Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for

  • Author or Editor: László Radimszky x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A gyökérzónás-nádastavas szennyvíztisztító rendszer muködését a Nógrád megyei Szügy község térségében tanulmányoztuk, ahol 1994 óta muködik egy ilyen típusú rendszer. A vízzáró fóliával burkolt, ülepített szennyvizet fogadó nádas szuroágyak humuszos feltalaj-, homokos kavics-, homok- és kavicsrétegekbol állnak. Nyomon követtük a talaj elemtartalmának alakulását a kétéves vizsgálati periódus során és feltártuk az esetleges akkumulációkat. A mintaterületekrol havonkénti gyakorisággal vett talaj- és szennyvízmintákban a következo paramétereket vizsgáltuk: Al, Ba, Ca, Cd, Co, Cr, Cu, Fe, K, Mg, Mn, Na, Ni, P, Sr, Ti, V, Zn, NH4-N, NO3-N és összes-N. Mind a talajban, mind a vízben mért átlagos koncentrációadatokat összehasonlítottuk a szakirodalomból vett természetes nádas élohelyek vizsgálati adataival. Megállapítható, hogy a szennyvízben mért koncentrációértékek a Ca, K, Na, P, NH4-N és a Zn elemeknél többszörösek voltak összevetve a balatoni élovíz adataival. A Mg, Fe, Sr, NO3-N és Mn elemek koncentrációi lényegesen nem különböztek a természetes és mesterséges élohelyen. A talaj, illetve az üledék koncentrációértékeit elemezve megállapítható, hogy a Ca, Mg, Na, P, Mn és a Cu esetében egy nagyságrenddel nagyobbak voltak a szügyi telepen mért értékek, míg a K és a Fe esetében ketto, az összes-N esetében három nagyságrendi különbség volt megfigyelheto. A Sr és a Zn esetében nem volt tapasztalható nagyságrendbeli különbség a balatoni üledék és a nádas szuromezo talaja között.

Restricted access

Három magyar, egy szlovákiai, egy romániai és egy algériai savanyú talajon vizsgáltuk az 1990-es évek elején hazánkban forgalomban lévo, Kola-apatitból készült szuperfoszfát és az Algériából származó bázikus nyersfoszfát hatását a talajok könnyen oldható (AAAc-EDTA-oldható) Mn-, Ni-, Al-, Co- és Mo- tartalmára, valamint ezen elemek növényi felvételére tenyészedény-kísérletben vörös here jelzonövénnyel. A vörös herét öt alkalommal vágtuk, analízisük vágásonként történt. A talajok többségénél a talajtulajdonságok, a P-forma és P-adag hatása az egyes vágásokban hasonló tendenciájú volt egy-egy elem esetén, ezért eredményeinket a vörös here 1. vágásának adatai alapján mutattuk be. A vizsgált elemek növényi felvételében viszont eltéro szerepet játszott a kiindulási talaj tulajdonsága (pH, fizikai féleség, károselem-koncentráció), a P-trágya formája, a P-adag nagysága és a vágások száma. A vörös here elemfelvételét a fentieken túl magának az elemnek a sajátságai is befolyásolták, így például valószínu, hogy a vörös here Mn-felvételére a kísérlet reduktív körülményei is hatással voltak. A vizsgált elemek növényi felvétele általában a talaj pH-jával negatív korrelációt mutatott, kivéve a molibdént. Ezt az összefüggést azonban a nikkel és molibdén esetében a szuperfoszfát magas vízoldható P-tartalma módosította. A növények Mn- és Ni-koncentrációja a gyengén és a közepesen savanyú talajokon sokkal alacsonyabb volt, mint az erosen savanyú talajokon. A P-formának és -adagnak nem volt hatása a felvételre. (A gyengén savanyú, kis pufferkapacitású, alacsony szervesanyag-tartalmú algériai talaj kivételével, ahol az extrém adagú nyersfoszfátkezelésekben a növények Ni-tartalma már növekvo tendenciát mutatott.)  Az 1. vágás növényeiben a kobalt a gyengén és közepesen savanyú talajokon nem volt kimutatható mennyiségben. Az erosen savanyú talajokon viszont a növények magasabb Mn- (758-1472 mg×kg-1), Ni- (2-11 mg×kg-1) és Co- (0,4-7 mg×kg-1) tartalmát lényegesen befolyásolta a P-trágyázás formája és mértéke. Az erosen savanyú szlovákiai talajon a kobalt a nyersfoszfátkezelésekben a kimutathatósági határ alá csökkent. A nagyobb adagoknál a nikkel is csökkeno tendenciát mutatott ezen a talajon. Az alumínium növényi felvételét is alapvetoen a kiindulási talajok tulajdonságai határozták meg, de a talajok savanyúsága nem játszott olyan domináns szerepet, mint az elozo elemeknél. A nyersfoszfát a növények Al-koncent-rációját csak az erosen savanyú szlovákiai podzol talajon és az alacsony puffer-kapacítású algériai homoktalajon befolyásolta: az elsot csökkentette, utóbbit pedig növelte.  A szélsoségesen savanyú talajokon nott növényekben igen nagy volt a Mn- és Al-tartalom is. A vörös here Mo-tartalmát az egyes vágásokban alapvetoen a kiindulási talajtulajdonságok határozták meg, de egyes talajokon minden vágásban kimutatható volt a nyersfoszfátkezelések hatására kialakult magasabb talaj-pH-nak, valamint a legnagyobb adagú szuperfoszfát-kezelés hatására a talajok nagyobb könnyen oldható P-tartalmának a kedvezo hatása a növények Mo-felvételére. A Mo-felvételen a P forma hatása az extrémen savanyú romániai, az erosen savanyú szlovákiai és a gyengén savanyú kompolti talajon volt megfigyelheto.  A talaj tulajdonságaitól függetlenül a legutolsó vágás növényeiben, ahol a növények már szélsoséges feltételek mellett nottek, (10 °C alatti átlaghomérséklet, kevés fény), az Al-koncentráció nott. Ez a növekedés (stressz-érzékeny-ség) nagyobb volt az erosen, extrémen savanyú talajokon és az algériai homoktalajon. Ezeken a talajokon a vörös here 5. vágásában az alumíniumon kívül még a kobalt koncentrációja is megnott.

Restricted access

Az algériai nyersfoszfát és a szuperfoszfát hatásának vizsgálata

V. A talajtulajdonságok és a foszfortrágyák  hatása a tavaszi árpa (Hordeum vulgare) Cd-, Cr-, Co-, Ni-, Sr-, Mn-, Al- és Mo-koncentrációjára tenyészedény-kísérletben

Agrokémia és Talajtan
Authors:
Erzsébet Osztoics
,
Péter Csathó
, and
László Radimszky

The effect of increasing rates of superphosphate manufactured from Kola apatite, marketed in Hungary in the early 90s, and basic rock phosphate from Algeria on the Cd, Cr, Sr, Mn, Ni, Al, Co and Mo concentrations in the grain and by-products of spring barley was investigated in a pot experiment involving three acidic soils from Hungary and one each from Slovakia, Romania and Algeria. The rock phosphate used in the pot experiment contained three times as much Cd and twice as much Cr as is currently permitted in Hungary. Nevertheless, neither of these elements could be detected in the grain yield of barley. The chromium content in the by-products was also below the detection limit in all the treatments on less acidic soils. Even on extremely acidic soils there was only a detectable concentration of chromium in treatments where the development of spring barley was severely retarded. Cadmium, however, was detectable in the by-products on all the soils, in a concentration that depended primarily on the properties of the initial soils and the rock phosphate rates applied. Cobalt could not be detected in the grain yield on any of the soils, and nickel only on extremely acidic brown forest soil with alternating thin layers of clay in treatments where the underdeveloped plants produced a very low grain yield. In the by-products nickel, like chromium, was only present in detectable quantities in the underdeveloped plants growing on extremely acidic soils. On the latter soils cobalt was detected in the by-products in all the treatments, but in healthy plants its concentration was an order of magnitude lower than in retarded plants. Molybdenum was only detected in the grain yield of spring barley on weakly acidic soils, but was present in the by-products on all soils in treatments where healthy plants of spring barley developed. Manganese, aluminium and strontium were found in detectable quantities in plants in all the treatments on all the soils. On the majority of soils the concentration in the by-products was an order of magnitude higher than in the grain. Naturally the plant concentrations of the various elements were influenced by the quantities introduced into the soil with the P fertilizer (Sr, Cd) and by the extent to which the pH changed as the result of the P fertilizer (Cr, Co, Ni, Mo, Cd, Mn and Al). The Ni, Co, Cr, Al and Mn concentrations of the retarded plants growing on extremely acidic soils was several times higher than that of healthy plants (Treatments 9-12). On such soils the rates of basic rock phosphate applied in these treatments served not only as P fertilizer but also as liming agents, exerting a favourable effect by reducing the acidity of the soil and thus the availability of the potentially toxic elements. In agreement with observations found in the literature, the results of the pot experiment on spring barley indicated that heavy metals and potentially toxic elements were accumulated in the vegetative organs of barley, rather than in the grain yield. On soils where the lower pH caused by P treatment increased the availability of potentially toxic elements, plant concentrations were higher, emergence was poor, the plants were retarded and no grain yield was produced. These results provide an indication of the processes to be expected when soils become more acidic.

Restricted access

A keszthelyi Ramann-féle barna erdőtalajon (homokos vályog) és a szent-györgyvölgyi pszeudoglejes barna erdőtalajon (agyagos vályog) beállított szabadföldi P-hatás és -utóhatás kísérletben korábban 10 évig tartó intenzív P-műtrá-gyázással három P-szintet (P 0 , P 1 , P 2 ) alakítottak ki. 30 évvel a P-trágyázás befejezése után a három P-szint szántott rétegéből 4 ismétlésben tenyészedény-kísérletet állítottunk be annak vizsgálatára, hogy a hagyo-mányos talaj P-teszt módszerek alkalmasak-e a mezőgazdasági eredetű P-terhelés környezeti kockázatának becslésére. Ezért a tenyészedény-kísérletben minden régi P-szinten az abszolút és NK-kontroll mellett további három új P-kezelést (100, 500 és 1000 mg P 2 O 5 ·kg -1 ) alkalmaztunk. A jelzőnönény fiatalkori tavaszi árpa volt. A kísérlet bontása után összefüggésvizsgálatot végeztünk az agronómiai célú talaj P-vizsgálatokkal mért talaj P-tartalmak (AL-, Olsen-, Bray1-, CaCl 2- , H 2 O-, továbbá a vizsgált FeO- és oxalát módszerek) egymás közötti, valamint a bokrosodáskori tavaszi árpa hajtástömege és P-koncentrációja között. Mind a hajtás tömege, mind a hajtás P-koncentrációja alapján meghatározott agronómiai optimumok (3. táblázat) mindkét talajon jóval kisebbek voltak a környezeti kockázat ugrásszerű megnövekedésével járó kritikus talaj P-koncentrációknál (5. táblázat), azaz a kritikus környezetvédelmi talaj-P értékénél. Ez utóbbit a talajok Olsen-, Bray1-, H 2 O-, FeO- és oxalát módszerekkel mért P-tartalma és a talaj CaCl 2 -P tartalma közötti összefüggést leíró lineáris egyenletek töréspontja adta. A kritikus környezetvédelmi P-értékek nagyon eltérőek voltak az alkalmazott P-meghatározási módszertől függően, de értéküket –az Olsen és oxalát módszerek kivételével –a vizsgált két talaj tulajdonsága nem befolyásolta. A külföldi irodalomhoz hasonlóan eredményeink megerősítik, hogy a talajok CaCl 2 -oldható P-tartalma és a gyakorlatban az oxalát módszernél jobban elterjedt Olsen módszerrel mért P-tartalom közötti összefüggés alkalmas és hasznos mérőszám lehet a foszfor környezetvédelmi vizsgálatában. _9

Restricted access

Termesztett növényeink tápanyagigény szerinti csoportosításában az őszi káposztarepce (Brassica napus L. subsp. napus) a nagy tápanyagigényű növényfajok közé sorolandó. A tápanyagok közül a nitrogéntrágya termést meghatározó szerepe mellett jelentős a repce P-igénye is. A nitrogén és a foszfor a növények esszenciális tápelemei, melyeknek egyedi koncentrációján túl arányuk is külön jelentőséggel bír. Tükrözi a termés kémiai összetevőinek (fehérje, szénhidrát, zsír) arányát, s így alkalmas a termesztett növények csoportosítására, továbbá az optimális tápanyag-ellátás jelzésére. Vizsgálatainkat 2007–2008-ban az MTA TAKI Nagyhörcsöki (mészlepedékes csernozjom talajon) és Őrbottyáni (humuszos, karbonátos homoktalajon) Kísérleti Telepén végeztük egy N-trágyázási tartamkísérlet részeként. Arra kerestünk választ, hogy hogyan alakul a két eltérő talajon a repcemag N/P aránya, s ez milyen összefüggést mutat a N-ellátással, a termés mennyiségével és olajtartalmával. Főbb eredményeink: – A N-adag növelésével a repcemag N-tartalma és N/P aránya nőtt, a P- és olajtartalma csökkent mindkét talajon. A két tápelem egyedi szintje a homoktalajon volt magasabb, arányuk (N/P) átlaga viszont a csernozjom talajon. – A két talajon termett repcemag N/P aránya hasonló tartományban mozgott (4,1–4,2 és 5,3–5,4 között). N-trágyázás nélkül azonos N/P arányt mutatott (4,4), és az arány növekedése mindkét talajon a mag olajtartalmának csökkenését eredményezte. Jellemző különbség volt viszont a termés- és olajhozamokban, a N/P arány és a termésmennyiség összefüggésében, továbbá a termésmaximumnál a mag N/P arányában. Az N/P arány növekedésével az őrbottyáni homoktalajon a magtermés mennyisége nőtt, a nagyhörcsöki csernozjom talajon csökkent. Ugyancsak különbözött az optimális tápanyag-ellátottságot jelző termésmaximumra jellemző N/P arány, amely Nagyhörcsökön 4,5–4,7, Őrbottyánban pedig 4,8–5,3 között volt. A csernozjom talajon tehát a termésmaximum alacsonyabb N/P aránynál volt, mint a homoktalajon. – Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a repcemag nitrogén- és foszfortartalma és N/P aránya a különböző talajokon nagyban hasonlít ugyan, azonban a tápanyagfelvételi lehetőségek különbözősége miatt a tápelemek „optimális szintjében és arányában” jellegzetes eltérésekkel kell számolnunk.

Restricted access

Nyersfoszfátok agronómiai hatékonyságának vizsgálata tenyészedény-kísérletben. III. A talaj könnyen oldható P-tartalmának meghatározása FeO- és hagyományos módszerekkel

Pot experiments on the agronomic efficiency of rock phosphates. III. Determination of the readily available P content of the soil using the FeO technique and conventional methods

Agrokémia és Talajtan
Authors:
Osztoics Erzsébet
,
Csathó Péter
,
Csillag Julianna
,
Radimszky László
, and
Magyar Marianna

Savanyú homoktalajon (Nyírlugos) és savanyú agyagos vályogtalajon (Ragály) hat, lassan feltáródó nyersfoszfáttal (algériai, floridai, é-karolinai, szenegáli, marokkói nyersfoszfát és hyperfoszfát) beállított tenyészedény-kísérletben teszteltük a vízoldható P-trágyák alkalmazására kidolgozott konvencionális talaj P-vizsgálati módszereket, valamint egy hazánkban kevéssé elterjedt módszert, a FeO (Fe-oxidos papírcsík) eljárást a talajok P-szolgáltatásának becslésére. A módszereket szuperfoszfát-, valamint szuperfoszfát+kalcium-karbonát kezelésekben is értékeltük. Vizsgáltuk a talajok könnyen oldható P-tartalma, a nyersfoszfátok P-tartalmának oldhatósága és a vörös here termése, ill. P-felvétele közötti összefüggéseket.

Eredményeink azt mutatták, hogy a csupán nyersfoszfátokkal kezelt talajokon a FeO módszerrel mért P-tartalom a savanyú homoktalajon az AL-, LE- és H2O-P tartalommal közel azonos, szoros korrelációt mutatott, és legkevésbé az Olsen-P tartalommal korrelált. Az agyagos vályogtalajon viszont a FeO-P tartalom az Olsen-P tartalommal adta a legszorosabb, a H2O-P-vel a leglazább összefüggést.

A nyírlugosi homoktalajon a talaj FeO-P tartalma és a nyersfoszfátok P-tartalmának 2%-os citromsav, 2%-os hangyasav és semleges NH4 +-citrát oldhatósága alapján kiadott P mennyiségei közötti összefüggések szorossága azonos volt. A ragályi talajon a FeO-P tartalom a nyersfoszfátok 2%-os hangyasav és semleges NH4 +-citrát oldható P-mennyiségeivel közel azonos, a vizsgálatok közötti legszorosabb összefüggéseket adta.

A nyersfoszfátkezelésekben a nyírlugosi savanyú homoktalajon a vörös here összes termése, P-felvétele, valamint a talajminták Olsen-, vizes- és FeO-P tartalma között az összefüggések szorossága hasonló volt, de a legszorosabb korrelációt a termésnél az Olsen módszer, a P-felvételnél a FeO módszer adta. A ragályi savanyú agyagos vályogtalajon a vörös here termése és P-felvétele is a FeO-P tartalommal mutatta a legszorosabb összefüggést, de hasonlóan szoros korrelációt kaptunk még az Olsen és a vízoldható P-tartalommal is. A termés és a P-felvétel a nyírlugosi talajon a Bray1-P, a ragályi talajon az AL-P értékekkel adta a leggyengébb összefüggést.

Az összes P-forrás (hat nyersfoszfát, szuperfoszfát, valamint szuperfoszfát+kalcium-karbonát) kezeléseit együttesen figyelembe véve, a vörös here Pfelvétele, valamint a talaj Olsen, vizes és FeO módszerrel mért P-tartalma közötti összefüggések szorossága között nem volt nagy eltérés a nyírlugosi savanyú homoktalajon, de közülük a legszorosabb a FeO módszernél volt. A ragályi savanyú agyagos vályogtalajon mind a termés, mind a P-felvétel tekintetében mindhárom módszerrel közel azonos determinációs koefficienst (r2) kaptunk.

A különböző tulajdonságú ragályi és nyírlugosi talaj együttes értékelése során, az összes P-forrást figyelembe véve, a talaj könnyen oldható P-tartalmak és a vörös here P-felvétele közötti korreláció sorrendje FeO > LE = vizes > AL > Olsen > Bray1 volt. Vizsgálataink megerősítették a FeO módszernek a hagyományos talaj P kivonási módszereknél kevésbé talajtulajdonság-függő voltát: a legjobb összefüggéseket a talajok FeO-P tartalmával kaptuk.

In a pot experiment set up using acidic sandy soil from Nyírlugos and acidic clay loam soil from Ragály, conventional methods of soil P analysis, elaborated for use with water-soluble P fertilizers, were compared with the FeO technique (using paper strips impregnated with iron oxide), which is rarely used in Hungary, for their ability to estimate the P-supplying capacity of soils treated with five types of slowly released rock phosphates (from Algeria, Florida, N. Carolina, Senegal and Morocco) or with hyper-phosphate. The methods were also evaluated for pots treated with superphosphate or superphosphate + calcium carbonate. Correlations were investigated between the readily available P content of the soil, the solubility of the P content of the rock phosphates, and the yield and P uptake of red clover.

The results indicated that on soils treated only with rock phosphates the P content measured using the FeO method exhibited a close correlation with that recorded using the AL, LE and H2O-P methods on acidic sandy soil, while there was little correlation with the Olsen-P content. On the clay loam soil, however, the FeO-P content was most closely correlated with the Olsen-P content, and exhibited the loosest correlation with the H2O-P content.

On the sandy soil from Nyírlugos the soil FeO-P content exhibited an equally close correlation with the P contents of the rock phosphates determined using 2% citric acid, 2% formic acid and neutral NH4-citrate as solvents. On the clay loam soil from Ragály the closest correlations were observed between the FeO-P content and the rock phosphate P contents soluble in 2% formic acid and neutral NH4-citrate.

In the rock phosphate treatments on acidic sandy soil the closeness of the correlations between the total yield and P uptake of red clover and the Olsen-, H2O- and FeO-P contents were all similar, though the closest correlation with the yield was found for the Olsen method and with the P uptake for the FeO method. On the clay loam soil both the yield and P uptake of red clover exhibited the closest correlation with the FeO-P content, but similarly close correlations were also recorded for the Olsen and water-soluble P contents. The weakest correlation with the yield and P uptake was found for the Bray1-P content on the Nyírlugos soil and for the AL-P content on the Ragály soil.

When all the P sources were taken into consideration (six rock phosphates, super-phosphate and superphosphate+CaCO3) the closeness of the correlations between the P uptake of red clover and the soil P content determined using the Olsen, H2O and FeO methods did not differ substantially on the acidic sandy soil, though the closest correlation was recorded for the FeO method. On the acidic clay loam soil very similar coefficients of determination (r2) were obtained with all three methods for both the yield and the P uptake.

A joint evaluation of the soils from Ragály and Nyírlugos for all the sources of P gave the following order for the closeness of the correlation between the readily available P content of the soil and the P uptake of red clover: FeO > LE = H2O > AL > Olsen > Bray1. The experiments confirmed that the FeO method was less dependent on soil properties than conventional P extraction methods, as the best correlations were obtained for the FeO-P content of the soils.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Erzsébet Osztoics
,
Péter Csathó
,
Marianna Magyar
,
Gáborné Baczó
, and
László Radimszky

Három magyar, egy szlovákiai, egy romániai és egy algériai savanyú talajon vizsgáltuk az 1990-es évek elején hazánkban forgalomban lévo, Kola-apatitból készült szuperfoszfát és az Algériából származó bázikus, reaktív nyersfoszfát hatását a talajok pH-jára, könnyen oldható (AAAc-EDTA-oldható)  Cd-, Cr- és Sr-tartalmára, valamint ezen elemek növényi koncentrációjára tenyészedény-kísérletben vörös here jelzonövénnyel. A kiindulási talajok vizes pH-ja az NK- és a szuperfoszfát-kezelés hatására a talajok pufferkapacitásától függoen csökkent. A bázikus nyersfoszfát viszont (ugyanolyan adagú NK-kezelés mellett) növelte a talajok vizes pH-ját. A változás mértéke a kiindulási talajok tulajdonságainak és az alkalmazott nyersfosz-fátadag függvénye volt.  A pH-növekedés mértéke és a kiindulási talajok pH-ja között negatív összefüggés volt megfigyelheto.  A tenyészedény-kísérletben az algériai nyersfoszfát és szuperfoszfát növekvo adagjai növelték a talajminták könnyen (AAAc-EDTA-) oldható Cd- Cr- és Sr-mennyiségét, azonban koncentrációjuk a megengedett határértékek alatt maradt.  A vörös herét öt alkalommal vágtuk, analízisük vágásonként történt. A talajok többségénél a talajtulajdonságok, a P-forma és P-adag hatása az egyes vágásokban hasonló tendenciájú volt egy-egy elem esetén, ezért eredményeinket a vörös here 1. vágásának adatai alapján mutattuk be. A vizsgált elemek növényben mért koncentrációjában viszont eltéro szerepet játszott a kiindulási talaj tulajdonsága, a P-trágya formája, a P-adag nagysága, a növények kora és a vágások száma. A vörös here elso vágásában a Cd-, Cr- és a Sr-koncentráció elemenként is különbözo volt. A vizsgált elemek koncentrációja a vörös herében a talaj pH-jával negatív korrelációt mutatott, így ezeknek az elemeknek a koncentrációja a növényekben a gyengén savanyú talajokon alacsonyabb volt, mint az erosen vagy a szélsoségesen savanyú talajokon. Az 1. vágás növényeiben a kadmium a gyengén és közepesen savanyú talajokon nem volt kimutatható mennyiségben (az algériai nyersfoszfát extrém adagjai kivételével), az erosen és a szélsoségesen savanyú talajok növényeiben viszont mérheto Cd-koncentrációkat találtunk. A növények Cd-koncentrációját csak a szélsoségesen savanyú romániai talajon növelte a nyersfoszfát, az erosen savanyú szlovák talajon az extra nyersfoszfátadagok viszont csökkentették azt. A króm a kompolti és a szentgyörgyvölgyi gyengén savanyú talajok növényeiben az 1. vágásban nem, vagy csak a kimutathatósági határnál alig nagyobb mennyiségben volt mérheto. A gyengén savanyú, kis pufferkapacitású, alacsony szervesanyag-tartalmú algériai homoktalajon a növények Cr-koncentrációja a kontrollmintán és a szuperfoszfát-kezelésekben a kimutathatósági határ alatt volt, a nyersfoszfátkezelésekben viszont mérheto volt, és a dózis emelésével a növények Cr-koncentrációja is nott. (A további vágásokban ezt a hatást nem tapasztaltuk.) Ezzel ellentétes hatás volt megfigyelheto az erosen savanyú szlovákiai podzol talajon, ahol minden alkalmazott nyersfoszfátadag esetén a kimutathatósági határ alá csökkent a vörös here Cr-koncentrációja, feltehetoen a kation formájú Cr-vegyületek oldékonyságának csökkenése következtében.  A vörös herében a Sr-koncentrációt is alapvetoen a kiindulási talajok tulajdonságai határozták meg, de a talajok savanyúsága nem játszott olyan domináns szerepet, mint az elozo elemeknél. A vörös here Sr-koncentrációját minden vizsgált talajon befolyásolta a P-trágya formája és adagja. A növények Sr-tartalma a szuperfoszfátadagokkal - ezen P-forma magas Sr tartalma miatt -növekedett. A kontrollnövények Sr-tartalmához képest a nyersfoszfát is emelte a növények Sr-tartalmát, de a nyersfoszfátadag emelésének hatása kisebb mértéku volt a szuperfoszfáténál.  A vizsgált elemek koncentrációja és a vágások között eltelt ido közötti kapcsolatról elmondhatjuk, hogy a vörös here Cd- és Sr-koncentrációját a növények kora nem befolyásolta.A növények Cr-koncentrációja viszont a talaj tulajdonságaitól függetlenül mindig a fiatalabb növényben volt a nagyobb.   A vágások számának növekedésével minden talajon kimutatható volt a növényekben a Cd- és a Sr-koncentráció csökkenése. A Cr-koncentráció viszont emelkedett, de erosen savanyú és a szélsoségesen savanyú talajokon az 1. vágás után a további vágásokban is megmaradt az extra nyersfoszfátadagok Cr-koncentrációt csökkento hatása a növényekben. A legutolsó vágás növényeiben, ahol a növények már szélsoséges feltételek mellett nottek (10 °C alatti átlaghomérséklet, kevés fény) a Cr-koncentráció megnott. Ez a növekedés (stresszérzékenység) nagyobb volt az erosen, a szélsoségesen savanyú talajokon és az algériai homoktalajon. A vörös here jelzonövénnyel végzett tenyészedény-kísérlet adataiból látható, hogy a 18 mg kg-1 Cd- és 191 mg kg-1 Cr-tartalmú, extrém adagú nyersfoszfát talajba juttatása - a tenyészedény-kísérlet korábban említett intenzív elemforgalma ellenére - nem növelte a talajba került elemek mennyiségének arányában a növények elemtartalmát. Ez valószínuleg elsosorban a bázikus nyersfoszfát pH-növelo hatásának, a potenciálisan toxikus kationok kisebb mobilitásának, csökkent növényi felvehetoségének tulajdonítható.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors:
Gabriella Máthé-Gáspár
,
László Radimszky
,
Géza Kovács
,
Jánosné Falusi
, and
Tamás Németh
Restricted access