sugárkezelés akut és késői szövődményeinek részleteit. Elemzésre kerülnek a korábbi és a napjainkban alkalmazott módszerek lényegi különbségei és ezek konzekvenciái is. Eredmények: Betegeink diagnózisában napjainkra módosult a szövettani vélemény. Mindkét esetben 2009–2011-ben hagyományos, 3 dimenziós konformális technikával definitív sugárkezelés történt, melynek hatására meggyógyultak prosztatatumorukból. Az egyik beteg besugárzást kapott a hólyagra is, mivel a daganat beszűrte azt. A másiknál a biztonsági zóna kiterjesztése miatt, a kor színvonalán álló besugárzás a hólyagalapot is kiterjedtebben érintette. Bár mindkét esetben hetek alatt szanálódott a hevenyen jelentkező kettes fokozatú cystitis, mégis késői szövődményként zsugorhólyag alakult ki. Ezek elhárítására – az első esetben a vérzés megállítására, a második esetben az incontinentia megszüntetésére – a hagyományos eljárások kudarca miatt radikális cystoprostatectomiára volt szükség. Következtetések: A prosztatadaganatok diagnosztikai és terápiás fejlődésének összetett lépései együttesen vezetnek a súlyos szövődmények elkerüléséhez. Az adatok szintézise azonban akkor lehet még sikeresebb, ha azokat a korábbi tapasztalatok birtokában is elemezzük. Orv Hetil. 2018; 159(32): 1317–1325.

Restricted access
Authors: Oszkár Hahn, Ibolyka Dudás, Péter Pajor, Tamás Györke, Csaba Korom, Attila Zsirka-Klein, Péter Kupcsulik and László Harsányi

Absztrakt

Esetismertetés: 75 éves, nagyméretű, többgócú colorectalis májmetastasisban szenvedő nőbeteg esetét ismertetjük. Májsebészeti konzíliumát megelőzően többféle protokoll szerint több széria kemoterápiában részesült. A kezelések ellenére a korábban pár centiméteres metastasis mérete 5 hónap alatt mintegy háromszorosára nőtt. Az áttét kiterjesztett jobb oldali hemihepatectomiával technikailag eltávolítható lett volna, azonban a maradék májtömeg (FLR) kevésnek bizonyult. Az FLR indukált hypertrophizálása céljából portalis occlusiós eljárásra volt szükség. Az onkológiai kezelés ellenére tapasztalt rendkívül gyors tumorprogressziós tendencia miatt időnyerés céljából egy Magyarországon eddig nem alkalmazott, kétlépcsős eljárást (ALPPS: PVL + in situ split) választottunk. A gyors ütemű (9 nap) és jelentős (94%) hypertrophia után a májresectio elvégezhetővé vált. A beteg gyógyultan távozott.

Restricted access
Authors: F. Tamás Molnár, Örs Péter Horváth, László Farkas, Imre Gerlinger, László Pajor, Dezső Kelemen, Károly Kalmár Nagy, György Tizedes, Gábor Pavlovics, József Bódis, Péter Gőcze and György Szekeres

Absztrakt

A modern onkológiai sebészetben elengedhetetlen a lokoregionális nyirokcsomók műtéti eltávolítása szövettani vizsgálatra stádiummeghatározás végett, mely a pTNM besorolás egyik feltétele is. Az egyes nyirokcsomók eltávolításának terápiás és/vagy prognosztikus értéke ellentmondásokkal teli, a protokollok pedig szervenként, szubspecialitásonként különböznek. Nemzetközi jelenség, hogy a műtéti területről a mikroszkópig vezető út számos csapdával terhes, az információvesztés veszélye nagy, melynek kiküszöbölése közös érdek. A felhasi, retroperitonealis (urológiai, nőgyógyászati), emlő- és nyaki dissectio során eltávolítandó nyirokcsomók azonosítására dolgoztunk ki egy közös elvű integrált rendszert, az adott régiók anatómiai jellegzetességeinek figyelembevételével.

Restricted access
Authors: Gabriella Pár, Áron Vincze, Timea Berki, Attila Miseta, László Kereskai, László Pajor, Angela Oszter, Ferenc Jakab, Zoltán Szereday, Ágnes Nagy, Béla Hunyady and Alajos Pár

Abstract

Background: Although liver biopsy (LB) is the gold standard for the morphological diagnosis of diseases of the liver, recent noninvasive tests may also help in the evaluation of liver fibrosis. We have studied blood fibrosis markers and liver stiffness (LS) measurement to assess fibrosis in different forms of chronic hepatitis C virus (HCV) infection. Patients and methods: Out of 119 HCV-infected patients, 75 had biopsy-proven chronic hepatitis C, 24 had HCV cirrhosis, 20 individuals were symptom-free HCV carriers with persistently normal alanine aminotransferase (PNA), and 30 healthy blood donors served as controls. Wai's aspartate-aminotransferase (AST) to platelet ratio index (APRI) was calculated from serum AST and blood platelet number. Serum HCV-RNA (hepatitis C virus ribonucleic acid), procollagen-III-peptide (P-III-P) and hyaluronic acid (HA), plasma transforming growth factor β-1 (TGFβ-1), Knodell's histological activity index (HAI), and METAVIR fibrosis score were determined, and for LS measurement transient elastography (TE) (FibroScan) was applied. Results: In chronic hepatitis C patients, all fibrosis markers were significantly elevated compared to normal controls. HA, APRI, and LS values were highest in HCV cirrhosis and nonresponders to PEG-IFN + ribavirin (P/R) therapy. High P-III-P values occurred only in advanced fibrosis. Serum HA correlated with the fibrosis stage. Plasma TGFβ-1 was significantly higher in patients with chronic hepatitis C than in symptom-free HCV carriers, and it correlated with HAI. After 3–6 months of P/R therapy, both HA and TGFβ-1 levels significantly decreased even in virological nonresponders. APRI was 0.21 ± 0.05 in normal controls, 0.20 ± 0.08 in symptom-free HCV carriers, 0.70 ± 0.40 in patients with chronic hepatitis C, and 3.21 ± 2.3 in HCV cirrhosis cases. LS values were 5.10 ± 1.19 kPa in controls, 5.38 ± 1.37 kPa in HCV carriers with PNA, 9.67 ± 4.11 kPa in chronic hepatitis C patients, 6.56 ± 2.61 kPa in patients with sustained virological response, 18.55 ± 11.65 kPa in nonresponders to P/R, and 37.40 ± 16.85 kPa in HCV cirrhosis cases. On the basis of a novel sequential algorithm that comprises APRI and LS for assessment of fibrosis, 47% of our HCV patients did not need biopsy for diagnosing significant (F ≥ 2) fibrosis. Conclusion: Both blood fibrosis markers and LS, particularly in combination, represent an advance in the noninvasive assessment of fibrosis in HCV infection. P/R treatment may inhibit fibrosis progression even independently of virological response.

Restricted access
Authors: Tamás Szendrei, Tamás Magyarlaki, Gábor Kovács, Ágnes Nagy, Árpád Szomor, Lenke Molnár, Mariann Dávid, Margit Tőkés-Füzesi, Orsolya Rideg, László Pótó, László Pajor, Béla Kajtár and Hajna Losonczy

Az utóbbi években krónikus lymphoid leukaemiában új prognosztikai faktorok vizsgálata került a figyelem középpontjába. A citogenetikai eltérések, az immunglobulin-nehézlánc génmutációs státusza, a CD38- és ZAP70-expresszió mind a közelmúltban megismert prognosztikus faktorok, de kevés az adat a multidrog-rezisztencia jelentőségéről. Célok: A tanulmány célja genetikai, expressziós és funkcionális szinten jellemezni 82 krónikus lymphoid leukaemiában szenvedő beteg multidrog-rezisztenciájának sajátosságait, és vizsgálni azok összefüggését a betegek túlélésével és a kezelésre adott válasszal. Módszerek: a szerzők 66 betegnél vizsgálták az MDR-1 gén ben – Light Cycler Real Time PCR segítségével meghatározott – „Single Nucleotid Polymorphism” sajátosságot, amely irodalmi adatok szerint a P-glikoprotein expresszióját befolyásolja. Összesen 82 betegnél áramlási citometria során anti-P-glikoprotein monoklonális antitest segítségével a P-glikoprotein- expresszió t, az ún. calcein-verapamil teszttel pedig a multidrog-rezisztencia funkcióját vizsgálták. A kezelésre adott választ 35 betegnél vizsgálták, a statisztikai elemzésnél Fischer-tesztet alkalmazva. A túlélési analízist a teljes beteganyagon elvégezték ( n = 82, Log-rank-teszt). Eredmények: Az irodalmi adatokkal ellentétben a szerzők nem találtak korrelációt a vizsgált három multidrogrezisztencia-teszt között. A kezelésre adott választ vizsgálva 35 kezelt betegből 13 nonrespondernek, 22 pedig respondernek bizonyult. A P-glikoprotein-pozitív fenotípusú esetek ( n = 9) 89%-ban klinikailag nonrespondernek bizonyultak (9 P-glikoprotein-pozitív krónikus lymphoid leukaemiás beteg közül 8 nonresponder volt), a P-glikoprotein-negatív esetek ( n = 26) pedig 80%-ban jó terápiás választ mutattak (26 P-glikoprotein-negatív beteg közül 21 responder) ( p < 0,001). Az átlagos várható túlélésben is jelentős, bár nem szignifikáns ( p = 0,106) különbséget észleltek (84 vs 203 hónap). Következtetések: A vizsgált három laboratóriumi paraméter közül a P-glikoprotein sejtfelszíni jelenléte a leginkább releváns adat krónikus lymphoid leukaemiában a kemorezisztencia előjelzésére és a túléléssel kapcsolatban is prognosztikai faktorként értékelhető.

Restricted access
Authors: Oszkár Hahn, Dávid Bárdos, Péter Kupcsulik, Attila Szijártó, András Fülöp, Bálint Kokas, Damján Pekli, Attila Zsirka-Klein, Ibolyka Dudás, Péter Pajor and László Harsányi

Absztrakt:

Bevezetés: A májtumorok reszekálhatóságának egyetlen biológiai feltétele a májreszekció után megmaradó, a májműködést még biztosítani képes elégséges májszövetmennyiség (FLR). A műtét után visszamaradó májszövet tömege még a műtét előtt megnöveszthető vena portae okklúziós eljárásokkal. A legújabb ilyen eljárás az Associating Liver Partition and Portal vein ligation for Staged hepatectomy (ALPPS), mely a legrövidebb idő alatt a legjelentősebb indukált hipertrófiát biztosítja. A műtét morbiditása és mortalitása az eljárás bevezetése idején azonban elfogadhatatlanul magas volt. Célkitűzés: A szövődmények csökkentése a betegszelekció pontosításával és a műtéti technika módosításával. Módszer: Műtéttechnikai módosításként a ’teljes mobilizálás’ technika helyett klinikánkon ún. ’no touch’ technikát dolgoztunk ki. Klinikánk betegadatait nemzetközi regiszterbe kapcsoltuk, melyben gyűjtjük a demográfiai adatok mellett az alapbetegség, a májműtét, illetve a szövettani jellemzőket, vizsgáljuk a morbiditást (Clavien–Dindo) és a mortalitást. A májtérfogat és -funkció mérésére CT-volumetriát, valamint 99mtechnécium-mebrofenin SPECT/CT-t alkalmazunk. Az adatokat multivarianciaanalízissel vizsgáltuk. Eredmények: A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának I. Sebészeti Klinikáján 2012 és 2018 között 20 ALPPS-műtétet végeztünk. A relatív térfogatnövekmény, illetve a reszekabilitás 96% vs. 86%, illetve 95% vs. 98% volt klinikánk és a regiszter 320 betegét vizsgálva. ’No touch’ technika alkalmazásakor a Clavien–Dindo III–IV. morbiditás és a mortalitás (22%–0%) szignifikánsan alacsonyabb volt, mint ’complete mobilization’ technika esetén (63%–36%; p<0,05). A regiszter betegadatainak multivarianciaanalízise alapján mortalitást fokozó független tényező volt a 60 év feletti kor, a máj macrosteatosisa, a nem colorectalis májtumor, a 300 percnél hosszabb műtét, a több, mint 2 egység vörösvértest-transzfúzió, illetve az elégtelen FLR-funkció a stage 2 előtt (p<0,05). Következtetés: Az ALPPS-műtét morbiditása és mortalitása helyes betegkiválasztással és ’no touch’ műtéttechnikával csökkenthető. Orv Hetil. 2019; 160(32): 1260–1269.

Open access
Authors: Béla Kajtár, Pál Jáksó, László Kereskai, Ágnes Lacza, Gábor Méhes, Mária Bodnár, Péter Dombi J., Zoltán Gasztonyi, Miklós Egyed, János Iványi, Gábor Kovács, Éva Marton, Aranka Palaczki, Sándor Petz, Péter Tóth, Erzsébet Sziládi, Hajna Losonczy and László Pajor

Bevezetés: Az utóbbi években felfedezett számos új prognosztikai faktor segítséget nyújthat a várható túlélés meghatározásához krónikus lymphocytás leukémia esetében. Célok: Jelen tanulmány célja e prognosztikai faktorok gyakoriságának, valamint egymással való összefüggésének meghatározása volt 419 beteg mintáin. Módszerek: 160 esetben végezték el az immunglobulin-nehézláncgén mutációs vizsgálatát. Eredmények: Az esetek 62%-ában nem mutált immunglobulin gént találtak, a nehézlánc géncsaládok használata különbözött a mutációs státusz függvényében. A CD38 expresszió 78%-os konkordanciát mutatott a mutációs státusszal, a ZAP-70-expresszió tekintetében korrelációt nem figyeltek meg. Citogenetikai abnormalitást 76%-ban láttak, a leggyakoribb eltérések a del(13q) (57%), a 12-es triszómia (15%), a del(11q) (12%) és a del(17p) (6%) voltak. A del(11q)-t hordozó esetek 95%-a nem mutált, az egyedül del(13q)-t hordozó esetek 74%-a mutált IgH-gént tartalmazott. Következtetések: A vizsgált paraméterek nem függetlenek egymástól, ezért alkalmazásuk a klinikai gyakorlatban gondos tervezést igényel.

Restricted access
Authors: , Budapest, Üllői út 78., 1082, Csilla András, Péter Bartek, István Battyáni, János Bezsilla, György Bodoky, Barna Bogner, Attila Bursics, Tibor Csőszi, László Damjanovich, Magdolna Dank, Zsófia Dankovics, Pál Ákos Deák, Kristóf Dede, Attila Doros, Ibolyka Dudás, Tamás Györke, Oszkár Hahn, Erika Hartmann, Erika Hitre, Zsolt Horváth, Marianna Imre, Károly Kalmár Nagy, Zsolt Káposztás, László Kóbori, Péter Kupcsulik, László Landherr, Zoltán Lóderer, László Mangel, Zoltán Máthé, Tamás Mersich, Klára Mezei, Elemér Mohos, Attila Oláh, Péter Pajor, András Palkó, Zsuzsanna Pápai, András Papp, Mihály Patyánik, András Petri, János Révész, Ágnes Ruzsa, Krisztina Schlachter, László Sikorszki, István Sipőcz, Eszter Székely, Attila Szijártó, László Torday, Lajos Barna Tóth, Edit Dósa, László Harsányi, Gábor István, László Landherr, György Lázár, József Lövey, Zsuzsa Schaff, Ákos Szűcs and András Vereczkei
Open access