Search Results

You are looking at 1 - 10 of 17 items for

  • Author or Editor: Lajos Kemény x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az imikimod, az imidazol-kinolin-aminok családjába tartozó, kis, szintetikus, nukleotidszerű molekula. Ismert immunválasz-módosító, vírusellenes és tumorellenes hatása, amelyet a Toll-like receptorok (TLR7 és TLR8) közvetítenek. Az imikimod főként a TLR7-et kifejező plazmacitoid dendritikus sejteket és a Langerhans-sejteket célozza meg, és csak másodlagosan vesz részt egyéb gyulladásos sejtek aktiválásában. A TLR7 stimulációjakor indukálódó jelátviteli mechanizmusok mind a veleszületett, mind a szerzett immunrendszert aktiválják, különös tekintettel a sejt által közvetített immunreakciókra. Az 5%-os imikimodkrém (Aldara, MEDA Pharma) lokális alkalmazása hatékonynak bizonyult az aktinikus keratosisok, a superficialis basaliomák és a külső nemi szerveken és perianalisan elhelyezkedő condylomák kezelésében. Az imikimod különösen alkalmas kiterjedt, látszólag tünetmentes, de daganatsejteket tartalmazó mezők („field cancerization”) kezelésére. A beteg által alkalmazott otthoni kezelés kiváló kozmetikai eredményt ad. Irodalmi adatok utalnak továbbá az imikimod hatékonyságára nodularis basalioma és egyéb, nem melanomatípusú bőrdaganat kezelésében. Az imikimod lokális alkalmazása jól tolerálható, a krém az alkalmazás helyén enyhe vagy közepesen súlyos gyulladásos reakciót okozhat. Ez a dolgozat átfogó képet ad az imikimod alkalmazásával kapcsolatos eddigi tapasztalatokról és a potenciális jövőbeli felhasználási lehetőségekről.

Restricted access

Absztrakt:

A facialis angiofibroma a Bourneville–Pringle-kór (sclerosis tuberosa) igen karakterisztikus bőrtünete, egyben egyik major diagnosztikus kritériuma is. Az arc centrális részére lokalizálódó hamartomatosus növedékek gyermekkorban alakulnak ki, majd az életkor előrehaladtával progrediálnak, és a beteg számára jelentős kozmetológiai problémát okoznak, a kezelőorvos számára pedig terápiás kihívást jelentenek. A tradicionális, invazív kezelési eljárások mellett új, ígéretes kezelési lehetőség a lokálisan alkalmazott szirolimusz. Az új terápiás lehetőségről számos nemzetközi közlemény született az utóbbi években, azonban egységes ajánlás az optimális szirolimuszkoncentrációra és -összetételre vonatkozólag nem áll rendelkezésre. A szerzők két, Bourneville–Pringle-kór miatt gondozott gyermek esetét mutatják be, akiknél sikeresen alkalmaztak lokális szirolimuszterápiát. Orv Hetil. 2019; 160(13): 516–520.

Open access

Abstract  

We studied the effect of variations in the composition of the 3D polymer matrix on the water adsorption properties of poly(N-isopropylacrylamide-co-acrylamide) [abbreviated as poly(NIPAAm-co-AAm)]-based gels containing fillers of diverse hydrophilicities (Na-montmorillonite and hydrophobized montmorillonite). The hydrophilicity of the polymer matrix was modified by varying the ratio of the initial monomers, since acrylamide (AAm) is hydrophilic, whereas N-isopropylacrylamide (NIPAAm) is relatively hydrophobic. Filler content was varied in the range of 1–25 wt%. The water content of polymers, fillers and composites, a parameter determined by their different hydrophilicities was characterized by gravimetry and/or thermoanalytical methods (TG, DSC). The water content of the samples was found to be controllable by varying the hydrophilicity of the polymer matrix and/or the amount and hydrophilicity of the fillers added. Swelling of the relatively hydrophobic poly(NIPAAm) can be increased by the addition of hydrophobic fillers, whereas that of the hydrophilic poly(AAm) can be enhanced by the addition of hydrophilic fillers. The effect of changes in composition on the desorption enthalpies of the samples was determined. The water content of the copolymer increases with increasing the ratio of the hydrophilic monomer, which is due to an increase in the so-called free water content. In the case of the hydrophobic poly(NIPAAm) it is primarily hydrophobic association interactions that dominate the interaction between the polymer matrix and the lamellae of the filler, whereas in the case of the hydrophilic poly(AAm) hydrophilic interactions are dominant.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Magdolna Gaál, Róbert Kui, Zsolt Hunyadi, Lajos Kemény, and Rolland Gyulai

A fotodinámiás terápia bizonyos hámeredetű bőrdaganatok terápiájában evidencián alapuló kezelésnek számít. A bőrgyógyászati klinikai gyakorlatban fotodinámiás kezelés során általában exogén fényérzékenyítő molekulát visznek fel a bőrfelületre, majd bizonyos inkubációs idő után a fényérzékenyítőből képződött protoporfirin IX-et megfelelő hullámhosszúságú fénnyel gerjesztik. A protoporfirin IX alapállapotba való visszatérése közben reaktív oxigéngyökök keletkeznek, ez sejtpusztulást eredményez a gyorsan osztódó sejtekben. A gerjesztett protoporfirin IX fluoreszcenciáját azonban a diagnosztikában is ki lehet használni. Ultraibolya fényben a fénykárosodott vagy neoplasztikus szövetek korallvörös fluoreszcenciát mutatnak, amely élesen elkülönül a környező szövetek sokkal gyengébb fluoreszcenciájától. Ez a módszer a tumorhatárok pontos meghatározása céljából műtéti beavatkozások megtervezésére vagy fotodinámiás kezelés utáni kontrollvizsgálat alkalmával a remisszió megítélésére használható. A szerzők a saját gyakorlatukban is alkalmazott fotodinámiás diagnosztika menetét és szakirodalmát tekintik át. Orv. Hetil., 2012, 153, 1334–1340.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Róbert Kui, Zsuzsanna Bata-Csörgő, Margit Zeher, and Lajos Kemény

A Ramsay Hunt-szindróma a herpes zoster egyik ritka megjelenési formája, amely klasszikus esetben féloldali facialis paresissel és azonos oldali fülkagylón kialakuló herpeses eruptiók együttes megjelenésével jár. A szindrómát egyéb szem-, fül- és neurológiai tünetek kísérhetik. A betegség diagnózisa és terápiája emiatt szoros interdiszciplináris együttműködést igényel. A szerzők egy típusos kóresetet ismertetnek, ahol az időben megkezdett és adekvát dózisban alkalmazott kombinált antivirális és szisztémás szteroidkezelés komplett gyógyuláshoz vezetett. A szerzők felhívják a figyelmet a kórkép korai diagnózisának és adekvát kombinált terápiájának fontosságára, amely a kórkép prognózisát jelentősen befolyásolja. Orv. Hetil., 2012, 153, 1281–1283.

Restricted access

Az erysipelas (orbánc) a bőr heveny, fertőzéses eredetű gyulladása, amelyet leggyakrabban Streptococcus pyogenes okoz. Az erysipelas szövődményes formáit a nemzetközi irodalom a komplikált bőr- és lágyrész-infekciók közé so rolja. Szövődményes orbánc esetén a klinikai tünetek vagy a kísérő betegségek alapján a szokottnál súlyosabb lefo lyású a betegség. Ilyen esetekben a kórokozók között a Gram-pozitív coccusok mellett Gram-negatív baktériumokra és obligát anaerob patogének jelenlétére is számítani kell. Célok: A vizsgálat célkitűzése a Szegedi Tudományegyetem, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikára felvételre került betegek kezelése során alkalmazott empirikus antibiotikum-terápiák hatékonyságának összehasonlítása volt. Az antibiotikus kezelést a klinika munkatársai empirikus alapon, előre meghatározott protokoll alapján kezdték el. Módszerek: A vizsgálatban a szerzők 158 fekvő beteg adatait dolgozták fel. Értékelték a mikrobiológiai mintavételeket és a tenyésztések eredményeit is. Eredmények és következtetések: Eredményeik szerint az erysipelas kezelésében továbbra is a penicillin az elsőként választandó kezelés. A szövődményes formákban a nemzetközi ajánlásokban is szereplő kombinált, széles spektrumú antibiotikumok alkalmazását javasolják a szerzők. Orv. Hetil., 2011, 152, 252–258.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: János Varga, László Janovák, Erika Varga, Gábor Erős, Imre Dékány, and Lajos Kemény

Absztrakt

Bevezetés: Az akrilamid (AAm), akrilsav (AAc) és N-izopropil-akrilamid (NIPAAm) felhasználásával előállított hidrogélek in vitro igen kedvező duzzadási tulajdonságokat mutatnak, melyeket a gélek összetételével is befolyásolni lehet. Célkitűzésünk az volt, hogy megvizsgáljuk az akril alapú hidrogélek in vivo viselkedését és potenciális szerepüket a sebészetben. Anyag és módszer: Kísérleteink során altatásban henger alakú hidrogéleket ültettünk patkányok bőre alá. Az 1. csoportban (n 6) AAm expandert alkalmaztunk, a 2. csoportban (n = 6) AAc hidrogélt implantáltunk, a 3. csoportban (n = 6) pedig NIPAAm expandert ültettünk be. A műtét után az állatokat 18 napig observáltuk, az expanderek átmérőjét és hosszát naponta mértük. Eltávolítás után meghatároztuk a hidrogélek nedves tömegét és reológiai tulajdonságait, az állatok bőréből és az expandereket körülvevő kapszulákból pedig szövetmintát vettünk. Eredmények: Az expanderek két hét alatt elérték tágulásuk maximumát. Az implantált hidrogélek tömege számottevően növekedett. A NIPAAm polimerek tartották meg a legjobban beültetés előtti alakjukat. A szövettani vizsgálat súlyos szövetkárosodást tárt fel AAc expander beültetése esetén, a másik két csoportban egészséges bőrt nyertünk. Következtetés: A vizsgált hidrogélek közül a NIPAAm tűnik a legalkalmasabbnak sebészeti felhasználásra.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Irén Petrovszki, Ildikó Csányi, Mónika Szűcs, Henriette Ócsai, Nazanin Houshmand, Lajos Kemény, Judit Oláh, and Eszter Baltás

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A melanoma malignum igen agresszív, sokszor kiszámíthatatlan kórlefolyású daganat. Vizsgálatunk során arra kerestünk választ, hogy milyen tényezők befolyásolják a betegség korai felismerését. Módszer: 139 melanomával diagnosztizált beteg kérdőíveit elemeztük. Eredmények: Megállapítottuk, hogy betegeink a cardiovascularis betegségek terén egészségtudatosak, daganatok miatt végzett szűrővizsgálatokon behívásra részt vesznek, azonban melanomával kapcsolatos ismereteik hiányosak. Önvizsgálatot a betegek nagy része végez, de nem tudják mit kell figyelni a bőrön. A melanomát általában maguk a betegek észlelik először, azonban sokszor több mint egy év telik el, míg orvoshoz fordulnak. A korai felismerést egyértelműen befolyásoló tényezőként a betegek attitűdjét azonosítottuk. Akik számára fontos a gyanús bőrelváltozások figyelése, azoknál korai stádiumban kerül felismerésre a melanoma. Megállapítottuk továbbá, hogy a betegek levetkőztetése és a bőrrák prevenciójával kapcsolatos kommunikáció nem része a rutin egészségügyi ellátásnak. Következtetések: Fontos a népesség és az egészségügyi személyzet melanomával kapcsolatos ismereteinek bővítése és annak a tudatosítása, hogy a korai felismerés életet menthet. Orv. Hetil., 2016, 157(51), 2028–2033.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Magdolna Gaál, Rolland Gyulai, Eszter Baltás, Róbert Kui, Judit Oláh, and Lajos Kemény

A hám eredetű tumorok a leggyakrabban előforduló bőrdaganatok. Az arcon és a kézen való gyakori elhelyezkedésük miatt ellátásuk során az onkológiai szempontok mellett esztétikai szempontokat is figyelembe kell venni. Kezelésük során általában elsőként választandó a sebészi kimetszés, de számos más alternatíva is létezik, különösen a felületes, nem mélyre terjedő tumorok esetében. A fotodinámiás terápia bizonyos nem melanoma típusú rosszindulatú bőrdaganatok kezelésében napjainkra széles körben elfogadott eljárássá vált. A fotodinámiás terápia során fényérzékenyítő anyag alkalmazását követően a kezelt bőrfelületet az adott fényérzékenyítő abszorpciós maximumának megfelelő hullámhosszúságú fénnyel sugarazzuk be. A fényérzékenyítő anyagok akkumulációja a gyorsan osztódó sejtekben és újonnan képződött erekben sokkal nagyobb mértékű, mint a környező, egészséges szövetekben – ez biztosítja a kezelés daganatszelektivitását. A terápia során a fény hatására gerjesztett állapotba kerülő fényérzékenyítő anyagból reaktív oxigéngyökök szabadulnak fel, melyek végső soron megváltozott sejtfolyamatokhoz, illetve a sejtek apoptózisához vezetnek. A fotodinámiás terápia hatékonysága solaris keratosis, superficialis basalioma és morbus Bowen esetén bizonyított, kozmetikai eredményessége pedig felülmúlja a többi elfogadott kezelését. A mellékhatások – fájdalom, erythema, pörkképződés, nedvedzés, ödéma – általában enyhék, és gyorsan megszűnnek. A szerzők a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikán 2003. december és 2006. január között 212 betegnél végzett fotodinámiás kezelések során szerzett tapasztalataikat ismertetik, és áttekintik a fotodinámiás kezelés dermatoonkológiai irodalmát.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsanett Csoma, Zsuzsanna Erdei, Dóra Bartusek, Éva Dósa-Rácz, Attila Dobozy, Lajos Kemény, and Judit Oláh

A melanoma malignumban szenvedő betegek száma évről évre emelkedik a világ számos országában, köztük hazánkban is. A betegség kialakulásában szerepet játszó konstitucionális és környezeti tényezők felismerése, ezáltal a fokozott rizikónak kitett személyek azonosítása a primer prevenció elengedhetetlen eszközei. Célkitűzés: Jelen vizsgálatunkban felmértük a különböző festéksejtes bőrelváltozások előfordulásának gyakoriságát serdülő és fiatal felnőtt korosztály körében. Módszerek: Felmérésünkben 1320, 14 és 18 év közötti középiskolai tanuló vett részt. A bőrgyógyászati szűrővizsgálat során a közönséges festéksejtes anyajegy, az atípusos anyajegy, a veleszületett anyajegy, a lentigo és a szeplő prevalenciáját határoztuk meg. A diákok körében szétosztott kérdőív segítségével arra kerestük a választ, hogy a pigmentált bőrelváltozások, illetve az egyes fenotípusos jellegek, napozási szokások, valamint a rosszindulatú festéksejtes daganatok, a nagyszámú anyajegy családban történő esetleges előfordulása között milyen összefüggés áll fenn. Eredmények: A diákok túlnyomó többsége rendelkezett közönséges festéksejtes anyajeggyel: 1–10 számú anyajegy 27%-nál, 10–100 számú anyajegy 67%-nál, míg nagyszámú, 100 feletti anyajegy 5,4%-nál fordult elő. A vizsgálatban részt vett egyének 24,3%-ánál fordult elő klinikailag atípusos anyajegy, a veleszületett anyajegyek gyakorisága 6,2% volt. A vizsgált faktorok közül a nem, a hajszín, a szemszín, a bőrtípus, a gyermekkori hólyagos napégés előfordulása, valamint a családban előforduló nagyszámú festéksejtes anyajegy statisztikailag szignifikáns kapcsolatot mutatott az egyes pigmentált bőrelváltozások előfordulásának gyakoriságával. Következtetések: A világirodalmi adatokhoz képest igen magas volt az atípusos anyajeggyel, illetve a nagyszámú közönséges anyajeggyel rendelkező fiatalok száma, ami már önmagában is egyértelműen jelzi a bőr rosszindulatú festéksejtes daganatának kialakulására való fokozott hajlamot az adott populáción belül. Eredményeink igazolják, hogy a melanoma megelőzését szolgáló felvilágosító programokkal már a fiatal korosztályokat érdemes megcélozni. Rendszeres egészségnevelő tevékenységgel és megfelelő szűrővizsgálatokkal, a magas kockázatú személyek kiemelésén és gondozásán keresztül a melanoma mortalitási arányának jelentős csökkenését érhetjük el.

Restricted access