Search Results

Összefoglaló. Bevezetés: A protonpumpagátló kezelés és Helicobacter pylori eradikáció következtében a fekélyincidencia csökkent, a fekélyből származó vérzések száma is csökkent, ellenben a perforációk előfordulása változatlanul 2–10% között van. A perforáció egy potenciálisan fatális sebészi sürgősségi helyzet, a mortalitás elérheti a 25%-ot, a morbiditás pedig az 50%-ot. Az időben végzett sürgős sebészi kezelés javíthatja az eredményeket. Célkitűzés: A fekélyperforáció nyitott és laparoszkópos módon történt ellátásának összehasonlítása a morbiditás, mortalitás, műtéti idő és ápolási idő alapján. Eredmények: 2017. 01. 01. és 2019. 06. 30. között 55 műtét történt gastro-duodenális fekélyperforáció miatt, 31 műtétet (56,36%) nyitott és 24 műtétet (43,63%) pedig laparoszkópos módon végeztünk. A laparoszkópos csoportban 4 konverzió történt (16,6%). A nyitott műtéti csoportban 23 férfi (átlagéletkor 56,3 év) és 8 nő volt (átlagéletkor 70,3 év), míg a laparoszkópos csoportban 13 férfi (átlagéletkor 49,7 év) és 11 nő (átlagéletkor 53,7 év) volt. A nyitott csoportban 5, a laparoszkópos csoportban 2 szövődmény fordult elő (p = 0,45). Az átlagos műtéti idő a nyitott műtétnél 51,95 perc (30–85), míg a laparoszkópos műtétnél 63,41 (25–110) perc volt (p = 0,13). A nyitott csoportból 6 (átlagéletkor 74,3 év), a laparoszkópos csoportból pedig 2 (átlagéletkor 68,5 év) beteget veszítettünk el 30 napon belül (p = 0,44). Az átlagos ápolási idő a nyitott csoportban 7,13 (5–16), a laparoszkópos csoportban pedig 6,19 (4–13) napnak bizonyult (p = 0,24). Az átlagos perforációméret a nyitott műtéti csoportban 7,4 mm (3–20 mm), míg a laparoszkópos műtéti csoportban 5,3 mm (3–10 mm) volt (p = 0,14). Szabad levegő natív hasi röntgenvizsgálaton a nyitott csoportban 25 esetben (80%), míg a laparoszkópos csoportban 13 esetben volt látható (54%). Megbeszélés: A korai diagnózis, az azonnal kezdett szupportív és antibiotikus kezelés és a sürgős műtét elengedhetetlen az eredmények javításához. A standard műtét a sutura csepleszlebennyel, amit lehet nyitottan és laparoszkóppal is végezni. Bár a viszonylag kis esetszám miatt anyagunkban nem sikerült igazolni a szövődmények arányának szignifikáns csökkenését, az irodalmi adatok alapján a laparoszkópos beavatkozásnak kisebb a morbiditása, mint a nyílt műtétnek, és ha nincs ellenjavallata a laparoszkópiának (anamnézisben többszörös hasi műtét, nem kellő laparoszkópos gyakorlat, felvételkori sokkos állapot és magas életkor), a laparoszkópia általános előnyei miatt és a szabadlevegő-hiány okozta diagnosztikus bizonytalanság esetén is a laparoszkópia első választásként javasolható.

Summary. Introduction: The incidence of peptic ulcer disease decreased due to proton pump inhibitors and Helicobacter pylori eradication. Bleeding from peptic ulcer decreased, as well, although perforation did not decrease and it is permanently between 2–10%. This is a potential surgical emergency, the mortality can reach up to 25% and the morbidity 50%, respectively. Urgent surgical intervention in the right time can improve the results. Aim: To compare the morbidity, mortality, the length of hospital stay and duration of operating time in open and laparoscopic repair of perforated peptic ulcer. Results: A cohort of 55 patients were operated on with perforated peptic ulcer from 01.01.2017 to 30.06.2019 31 open (51.36%) and 24 laparoscopic (43.63%) operations were performed from which 4 (16.6%) needed conversion to open approach. The average age of 23 men and 8 women were 56.3 and 70.3 years respectively in the open operations group, while 13 men and 11 women with average age of 49.7 and 53.7 years was in the laparoscopic operations group. Within 30 days the number of complications were 5 in the open and 2 in the laparoscopic group (p = 0.45). The average duration of operation was 51.95 minutes (30–85) in the open and 63.41 minutes (25–110) in the laparoscopic group (p = 0.13). 6 from the open group with average age of 74.3 years and 2 from the laparoscopic group with average age of 68.5 years died within 30 days (p = 0.44). The average length of stay was 7.13 (5–16) days in the open and 6.19 (4–13) days in the laparoscopic group (p = 0.24). The average size of the perforation was 7.4 mm (3–20) in the open and 5.3 mm (3–10) in the laparoscopic group (p = 0.14). Free air was seen in the abdominal cavity in 25 cases (80%) of the open and in 11 cases (54%) of the laparoscopic group. Conclusion: Early diagnosis, prompt supportive care and antibiotic treatment and urgent surgical intervention are essential to improve outcomes. The standard operation is the simple suture with pedicled omental flap which can be performed by either open or laparoscopic surgical repair. Laparoscopic method spreads slowly, the learning curve is longer and it needs more expertise but the morbidity is lower than that of the open surgery. The morbidity does not increase after conversion according to the literature so if there is no contraindication and there is enough expertise it should be suggested as the first choice.

Összefoglaló. Bevezetés: A laparoszkópia térhódítása a jobb oldali colon műtéteknél is nyilvánvaló. Ma legtöbb helyen a laparoszkóposan asszisztált jobb oldali hemikolektómia extrakorporális anasztomózissal a gold standard. A morbiditás randomizált vizsgálatok alapján még 30% körüli. A technikai fejlődés lehetővé tette az intrakorporális anasztomózist. Célkitűzés: Retrospektív módon elemezni rosszindulatú jobb oldali vastagbéldaganat miatt végzett laparoszkópos hemikolektómiák rövid távú eredményeit a két módszer összehasonlításával. Eredmények: 2018. 01. 01. – 2019. 12. 31. között 184 jobb oldali hemikolektómiát végeztünk, ezek közül 122 történt malignus betegség miatt. 51 esetben nyitott és 71 esetben laparoszkópos műtét történt. 37 férfi (átlagéletkor: 70,59 év) és 34 nő (átlagéletkor: 72,14 év) volt. 50 esetben extrakorporális (EA) és 21 esetben pedig intrakorporális anasztomózist (IA) végeztünk. Az EA csoportban 18, míg az IA csoportban 3 szövődmény alakult ki 30 napon belül (p = 0,067). Az EA csoportból 3, az IA csoportból 1 beteget veszítettünk el 30 napon belül (p = 0,66). Az átlagos ápolási idő az EA csoportban 9,48 (5–32) nap, míg az IA csoportban 6,52 (4–19) nap volt (p = 0,001) a szövődményes esetekkel együtt. A szövődményes esetek nélkül az EA csoportban 6,35 (5–10) nap, az IA csoportban pedig 5,55 (4–8) napnak bizonyult (p = 0,09). A műtéti idő pedig az EA csoportban 147 (90–240) perc, az IA csoportban pedig 146,47 (90–265) perc volt (p = 0,11). Konklúzió: Az irodalommal összhangban azt találtuk, hogy IA esetén kevesebb a szövődmény, ezzel is összefüggésben rövidebb az átlagos ápolási idő, és a műtéti időt tekintve nincs szignifikáns különbség. Ezeket figyelembe véve az intrakorporális anasztomózis javasolható jobb oldali laparoszkópos hemikolektómia esetén.

Summary. Introduction: Laparoscopy became evident for right-sided colon surgery too. Today the laparoscopic-assisted right-hemicolectomy is the gold standard with extracorporeal anastomosis. Morbidity according to randomized trials is still approximately 30%. The development of the surgical technique resulted in the creation of intracorporeal anastomosis. Our aim was to compare the short-term results of the two methods. Aim: To analyse the short-term results of right-sided hemicolectomy that were performed due to malignant tumours with the comparison of the two methods. Results: A cohort of 184 right-sided hemicolectomy were performed from 01.01.2018 to 31.12.2019 from which 122 were operated on because of a malignant disease. 51 open and 71 laparoscopic operations were performed. The average age of 37 men and 34 women were 70.59 and 72.14 years, respectively. 50 patients underwent extracorporeal (EA) anastomosis and 21 intracorporeal (IA) anastomosis. Within 30 days the number of complications were 18 in the EA group and 3 in the IA group (p = 0.067). 3 from the EA group and 1 from IA group died within 30 days (p = 0.66). The average length of stay were 9.48 days in the EA group and 6.52 days in the IA group together with the complicated cases (p = 0.001) while 6.35 days and 5.55 days without the complicated cases (p = 0.09). The average duration of operation was 147 minutes in the EA and 146.47 minutes in the IA group (p = 0.11). Conclusion: We found concordance with the literature that there are fewer complications in case of IA which might be related to shorter length of stay. There is no significant difference between the surgical times. Bearing these facts in mind, IA might be suggested for right- sided laparoscopic hemicolectomy.

Absztrakt:

Bevezetés: A laparoszkópos colontumor-sebészet létjogosultságát több I/a szintű evidencia támasztja alá. A sigmatumorok és felső harmadi rectumtumorok esetén is kiváló korai és késői eredményekről számoltak be a laparoszkópos sebészet javára. A kemoirradiált rectumtumorok sebészetében kevés az ilyen szintű irodalmi állásfoglalás. Anyag és módszer: 2006. 01. 01. és 2011. 12. 31. között 196 beteg kapott neoadjuváns kezelést alsó és középső harmadi rectumtumor miatt a BAZ Megyei Kórház Sebészeti Osztályán. A 196 beteg közül 12 beteg nem volt követhető, így 184 beteg adatait elemeztük. Laparoszkóposan operáltunk 67 beteget, ebből 15 esetben konverzió történt. Nyitott műtétet végeztünk 117 betegnél. Eredmények: A Dukes-stádiumok hasonlóak voltak, az ASA-stádium szintén. A betegek BMI tekintetében sem mutattak jelentős különbséget. Az eltávolított specimenek hossza és a tumorméret is hasonló volt. A betegség kiújulását meghatározó faktor a körkörös reszekciós szél (CRM) érintettsége, a TME komplett kivitelezése, mely saját anyagunkban a laparoszkópos technikánál is megfelelő volt, nem találtunk szignifikáns eltérést (khí-négyzet teszt, p = 0,94). A műtéti idők a laparoszkópos, konvertált és nyitott csoportban hasonlóak voltak, nem volt szignifikáns különbség. Az ápolási idő a laparoszkópos csoportban volt a legrövidebb, de a Mann–Whitney-teszt nem mutatott szignifikáns különbséget. Jelentős különbség mutatkozott a laparoszkópos és nyitott csoport transzfúzióigényében. A két csoport között a nyitott hátrányára szignifikáns eltérés mutatkozik (khí-négyzet teszt, p = 0,04). Betegeink utánkövetése során sem a betegség kiújulásában, sem a túlélésben nem találtunk szignifikáns különbséget. Konklúzió: A laparoszkópos műtét rövid távú előnyei mellett onkológiailag is biztonságos a rectum kemoirradiált tumorainak megoldására.

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők a PTE KK Sebészeti Klinikán korrozív nyelőcsősérülés után 44 évvel a bőrcső-colon anastomosis területén, a nyakon kialakult vastagbél-adenocarcinoma operatív megoldását ismertetik. Megbeszélés: Betegüknél ezen műtétet megelőzően 44 évvel sósav ivását követően kialakult középsúlyos nyelőcső-, gyomor- és gégesérülés után sorozatos gégeplasztikák, majd végleges tracheostomia, illetve nyelőcső-eltávolítás történt, pylorus plasztikával, két ülésben végzett ileocolon transzpozíciójával. A műtét során antethoracalis nyelőcsőképzést végeztek ileocolonnal és bőrcső-kiegészítéssel. A felvitt colonban 44 évvel később kifekélyesedett adenocarcinoma igazolódott, melyet resecáltak és mikro-éranastomosisok alkalmazásával izolált jejunumszegmentum átültetésével állították helyre a beteg nyelésképességét.

Összefoglaló. Bevezetés: Napjainkban az őrszemnyirokcsomó felkeresésének legelterjedtebb módszere a radioizotópos és kék festékes kettős jelölés, emellett azonban több más jelölés is alkalmazható. Az indociánzöld-fluoreszcencia ígéretes nyirokút-térképezési módszer, mely a találati arányát tekintve – irodalmi adatok alapján – összevethető a radioizotópos módszerrel. Módszer: Osztályunkon 2020. 03. 31. és 2020. 04. 15. között 10, emlőrák miatt operált betegünknél alkalmaztuk az indociánzöld és a kék festékes kettős jelölés módszerét az őrszemnyirokcsomó felkeresésére. Eredmények: A 10 operált betegünknél összesen 17 őrszemnyirokcsomót azonosítottunk és távolítottunk el. 16 őrszemnyirokcsomó jól festődött indociánzölddel (találati arány: 0,94; 95%-os konfidenciaintervallum [CI ]: 0,73–0,99), míg kék festékkel 9 jelölődött (találati arány: 0,53; 95%-os CI: 0,31–0,74). A szövettani feldolgozás során összesen 2 őrszemnyirokcsomó bizonyult áttétesnek, ezek közül 1 kék és fluoreszcens volt, 1 pedig csak kék festékkel jelölődött. Következtetés: Kezdeti, kis esetszámnál nyert tapasztalataink alapján az indociánzöld jelölés emlőrák során végzett őrszemnyirokcsomó-biopszia esetén jól használható kettős jelölési módszer részeként, kék festékkel kiegészítve. A módszer találati aránya, valamint fals negatív aránya irodalmi adatok alapján nem különbözik szignifikánsan a radioizotópos jelölés módszerétől. Orv Hetil. 2021; 162(8): 293–297.

Summary. Introduction: The current practice in sentinel lymph node biopsy for breast cancer is the radioisotope and blue dye dual labelling technique, however, other mapping methods are also available. Indocyanine green fluorescence is one of the best alternatives of the standard technique, with detection rates comparable to those of the radioisotope method. Method: Between 31. 03. 2020 and 15. 04. 2020, a total of 10 sentinel lymph node biopsies for breast cancer were performed using the indocyanine green fluorescence and blue dye dual technique. Results: 17 sentinel lymph nodes were detected and removed in total, from which 16 showed explicit fluorescence activity (detection rate: 0.94; 95% confidence interval [CI]: 0.73–0.99), whilst 9 where blue (detection rate: 0.53; 95% CI: 0.31–0.74). During histopathological examination, 2 sentinel lymph nodes proved to be metastatic, from which 1 was fluorescent and blue, the other was blue only. Conclusion: Regarding our early experience based on a small number of patients, indocyanine green fluorescence, used together with blue dye as part of a dual technique, is a usable method for sentinel lymph node mapping. Based on data from the literature, the detection rate and the false-negative rate of the indocyanine green fluorescence method shows no significant difference from the radioisotope mapping technique. Orv Hetil. 2021; 162(8): 293–297.

Összefoglaló. Bevezetés: A neoadjuváns radio-kemoterápia után végzett rektum tumorok műtéte során általános gyakorlattá kezd válni a tehermentesítő ileosztóma képzése a súlyos varratelégtelenségekből származó szövődmények csökkentése érdekében. Maga az ileosztóma is 20–60%-os előfordulási gyakorisággal lehet szövődmények forrása, 16,9–40%-ban pedig a dehidráció képezi a visszavétel okát. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy áttekintsük saját beteganyagunkat az ileosztóma szövődményei alapján, különös tekintettel a dehidrációra és az abból fakadó következményekre, ennek segítségével pedig kidolgozzunk egy kezelési protokollt, amely a betegek segítségére van ezen súlyos szövődmények megelőzésében. Eredmények: Retrospektív módon elemeztük az osztályunkon 2017. 09. 01. és 2019. 12. 31. között különböző indikáció alapján készített tehermentesítő kacs ileosztóma képzésben részesült betegek morbiditási és mortalitási adatait. Ezen idő alatt 252 rektoszigmoideális reszekciót és 33 abdominoperineális rektum exstirpációt végeztünk. Ileosztómát 110 betegnél készítettünk. 27 beteg (24,5%) került visszavételre súlyos vesefunkció-romlás és ioneltérések miatt. 24 beteg egy alkalommal, 1 beteg két alkalommal, 2 beteg pedig három alkalommal került visszavételre. A visszavétel a műtéttől számítva átlagosan 49,6 nappal (1–343) történt. A felvételkor és visszavételkor a betegek átlagos GFR értéke 54,66 (38–60) ml/perc/1,73 m² – 22,8 (5–51) ml/perc/1,73 m² (p = 0,001), átlagos se Na 140,7 (133–145) mmol/l – 131,4 (111–144) mmol/l (p = 0,001), se K 4,6 (3,2–5,6) mmol/l – 5,37 mmol/l (3,6–7,6) (p = 0,0005) és az se Kreatinin 89,6 (54–149) µmol/l – 333,3 (107–877) (p = 0,001) µmol/l volt. Megbeszélés: Tekintettel az ileosztóma okozta dehidráció rövid és hosszú távú súlyos szövődményeire, valamint a magas visszavételi kockázatra, fontos a betegek kockázatbecslése, a korai oktatás és a dehidráció megelőzése, a rendszeres kontroll biztosítása. Amennyiben a feltételek adottak, az ileosztóma korai zárása is megfontolandó.

Summary. Introduction: After the operations of rectal tumours following neoadjuvant chemo-radio therapy it is a common practice to create a defunctioning ileostomy in order to prevent complications due to anastomotic leak. The ileostomy itself can be the source of complications with 20–60% incidence rate, while dehydration causes 16.9–40% of readmissions. Aims: Our goal was to review our own cases on the basis of complications of ileostomy particularly with regard to dehydration and its consequences. We wanted to develop a therapeutic protocol to help prevent these severe complications. Results: We retrospectively analyzed the morbidity data of our patients who had defunctioning ileostomy for different indications between 01.09.2017–31.12.2019. During this period, 252 rectosigmoid resections and 33 abdominoperineal resections of the rectum were performed. Ileostomy was created for 110 patients. 27 patients (24.5%) were readmitted with severe renal impairment and electrolyte disturbances. 24 patients were readmitted once, 1 patient twice and 2 patients 3 times. Readmission happened an average of 49.6 days (1–343) after the operation. At admission and readmission the average of GFR (glomerular filtration rate) of patients was 54.66 (38–60) ml/min/1.73 m² – 22.8 (5–51) ml/min/1.73 m² (p = 0.001), the average of serum Na level was 140.7 (133–145) mmol/l – 131.4 (111–144) mmol/l (p = 0.001), the average of serum K level was 4.6 (3.2–5.6) mmol/l – 5.37 (3.6–7.6) mmol/l (p = 0.005) and the average of serum creatinine level was 89.6 (54–149) µmol/l – 33.3 (107–877) µmol/l (p = 0.001). Conclusion: With regard to the short and long term severe complications of dehydration and the high risk of readmission caused by ileostomy, it is important to estimate the risk of patients, to educate the inpatients as early as possible, to commence the prevention of dehydration, and regularly monitor in the outpatient setting. Provided the conditions are given, the early closure of ileostomy should be considered.