Search Results

You are looking at 1 - 10 of 26 items for

  • Author or Editor: Lajos Gergely x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Beszámoló az MHTT 2018. évi Malignus Lymphoma Konferenciájáról

Report on the 2018 year Malignant Lymphoma Conference of the Hungarian Society of Hematology and Transfusion

Hematológia–Transzfuziológia
Author: Lajos Gergely
Restricted access

Beszámoló az EBMT (European Society for Blood and Marrow Transplantation) 45. kongresszusáról, Frankfurt, 2019. március 24–27.

Report on the 45th Congress of the European Society for Blood and Marrow Transplantation, Frankfurt, March 24–27, 2019

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Lajos Gergely and László Váróczy
Restricted access

Absztrakt

A diffúz nagy B-sejtes lymphoma a leggyakoribb a non-Hodgkin-lymphomák között. A ciklofoszfamid-vincristin-adriablastin-prednisolon kemoterápiával a betegeknek már közel 50%-a meggyógyítható volt, majd a rituximab hozzáadásával a gyógyulási arány már 60% fölé emelkedett. Ez a javulás jelentős, de további növekedést kellene elérni a betegek gyógyulási arányában. Az utóbbi években elvégzett genetikai vizsgálatok számos új, a patogenezisben is szerepet játszó és terápiás célpontként is szolgáló mutációt azonosítottak a betegségben. A diagnosztika ma már rutinszerűen alkalmazza a 18-fluoro-deoxi-glükóz-pozitronemissziós komputertomográfiás vizsgálatokat a Lugano klasszifikációs rendszer részeként. Ezen adatok alapján egyre pontosabban meghatározható a betegek prognózisa, és kiválaszthatók azok a betegek, akik valamelyik új, szelektíven ható gyógyszerre esetleg reagálhatnak. Mindezeknek a kérdéseknek a megválaszolása, az újabb kezelések bevezetése várhatóan a közeli jövőben tovább fogja javítani a betegek túlélési esélyeit. Az összefoglaló közlemény áttekintést ad a közelmúlt újdonságairól, kiemeli a ma használatos és javasolt kezeléseket, továbbá áttekintést ad a jelenleg kipróbálás alatt álló és bevezetendő kezelésekről is. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1232–1241.

Restricted access

Az internet térhódításával szabadon elérhetővé váltak a betegek és fogyasztók számára olyan termékek, így a gyógyszerek is, amelyek korábban kizárólag korlátozott hozzáféréssel, orvosi rendelésre voltak csak elérhetők. Tanulmányunkkal az internetes gyógyszerrendelés helyzetét kívántuk felmérni a gyógyszertárakba betérő, azaz az egészségügyi ellátást már igénybe vevő hazai betegek és fogyasztók körében. Öt magyar város kilenc gyógyszertárában 434, specifikusan a gyógyszer- és gyógyhatású készítmények termékkörre irányuló kérdőív segítségével gyűjtöttünk adatokat. Felmérésünk alapján a válaszadók 6,2%-a rendelt már gyógyszert vagy gyógyhatású terméket interneten keresztül, és még legalább ugyanennyien tervezik ezt a közeljövőben. Interneten keresztül gyógyszert jellemzően a 30–49 év közöttiek, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a nők rendeltek. Többségük előtt nem volt ismert az ilyen módon forgalmazott és a gyógyszertárban kapható termékek közötti esetleges minőségi eltérés. Ezek az adatok arra figyelmeztetnek, hogy már a rutin-betegellátás során is fokozott figyelemmel kell lenni az ilyen módon beszerzett és szedett készítményekre. Orv. Hetil., 2010, 48, 1983–1990.

Restricted access

The aim of the present study was to assess the frequency of human herpesvirus 6A (HHV-6A) and human herpesvirus 6B (HHV-6B) infection during pregnancy. 100–100 blood samples were collected from pregnant and non-pregnant women, then nucleic acid was isolated from both plasma and leukocytes fraction. Nested and real-time PCR were used to detect and differentiate HHV-6A and HHV-6B DNA and to determine viral loads. Reverse transcription PCR (RT-PCR) for HHV-6 U79/80 mRNA was performed in order to reveal active HHV-6 replication.HHV-6A and HHV-6B active infections were not detected in blood samples neither from pregnant nor from non-pregnant women. Frequency of HHV-6B and HHV-6A latency did not show difference between the studied groups (15% vs. 16%). HHV-6B latency was dominant in both studied groups (14/15 and 15/16). Beside these results, in leukocyte samples of one pregnant and three non-pregnant women high HHV-6A viral loads (1.28 × 105 − 5.07 × 105 GEq / 1.5 × 106 leukocytes) were detected, and viral DNA was also found in plasma samples. Although RT-PCR did not confirm virus replication, but chromosomal integration was also not proved unequivocally, the number of 0.08–0.33 HHV-6 copy / 1 leukocyte refers more to postnatal infection.

Restricted access

Diversity of TTV1 was assessed in the head and neck region in patients with potentially malignant (oral lichen planus, oral leukoplakia) and malignant lesions (oral and laryngeal squamous cell cancers) and was compared to that found in the uterine cervix (cervical atypia and cervical cancer) by directly sequencing the NG061-063 segment of ORF1. These sequences were classified by the formerly used genogroupgenotype system as well as by the newly accepted species classification by aligning with the corresponding region of the type sequences of the 29 TTV species. All sequences obtained during the study clustered together with the TTV1 type sequence; to express diversity within TTV1, genotypes and subtypes of the former classification were used.The commonest subtypes were 2c followed by 2b, 1a and 1b. Subtypes 2b and 2c were evenly distributed among cervical samples; subtype 1a was more frequent in patients with cervical atypia or cancer. Subtypes 2c was more frequent than 2b in head and neck lesions. In conclusion, genotype and even subtype distribution may be important in association with diseases, therefore using this classification for characterization of intraspecies diversity of TTV1 is proposed.

Restricted access

Primer központi idegrendszeri diffúz nagy B-sejtes lymphoma relapszus sikeres kezelése

Successful treatment of relapsed primary diffuse large B-cell lymphoma of the central nervous system

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Ádám Jóna, Ráhel Réka Bicskó, Anita Tresó, Bence Farkas, Árpád Illés, and Lajos Gergely

Absztrakt:

Bevezetés: A primer központi idegrendszeri diffúz nagy B-sejtes lymphoma ritka betegség. Az első vonalbeli autológ transzplantációval elért bíztató eredmények ellenére a relabáló betegek prognózisa kedvezőtlen. Esetismertetés: A negyven éves férfi bal felső végtagi zsibbadás és konvulziók miatt jelentkezett 2013 végén. A beteg kivizsgálása során primer központi idegrendszeri multilokuláris diffúz nagy B-sejtes lymphoma igazolódott. Először 4 ciklus rituximab, metotrexát, cytarabin tartalmú kezelést kapott, majd további progresszió miatt összesen 27 Gy teljes agyi irradiációban is részesült. Tizenhat hónap remissziót követően súlyos neurológiai tünetekkel jelentkezett 2015 novemberében. Koponya-MRI az alapbetegség relapszusát igazolta. Dehidrációt követően rituximab, metotrexát, vincristin, procarbazin tartalmú kezelést kezdtünk. Prompt javulást követően összesen 5 ciklus kezelést kapott. Az őssejtgyűjtéssel kapcsolatos nehézségek miatt plerixafort kapott és egy második mobilizálásra is szükség volt cytarabin és cyclophosphamid segítségével. A beteg autológ őssejt-transzplantációjára közel komplett remisszióban került sor 2016 márciusában. Tiotepa, busulfan és cyclophophamid tartalmú kondicionálásban részesült. A korábbi mobilizációs nehézségek miatt a legyűjtött őssejteket két egymást követő napon kapta meg. A cytopénia időszaka elfogadható toxicitás mellett telt. Azóta a beteget rendszeresen követjük, továbbra is komplett remisszióban van. Megbeszélés: A primer központi idegrendszeri diffúz nagy B‑sejtes lymphoma relapszusának kezelése nehéz. A rituximab, metotrexát, vincristin, procarbazin (R-MPV) protokoll sikeres elsővonalbeli kezelésnek tekinthető, azonban mentőkezelésként való alkalmazásáról nincs adat. Esetünk jól példázza, hogy az autológ transzplantáció előtt is sikeres mentőkezelésként való alkalmazása lehetséges.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Miltényi, Zsófia Simon, Edit Páyer, László Váróczy, Lajos Gergely, Ádám Jóna, and Árpád Illés

A Hodgkin-lymphoma jól ismerten jelentős földrajzi eltéréseket mutathat, de az utóbbi időben többen beszámoltak jellemzőinek időbeli változásairól is. Betegek és módszerek: A szerzők retrospektív módon vizsgálták 1980–2008 között elsődlegesen kezelt, összesen 439 Hodgkin-lymphomás beteg klinikopatológiai és kezelési jellemzőit évtizedenkénti bontásban. Eredmények: A fenti időszakokban 177, 147, illetve 115 beteget ismertek fel. A korábbi férfi túlsúly helyett ma kiegyenlítődött a különbség a nemek között. Korgörbéjük a klasszikus bimodális képet mutatja 2000 és 2008 között. A két csúcs 20–29 és 50–59 év között alakult ki, a korábbi évtizedek egycsúcsú korgörbéje helyett. A szövettani altípusok között a kevert sejtes szövettannal rendelkező betegek aránya fokozatosan csökken, a nodularis sclerosis növekvő tendenciát mutat. A legutóbbi vizsgált évtizedben a korai stádiumban (59,12%) felfedezett betegek száma meghaladja az előrehaladott stádiumét (40%). A 10 éves teljes túlélés 44,1%, 70,6% és 90,5% (prognosztizált túlélés az utolsó időszakban). Következtetések: A bekövetkezett változások hátterében a betegség megváltozott természetrajza, a változó szocioökonómiai viszonyok, a javuló diagnosztikai és terápiás módszerek állhatnak. Orv. Hetil., 2010, 49, 2011–2018.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Simon, Katalin Keresztes, Zsófia Miltényi, Zsuzsanna Ress, László Váróczy, Györgyi Vadász, Lajos Gergely, and Árpád Illés

Bevezetés: A Hodgkin-lymphoma diagnosztikájában, kezelésében az elmúlt évtizedben jelentős változások következtek be. Cél: Ennek tükrében a szerzők célul tűzték ki az 1995–2004 között a DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinikán elsődlegesen kezelt Hodgkin-lymphomás betegek adatainak áttekintését 2006 januárjában, átlagosan 69 (12–132) hónap követés után. Módszerek: a kórtörténetek adatait SPSS statisztikai programmal értékelték. Eredmények: A 163 beteg átlagéletkora a diagnóziskor 36 (14–75) év volt, bimodális koreloszlással. A leggyakoribb (48,5%) a kevert sejtes altípus volt. A betegek 41,1%-a volt korai stádiumú, legkedvezőtlenebb prognózissal 15,7%-uk bírt, bulky tumort 28,2%-ban észleltek. 7 betegnél radioterápiát, 63-nál kemoterápiát és 92-nél tervezett kombinált kezelést alkalmaztak. A sugárkezelések 61,6%-a érintett mezős volt, 61 beteg cyclophosphamid, vincristin, procarbazin, prednisolon, adriamycin, bleomycin, vinblastin; 87 beteg adriamycin, bleomycin, vinblastin, 7 pedig egyéb kemoterápiát kapott. Az elsődleges kezelésre 146 komplett, 10 parciális remisszió jött létre, 6 beteg nem reagált. 10 részleges remisszióban lévő és 5 nem reagáló beteget tovább kezeltek. 27 komplett remisszióban lévő betegnél alakult ki relapszus, közülük 15-nél történt nagy dózisú kezelés autológ perifériás haemopoeticus őssejt-transzplantációval. A követési idő alatt 18 beteg halt meg, 11 a lymphoma progressziója vagy a kezelés szövődménye, 6 második tumor, 1 egyéb ok miatt. Betegeik 10 éves prognosztizált teljes túlélése 83% (részletesen: korai, majd előrehaladott kedvező vs kedvezőtlen: 100% vs 87,8%, 88,9% vs. 41,6%), az eseménymentes 70% (82,6% vs 70,8%, 64,5% vs 0%) volt. Konklúzió: Hodgkin-lymphomás betegeik kezelési eredményei javultak, azonban arra is rámutatnak, hogy a korai, kedvező prognózisú betegeknél a kezelési toxicitás csökkentendő, míg az előrehaladott, rossz prognózisú betegek (az összes beteg kb. 10%-a) agresszívebb primer kezelését akár a súlyosabb mellékhatások, szövődmények ismeretében is vállalni kell.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Balázs Nemes, Zsolt Kanyári, Gergely Zádori, Lajos Zsom, Mariann Berhés, Mátyás Hamar, Krisztina Kóbor, and Antal Péter

Horseshoe kidney is a fusion anomaly found in approximately one in 400–600 people. Due to vascular and ureteral variations, transplantation with a horseshoe kidney presents a technical challenge. In our case, the isthmus connected the upper poles and contained parenchyma. It consisted of three renal arteries, five veins collected to the inferior vena cava, and two ureters and pyelons. It was implanted en bloc to the left side retroperitoneally. During the early period, cellular and humoral rejection was confirmed and treated. For a urine leak, double J catheters were implanted into both ureters. Later, the first catheter was removed. Subsequently, urinary sepsis developed, necessitating graftectomy. The uncommon anatomy of ureters and antibody-mediated rejection (AMR) may both be factors for a ureter tip necrosis led to an infected urinoma. After other Hungarian authors, we also report a horseshoe kidney transplantation that was technically successful. However, after an adequately treated but severe acute humoral rejection, the patient developed sepsis, and the kidney had to be removed. We conclude that transplantation with horseshoe kidney is technically feasible but may increase the risk for urinary complications and resultant infections. Careful consideration of risk and benefit is advised when a transplant professional is faced with this option.

Open access