Search Results

You are looking at 1 - 10 of 37 items for

  • Author or Editor: László Tiszlavicz x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Papp
,
István Petri
,
Erzsébet Villányi
,
László Tiszlavicz
, and
Gyula Ugocsai

A szerzők közleményükben egy 29 éves, először terhes, először szülő asszony kórtörténetét ismertetik, akinél a terhesség 39. hetében akut intrauterin magzati distress (köldökzsinór-szövődmény) miatt császármetszés, majd az 5. posztoperatív napon gangraneas, perforált appendix eltávolítása történt. A féregnyúlvány hisztológiai vizsgálata a bélfalat teljes vastagságában érintő „agresszív” deciduosist írt le. Közleményükben kitérnek a ritka kórkép tanulságaira. Az esetismertetés az első olyan magyar nyelvű közlemény, amelyben az appendixre lokalizálódó deciduosisról számolnak be, és egyben az első nemzetközi publikáció is, melyben császármetszést követően kialakult deciduosis okozta appendicitis miatt appendectomiára került sor.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tibor Géczi
,
Edit Csada
,
László Tiszlavicz
,
György Lázár
, and
József Furák

Absztrakt:

Bevezetés: A tüdőrák Európában és hazánkban is a leggyakoribb rosszindulatú daganat, 2010-ben hazánkban 10 557 új megbetegedést regisztráltak. Ezen betegek 80–85%-a dohányos. Célkitűzés: Munkánk során az elmúlt 15 év adatait retrospektíven elemezve vizsgáltuk a műtéten átesett tüdőrákos betegek adatait. Módszer: Retrospektíven vizsgáltuk a demográfiai jellemzők mellett a tüdőrák szövettani típusát, stádiumát, az alkalmazott műtéti típust, az egyéb kiegészítő kezelést és a túlélést. Eredmények: Jelentős változásokat észleltünk a tüdőrák klinikopatológiai jellemzőiben: a megbetegedés a nőknél 50%-kal gyakoribbá vált, ami elsősorban az adenocarcinomák előretörésének tudható be. Az egyre javuló diagnosztikai módszereknek köszönhetően az utóbbi időben a korai (I/A stádiumú) tüdőrákos esetek száma megduplázódott, valamint pontosabbá vált a preoperatív stádiumbeosztás és állapotfelmérés. Bevezetésre került a neoadjuváns kezelés, növekedett a sublobaris reszekciók aránya, a pulmonectomiák és a sleeve reszekciók aránya azonossá vált, így a korábban funkcionális okokból műtétre nem kerülő betegek is operálhatóvá váltak, valamint az adjuváns kezelés tolerálhatósága is javult. A videotorakoszkópos lobectomia mindennapi rutinná vált, csökkentve a betegek műtéti megterhelését. Következtetés: Mindezen, a diagnosztikában és a terápiában elért fejlődés ellenére az emelkedő esetszám mellett az ötéves túlélés nem javult számottevően, továbbra is 50% körül van. Orv Hetil. 2018; 159(10): 391–396.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Tamás Zombori
,
Noémi Tóth
,
József Furák
,
Zsolt Berényi
, and
László Tiszlavicz

Absztrakt

Esetismertetés: A 71 éves férfi beteget krónikus bronchitis heveny exacerbatiója miatt 2015 nyarán kivizsgálták. A mellkasi CT-vizsgálat során a thoracalis XI. csigolya jobb oldalán, a paravertebralis zsírszövetben egy éles kontúrú, a kontrasztanyagot minimálisan halmozó, a tüdő felé éles kontúrral ábrázolódó lágyrész-terimét észleltek. A radiológus az elváltozás szövettani vizsgálatát javasolta. 2015 augusztusában uniportalis video-assisted thoracic surgery (VATS) feltárásból történt a tumor eltávolítása. A beteget eseménytelen posztoperatív időszak után hazabocsátották. A szövettani vizsgálat myelolipomát állapított meg. Egyéves utánkövetési időszakban kiújulást nem észleltek. Megbeszélés: A myelolipoma érett lobulált zsírszövetből és vérképző csontvelőből fölépülő benignus daganat, amely rendszerint a mellékveséből indul ki. Progresszív növekedési hajlama miatt sebészeti eltávolítása ajánlott. Az extraadrenalis myelolipoma ritka entitás, azonban mediastinalis, tokos, lassan növekvő, térfoglaló tumor esetén az elkülönítő diagnózisban mérlegelendő a myelolipoma, amit az esetbemutatás példáz.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Anita Annaházi
,
István Németh
,
Szabolcs Modok
,
Károly Szentpáli
,
László Tiszlavicz
,
Tibor Wittmann
, and
László Czakó

A szisztémás amyloidosis gyakran érinti a gastrointestinalis rendszert fekély vagy polypoid elváltozás formájában, a vastagbelet körkörösen szűkítő folyamat azonban különösen ritka. Amyloidosis előfordulása a λ-könnyűláncot termelő myeloma multiplexes betegek kb. 10%-ában várható, szövettanilag AL típusú. A hematológiai betegség diagnózisa azonban szinte minden esetben megelőzi a gastrointestinalis tünetek jelentkezését. Esetismertetés: Egy 73 éves nőbeteget anémia, hasi fájdalom, haematochesia miatt vizsgáltunk. A kolonoszkópia során körkörös sigmabélstenosis igazolódott, mely neoplasia gyanúját vetette fel. A szűkület megoldására sigmaresectio történt rectosigmoidealis anastomosissal. A resecatum szövettani vizsgálata AA-amyloidosist állapított meg. A kivizsgálás során a subcutan zsírszöveti biopszia szisztémás amyloidosis lehetőségét vetette fel. Az immunelektroforézis emelkedett gamma-globulin-frakciót, ezen belül IgG-λ-monoclonalis komponenst és egy másik λ-típusú könnyűlánckomponenst állapított meg. Ezért Jamshidi-biopszia történt, mely myeloma multiplexet igazolt. Következtetések: Betegünknél a ritka, vastagbelet obstruáló, tumort utánzó bélfali amyloidosis vezetett el a myeloma multiplex diagnózisához. A hematológiai kórkép célzott kezelése mellett ilyen esetben szükséges lehet a körülírt szűkület endoszkópos stentelése vagy a sebészi terápia.

Restricted access

Az alectinib és a tüdő kevert nagysejtes neuroendokrin carcinomája.

Egy sikeres eset bemutatása

Alectinib and mixed large cell neuroendocrine carcinoma of the lung.

Report of a successfully treated patient
Orvosi Hetilap
Authors:
Fanni Hegedűs
,
Farkas Sükösd
,
László Tiszlavicz
,
József Furák
,
Regina Pálföldi
,
Zsuzsanna Fejes
, and
Tamás Zombori

A kevert nagysejtes neuroendokrin carcinoma ritka, nem kissejtes morfológiájú tüdőrák, melynek kezelésére kevés kutatás fókuszál. Ezen esetek patogenezisében az anaplasticus lymphoma kináz (ALK) fúziós gén szerepe ritkaság, ugyanakkor a mutáció jelenléte esetén az ALK-inhibitorok ígéretes terápiás lehetőséget jelentenek a citosztatikumok helyett. Az 52 éves, tünetmentes nőnél rutin mellkasröntgenvizsgálat során térfoglaló folyamat merült fel, melyet a mellkasi komputertomográfiás vizsgálat megerősített. A tumort lobectomia révén eltávolították. A szövettani vizsgálat papillaris predomináns tüdő adenocarcinomát igazolt, melyet posztoperatív kemoterápia és besugárzás követett. 3 évvel később központi idegrendszeri tünetek miatt koponya képalkotó vizsgálat történt, melynek során áttét igazolódott. Az agyi metasztázisok eltávolításra kerültek. A szövettani vizsgálat nagysejtes neuroendokrin carcinoma áttétét igazolta. Az áttét és a kimetszett tüdőrészlet metszeteinek újbóli elemzése, illetve a molekuláris vizsgálat alapján ALK-transzlokált, kevert, nagysejtes neuroendokrin carcinomát kórisméztünk. Alectinib (Alecensa)-kezelés indult, melynek hatására az időközben megjelent májáttétek regressziót mutattak. A kontroll radiológiai vizsgálatok a kezelés kezdete óta eltelt 3 évben progressziót nem igazoltak. Az ALK-transzlokáció kimutatása, illetve az ALK-inhibitorok alkalmazásának kutatása elsősorban a tüdő adenocarcinomákra helyezi a hangsúlyt. Esetismertetésünkkel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a kevert, adenocarcinoma-komponenst is tartalmazó, neuroendokrin tumorok esetén is érdemes a ’driver’ mutációk vizsgálata, mivel a célzott kezelés eredményes alternatívát jelenthet. Orv Hetil. 2023; 164(14): 548–554.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Tibor Németh
,
Tibor Géczi
,
László Tiszlavicz
,
Antal Wolfárd
,
György Lázár
, and
József Furák

Absztrakt

A szerzők bemutatják a gátorban ritkán előforduló óriási fibrolipoma kezelésének diagnosztikai és terápiás lépéseit, illetve a műtét utáni időszak eseményeit. 54 éves férfi betegnél a műtét előtt liposarcomának diagnosztizált tumort az 5200 g-os súly és a 42×35×23 cm-es méret ellenére sikerült kiterjesztett posterolateralis thoracotomiából in toto eltávolítani. A tüdő tartós kompressziója miatt az első műtétet követően tüdőtágulási zavart észleltünk, a tüdő teljes kitágulását ismételt műtéttel tudtuk elérni. A végleges szövettan primer gátori fibrolipoma lett. Kontroll-mellkasröntgenfelvételeken a gátor eltolódása fokozatosan megszűnt, és a beteg panaszai jelentős mértékben csökkentek. A 12. műtét utáni napon otthonába bocsátottuk.

Restricted access

Bal főhörgő-bifurcatio resectiója és anatómiai segmentectomia kettős granularis sejtes daganat miatt

Bifurcation resection of the left mainstem bronchus and segmentectomy for double granular cell tumors

Magyar Sebészet
Authors:
Tibor Géczi
,
József Furák
,
Zsuzsanna Sztancsik
,
Árpád Vincze
,
László Tiszlavicz
, and
György Lázár

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők egy 57 éves beteg esetét ismertetik, akinél panaszmentes állapotban, ernyőfényszűrésen derült fény bal oldali tüdőtumorára. Az elvégzett bronchoscopia, mellkas-CT és PET-CT a bal főhörgőben és a 6-os szegmentumhörgőben igazolt kettős, polypoid, granularis sejtes tumort a röntgen által jelzett 2-es szegmentumban elhelyezkedő, malignitasra gyanús terime mellett. Megbeszélés: A műtét során a 2-es szegmentumban lévő, az intraoperatív fagyasztásos szövettani vizsgálat alapján tuberculosisnak igazolódott elváltozást atípusos gépi ékresectióval, a granularis sejtes tumorokat 6-os segmentectomiával és a bal főhörgő bifurcatiójának resectiójával távolították el. Véleményük szerint a főhörgő-resectiós műtétek biztonsággal és jó eredménnyel végezhetők granularis sejtes tumorok esetén is, a sebészeti beavatkozás feltétlenül indokolt panaszokat okozó esetekben, illetve ha a nemritkán társuló kísérő elváltozás esetén malignitas gyanúja merül fel.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Tibor Németh
,
József Furák
,
Antal Wolfárd
,
Tibor Géczi
,
László Tiszlavicz
, and
György Lázár

Absztrakt

Célkitűzés: A szerzők 11 év beteganyagában vizsgálták az elsődleges mellhártyadaganatok sebészi kezelésének eredményeit. Módszerek: 25 betegnél (17 férfi, 8 nő) összesen 31 műtét történt elsődleges mellhártyadaganat miatt, melyeket jóindulatú lokalizált fibrosus tumor (benignus LFTP; n = 15), recidív rosszindulatú lokalizált fibrosus tumor (recidív malignus LFTP; n = 2) és malignus pleura mesothelioma (MPM; n = 10) csoportba soroltak. A MPM-vel kezelt betegek 40%-ánál találtak azbesztexpozíciót. Benignus LFTP miatt a tumor épben történő eltávolítását végeztük, 1–1 esetben kiegészítve mellkasfali resectióval és lobectomiával. Recidív malignus LFTP miatt 1–1 komplettizáló pneumonectomiát és lobectomiát végeztünk. MPM miatt 5 biopszia és pleurodesis, 1 nyitott decorticatio, további 4 esetben műtéti mintavétel után második ülésben 2 pleurectomia/decorticatio (P/D) és 2 pleuropneumonectomia (PPN) – extrapleuralis pneumonectomia (EPP) történt. Eredmények: Műtéti mortalitás nem volt. 7 epitheloid, 2 sarcomatoid, 1 bifázisos malignus mesothelioma igazolódott. Malignizálódott recidív LFTP túlélése 1 hónap (él) és 49 hónap volt. MPM esetében az átlagos túlélés 9,7 hónap (3–17 hónap), ha resectio nem történt, míg a P/D vagy PPN (EPP) esetekben ez 17,3 hónap (5 hónap (él) − 29 hónap). Következtetések: A PPN (EPP) és a P/D biztonsággal elvégezhető, jó túlélést eredményező beavatkozás, ami komplett onkológiai kezelés részeként végezhető. Recidív LFTP esetén a tüdő anatómiai egységének eltávolítása javasolt, komplettizáló lobectomiával vagy pneumonectomiával.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Regina Pálföldi
,
Marianna Radács
,
Edit Csada
,
Zoltán Rózsavölgyi
,
László Tiszlavicz
,
Attila Somfay
, and
Márta Gálfi

Köhögés, fogyás, effort dyspnoe miatt került felvételre 2009 júliusában a 49 éves nőbeteg. A radiológiai vizsgálatok a már korábban is észlelt, változatlan megjelenésű pulmonalis kerekárnyékok mellett a jobb felső lebenyben lágyrész-árnyékot ábrázoltak, jobb hilusi és mediastinalis lymphadenomegaliával. A bronchoszkópia során nyert minta patológiai feldolgozása pulmonalis epitheloid haemangioendotheliomát igazolt, amely egy nagyon ritka endothelialis tumor, főként középkorú betegeket érint, női predominanciával. A betegség az esetek közel felében panaszt nem okoz, véletlenül kerül felismerésre, máskor mellkasi fájdalom, effort dyspnoe, köhögés, köpetürítés jelentkezik. Leggyakrabban multiplex, bilaterális nodulusok láthatók radiológiai vizsgálatokkal. Gyakran okoz komoly differenciáldiagnosztikai problémát. Jelenleg ritkasága miatt nincs elfogadott terápiás protokollja: sebészi kezelés, kemoterápia mellett palliatív irradiáció, immun- és hormonterápia jöhet szóba. A szerzők in vitro vizsgálatokkal keresték a leghatékonyabb kezelési lehetőséget, és az eredményeket felhasználva kezdtek kemoterápiás beavatkozást betegüknél, amely részleges regressziót eredményezett. Orv. Hetil., 2011, 152, 834–839.

Restricted access

A tüdő nekrotizáló sarcoid granulomatosisa

Pulmonary necrotizing sarcoid granulomatosis

Orvosi Hetilap
Authors:
Noémi Zombori-Tóth
,
Katalin Ugocsai
,
Árpád Vincze
,
József Furák
,
László Tiszlavicz
,
Béla Iványi
, and
Tamás Zombori

Összefoglaló. A nekrotizáló sarcoid granulomatosis a granulomatosus pulmonalis angitisek közé tartozó, ritka kórkép. Egyesek a sarcoidosis variánsának, mások primer pulmonalis vasculitisnek tartják. A kórkép klinikai és patológiai jellegzetességeit két eset bemutatásával ismertetjük. A 20 éves nőbeteg sürgősséggel került pulmonológiai osztályra száraz köhögés, jobb oldali, mély belégzéssel összefüggő mellkasi fájdalom és láz miatt, a 63 éves férfi beteget pedig pneumoniát követő kontroll-mellkasröntgenfelvételen látott elváltozás kivizsgálása során észlelték. Az autoimmun panel vizsgálata, a mikrobiológiai tesztek mindkét betegnél negatívnak bizonyultak, a légzésfunkciós vizsgálat és a bronchoszkópos vizsgálat nem talált eltérést. A mellkas-CT-felvételen lágyrész-denzitású nodulusok látszottak egyoldali dominanciával, a folyamatot nem kísérte a hilusi nyirokcsomók szimmetrikus megnagyobbodása. A nodulusok szövettani vizsgálata vált indokolttá, melyet videoasszisztált torakoszkópos tüdőreszekciós mintavétellel biztosítottak. Mikroszkóposan a tüdőparenchymában gócos nekrózisokat, a környezetükben el nem sajtosodó epitheloid sejtes granulomatosus gócokat, az átfutó artériákban pedig granulomatosus arteritist láttak; a klinikai adatok figyelembevételével a tüdő nekrotizáló sarcoid granulomatosisa diagnózisát állították fel. A tüdőbetegség mindkét betegnél egy év alatt spontán regrediált. Az irodalom adatait és az eseteket összegezve, a tüdő nekrotizáló sarcoid granulomatosisában mikrobiológiai vizsgálatokkal nem igazolható tüdőfertőzés, és az immunológiai kivizsgálás sem tár fel szisztémás autoimmun betegséget; a diagnózis a klinikai kép és a képalkotó vizsgálatok alapján indikált szövettani vizsgálattal állítható fel. A betegség szteroidkezelésre jól reagál, de előfordul spontán regresszió is, az utóbbira láttunk példát. Bár az entitás átmenetet képez a nekrotizáló vasculitisek és a sarcoidosis között, egyre több érv szól amellett, hogy a sarcoidosis spektrumába tartozik. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1541–1547.

Summary. Necrotizing sarcoid granulomatosis is a rare entity currently classified as a subtype of granulomatous pulmonary angiitis. It is considered to be either a variant of sarcoidosis or a primary pulmonary angiitis. Two cases are demonstrated to present its clinical and pathological features. A 20-year-old female patient was admitted to the department of pulmonology with dry cough, right-sided chest pain during hyperventilation and fever. A 63-year-old male patient was observed with a right-sided lesion on chest X-ray after pneumonia. In both cases, autoimmune panel examination, microbiology tests, spirometry function test and bronchoscopy were unremarkable. Chest CT scans have revealed nodules with soft-tissue density without bilateral hilar lymphadenopathy. In order to clarify the diagnosis, video-assisted thoracoscopic resection (biopsy) was performed. Microscopically, parenchymal focal necrosis with adjacent to non-caseating granulomas and granulomatous angiitis were detected. In both cases, spontaneous remission occurred within a year. Histological examination – integrated with clinical data and radiological tests’ results – is the gold standard form of evaluation to confirm necrotizing sarcoid granulomatosis; furthermore, exclusion of pneumonia and autoimmune diseases are also required. The disease responds well to corticosteroids; moreover, spontaneous remission is often reported, as it happened in both cases. Necrotizing sarcoid granulomatosis is a transition between necrotizing vasculitides and sarcoidosis; although more and more evidence appears supporting the fact that necrotizing sarcoid granulomatosis may belong to the spectrum of sarcoidosis. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1541–1547.

Open access