Search Results
You are looking at 1 - 10 of 36 items for
- Author or Editor: Lajos Kovács x
- Refine by Access: All Content x
Mamma carcinoma solitaer nyelőcső-metastasisa 17 éves remissio után
Solitary oesophageal metastasis of breast cancer after 17 years latency
Absztrakt
A szerzők egy olyan 63 éves nő esetét ismertetik, akinél mamma carcinoma miatt végzett radikális mastectomia után 17 évvel dysphagia lépett fel. A CT-felvételeken juxtaoesophagealis mediastinalis tumor ábrázolódott. A jobb oldali thoracotomiából elvégzett exploráció és a biopszia a primer mamma carcinoma metastaticus adenocarcinomáját derítette ki a nyelőcső falában. Palliatív, minimálisan invazív nyelőcső-intubatiót alkalmaztak. Az immun-hisztokémiai vizsgálat alapján műtét utáni hormon-, majd irradiatiós kezelést vezettek be. 8 hónappal a terápia után a beteg jó általános állapotban volt. Ezen rendkívül ritka nyelőcső-elváltozás diagnózisa a gyanú által diktált EUS-en és mély nyelőcső-biopszián nyugszik. A mamma carcinoma biológiája alapján célszerű ezekben az esetekben radiokemo- vagy hormonkezeléssel kiegészített palliatív nyelőcső-intubatiót vagy stentelést végezni.
Absztrakt:
A szerzők egy ritka antitestpozitivitással járó VIII.-faktor-hiányos beteg esetét ismertetik, akinél fájdalmas mozgáskorlátozottságot okozó bokaízületi bevérzések jelentkeztek 2–3 hetes gyakorisággal. A beteg MR-felvételei alapján diagnosztizálták, hogy a bal tibia distalis végét és a belbokát is beszűrő cysta a tibiotalaris ízfelszínt erodálva kis nyíláson át kommunikál a felső ugróízülettel. A cysta mérete, lokalizációja miatt fennállt egy ízületi felszínt is érintő patológiás törés veszélye. A beteg kezelését a hiányzó véralvadási faktor ellen a szervezetében magas koncentrációban képződő autoantitestek nehezítették. A törésveszély és a recidív bevérzések megszüntetése érdekében a cysta feltárása, falának kikaparása és az üreg csontallografttal történő kitöltése mellett döntöttek. A műtét alatt és a posztoperatív szakban a beteg rekombináns faktorkészítményt kapott, a szokásos thromboprophylaxis mellett. A vérzéses komplikáció jelentős kockázata ellenére a betegnek sem vérzéses, sem thromboemboliás szövődménye nem volt, műtéte óta felső ugróízületi haemarthrosisa sem ismétlődött. A szerzők az eset ismertetésével felhívják a figyelmet erre az életminőséget megnehezítő ritka betegségre, az ellátásához szükséges komprehenzív haemophiliaközpontokra és az összehangolt multidiszciplináris kezelés fontosságára. Orv Hetil. 2019; 160(17): 679–682.
Absztrakt
A citológiai vizsgálatra alapozott méhnyakszűrés – elméletileg – alkalmas korán felismerni és kezelésre juttatni a méhnyak rákmegelőző állapotait és rákját, ezáltal javítani az életminőséget és mérsékelni a célbetegségből eredő halálozást. Ez a lehetőség gyakran kihasználatlan marad, mert egyenlőtlenségek mutatkoznak mind a szűrés „kínálati”, mind a „keresleti” oldalán. Az egyenlőtlenségek – az ország geopolitikai helyzetén túlmenően – adódhatnak az egészségügyi ellátórendszer különbözőségeiből, a szűrés mint szolgáltatás elérhetőségéből. Másfelől, a felkínált szűrés elfogadására befolyással van a célnépesség társadalmi-gazdasági helyzete, egészségtudatossága és tájékozottsága a szűrővizsgálat mibenlétéről, hasznáról és a lehetséges károkozásról. A szolgáltatóknak szorgalmazni kell a felajánlott szűrővizsgálat mind teljesebb elfogadását. Orv. Hetil., 2015, 156(24), 955–963.
Az Európai Unió Tanácsának ajánlása nyomán csaknem minden országban született kormányzati szándéknyilatkozat a citológiai vizsgálatot alkalmazó méhnyakszűrés bevezetéséről, a végrehajtásban azonban jelentős különbségek vannak. A fejlett országok többsége a nemzetközi szakmai szervezetek által ajánlott szervezett szűrési modellt országosan alkalmazza. Némely országban az alkalomszerű szűrést végzik. A szűrési stratégia (életkor, szűrések közötti intervallum), valamint a céllakosság lefedettsége és a részvétel mutatói országonként változóak. Számos kesvésbé fejlett kelet-közép- és dél-európai osrszágban a szűrőtevékenység a tervezés szakaszában van. Magyarországon az átmenet a hagyományos „nőgyógyászati rákszűrésből” az ajánlott szervezett méhnyakszűrésbe folyamatos. A védőnők bevonásától további javulás várható. Orv. Hetil., 2014, 155(50), 1975–1988.
A vastagbélszűrésben a lakossági részvétel alatta marad a kívánatosnak. A részvételt a demográfiai és társadalmi-gazdasági tényezők, valamint a szűrést szolgáltató egészségügyi ellátórendszer mellett a szűrésre meghívottak szűrési magatartása befolyásolja, amelyet lélektani, kognitív és magatartás-tudományi tényezők határoznak meg. A részvétel célszerű intervenciós stratégiával kedvezően befolyásolható. Orv. Hetil., 2014, 155(27), 1051–1056.
A prosztatarák Magyarországon is jelentős népegészségügyi probléma, ezért a halálozás mérséklése céljából szűrővizsgálata indokolt lenne. Szűrővizsgálati módszerek, úgymint a prosztataspecifikus antigén (PSA) kimutatása és a rectalis digitális vizsgálat rendelkezésre állnak, ám érzékenységük, fajlagosságuk, pozitív jósló értékük kívánnivalókat hagy maguk után. Nem randomizált vizsgálatokból származó bizonyítékok a szűrés lehetséges haszna mellett szólnak, azonban randomizált, ellenőrzött vizsgálatok még nem szolgáltattak meggyőző bizonyítékot. A szűrővizsgálat – a fajlagosság korlátozott volta miatt – túldiagnosztizálás és túlkezelés révén jelentős kárt is okozhat. A szerzők népegészségügyi szempontból megalapozott álláspontja szerint a szűrővizsgálati módszerek alkalomszerű felhasználása a szakorvosi diagnosztika keretében nem ütközik akadályba, azonban népegészségügyi lakosságszűrés nem kezdhető el mindaddig, amíg a folyamatban lévő randomizált, ellenőrzött vizsgálatok meg nem hozzák a várt bizonyítékokat.
Magyarországon a tüdőrák a vezető daganatos halálok, amely a nők között mind gyakoribb. A hagyományosan mellkasi röntgenvizsgálaton és a köpet citológiai vizsgálatán alapuló szűrővizsgálata a szakma mai állása szerint nem ajánlott, mert a szűrővizsgálat nem csökkenti a tüdőrákból eredő halálozást. Az alacsony dózisú spirál-komputertomográfia (LDCT) ígéretes, mert érzékenyen mutatja ki a tüdőbeli apró gócokat, a módszer azonban nem fajlagos. A folyamatban lévő randomizált, ellenőrzött tanulmányoktól (RTC) évek múlva várható eredmény, addig tömeges vizsgálatokra nem ajánlható. Hazánkban a tüdőrákok mintegy harmadát ernyőkép-szűrővizsgálat alkalmával fedezik fel, többségüket még operálható állapotban, ez azonban a népességbeli halálozást nem befolyásolja. A szerzők álláspontja szerint a rosszindulatú tüdődaganatok felismerése – különösen a magasan veszélyeztetett 40 éven felüli dohányzó férfiak esetében – a tuberkulózis leküzdésére létrehozott ernyőkép-szűrőrendszer hasznos mellékterméke lehet, népegészségügyi szűrőtevékenységet kezdeményezni azonban nem indokolt. Jelenleg a tüdőrák-epidémia megfékezésére hathatós dohányzásellenes intézkedések ajánlhatók.
A „nőgyógyászati szűrés” − a nőgyógyászati gyakorlat, majd később a nőgyógyászati protokoll szerint is − klinikai nőgyógyászati vizsgálatot jelent, kiegészítve kolposzkópos vizsgálattal, valamint kenetvétellel sejtvizsgálat céljára. Ez a gyakorlat az elmúlt évtizedek során rögzült a köztudatban. Ezzel szemben bizonyítékok csak a sejtvizsgálaton alapuló szűrés hatásosságát támasztják alá. A „hagyományos” nőgyógyászati gyakorlat a bizonyítottan hatásos sejtvizsgálathoz szükséges kenetvételt szakorvosi vizsgálathoz köti, ezáltal a népegészségügyi lakosságszűrést ellehetetleníti. A méhnyakszűrés módszertanát a hatályos nemzetközi népegészségügyi gyakorlathoz igazítandó, a szerzők „szakdolgozói szűrés”-t kezdeményeztek, amelyben a méhnyakszűrés csak citológiai vizsgálatra korlátozódik, a kenetet megfelelően képzett védőnők veszik, és a citológiai lelet eredményétől függően a védőnő nőgyógyászati szakrendelésre irányítja a rászorulókat. Orv. Hetil., 2012, 153, 1302–1313.
One option for adaptation to climate change is to grow a wider variety of plant species. Sorghum (Sorghum bicolor (L.) Moench) is known to tolerate unfavourable environmental conditions, so it may be feasible to grow it on areas with extreme conditions to replace other species such as maize. Nowadays, spatial decision supporting systems primarily support the crop production process rather than crop structure adjustment. In this study, potential sorghum production sites in the Great Hungarian Plain were selected based on soil characteristics including genetic soil type, parent material, physical soil type, clay composition, water management, pH, organic matter content, topsoil thickness and fertility, as well as climatic data, particularly precipitation. For all the parameters the aim was to find the extreme values at which sorghum, which is less sensitive than maize, may still give an acceptable yield. By combining map layers of soil characteristics, it could be concluded that although the soil is suitable for sorghum on 40.46% of the Great Hungarian Plain, maize is generally a better choice economically. On the other hand, the soil conditions on 0.65% of the land are still suitable for sorghum but unfavourable for maize. As regards the precipitation demand of sorghum, May is the critical period; on 698,968 ha the precipitation required for germination was only recorded once in the period 1991-2010, so these areas cannot be considererd for sorghum. As a consequence, in an alternative crop rotation system sorghum could be competitive with maize, but both the soil and climate conditions and the demands of the crop need to be assessed. The lack of precipitation in critical phenophases significantly decreases the area where maize can survive. Sorghum, however, may produce an acceptable yield, as it is a drought-resistant species.
Hazánkban nem történt átfogó vizsgálat a várandósság alatti depresszió és szorongás gyakoriságának feltérképezésére. Célkitűzés: A szerzők a hiányzó adatok megállapításán túl célul tűzték ki azok szociodemográfiai összefüggéseinek vizsgálatát is. Módszer: Szombathely 10 védőnői körzetében populációs alapú monitoringot hoztak létre minden nőről, aki 2008. február 1. és 2009. február 1. között került terhességi nyilvántartásba. Háromszázhét fő kora terhességi várandóson a depressziót a rövid Beck-depresszió-kérdőívvel, a szorongást a Spielberger-féle vonásszorongás-kérdőívvel mérték. Eredmények: A várandósok 17,9%-a (95%MT: 13,0–21,5%) jelzett depressziós tüneteket, 1,0%-uk súlyos depressziót mutatott. A szorongásos tüneteket mutatók aránya 14,6% (95%MT: 10,7–18,6%) volt, míg 4,2% kifejezetten szorongott. Szignifikánsan magasabb szintű depressziót és szorongást jeleztek a szakmunkás képesítésnél kevesebbel rendelkezők, a legalacsonyabb jövedelműek és a munkahellyel nem rendelkezők. Ezenfelül szignifikánsan magasabb depressziót jeleztek a 18 évnél fiatalabbak és az élettársi kapcsolatban élők. Következtetések: A vizsgált mintában a kora terhességi depresszió és szorongás prevalenciája lényegében megegyezik a fejlett piacgazdaságú országokban megfigyelhető gyakoriságokkal.
