Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: László Sikorszki x
Clear All Modify Search
Authors: Attila Berencsi, János Bezsilla, László Sikorszki, Rita Temesi and Sándor Bende

Absztrakt

A situs inversus totalis (SIT) egy ritka, veleszületett rendellenesség, amelyben a hasi és mellkasi szervek mindegyike tükörkép-pozícióban helyezkedik el. Egy 57 éves, ismert situs inversusos férfit széklethabitus-változás, véres székletürítés miatt kezdtünk vizsgálni. A colonoscopia és a hasi, kismedencei CT-vizsgálat stenotizáló sigmatumort igazolt. Osztályunkon az elektív laparoscopos vastagbél-resectio a nyitott műtét alternatívája, mintegy 60%-ban választott eljárás. Cikkünkben Magyarországon elsőként számolunk be sikeres, dokumentált, tumor miatt végzett laparoscopos sigmaresectióról situs inversus totalisban. Áttekintést adunk a biztonságos műtéti technikáról, melyet fotóval dokumentáltunk. Megfelelő anatómiai ismeret és kellő haladó laparoscopos jártasság esetén a laparoscopos resectio ilyen különleges, ritka esetben is biztonsággal alkalmazható eljárás.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Hohenberger 2009-ben a totális mezorectális excízió (TME) elvét átültette a kolonsebészetbe, és az új műtétet komplett mezokólikus excíziónak nevezte el (CME). A CME lényege az érintett kolonszakasz eltávolítása a viszcerális peritoneum sérülése nélkül az ellátó erek centrális lekötésével a viszcerális és parietális fascia közötti embrionális rétegben preparálva. Ez nyitottan és laparoszkóppal is végezhető. Célkitűzés: Válogatás nélküli beteganyagon meggyőződni arról, hogy elvégezhető-e a CME laparoszkóppal hasonló eredménnyel, mint nyílt műtét során. Eredmények: 2016. 09. 01. és 2019. 06. 30. között 156 műtét történt jobb oldali malignus vastagbéldaganat miatt. 143 esetben végeztünk kuratív reszekciót, 63 férfi és 80 nőbetegnél. Az átlagéletkor férfiaknál 71,5 évnek, míg nőknél 73 évnek bizonyult. 84 műtétet laparoszkóppal, 59 műtétet nyitottan végeztünk. Konvencionális műtét 56 esetben, míg CME 87 esetben történt. Az átlagos kolonhossz konvencionális műtétnél 22,34 cm, míg CME esetén 24,97 cm volt (p = 0,18). A nyirokcsomók átlagos száma a hagyományos műtétnél 15,4, míg CME esetén 16,9 volt (p = 0,24). Az átlagos műtéti idő nyitott műtétnél 111, míg laparoszkópos műtétnél 136 perc volt (p = 0,0014), az átlagos ápolási idő pedig a szövődményes esetek nélkül a nyitott csoportban 7,47, míg a laparoszkópos csoportban 5,65 napnak bizonyult (p = 0,0004). Megbeszélés: A korai eredmények alapján az mondható, hogy laparoszkóppal is elvégezhető a műtét hasonló eredményekkel, valamivel rövidebb ápolási idővel.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A laparoszkópos colontumor-sebészet létjogosultságát több I/a szintű evidencia támasztja alá. A sigmatumorok és felső harmadi rectumtumorok esetén is kiváló korai és késői eredményekről számoltak be a laparoszkópos sebészet javára. A kemoirradiált rectumtumorok sebészetében kevés az ilyen szintű irodalmi állásfoglalás. Anyag és módszer: 2006. 01. 01. és 2011. 12. 31. között 196 beteg kapott neoadjuváns kezelést alsó és középső harmadi rectumtumor miatt a BAZ Megyei Kórház Sebészeti Osztályán. A 196 beteg közül 12 beteg nem volt követhető, így 184 beteg adatait elemeztük. Laparoszkóposan operáltunk 67 beteget, ebből 15 esetben konverzió történt. Nyitott műtétet végeztünk 117 betegnél. Eredmények: A Dukes-stádiumok hasonlóak voltak, az ASA-stádium szintén. A betegek BMI tekintetében sem mutattak jelentős különbséget. Az eltávolított specimenek hossza és a tumorméret is hasonló volt. A betegség kiújulását meghatározó faktor a körkörös reszekciós szél (CRM) érintettsége, a TME komplett kivitelezése, mely saját anyagunkban a laparoszkópos technikánál is megfelelő volt, nem találtunk szignifikáns eltérést (khí-négyzet teszt, p = 0,94). A műtéti idők a laparoszkópos, konvertált és nyitott csoportban hasonlóak voltak, nem volt szignifikáns különbség. Az ápolási idő a laparoszkópos csoportban volt a legrövidebb, de a Mann–Whitney-teszt nem mutatott szignifikáns különbséget. Jelentős különbség mutatkozott a laparoszkópos és nyitott csoport transzfúzióigényében. A két csoport között a nyitott hátrányára szignifikáns eltérés mutatkozik (khí-négyzet teszt, p = 0,04). Betegeink utánkövetése során sem a betegség kiújulásában, sem a túlélésben nem találtunk szignifikáns különbséget. Konklúzió: A laparoszkópos műtét rövid távú előnyei mellett onkológiailag is biztonságos a rectum kemoirradiált tumorainak megoldására.

Open access
Authors: László Sikorszki, Örs Péter Horváth, András Papp, László Cseke and Gábor Pavlovics

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők a PTE KK Sebészeti Klinikán korrozív nyelőcsősérülés után 44 évvel a bőrcső-colon anastomosis területén, a nyakon kialakult vastagbél-adenocarcinoma operatív megoldását ismertetik. Megbeszélés: Betegüknél ezen műtétet megelőzően 44 évvel sósav ivását követően kialakult középsúlyos nyelőcső-, gyomor- és gégesérülés után sorozatos gégeplasztikák, majd végleges tracheostomia, illetve nyelőcső-eltávolítás történt, pylorus plasztikával, két ülésben végzett ileocolon transzpozíciójával. A műtét során antethoracalis nyelőcsőképzést végeztek ileocolonnal és bőrcső-kiegészítéssel. A felvitt colonban 44 évvel később kifekélyesedett adenocarcinoma igazolódott, melyet resecáltak és mikro-éranastomosisok alkalmazásával izolált jejunumszegmentum átültetésével állították helyre a beteg nyelésképességét.

Restricted access
Authors: Róbert Maráz, László Venczel, László Sikorszki, Éva Ambrózay, Orsolya Serfőző, Mária Rajtár and Gábor Cserni

Absztrakt:

Bevezetés: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (SNB) bevezetésével a hónalji blokkdissectiók (ABD) aránya jelentősen csökkent. Az extracapsularis terjedés (ECT) jelenléte az őrszemnyirokcsomókban azonban bizonytalan jelentőségű. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban 635 T1-T2N0M0 klinikai stádiumú emlőrákos beteg adatait elemeztük, akiknél SNB-t végeztünk 2014 és 2018 között. Az esetek 25%-ában (158 beteg) igazolódott őrszemnyirokcsomó- (SN) áttét. Az SN-áttétes betegeinket két csoportra osztottuk aszerint, hogy igazolódott-e az SN-ben ECT, vagy nem. Vizsgálatunk fő célja az volt, hogy elemezzük a masszív (>3) nyirokcsomóáttét arányát az ECT-negatív és -pozitív betegeknél, akiknél ABD történt. Eredmények: Az ECT-negatív csoportba 91/158 beteg (58%), míg az ECT-pozitívba 67/158 beteg (42%) került. Az ECT-negatív betegek 42%-ánál, az ECT-pozitívok 69%-ánál történt ABD. Nem találtunk szignifikáns különbséget a következő változókban: életkor, tumorméret, szövettani típus, grade és lymphovascularis invázió jelenléte, valamint a hormon- és HER2-receptorok arányai között. Amennyiben az SN-ben nem igazolódott ECT, de ABD történt, akkor a pN1-érintettség aránya 82%-os, míg a pN2+pN3 aránya 18%-os volt. Az ECT-pozitív ABD-s csoportban a pN1-érintettség 60%-os volt, míg a pN2+pN3 arány 40%-osnak bizonyult, amely az ECT-negatív csoport kétszerese; ez a különbség szignifikáns (p = 0,038). Következtetések: Az ECT a hónalj masszív nyirokcsomó-érintettség prediktora, ezért ha ECT igazolódik, akkor ez egy olyan tényező, amelyet az ABD-ről való döntésben figyelembe kell venni.

Open access
Authors: Károly Kovács, Csaba Oláh, László Füstös, Zoltán Fülep, Gábor Cserni and László Sikorszki

Absztrakt:

Bevezetés: Közleményünkben ismertetjük a 2013–2019 közötti időszakban osztályunkon minimálisan invazív módszerrel (video-assisted thoracic surgery – VATS) elvégzett tüdőlobectomiák során szerzett tapasztalatainkat, eredményeinket. Betegek és módszer: 2013. november 1. és 2019. június 30. közötti időszakban osztályunkon 112 VATS lobectomiát végeztünk. A műtéteket izolált intubációval altatott betegeken elülső behatolás technikával végeztük. 98 betegnél malignus, 9 betegnél benignus elváltozás miatt történtek a műtétek. 10 esetben a műtét utáni szövettani diagnózis metasztázis volt. 78 férfi és 34 nőbetegen végeztük a műtéteket. A betegek átlagéletkora 60,5 (42–63) év volt. Az eltávolított lebenyek megoszlása a következő volt: bal felső: 5, bal alsó: 36, Jobb felső: 15, középső: 11, jobb alsó: 44, pulmonectomia: 1. Eredmények: Műtéti halálozás nem volt. Konverzióra 3 alkalommal kényszerültünk. Az átlagos műtéti idő 150 (70–215) perc volt. Reoperációt 2 betegnél végeztünk, vérzés, légáteresztés miatt. A 112 műtét során 88 betegnél primer tüdőrák, 9 betegnél jóindulatú elváltozás/gyulladás miatt történt a műtét. 10 esetben más szerv tumora miatti metasztázis miatt végeztük a beavatkozásokat. A primer tüdőrák miatt végzett műtétek stádium szerinti megoszlása a szövettani eredmények alapján a következő volt: I.a: 57, I.b: 22, II.a: 6, II.b: 3. A szövettani típus szerinti megoszlás: adenocarcinoma: 52, laphámrák: 23, kissejtes carcinoma: 2, nagysejtes carcinoma: 5, carcinoid: 6 volt. Következtetés: Osztályunkon a szükséges tanuló időszak után a VATS lobectomia megfelelő indikáció szerint rutin műtéti eljárássá vált. Jelenleg mellkasi műtéteink 65%-a, a lobectomiák több mint 50%-a VATS technikával történik. Eredményeink az országos és az irodalmi adatoknak megfelelnek.

Restricted access
Authors: Sikorszki László, Bezsilla János, Botos Ákos, Berecz János, Temesi Rita and Bende Sándor

Absztrakt

A feszülésmentes technika elterjedése, modern, szövetbarát hálók gyártása új műtéti technikák bevezetését tette lehetővé. A minimál invazív sebészet térnyerése a hasfali sérvek rekonstrukciójánál is megfigyelhető. A szerzők ennek tükrében végeztek laparoscopos hasfali rekonstrukciókat, melynek eredményei az irodalmi adatokkal egybecsengően igen kedvezőek. Az eljárás egyesíti a minimál invazív sebészet és a feszülésmentes technika előnyeit.

A szerzők 102 beteg laparoscopos technikával operált hasfali sérv műtéti eredményeit ismertetik. Osztályukon 1999. január 1. és 2006. december 31. között 978 hasfali sérvműtét történt, ebből 102 laparoscoposan.

A hasfali defektus átlagos nagysága 62 (12–160) négyzetcentiméter, a beültetett háló átlagos nagysága 300 (150–750) négyzetcentiméter volt.

Az átlagos műtéti idő 70 (30–180) perc. Az átlagos ápolás 4 (1–7) nap.

Az eddig operált és visszarendelt betegeiknél 2 recidívát észleltek. Betegeiket 2–96 hónapja ellenőrzik, az átlagos követési idő 18 hónap. Műtéti eredményeiket kedvezőnek ítélik, a laparoscopos megoldás jelentősen csökkenti a szövődmények gyakoriságát, a kórházi ápolási időt, gyorsabb felépüléshez vezet, a nyílt műtétnél jóval alacsonyabb recidívaaránnyal jár, kozmetikailag kedvezőbb, lehetővé teszi incisionalis sérveknél a fel nem ismert kisebb sérvkapuk feltárását és fedését.

Restricted access
Authors: Rita Temesi, János Bezsilla, Ákos Botos, László Sikorszki, János Berecz, Tímea Pap, Zsuzsanna Ludvig and Sándor Bende

Absztrakt

A mucokele mucinnal telt, tágult, egy- vagy többrekeszű üreg, amely ritka az appendixben. A betegség legtöbbször tünetmentes, gyakran mellékleletként kerül felismerésre. Malignus elváltozások kizárása céljából részletes kivizsgálást igényel. A sebészi kezelés a műtéti lelettől, illetve a szövettani feldolgozástól függően appendectomiától a jobb oldali hemicolectomiáig terjedhet. Cikkünkben áttekintjük a betegség klinikumát, diagnosztikus lehetőségeit, valamint saját tapasztalataink figyelembevételével a műtéti megoldásokat. Öt beteget mutatunk be, kiknél három esetben jobb alhasban tapintható fájdalmatlan rezisztencia, egy esetben bizonytalan jobb alhasi fájdalmak, egy esetben hasi fájdalmak, fokozódó hasmenés miatt indult kivizsgálás, melynek során hasi ultrahang és CT-vizsgálatok felvetették a mucokele lehetőségét, colonoscopos vizsgálat intraluminalis eltérést nem talált. Laparoscopos exploratiót követően két esetben laparoscoppal asszisztált coecumkúp-resectiót, két esetben laparoscopos appendectomiát és egy esetben laparoscopos coecumkúp-resectiót végeztünk. A szövettani feldolgozás appendix mucokelét igazolt malignitásra utaló jel nélkül. Mindegyik betegünk szövődménymentesen gyógyult, a posztoperatív 5. napon emittáltuk őket. A mai napig, 6–30 hónapos követés után, betegeink panaszmentesek. Az appendix mucokele műtéti megoldásaként ajánlható a laparoscopos technika.

Restricted access
Authors: Rita Temesi, László Sikorszki, János Bezsilla, Ákos Botos, Attila Berencsi, András Papp, Örs Péter Horváth and András Vereczkei

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A sebészi technika és tapasztalat jelentősen meghatározza a rectosigmoidealis tumorok kezelését. Anyag és módszerek: 2005 és 2009 között 200 rectum- és rectosigmoidealis tumor miatt operált betegünket prospektíve 39,8 hónapig követtük. Recidív tumor és távoli áttét kizáró ok volt. Elsődleges célunk volt összevetni az átlagos túlélést a két csoport közt; a másodlagos célunk volt összehasonlítani a stádiumfüggő túlélést, a helyi kiújulás és távoli áttétek incidenciáját. Kielemeztük az intra- és postoperativ szövődményeket, műtéti időt, a specimen oncopathologiai minőségét és az ápolási időket. Eredmények: A hároméves követés alatt a túlélési és kiújulási adatok nem mutattak szignifikáns különbségeket. Az ápolási idő a laparoscopos csoportban szignifikánsan rövidebb volt, valamint a középtávú túlélési adatok is az előrehaladottabb stádiumú eseteknél jobbnak mutatkoztak. Az incisionalis sérvek aránya is szignifikánsan kevesebb a laparoscopos csoportban. Következtetések: A laparoscopos rectum- és rectosigmoidealis resectiók eredményei nem rosszabbak, sőt jobbak, mint a nyitott műtétek esetén. Hozzáadva a minimálisan invasiv technika előnyeit, elsőként választandó módszer lehet.

Restricted access