Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: László Zubek x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Az életvégi döntéseket önrendelkezés alapján vagy helyettesített döntéshozatali eljárással lehet meghozni. Ha a beteg képes kifejezni saját akaratát, teret kell adni az önrendelkezésnek. Amennyiben a beteg nem képes önrendelkezésre, úgy a beteg előzetes rendelkezései, illetve a helyettesített döntéshozatal szabályozása válhat fontossá a döntéshozatali eljárásban. Legfontosabb cél az életvégi döntéshozatal javítása az intenzív osztályon fekvő betegek között. A szerző saját hazai bioetikai kutatásai és a szakirodalom alapján elemzi az életvégi döntéshozatali eljárást, amely alapján ajánlásokat fogalmaz meg a döntéshozók felé. A szervelégtelen betegek felosztására új módszert javasol, ez az életvégi triage. A betegek 3 csoportba kerülhetnek: a biztosan megmenthető, a biztosan nem megmenthető és az esetlegesen megmenthető csoportba. A besorolást elsősorban az orvostudomány fejlettsége és lehetőségei határozzák meg. Az életvégi döntéshozatali eljárás minősége javítható, de ehhez az összes résztvevőnek, valamint a jogi és etikai szabályozásnak is hozzá kell járulnia. Orv. Hetil., 2016, 157(17), 669–674.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: Az ismeretlen etiológiájú kritikus állapotok közül a keringési elégtelenség (sokk) gyors differenciáldiagnosztikája mindennapi kihívás a sürgősségi betegellátásban. A „Rapid Ultrasound in Shock” (RUSH) protokoll 2010 óta ismert, amelynek segítségével a négy sokkforma (kardiogén, disztributív, obstruktív, hypovolaemiás) elkülöníthető. A módszerrel percek alatt megállapítható, hogy a háttérben milyen kórfolyamat (pericardialis tamponád, szívelégtelenség, tüdőembólia, hypovolaemia, vérzés, feszülő légmell, aortadissectio, illetve aortaaneurysma-ruptura vagy disztributív sokk) áll. Célkitűzés: A szerzők a RUSH protokoll alkalmasságát vizsgálták a sokk differenciáldiagnosztikájában. Módszer: A retrospektív vizsgálatban 123 kritikus állapotú beteg vizsgálatának eredményeit elemezték. A betegeket a Markusovszky Kórház Sürgősségi Osztályán egy klinikai, tünetorientált ultrahangmodul segítségével vizsgálták. A betegekről részletes feljegyzéseket és képanyagot rögzítettek. Eredmények: A vizsgált betegek közül 64 beteg szenvedett sokkban, a többi kritikus állapotú beteg akut, súlyos mellkasi vagy hasi fájdalomban, illetve fulladásban szenvedett. Következtetések: Az eredmények megerősítik a célzott ágy melletti ultrahangvizsgálat előnyeit. Az első hazai vizsgálat eredményei alapján a szerzők véleménye szerint a módszer a hazai sürgősségi oktatásba és ellátásba integrálható. Orv. Hetil., 2016, 157(15), 569–574.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Zubek, Balázs Tőkey, Léna Szabó, and Gábor Élő

A korábbi paternalista orvos–beteg viszony a XX. században jelentősen megváltozott, és átadta a helyét egy mellérendelt, jogi elemekkel jelentősen átszőtt kapcsolatnak. Ennek a folyamatnak szükségszerű velejárója volt a beteg orvosi döntésekbe történő bevonása, melynek előfeltétele a tájékozott beleegyezés. A tájékoztatás és beleegyezés hiánya ezért a „műhibák” mellett fokozatosan az orvosi felelősség másik fontos elemévé vált. Bár hazánk széleskörűen biztosítja a betegek tájékozott beleegyezéséhez szükséges jogszabályi feltételeket, azok gyakorlati alkalmazása jelentős kívánnivalót hagy maga után; ennek egyik bizonyítéka, hogy a jelenlegi kártérítési perek jelentős része a hibás tájékozott beleegyezésen alapul. Célkitűzés: A kutatás célja az aneszteziológiai írásos beleegyező nyilatkozatok tanulmányozásán keresztül a tájékozott beleegyezés első hazai felmérése volt. Módszer: 36 budapesti kórház és klinika aneszteziológiai beleegyező nyilatkozatainak részletes formai és tartalmi elemzése történt. A formai elemek között első helyen szerepelt a külön beleegyező nyilatkozat meglétének vizsgálata, valamint az írásbeliség és az aláírások megléte. A tartalmi elemzésben a tájékozott beleegyezés hagyományos elemeinek vizsgálata történt (az információközlés terjedelme, kockázatok, szövődmények, eljárás kiterjesztése, transzfúzió engedélyezése, tájékoztatásról történő lemondás lehetősége). Eredmények: Mindössze a kórházak 61%-ában (22) létezett külön aneszteziológiai beleegyező nyilatkozat. A többi kórházban a műtéti és az aneszteziológiai beleegyezés valamilyen formában együttesen szerepelt. A nyilatkozatokat minden esetben aláírja a beteg, és két esettől eltekintve (5%) az orvos is. Az egészségügyi beavatkozást és annak alternatíváit mindössze a nyomtatványok 39%-a ismerteti (14), ezek előnyeire, illetve hátrányaira pedig csak 25%-ban (9) térnek ki. Konkrét kockázatokat a nyilatkozatok 28%-a (10) említ meg, ezek valószínűségére azonban csak 19% (7) utal. A beavatkozás kiterjesztésének esetleges szükségességére 24 (67%) nyilatkozatban tesznek utalást. A szükség esetén alkalmazott vértranszfúzió engedélyezéséről 25 intézményben (69%) kell a betegeknek nyilatkozni. Két-két kórházban hívják fel a figyelmet az engedély visszavonhatóságára, illetve a tájékoztatásról való lemondás lehetőségére. Következtetés: Bár minden intézményben létezik a törvényi szabályoknak megfelelő írásos beleegyezés, azok formai és tartalmi szempontból jelentősen elmaradnak a kívánatostól. Különösen szembetűnő, hogy a kockázatokat a nyilatkozatok alig több mint egynegyede nevesíti, így azok ismertetése teljes egészében a szóbeli ismertetésre marad, ami a későbbiekben számos vita forrásává válhat. Ajánlott lenne, hogy a szakmai kollégiumok minden invazív beavatkozáshoz megfelelő tájékoztatási és beleegyezési nyilatkozatmintát dolgozzanak ki, melyeket a kórházak egyéni feladataikra szabva alkalmazhatnának egészségügyi tevékenységük során.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Zubek, Léna Szabó, János Gál, Ádám Öllős, and Gábor Élő

Az életvégi döntések az intenzív osztályokon kezelt betegek többségét érintik, ezért fontos ezen döntések hazai és külföldi gyakorlatának megismerése, valamint harmonizációja az etikai irányelvekkel és a jogi szabályozással. Célkitűzés: A hazai intenzív terapeuták életvégi döntésekkel (kezelés meg nem kezdése, kezeléskorlátozás, haldoklási folyamat megrövidítése) kapcsolatos szokásainak felmérése és összehasonlítása nemzetközi adatokkal. Kutatásuk távlati célja, hogy az intenzív terapeuták munkájukat eredményesen, jogszerűen és a betegekkel, illetve hozzátartozóikkal egyetértésben végezhessék. Módszer: Magyarországon 2007–2008-ban felmérést végeztek egy kérdőív segítségével az intenzív terapeuták körében. A kérdőíveket elektronikus formában juttatták el a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság 743 regisztrált tagjának, és visszaérkezésük után feldolgozták őket a teljes anonimitás megőrzése mellett. A 103 választ statisztikailag elemezték, és összehasonlították más európai országok adataival. Eredmények: A válaszokból kiderült, hogy a hazai intenzíves orvosok gyakorlata nagyon paternalisztikus. Az intenzíves orvosok döntéseiket általában egyedül hozzák meg (3,75/5 pont), kevésbé veszik figyelembe a cselekvőképes betegek (2,57/5 pont) vagy közeli hozzátartozóik (2,14/5 pont) illetve az ápolószemélyzet véleményét (2,37/5 pont). A terápia meg nem kezdését preferálják a kezelés visszavonásával szemben. Ez a gyakorlat a tévedés jelentős veszélyét hordozza magában, és emberéletekbe kerülhet a gyors döntéshozatal során. A válaszadók becslései alapján az életvégi döntések gyakorisága 3,7–9,1%, ami kisebb, mint más európai országokban. Következtetések: Az első magyarországi felmérés alapján a betegjogok kiterjesztése szükséges hazánkban. Teret kell adni az önrendelkezés jobb érvényesülésének az életvégi döntésekben, valamint javítani kell az orvosi gyakorlat jogszerűségét. Orv. Hetil., 2010, 38, 1530–1536.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Zubek, Léna Szabó, János Gál, Péter László Lakatos, János Papp, and Gábor Élő

A kettős ballonos enteroszkópia elvégzéséhez megfelelő mélységű anesztézia szükséges a vizsgálat hossza és kellemetlensége miatt. A szakirodalom alapján a vizsgálatoknál leggyakrabban éber szedációt alkalmaznak világszerte. Célkitűzés: A szerzők vizsgálták, hogy a beavatkozás biztonságosan elvégezhető-e intubációs narkózisban, illetve bizonyítani kívánták, hogy az általános érzéstelenítés választható szedálási módszer kettősballon-enteroszkópiákhoz a páciens fizikális állapotától függetlenül. Módszer: Retrospektív vizsgálatot végeztek a Semmelweis Egyetem I. Belgyógyászati Klinikáján intubációs narkózisban kettősballon-enteroszkópián átesett betegek körében. A betegeket csoportosították nem, kor és fizikális státus alapján. Az altatási jegyzőkönyvben rögzítették az altatás hosszát, a felhasznált gyógyszerek mennyiségét és az előforduló aneszteziológiai szövődményeket. Eredmények: Száznyolc intubációs narkózis adatait összesítették. Maradandó aneszteziológiai szövődmény nem történt, a leggyakoribb altatási mellékhatások a hipotenzió (30,55%), a deszaturáció (21,29%) és az apnoe (17,59%) voltak. Ezek a szövődmények szignifikánsan gyakoribbak voltak a több társbetegséggel rendelkező csoportban, viszont gyakoriságuk nem nőtt a gyógyszerek mennyiségének növekedésével vagy a vizsgálat hosszával. Következtetések: Vizsgálatuk megerősíti, hogy az intubációs narkózis legfontosabb előnye más altatási módszerekhez képest a stabil légút biztosítása, a gyakori szövődménynek számító deszaturáció és apnoe könnyű elháríthatósága, illetve az aspiráció megakadályozása. A több társbetegséggel rendelkező betegcsoportban az észlelt altatási szövődmények száma ugyan meredeken növekedett, de ezek intubációs narkózisban könnyen elháríthatóak voltak, ezért ebben a csoportban fokozottan ajánlott ez az altatási mód. A jó egészségi állapotú betegcsoportokban a betegek választása alapján az éber szedáció mellett alternatíva lehet az intubációs narkózis. Orv. Hetil., 2010, 48, 1976–1982.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Bognár, György Ledniczky, Éva Palik, László Zubek, István Sugár, and Pál Ondrejka

Absztrakt

Számos betegség vagy noxa utáni állapot vezethet a retroperitonealis zsírszövet csökkenése következtében az arteria mesenterica superior kompressziós syndromájához. Cikkünkben egy 35 éves nőbeteg vírusfertőzés során kialakult súlyos testsúlyvesztése, majd a sikertelen konzervatív kezeléseket követő eredményes műtéte (duodeno-jejunostomia) kapcsán számolunk be a kórkép etiológiájáról, klinikumáról és kezelési lehetőségeiről a szakirodalom áttekintése alapján. Az interdiszciplináris munka különösen jelentős ebben a nehezen diagnosztizálható kórképben.

Restricted access

Abstract

Introduction

Tracheal stenosis is the most common severe late complication of percutaneous tracheostomy causing significant decrease in quality of life. Applying modified Griggs technique reduced the number of late tracheal stenoses observed in our clinical study. The aim of this study was to investigate the mechanism of this relationship.

Materials and methods

Forty-six cadavers were randomized into two groups according to the mode of intervention during 2006–2008. Traditional versus modified Griggs technique was applied in the two groups consequently. Wider incision, surgical preparation, and bidirectional forceps dilation of tracheal wall were applied in modified technique. Injured cartilages were inspected by sight and touch consequently. Age, gender, level of intervention, and number of injured tracheal cartilages were registered.

Results

Significantly less frequent tracheal cartilage injury was observed after modified (9%) than original (91%) Griggs technique (p<0.001). A moderate association between cartilage injury and increasing age was observed, whereas the level of intervention (p=0.445) and to gender (p=0.35) was not related to injury. Risk of cartilage injury decreased significantly (OR: 0.0264, 95%, CI: 0.005–0.153) with modified Griggs technique as determined in adjusted logistic regression model.

Discussion

Modified Griggs technique decreased the risk of tracheal cartilage injury significantly in our cadaver study. This observation may explain the decreased number of late tracheal stenosis after application of the modified Griggs method.

Restricted access