Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Lajos Kiss x
  • All content x
Clear All Modify Search

A szerzők kritikai módon elemzik a hagyományos élettani szemléletet és kiegészítik új megállapításokkal. Ezeket légzést és vérkeringést szimuláló, validizált számítógépes modelleken igazolják és a klinikai gyakorlat számára használható, az alábbi következtetésekben összegzik: a légzés és a szív négydimenziós függvényrendszere hasonló; a tüdőperfúziónak van egy, nem az arteriovenosus nyomáskülönbségtől függő vízesészónája; az egyes tüdőrészek időállandó-különbségei vérgázmódosító hatásúak; a pulmonalis kapilláris nyomás azonos az arteria pulmonalis nyomás diasztolés értékével; a szív nem nyomáspumpa, hanem áramlásforrás; a szívkamrákat az artériás rendszer bemenő impedanciaértéke és nem a hagyományos nyomás/áramlás hányados terheli; a nyugalmi, optimális pulzusszám aortahosszfüggő; ez az egész emlősvonalra érvényes törvényű, mert a rezonanciaelv közreműködik benne; a tachycardia a bemenő impedanciát csökkenti; ez mindkét kamrára igaz; a pozitív végnyomású gépi lélegeztetés mellett nem elég az artériás vérgáz vizsgálata, hanem a kevert vénás vérgázértéket is követni kell; a koszorúér valós vérkeringése csak az ütésenkénti vérellátással jellemezhető. Eredményeiket a szerzők a gyér, vonatkozó szakirodalom adataival vetik össze.

Restricted access

A Crohn-betegség (CD) és a colitis ulcerosa (UC) klinikai megjelenése igen változatos lehet a betegség megjelenésekor és a betegség lefolyása során. A legtöbb Crohn-betegnél a betegség lefolyása során különböző szövődmények jelennek meg, szűkület alakulhat ki, illetve perforáció jelentkezhet. A szövődmények miatt a betegek egy része végül sebészi kezelésre szorul. Az utóbbi években éppen ezért a kutatások egyik középpontjába került a betegség progresszióját előrejelző faktorok vizsgálata. Mivel a potenciálisan súlyos lefolyású betegekben a korai immunmodulátor és/vagy biológiai kezelés indokolt, fontos a prediktív faktorok ismerete és minél korábbi meghatározása. Ebben az összefoglaló közleményben a szerzők az irodalomban elérhető azon klinikai, endoszkópiás, laboratóriumi és genetikai faktorokra vonatkozó adatokat szeretnék áttekinteni, amelyek segítséget nyújthatnak a mindennapi gyakorlatban a klinikusok számára a megfelelő kezelési stratégia kiválasztásához.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Lőrinczy, Pál Miheller, Sándor Lajos Kiss, and Péter László Lakatos

Az elmúlt két évtizedben a biológiai (tumornekrózisfaktor-ellenes antitest) kezelések megjelenésével a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa kezelési stratégiája jelentősen megváltozott, amelyben a biológiai kezelések egyre növekvő szerephez jutottak. Néhány betegben azonban nem észlelhető klinikai javulás, egyesekben pedig a fenntartó kezelés során csökken vagy elvész a kezelés hatékonysága. Hatásvesztés esetén a gyakorlati teendők megközelítése sokszor empirikus. Ebben az összefoglaló közleményben a szerzők a biológiai kezelés során tapasztalt hatásvesztés gyakoriságát és okait tekintik át, értékelve a klinikai tényezők, valamint a biológiai gyógyszerek szérumszintjének és az ellenük termelődött antitestek meghatározásának jelentőségét. A biológiai gyógyszerek szérumszintmérése és az ellenanyagok vizsgálata várhatóan fontos szerephez jut hatásvesztés esetén a szükséges teendők megítélésében az elkövetkező években. Alkalmazása hozzájárulhat a hatásvesztés okainak a feltérképezéséhez, megalapozottabbá teszi a dózismódosítást, segítséget nyújthat egy másik biológiai szerre vagy egy más, a betegség kialakulásában szerepet játszó faktor ellen ható biológiai szerre történő váltás indikációjában. Jelenleg nincsen a biológiai szerek ellen kialakult antitestek kimutatására optimális módszer, ezért a napi gyakorlatban hatásvesztés esetén a klinikai tünetek komplex, részletes értékelése, az aktív betegség és a szövődmények endoszkópos és/vagy képalkotó vizsgálata szükséges, és a biológiai szer váltása csak indokolt esetben javasolható. Orv. Hetil., 2012, 153, 163–173.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Halászlaki, Henrik Horváth, Lajos Kiss, István Takács, Gábor Speer, Zsolt Nagy, Tamás Winternitz, Gabriella Dabasi, Attila Zalatnai, Attila Patócs, and Péter Lakatos

1958-ban Verner és Morrison írta le az elnevezésében a vizes hasmenésre, hypokalaemiára és achlorhydriára utaló szindrómát (watery diarrhea, hypokalaemia, achlorhydria – WDHA). A nagy mennyiségű vazoaktív intestinalis peptidet (VIP) termelő VIPomák rendszerint a hasnyálmirigyből származnak. A tipikus tünetek fontos szerepet játszanak a VIPoma diagnózisában. A hasmenés a diagnózis felismerése előtt évekig perzisztálhat. A kezeletlen WDHA-szindróma a hosszabb ideig fennálló exsiccosis, illetve az elektrolit- és sav-bázis háztartás zavara miatt krónikus veseelégtelenséghez vezethet, ami a betegség lefolyását súlyosbíthatja. Specifikus marker (VIP) meghatározása érzékeny módszer a kórisme felállításához. A felismerésben segítséget nyújt az endoszkópos ultrahang, komputertomográfia, mágneses rezonancia és főleg a szomatosztatinanalógokkal végzett szcintigráfiás vizsgálat. A kezelési lehetőségek közé tartozik a daganat reszekciója, a kemoterápia és a tünetek csökkentése érdekében a szomatosztatinanalógok alkalmazása. A korai diagnózis és kezelés kedvezően hathat a betegek életben maradására. A VIPomák társulhatnak az 1-es típusú multiplex endokrin neoplasia (MEN-1) szindrómához.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lóránt Gönczi, Zsuzsanna Kürti, Petra Golovics, Zsuzsanna Végh, Barbara Lovász, Andrea Dorkó, Anna Seres, Liza Sümegi, Orsolya Menyhárt, Lajos Kiss, János Papp, Krisztina Gecse, and Péter László Lakatos

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A Semmelweis Egyetem I. Belgyógyászati Klinikájának endoszkópos laboratóriumában vizsgálták a felső és alsó endoszkópiák indikációit, a diagnózisok megoszlását indikációk szerint, valamint a kolonoszkópiák minőségi mutatóit. Módszer: 2010. január 1. és 2011. december 31. között 2987 beteg felső és alsó endoszkópos vizsgálatának adatait elemezték (férfi/nő: 1361/1626, átlagéletkor: 60,7 év, SD: 16,7 év) a fekvő- és járóbeteg-megjelenések riportjaiból. Eredmények: A felső endoszkópiák során a jóindulatú fekélybetegség, nyelőcső-varicositas, gyomorpolip és gyomorrák előfordulási gyakorisága 10,8%, 4,5%, 6,1% és 2,9% volt. Az alsó endoszkópos vizsgálatok vastagbélpolipot, diverticulosist, daganatot és gyulladásos bélbetegséget 29,9%, 22,4%, 6,9% és 9,7%-ban írtak le. A betegek 26,3%-át vizsgálták okkult/manifeszt GI-vérzés indikációjával. A vérzés indikációjával vizsgált betegek idősebbek voltak (p<0,01), több volt a férfi (p<0,001, OR: 1,64), gyakrabban szedtek acenocoumarol- vagy heparinkészítményeket (p<0,001), gyakoribb volt a jóindulatú fekélybetegség (p<0,001, OR: 2,83) és nyelőcső-varicositas (p<0,001, OR: 2,79), a gasztroszkópiák, valamint a kolonoszkópiák során a colorectalis daganat (p<0,001, OR: 3,27). A kolonoszkópiák 81%-a volt komplett. Az inkomplett vizsgálat hátterében elégtelen előkészítés (38,2%), technikai nehézség (25,1%) és daganat miatti szűkület (20,5%) állt. Következtetés: A diagnózisok megoszlása és a minőségi mutatók (adenomatalálat, komplettálási arány) megfeleltek az adott populációban várhatónak. Orv. Hetil., 2016, 157(52), 2074–2081.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Petra Anna Golovics, Péter László Lakatos, Gyula Dávid, Tünde Pandur, Zsuzsanna Erdélyi, Ágnes Horváth, Gábor Mester, Mihály Balogh, István Szipocs, Csaba Molnár, Erzsébet Komáromi, Barbara Dorottya Lovász, Miklós Szathmári, Lajos S. Kiss, and László Lakatos

A Crohn-betegség gyógyszeres kezelése az utóbbi 20 évben jelentősen megváltozott, az immunszuppresszív szerek egyre gyakrabban és egyre korábban kerülnek alkalmazásra. Ezzel szemben a sebészi beavatkozások száma még mindig magas, és kevés bizonyíték van arra, hogy a Crohn-betegség kimenetele változott az utóbbi évtizedben. Célok: A szerzők célkitűzése az volt, hogy megvizsgálják a sebészi beavatkozások rizikóját és a változó gyógyszeres kezelési stratégia közötti kapcsolatot a Veszprém megyei populációs alapú adatbázis alapján. Módszer: 506, az adott periódusban diagnosztizált (incidens) Crohn-beteg adatait elemezték (életkor a diagnóziskor 31,5 SD 13,8 év). A fekvő és a járó betegek adatait folyamatosan követték. A tanulmány által vizsgált populációt három csoportba osztották a diagnózis éve szerint (kohorsz A: 1977–1989, kohorsz B: 1990–1998, kohorsz C: 1999–2008). Eredmények: Összességében az azathioprint, a szisztémás szteroidot és a biológiai kezelést (ami csak 1998 óta érhető el) a betegek 45,8%-a, 68,6%-a és 9,5%-a kapott. Az egy és öt éven belüli azathioprinkezelés 3,2% és 6,2% volt az A csoportban, 11,4% és 29,9% a B csoportban és 34,8% és 46,2% a C csoportban. Többváltozós Cox-féle regressziós analízisben szignifikáns összefüggés volt kimutatható az azathioprinkezelés kezdete és a diagnózis időpontja (p<0,001), a diagnóziskori életkor (p<0,001), a betegség viselkedése (p<0,001) és a szisztémás szteroid adásának igénye (p<0,001) között. A sebészeti beavatkozások száma a vizsgált periódusban csökkent (PLogrank = 0,022, PBreslow = 0,07). Többváltozós Cox-analízisben (HR: 0,43, 95% CI: 0,28–0,65) és propensity score modellben (HR: 0,42, 95% CI: 0,26–0,67) a korai azathioprin adása szignifikáns kapcsolatot mutatott a reszekciós műtét valószínűségével. Következtetés: A szerzők populációs alapú vizsgálatban igazolták, hogy az utóbbi években sebészeti beavatkozások számának csökkenése független kapcsolatot mutat az agresszívebb kezelési stratégiával, az egyre gyakoribb és korábbi azathioprinhasználattal. Orv. Hetil., 2012, 153, 541–552.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Lakatos, Zsófia Czeglédi, Gyula Dávid, Zsófi Kispál, Lajos S. Kiss, Károly Palatka, Tünde Kristóf, Tamás Molnár, Ágnes Salamon, Pál Demeter, Pál Miheller, Tamás Szamosi, János Banai, Mária Papp, László Bene, Ágota Kovács, István Rácz, and Péter László Lakatos

Az utóbbi évek tanulmányai a komplementer és alternatív gyógymódok (CAM) egyre gyakoribb alkalmazásáról tudósítanak gyulladásos bélbetegségben (IBD). Ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a betegek jelentős hányada nem tartja be az orvos előírásait. A tanulmány célja a terápiás nonadherencia és a CAM-alkalmazás gyakoriságának felmérése volt hazai IBD-betegekben. Módszer: multicentrikus vizsgálatban 655 IBD-beteg [Crohn-beteg (CD): 344, átlagos életkor: 38,2 (SD 12,9) év; colitis ulcerosa (UC): 311, átlagos életkor: 44,9 (SD 15,3) év] töltött ki a szokásos szakorvosi vizit során a demográfiai adatokra, gyógyszer-adherenciára és CAM-ra vonatkozó kérdőívet. A klinikai adatokat a kezelőorvos egészítette ki a betegdokumentáció alapján. Amennyiben a beteg az előírt gyógyszerek több mint 80%-át bevette, adherensnek tekintettük. Eredmények: a betegek által önként jelzett nonadherencia (CD: 20,9%, UC: 20,6%) és CAM (CD: 31,7%, UC: 30,9%) használata CD-ben és UC-ben nem tért el. A nonadherencia leggyakoribb okai: feledékenység (47,8%), túl sok/feleslegesnek gondolt gyógyszer (39,7%), mellékhatásoktól való félelem (27,9%), túl gyakori adagolás. A CAM leggyakoribb formája a gyógytea (47,3%), a homeopátia (14,6%), a speciális diéta (12,2%) és az akupunktúra (5,8%) volt. CD-ben a betegségtartam, az utolsó vizittől eltelt idő, az alacsonyabb iskolázottsági szint és a megelőző műtétek voltak a nonadherenciára hajlamosító tényezők. Az alternatív módszerek használata fiatalabb életkorban, magasabb iskolázottsági szint és immunszuppresszív szer szedése esetén volt jellemző. UC-ben ezenfelül a CAM igénybevétele gyakoribb volt nők és pszichiátriai/pszichológiai kezelés alatt állók körében. Következtetés: a nonadherencia és az alternatív gyógymódok igénybevétele gyakori IBD-ben. Az ellenőrző vizitek során különös figyelmet kell fordítani a hajlamosító tényezők feltárására, a betegek együttműködésének és az orvos–beteg kapcsolatnak a javítására.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Péter Ofner, Béla Merkely, Péter Polgár, Károly Zámolyi, Róbert Gábor Kiss, István Édes, Kálmán Csapó, Lajos Nagy, Géza Lupkovics, Béla Herceg, János Tomcsányi, Zoltán László, András Vértes, János Simon, András Katona, Ferenc Juhász, Ferenc Bajkó, Imre Varjú, and Elek Dinya

Bevezetés: A heveny szívizominfraktust elszenvedett betegek halálozására vonatkozó hazai adatok hiányosak. Célkitűzés: A szerzők a Magyar Infarctus Regiszterben szereplő 8582 infarktusos beteg (4981 ST-elevációval járó myocardialis infarctus) adatainak elemzésével a kórházi, a 30 napos és az egyéves halálozás vizsgálatát tűzték ki célul. Budapest öt kerületében rögzítették a prehospitális haláleseteket. Módszer: A halálozás kockázati tényezőinek vizsgálatára logisztikus regressziós analízist végeztek, majd ellenőrizték a modell illeszkedését. Eredmények: A kórházi, a 30 napos, illetve az egyéves halálozás az ST-elevációval járó infarktusos betegcsoportban 3,7%, 9,5%, illetve 16,5%, a nem ST-elevációs betegcsoportban 4%, 9,8% és 21,7% volt. A nem ST-elevációval járó infarktus miatt kezelt betegek egyéves halálozása szignifikánsan magasabb volt. A halálozás kockázati tényezőit vizsgálva az életkor, a Killip-stádium, a kórelőzményben szereplő myocardialis infarctus, stroke, valamint a diabetes bizonyult prognosztikus jelentőségűnek. A percutan coronariaintervenció mindkét típusú infarktusban nagyon jelentősen javította a betegek rövid és hosszú távú életkilátásait. Következtetések: A prehospitális halálozás igen jelentős volt, a 30 napon belül bekövetkező események 72,5%-a kórházon kívül történt. Orv. Hetil., 2013, 154, 1297–1302.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Sándor Kiss, Tamás Szamosi, Tamás Molnár, Pál Miheller, László Lakatos, Áron Vincze, Károly Palatka, Zsolt Bartha, Beáta Gasztonyi, Ágnes Salamon, Gábor Horváth, Gábor Tamás Tóth, Klaudia Farkas, János Banai, Zsolt Tulassay, Ferenc Nagy, Mária Szenes, Gábor Veres, Barbara Dorottya Lovász, Zsuzsanna Végh, Petra Anna Golovics, Miklós Szathmári, Mária Papp, and Péter László Lakatos

Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.

Open access