Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Lajos Blaskó x
  • All content x
Clear All Modify Search

One option for adaptation to climate change is to grow a wider variety of plant species. Sorghum (Sorghum bicolor (L.) Moench) is known to tolerate unfavourable environmental conditions, so it may be feasible to grow it on areas with extreme conditions to replace other species such as maize. Nowadays, spatial decision supporting systems primarily support the crop production process rather than crop structure adjustment. In this study, potential sorghum production sites in the Great Hungarian Plain were selected based on soil characteristics including genetic soil type, parent material, physical soil type, clay composition, water management, pH, organic matter content, topsoil thickness and fertility, as well as climatic data, particularly precipitation. For all the parameters the aim was to find the extreme values at which sorghum, which is less sensitive than maize, may still give an acceptable yield. By combining map layers of soil characteristics, it could be concluded that although the soil is suitable for sorghum on 40.46% of the Great Hungarian Plain, maize is generally a better choice economically. On the other hand, the soil conditions on 0.65% of the land are still suitable for sorghum but unfavourable for maize. As regards the precipitation demand of sorghum, May is the critical period; on 698,968 ha the precipitation required for germination was only recorded once in the period 1991-2010, so these areas cannot be considererd for sorghum. As a consequence, in an alternative crop rotation system sorghum could be competitive with maize, but both the soil and climate conditions and the demands of the crop need to be assessed. The lack of precipitation in critical phenophases significantly decreases the area where maize can survive. Sorghum, however, may produce an acceptable yield, as it is a drought-resistant species.

Restricted access

A hidrológiai, a növénytermesztési és az ökológiai rendszermodellek egyik fontos bemenő paramétere a vízzel telített talaj vízvezető képessége (K S ). Mivel a rendszer működését „szimuláló” modellt paramétereinek megfelelő beállításával „igazítják” a modellezendő rendszerhez, a paraméterek értékeinek megadása, különösen a nagy variabilitású paraméterek jellemző értékének megválasztása, kiemelt jelentőségű. A telítési hidraulikus vezetőképesség a talajok egyik legnagyobb variabilitású paramétere. Ezért célszerű a modellezendő talajon mért érték használata. Gyakran megfogalmazódik az a kritika, hogy a szabványos, laboratóriumi, 100 cm³-es mintán mért vízvezető képesség eredménye nem reprezentálja a megmintázott talajréteg vízgazdálkodási tulajdonságát, mivel a minta térfogata túl kicsi. A telítési, illetve telítés közeli hidraulikus vezetőképesség-érték (K S , illetve K FS ) meghatározására több laboratóriumi és terepi módszert dolgoztak ki. Három fő módszertani csoport 11 eljárását hasonlítottuk össze az őrbottyáni karbonátos homoktalaj K S -, illetve K FS -értékének meghatározására: négy terepi, három laboratóriumi, valamint négy becslőeljárás eredményeit. A laboratóriumi mérések egyike a hazánkban újnak számító, ún. „kéreg módszer”, amellyel a kb. 5500 cm³-es talajminta K S -értékét határozzuk meg. Az öt ismétlésben végzett mérések és becslések vezetőképesség-értékeinek átlagértéke 26 és 126 cm·nap -1 között változott. Kilenc eljárás K S -értéke 68 és 94 cm·nap -1 közé esett, míg egy mérés és egy becslőeljárásé ennél jóval nagyobb, illetve jóval kisebb K S -értékű volt. Az új, „kéreg” módszer kimutatta, hogy a makropórus-áramlás nem jellemző erre a talajra. Feltételezve, hogy a talajgenetikai szint vastagságához közelebb álló 20 cm magas, 5500 cm³-es mintákon mért hidraulikus vezetőképesség a genetikai talajréteg vezetőképességét kisebb eltéréssel közelíti, mint az 5 cm magas, 100 cm 3 -es mintákon mértek, megállapíthatjuk, hogy a szabványos, kispatronos mintákon mért értékek az őrbottyáni homoktalajon jól reprezentálják a talaj K S -értékét abban az esetben, ha a mérési eredményt jelentősen befolyásoló falhatást kiküszöböljük. A vizsgált terepi mérési módszerek és az egyszerűen mérhető talajjellemzőkkel becslő eljárások – egy kivétellel – jól közelítették a homoktalaj nagypatronos telítési vízvezető képességét.

Restricted access

A komposztált szennyvíziszap alkalmas talajjavításra, mivel nagy a szervesanyag- tartalma. A rendszeres komposztkezelés javítja a homoktalaj fizikai tulajdonságait, melyek nagymértékben befolyásolják a talajban lejátszódó kémiai és biológiai folyamatokat (az adszorpciós jelenségeket, az oxidáció-redukció feltételeit, az anyagtranszport lehetőségeit, a biológiai aktivitást, a tápanyagforgalmat), s ezeken keresztül a talaj termékenységét.A Debreceni Egyetem Nyíregyházi Kutatóintézetében 2003-tól vizsgáljuk a szennyvíziszap-komposzt tartamhatását kisparcellás kísérletben, melyben talajfizikai méréseket is végzünk a komposztkezelés hatásainak megállapítására. A komposzt 0, 9, 18 és 27 t·ha−1 dózisban, és a következő összetételben került bedolgozásra a talajba: szennyvíziszap 40%, szalma 25%, riolit 30%, bentonit 5%. A kísérlet vetésforgóban vetett tesztnövényei a tritikále (× Triticosecale Wittmack), kukorica (Zea mays L.) és a zöldborsó (Pisum sativum L.). A talaj térfogattömegének, víztartóképesség-görbéjének és légáteresztő képességének meghatározására bolygatatlan talajmintákat vettünk az 5–10 és 20–25 cm-es talajmélységekből hat ismétlésben. A talajok víztartó képességét homokágy-, homok/kaolinágy-, valamint nyomás membrános készülékkel mértük. A talaj légáteresztő képességének meghatározására Eijkelkamp M1-08.65 típusú készüléket használtunk.A kísérleti parcellák talajainak térfogattömeg-értékeinél tapasztalt nagyfokú heterogenitás megmutatkozik a mért víztartóképesség- és légáteresztőképességértékek — kezelésektől kevésbé függő — nagy szórásában. A térfogattömeg és a légáteresztés között közepesen szoros kapcsolatot (R2 = 0,38) tapasztaltunk. Megállapítottuk, hogy a vizsgált homoktalaj 1,6 g·cm−3 térfogattömeg mellett is — szántóföldi vízkapacitásnak megfelelő nedvességtartalom esetén — „nagyon nagy” légáteresztő képességgel rendelkezik.A kapott terméseredmények alapján, a komposztkezelés hatására a talaj fizikai tulajdonságaiban végbemenő változások kedvezően hatnak a növények fejlődésére, ezáltal a terméshozamra.

Restricted access