Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Lajos Jakab x
  • All content x
Clear All Modify Search

A szerző összefoglalja a kötőszövet szerkezeti felépítését, a struktúra és a funkció meghatározásában döntő építőelemek szakadatlan változását. Érinti a struktúra és funkció egymásra hatását, a nyugalmi és az inflammatio determináns eseményeit. Hangsúlyozza, hogy a kötőszöveti funkciók együttesen részesülnek a szervezet épségét biztosító inflammatoricus történésekben. Jelentős hangsúlyt kap az a tétel, hogy az élő organizmus épségének védelme, a bekövetkezett károsodás lokalizálása, az elhárítás és restitutio ad integrum elérésében a szervezet eszköze az inflammatio, a nem specifikus immunválasz, amelyhez elkülöníthetetlenül társul a specifikus, adaptív immunitás. A folyamatok „székhelye” pedig a kötőszövet. A steril és kórokozó kiváltotta inflammatio igen sok azonosságot mutat, de megfogalmazódnak a különbségek is. Szóba kerülnek a proteoglikánok, ezeknek nagyon élénken tevékenykedő élettani és patológiai szerepei. A szerző bemutatja a sziálsav, a sziálsavtartalmú glikoproteinek, a sziálsavkötő struktúrák fontos funkcióit, együttműködését. Ebben hangsúlyos szerepet kap a sziálsavkötő Siglecek rövid tárgyalása, a patogén kiváltotta és steril károsodás, illetve inflammatio közös és kissé különböző volta. Kiemelkedő fontosságú a glikoproteinszerkezetű adhéziós molekulák egymással és az összes inflammatiós folyamattal kapcsolatos szerepe. A gyakorlati vonatkozások érintése kapcsán megfogalmazódik, hogy a szervezet ép struktúrájának, felépítésének és a védelmező inflammatiónak egyformán elementáris szerep jut az individuum fennmaradásában. Az életfunkciók sértetlenségének biztosítása, az ép szomatopszichés státus őrzése az inflammatio feladata. Ez a szervezet védekezőeszköze, és azonos a természetes immunválasszal, amihez elválaszthatatlanul hozzá tartozik a specifikus, adaptív immunválasz. Az inflammatio lényeges történései a kötőszövetben zajlanak. Orv. Hetil., 2014, 155(12), 453–460.

Open access

Az áttekintő munkában a szerző vázlatosan összefoglalja a csontszövet szerkezeti felépítésével kapcsolatos ismereteket. Ezt követően a csontújdonképződést, a humán csontrendszer különleges tulajdonságaival összefüggő adatokat tárgyalja. Rámutat arra, hogy a csontrendszeri újdonképződés következményeként dekádonként teljes mértékben kicserélődik a csontszövet állománya, és ez folyamatos az individuum élete végéig. Vannak olyan életszakaszok, amikor az osteoclast tevékenység háttérben marad, például gyerekkorban és a második életdekádban, amikor a csonttömeg körülbelül 40%-a adódik hozzá az addigi tömeghez. Az osteoclast tevékenység fölénye mutatkozik férfiakban a 60. életév táján, nőkben valamivel korábban. A csontújdonképződés elementáris szükséglet a csontszövet funkcióinak ellátásához (testtámasz, locomotio, folyamatos haemopoesis a szükséglethez mért tempóban, immunrendszeri hatás). A folyamat irányításában, lebonyolításában alapvető fontosságú a RANK-RANKL-osteoprotegerin tengely. A folyamat tempóját az osteocyta-tömeg, az osteoblastok irányítják, építik a csontszövetet, míg az osteoclastok lebontják azt. A folyamat szakadatlan irányításában transzkripciós molekulák, hormonszerű anyagok és cytokinek sokasága vesz részt közvetlenül. A csontszövetben zajló inflammatiós folyamat, az individuum más szervében zajló elhárító reparatív inflammatio és specifikus immunrendszeri tevékenység is befolyásolja a csontújdonképződést. Különösen érvényes ez a megállapítás az α2-macroglobulin és a transzformáló növekedési faktor vonatkozásában. Ezek pontos szerepköre még nem teljes mértékben feltárt. Megállapítható, hogy mind a kicserélődési, mind az elhárító inflammatiós és specifikus immunológiai folyamatokban részt vevő szerkezetek lényegében azonosak. Ennek alapján teljes joggal beszélhetünk osteoimmunológiai komplex rendszerről. Orv. Hetil., 2014, 155(40), 1575–1583.

Open access

Absztrakt:

Az írás a kis leucingazdag proteoglikánok összefoglalása után, amelyben utal a lurnican és a fibromodulin sajátosságaira, az inter-α-tripszin-inhibitorral foglalkozik. Kiderült, hogy a molekula eredetileg is tartalmaz savanyú glikánláncot a neutrális oligoszacharidok mellett. A proteoglikán gazdag kapcsolatrendszerének összefoglalása után kiemeli ezen szerkezet „önfeláldozó” funkcionális viselkedését. Ismeretes „akutfázis-reaktáns” volta mellett érinti az ovárium működését irányító szerepét, és említi antiinflammatorikus tulajdonságát. Ezt követően, a CD44-transzmembrán-szerkezet érintése után, összefoglalja sajátos hialuronánkapcsolatát, további élettani funkcióit és proteoglikán szerveződését. Ezután a hialuronán felépítésbeli sajátosságai, a fehérjementes láncstruktúrák kialakulása, a fragmentumok szerepe kerül tárgyalásra. A tanulmány összefoglalja az inter-α-tripszin-inhibitorral összefüggő, szerteágazó kapcsolódási rendszerben elfoglalt szerepet is. Röviden érintődnek a hialuronán élettani, kórélettani vonatkozásai. Megfogalmazódik a kötőszöveti alapállomány felépítésében, működésében, élettani és kóros viszonyok között betöltött nélkülözhetetlen szerep. Ezután érintődik a főbb, patológiás folyamatokat befolyásoló tevékenység, néhány klinikai vonatkozás. Röviden elmondható, hogy a hialuronsav egyedi fiziopatológiás szerepe az extracelluláris mátrix létrejöttében, működésében rejlik. Összefoglalva elmondható, hogy az inflammatiós folyamatok során a nagy, egész molekula antiinflammatiós, a rövidebb láncok, fragmentumok sokasága proinflammatiós szignalizációs hatást gyakorol. Az inter-α-tripszin-inhibitor struktúraszerveződést irányító molekula „beolvad” az egymással összefüggő, egymást feltételező processzusok sűrűjébe – bár tulajdonképpen eltűnik, hatásában azért tetten érhető. A TSG-6-ban és a C-reaktív fehérjében valódi, pozitív „akutfázis-reaktáns”-ra találhatunk. Orv Hetil. 2018; 159(16): 620–627.

Open access

Absztrakt:

A közlemény az orozomukoid és ezen belül a sziálsav molekuláris szerkezetét, strukturális sajátosságát mutatja be, valamint ismerteti élettani, kórélettani és klinikai tulajdonságait, illetve szerepét. Az orozomukoid a lipokalinok családjába, illetve az immunokalinok családjába tartozó, az immunrendszerre ható antiinflammatoricus, valamint transzportmolekula. Az orozomukoid további sajátossága, hogy lektinekhez tud kapcsolódni. Az orozomukoid elterjedt a természetben, és további vizsgálata révén a funkciójával, biológiai szerepével kapcsolatos ismeretek is gazdagodni fognak. A cikkben a klinikai vonatkozások is említést nyernek. Orv Hetil. 2019; 160(8): 283–290.

Open access

Absztrakt

A fehérjemolekulához kovalens kötéssel kötődő szénhidrát-molekulák glikoproteineket alkotnak. A fehérjelánchoz különböző mennyiségű és összetételű szénhidrát-molekulák kapcsolódhatnak változó sorrendben és mennyiségben. Ha a fehérjemaghoz kötötten acidikus uronsavat, SO4-gyököt lehet találni, akkor proteoglikánokról vagy kevésbé helyesen glükózaminoglikánokról szólunk. Az élővilágban fellelhetők polimannanszerkezetek. A glikoproteinek acidikus uronsav vagy szulfatált glikózaminoglikánokat csak kivételszerűen tartalmaznak. Mind a szöveti, sejtes és mátrixszerkezetek, mind a humán „szérumfehérjék” valójában döntően glikoproteinek. A glikoprotein fogalom használata a klinikai orvostudományban máig is csak nagyon gyéren fordul elő, pedig a nem adekvát szófogalom-használat nemcsak nem helyénvaló, hanem egyúttal szemléletbeli zavarral is járhat. A közlemény ezt a gyakorlatot kívánja javítani, figyelembe véve, hogy ma már a „glikobiológia” szinte önálló tudományágként funkcionál. A szerkezeti sajátosságok összesítése mellett a közlemény ennek fontos, gyakorlati következményeit kívánja pótolni, funkcionális és konkrét klinikai vonatkozásait összefoglalni. Így kerül sor a glikoproteinek szerkezeti és biológiai tulajdonságainak bemutatására, hangsúlyt helyezve a klinikai fontosságra. A közlemény kiemeli a kóros struktúra és funkció klinikai vonatkozásait. Az orozomukoidot és a szérum-immunoglobulinokat a szerző külön fejezetben tárgyalja. Orv. Hetil., 2016, 157(30), 1185–1192.

Open access

Absztrakt

A máj köztudottan a szervezet anyagcsereközpontja, centrális regulátora központi idegrendszeri irányítás alatt. Ugyanakkor sejtes szöveti szerkezete, felépítése és nem utolsósorban anatómiai lokalizációja predesztinálják, hogy a szervezet épségének védelmében az immunrendszer integráns tagjaként egyedi szerepet birtokoljon. A szöveti szerveződés meghatározója a sinusoid rendszer. Ennek kialakításában a hepatocyták mellett az egysoros sinus endothelium, ennek külső felszínéhez közel a stellatasejtek, belső felszínén a Kupffer-sejtek tömege, a dendritikus, valamint egyéb sejtféleségek találhatók (T- és B-lymphocyták, természetes ölősejtek, mastocyták, granulocyták). Az immunsejtek sokfélesége és sokasága biztosítja a szervezetet károsító tényezők maradéktalan elhárítását, ami nem mindig jár teljes sikerrel. Így válhat a máj az immunrendszert felépítő szövetek koherens részévé. A májban az immunsejtek sajátos aktivált állapotban léteznek, szoros, folyamatos kooperációban. A legtöbb feladat főként a haemopoeticus sejtek és döntően a transzformáló növekedési faktor-β révén a perifériás immuntolerancia biztosítása. A máj meghatározó módon vesz részt a szervezet nem specifikus immunvédekezésében. Ennek döntő módja az úgynevezett akutfázis-reakció, valamint a szervezet specifikus, adaptív immunválaszának alakítása. A főszerepen belül a funkció úgy alakul, hogy a T- és B-lymphocyta-aktivitás retardálódása mellett immunglobulin-képzés, szekréciógátlás érvényesül a transzformáló növekedési faktor-β közreműködésével. Kivétel az IgA-képzés és -átkapcsolás segítése. Az összes többi Ig és Ig-alosztály hatására a be- és átkapcsolás gátlódik. Az IgA-szekréció helye meghatározó módon a bélrendszer. Különösen szembetűnő az úgynevezett akutfázis-reakcióban való központi irányító tevékenység, amit a cortico-hypothalamo-hypophysis-mellékvese tengely vezérel. A szervezet harmonikus működését a sejtes elemeken túl a hormonok, adhéziós molekulák, kemokinek, citokinek összehangolt tevékenysége garantálja. Ebben központi szerep jut az akutfázis-reaktánsoknak. A humán szervezetben az α2-makroglobulin koncenctrációja a vérben csak mérsékelt emelkedést mutat, szerepe mégis beépül az elhárító válaszba. Ennek egyik módja a transzformáló növekedési faktor-β-val való kapcsolatrendszer. A transzformáló növekedési faktor-β rendkívüli széles körben ható centrális citokin, amely fontos szereppel bír a máj és az egész organizmus inflammációs folyamataiban, az immuntolerancia kiépítésében. A szervezetben a perifériás immuntolerancia folyamata tehát a lymphocytaproliferáció, -differenciálódás és túlélés szoros szabályozása révén valósul meg. Orv. Hetil., 2015, 156(30), 1203–1213.

Open access

Absztrakt:

A kromogranin/szekretogranin nagy família eddig megismert alapvető szerkezeti, képződési, kapcsolatrendszeri, funkcionális vonatkozásairól szól a közlemény. Korábban a két famíliatagság egymástól kissé eltérő jellege, funkcionális különbségei voltak előtérben. Majd kiderült, hogy a két famíliatag lényegében azonos szerkezeti, funkcionális, kémiai-biokémiai vegyületeiről beszélhetünk. A molekuláris szerkezetek döntően aminosavakból és kisebb részben oligoszacharidokból építkeznek. Az eddigiek alapján az is elmondható, hogy acidikus pH-jú, Ca++-ot tartalmazó környezetben képződő, hosszú polipeptidláncokról van szó. Egyes jelentős tagjaik oligoszacharid-csoportokat is tartalmaznak. Ez azért is érdekes, mert az oligoszacharid-láncok (láncvégi sziálsavak) a felismerési és kapcsolódási folyamatokban fontos szereplők. A kromograninok/szekretograninok nagyrészt a neuroendokrin sejtekben képződnek. A sejten belül mitochondrium, endoplasmicus reticulum, szekretorikusgranulum-biogenezis a felépülés útja. Általában stimulus hatására bekövetkezik a szekréció (exocytosis). Ezt a fejlődés következő lépcsője, a sejt-, szövetspecifikus proteolysis követi, ami biológiailag aktív polipeptidláncok képződését eredményezi. Ezek különböző, sajátos tulajdonságok birtokosai. A klinikai hatások is rövid bemutatásra kerülnek, amelyek gyakorlatilag az egész szervrendszert érintik. Tulajdonképpen egy minden szervrendszert magába foglaló, generális szabályozórendszerről van szó, amelynek teljes szerepe, jelentősége még kutatások tárgya. Orv Hetil. 2017; 158(28): 1092–1099.

Open access

A szerző kritikusan áttekinti az organizmust fenyegető kórokok által kiváltott akut és krónikus szervezeti gyulladásos válaszreakció megjelenési formáit. Megállapítható, hogy a kiváltó okok, tényezők jellegétől függően különböző, nagyon változatos megjelenési formájú gyulladás lehetséges. Van akut és krónikus, steril vagy nem steril és többes okkal bíró gyulladásos reakció. A kóroki tényezők sokasága alapján klinikailag és patológiailag rendkívüli módon különböző patobiokémiai sajátossággal bíró folyamatokról van szó. Olykor megkérdőjeleződik a gyulladás hasznos vagy káros volta. Gyakorta előfordul, hogy valójában a gyulladás maga a „betegség”, noha az a szervezet védekező, elhárító, reparációs eszköze. A nem steril akut gyulladást patogén mikroorganizmusok váltják ki hasonlóképpen a klinikai megjelenési formák változataival. A különbségek magyarázata a mikrobák nagyon eltérő tulajdonságai, a védekező organizmus tulajdonságai, a naturális és adaptív immunitás épsége vagy defektusos volta. Ebben a formában világlik ki leginkább, hogy a gyulladás maga a „betegség”, noha az csak a szervezet védekező, elhárító válasza, amit a cortico-hypothalamo-adrenalis tengely irányít. A gyulladás a védekezés módja, a naturális, veleszületett immunválasz része, attól nem elkülöníthető, és ami az adaptív, specifikus immunválasszal együttműködve, kölcsönös egymásra hatásban zajlik. A szervezeti akutfázis-reakció a gyulladás akut szakaszának fogható fel, az egész szervezet bevonásával. Kemokinek, citokinek, adhéziós molekulák képezik a hírhálózatot, egymás hatásait kölcsönösen befolyásolva, módosítva. Sajátos jelenség a döntően hepatocyták termelte úgynevezett akutfázis-reaktánsok szérumbeli gyors és nagymértékű koncentrációváltozása. Gyakorlatilag néhány kivétellel az összes fontos plazma fehérje-glikoprotein koncentrációja emelkedik vagy csökken, beleértve a HDL-szintjét is. Az elváltozások széles körű volta alapján gyakorlatilag érdektelen az akutfázis-reaktáns megjelölés. Az atherosclerosis korán kezdődő, változó sebességgel előrehaladó, nem megfordítható egyedi krónikus vasculitis szindróma. Kiváltó ok nincs, kockázati tényezők vannak, amelyek különböző csoportokba verődve működnek a háttérben. A patobiokémiai folyamatokban vannak különbségek és rokonságok egyaránt, a végeredmény, a propagáció azonban teljesen más. A krónikus gyulladás szindróma így inkább „betegség” jelleget ölt, haszna a szervezet számára alig felismerhető, bár a krónikus mivoltának, a propagáció sebességének a megszabásában lehet – akár fontos – szerepe is. Orv. Hetil., 2013, 154, 1247–1255.

Open access

Uterine adenoacanthoma, a subtype of primary endometrial adenocarcinoma, was found in a tissue specimen removed during ovariohysterectomy from an 8-year-old German Shepherd dog. Multifocal, benign squamous metaplastic islands were identified in the parenchyma of the malignant endometrial tumour. The tumour was highly infiltrative but did not metastasise to other organs. Detailed immunohistochemical analyses were carried out in order to characterise the immunophenotype of the tumour.

Restricted access

The goal of this paper is to present an inductance measurement method, and an electromechanical model of the pinion-engaging mechanism for the starter motors. The pinionengaging mechanism is the system of components (solenoid switch, pinion-engaging lever, and overrunning clutch with drive pinion) that engages the drive pinion of the starter motor with the ring gear of the internal combustion engine. The actuator of the pinion-engaging mechanism consists of two concentric iron core coils. The coils are excited by relatively high currents. The electromechanical model of the pinion-engaging mechanism requires inductance of the solenoid and its derivative depending on the position of the iron core.

Restricted access