Search Results
You are looking at 1 - 5 of 5 items for
- Author or Editor: Lajos Berczi x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt
Egy fiatal (34 éves) nőbeteg esetét szeretnénk bemutatni, akit hospitalizációja előtt egy héttel fokozatosan tűrhetetlenné váló, görcsös hasi fájdalom miatt vettünk fel osztályunkra. Az elvégzett vizsgálatok – ebben az életkorban műtéti előzmény nélkül szokatlan módon – mechanicus ileust igazoltak. Az urgens műtét során hasfalba törő, stenotizáló, descendens–sigma határon lévő tumort találtunk, kismedencei carcinosissal. Az extrém colontágulat és serosarepedések miatt subtotalis colectomiát végeztünk, ileosigmoidealis anastomosis képzésével. Az operáció során kismedencei peritonectomia is történt. A resecatum kórszövettani vizsgálata a várt, descendens–sigma határ adenocarcinomáján kívül egy másik, eltérő hisztológiai szerkezetű malignus tumor (jól differenciált neuroendokrin carcinoma [NEC]) egyidejű jelenlétét is igazolta, amelyet intraoperatívan látni, tapintani nem lehetett. A peritonealis áttétképződésért azonban ez a tumor volt felelős.
Absztrakt
A szerzők egy 48 éves férfi kórtörténetét ismertetik. Az eset diagnosztikus különlegessége hogy a colonoscopia során számos barnás színű, egy-két cm nagyságú sigmapolipot és diverticulosist találtunk. A gastrointestinalis vérzés miatt laparoscopos sigmaresectiót ajánlottunk, melyet tervezett időben elvégeztünk. A hisztológiai vizsgálat a sigmabélben a diverticulosis és a polyposis együttes előfordulását megerősítette. A ritka elváltozás az irodalomban diverticulosisasszociált, prolapsus típusú gyulladásos polyposisként ismert, ami a mucosalis prolapsus egy változata. A polipok barnás elszíneződését a bennük lerakódott haemosiderin okozta.
A posztoperatív mesenterialis panniculitisről egy sikerrel kezelt eset kapcsán
Successfully treated case of postoperative mesenteric panniculitis
Absztrakt
A mesenterialis panniculitis minden hasi műtéten átesett beteget érinthet. A betegség klinikai és patológiai képe nem egységes, ennek megfelelően a terápiája is más a különböző stádiumaiban. E stádiumokat egyesek vitatják, és egy betegség különféle manifesztációinak tartják őket, míg mások folyamatában látják a betegség kialakulását. Egy 65 éves férfi betegünknél két ízben alakult ki posztoperatív fibrotisáló, meseneterialis panniculitis. Az első alkalommal laparoscopos sigmaresectiót követően észleltük a teljes mesosigmát érintő folyamatot. Az ekkor végzett Hartmann-műtét után, a tervezett vastagbél-rekonstrukciót követően másodszor is kialakult a betegség, mely ekkor a teljes mesenteriumot és a mesocolon-lemezeket involválta. Az exploratio során sebészi intervenció nem volt kivitelezhető. A beteg antibiotikum, steroid, tartós parenteralis táplálás és nasogastricus szonda mellett 3 hét alatt meggyógyult. Konzervatív sikerrel kezelt esetünk kapcsán ismertetjük e sokarcú betegséget és a kezelés lehetőségeit.
Absztrakt
Bevezetés: Osztályunkon 2007. január 1. és 2014. december 31. között 203 végbéldaganatos betegen végeztünk reszekciós műtétet. Betegek és módszerek: A vizsgálatba azokat az elektíven operált betegeket vontuk be, akiknek daganata az anusnyílástól 16 cm-re, illetve az alatt helyezkedett el. Összesen 73 beteg kapott műtét előtti onkológiai kezelést, míg 130 beteg primer műtéti ellátásban részesült. Neoadjuváns radiokemoterápia történt 69 betegnél, míg négy beteg csak kemoterápiát kapott. A műtéti preparátumok szövettani feldolgozása során a Dworak, illetve a Rödel szerinti regressziós gradus alapján értékeltük a regresszió mértékét. Eredmények: 45 betegnél találtunk kifejezett szövettani regressziót, közülük három betegnél észleltünk teljes szövettani regressziót. A 2007–2009. december 31-ig operált betegek között megnéztük az ötéves túlélési arányt a műtét előtti kezelésben részesült, illetve azt nem kapott betegek között. Érdemi eltérést a túlélési adatokban nem találtunk, azonban az megfigyelhető volt, hogy a neoadjuváns kezelésre jól reagáló betegeknél jelentősen nőtt az ötéves túlélés is. A neoadjuváns radiokemoterápiát kapott betegeknél a lokális recidíva aránya jelentősen kisebb volt, mint a primer műtétes csoportban. Áttekintettük, hogy a műtét utáni sebészi szövődmények összefüggésbe hozhatók-e az előzetes onkológiai kezeléssel.
Bevezetés: A gyomor polypoid elváltozásainak hazai előfordulási gyakorisága nem ismert. Cél: A szerzők célul tűzték ki a Semmelweis Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika endoszkópos centrumában a gyomorpolip gyakoriságának és az azt befolyásoló kóroki tényezőknek a vizsgálatát. Módszerek: 16 hónap alatt végzett felső panendoszkópiák egységes szövettani és klinikai adatait értékelték. Eredmények: 4174 gasztroszkópia során 193 (4,62%) polipot észleltek. A betegek átlagéletkora a diagnóziskor 65,9±12,7 év volt. A polipok 33,67%-a hyperplasticus, 31,09%-a fundusmirigypolip, 2,07%-a malignus volt. A fundusmirigypolipos betegek körében gyakoribb volt a protonpumpagátló-használat (p = 0,007), míg a hyperplasticus polipos csoportban gyakrabban találtunk idült gastritist (p = 0,032). A Helicobacter pylori-fertőzöttség egyik szövettanú polip jelenlétével sem függött össze. Következtetés: Hazai betegek körében gyakoribb a gyomorpolip, mint az az irodalmi adatok alapján várható lenne. A fundusmirigypolipok gyakoribbak tartós protonpumpagátló-használó betegekben, a hyperplasticus polipok előfordulása pedig az idült gastritisek gyakoriságával mutat összefüggést. Orv. Hetil., 2013, 154, 770–774.
