Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Lajos Rácz x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

In the modern era the population of the Carpathian Basin, for political and environmental reasons, was bound to the fundamental alterations of the prevailing subsistence system. Over the course of the 16th and the 17th centuries the country became a borderland between the Habsburg and Ottoman Empires. The regional effects of the Little Ice Age were aggravated by the ravages of the warring armies. Moreover, the climate turned cooler and wetter, and in consequence marshlands and swamps grew significantly. The population of Hungary adapted to the nearly two centuries of warfare, the environmental effects, and the European economic environment by cultivating cattle breeding and exports. Cattle exports reached 250,000 at the end of the 16th century, and the country’s economic unity survived intact in spite of the fact that Hungary itself had disintegrated politically. Following the close of the Turkish wars, Hungary became a part of the Central European Habsburg Empire.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsanett Renáta Csoma, Szandra Dalmády, Rita Ábrahám, Tamás Rózsa, Katalin Rácz, and Lajos Kemény

Absztrakt:

Bevezetés: Az infantilis haemangioma a leggyakoribb csecsemő- és kisdedkori vascularis tumor; speciális, különleges klinikai lefolyásának, magas spontán remissziós hajlamának köszönhetően általában nem igényel bőrgyógyászati kezelést. A tumorok 10–15%-a azonban komoly szövődményeket okozhat, ezen utóbbi esetek speciális kezelést és szoros utánkövetést igényelnek. Célkitűzés: A szerzők célkitűzése az volt, hogy négy és fél éves vizsgálati periódus során feldolgozzák a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának Gyermekbőrgyógyászati Szakrendelésén infantilis haemangioma miatt kezelt betegek adatait, és bemutassák a kezelést igénylő esetek kapcsán szerzett tapasztalataikat. Módszer: Részletesen vizsgálták a csecsemők demográfiai adatait (nem, gesztációs kor és gesztációs súly, perinatalis anamnézis, édesanya terhességi kórtörténete), az infantilis haemangioma miatt bőrgyógyászati szakrendelésen való megjelenés idejét, a tumorok számát, klinikai altípusát és anatómiai lokalizációját, a tumorokkal kapcsolatosan jelentkező szövődményeket. Ezt követően részletesen elemezték a kezelés módját, időtartamát, eredményességét és a gyógyszeres kezelés során fellépő mellékhatásokat. Eredmények: A vizsgálati periódus alatt 96 gyermeket észleltek infantilis haemangioma diagnózissal összesen 163 tumorral. 54 esetben elegendő volt a rendszeres obszerváció, míg 42 gyermek esetén helyi vagy szisztémás béta-blokkoló kezelés beállítása volt indokolt. A kezelt csoportban valamennyi esetben a tumorok regressziója következett be, mellékhatás mindössze hat esetben jelentkezett. A béta-blokkoló kezelést igénylő gyermekek átlagos gesztációs kora és gesztációs súlya szignifikánsan alacsonyabb volt a kezelést nem igénylő gyermekekéhez képest. Következtetések: A komplikált infantilis haemangiomák kezelésében jelenleg a szisztémás propranololkezelés az első vonalbeli terápia. Eredményeink egyértelműen megerősítik a gyógyszer kiváló terápiás effektusát. Jelentős probléma, hogy a gyermekek sok esetben későn kerülnek a tumorok kezelésében jártas bőrgyógyászati centrumokba. A korai életkorban elkezdett terápia jelentősége hangsúlyozandó. Orv Hetil. 2017; 158(39): 1535–1544.

Restricted access
Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Tamás Ruttkay, László Bárány, András Grimm, Lajos Patonay, Örs Petneházy, Gergely Rácz, Gábor Baksa, and Zoltán Galajda

Introduction

Many coronary anastomotic devices have been designed to replace manual stitching in coronary surgery; however, interestingly, none of them became widespread. Our aim was to work out an easy and fast endoluminal vessel-to-vessel stent bridge distal anastomotic technique.

Materials and methods

Ten coronary arteries of eight fresh human hearts were used in this study. The anastomosis was performed with the implantation of a graft vessel into the lumen of the coronary artery by performing stent fixation. The technique is described and photo documented in detail. The durability and the conductibility of the anastomosis were examined with intraluminal endoscopy, functional streaming test, and a coloring of the vessels.

Results

The anastomosis had great results in all cases. Obstruction, dissection, or dislocation of the vessels was not observable.

Conclusions

This study confirmed the ex-vivo feasibility of the described technique. This method can be an easy, fast, and reliable method applied in the endoscopic distal coronary artery anastomosis surgery. The development of stents adapted to this method and the in-vivo testing of this technique are necessary for the future.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsanett Csoma, Zsuzsanna Erdei, Dóra Bartusek, Éva Dósa-Rácz, Attila Dobozy, Lajos Kemény, and Judit Oláh

A melanoma malignumban szenvedő betegek száma évről évre emelkedik a világ számos országában, köztük hazánkban is. A betegség kialakulásában szerepet játszó konstitucionális és környezeti tényezők felismerése, ezáltal a fokozott rizikónak kitett személyek azonosítása a primer prevenció elengedhetetlen eszközei. Célkitűzés: Jelen vizsgálatunkban felmértük a különböző festéksejtes bőrelváltozások előfordulásának gyakoriságát serdülő és fiatal felnőtt korosztály körében. Módszerek: Felmérésünkben 1320, 14 és 18 év közötti középiskolai tanuló vett részt. A bőrgyógyászati szűrővizsgálat során a közönséges festéksejtes anyajegy, az atípusos anyajegy, a veleszületett anyajegy, a lentigo és a szeplő prevalenciáját határoztuk meg. A diákok körében szétosztott kérdőív segítségével arra kerestük a választ, hogy a pigmentált bőrelváltozások, illetve az egyes fenotípusos jellegek, napozási szokások, valamint a rosszindulatú festéksejtes daganatok, a nagyszámú anyajegy családban történő esetleges előfordulása között milyen összefüggés áll fenn. Eredmények: A diákok túlnyomó többsége rendelkezett közönséges festéksejtes anyajeggyel: 1–10 számú anyajegy 27%-nál, 10–100 számú anyajegy 67%-nál, míg nagyszámú, 100 feletti anyajegy 5,4%-nál fordult elő. A vizsgálatban részt vett egyének 24,3%-ánál fordult elő klinikailag atípusos anyajegy, a veleszületett anyajegyek gyakorisága 6,2% volt. A vizsgált faktorok közül a nem, a hajszín, a szemszín, a bőrtípus, a gyermekkori hólyagos napégés előfordulása, valamint a családban előforduló nagyszámú festéksejtes anyajegy statisztikailag szignifikáns kapcsolatot mutatott az egyes pigmentált bőrelváltozások előfordulásának gyakoriságával. Következtetések: A világirodalmi adatokhoz képest igen magas volt az atípusos anyajeggyel, illetve a nagyszámú közönséges anyajeggyel rendelkező fiatalok száma, ami már önmagában is egyértelműen jelzi a bőr rosszindulatú festéksejtes daganatának kialakulására való fokozott hajlamot az adott populáción belül. Eredményeink igazolják, hogy a melanoma megelőzését szolgáló felvilágosító programokkal már a fiatal korosztályokat érdemes megcélozni. Rendszeres egészségnevelő tevékenységgel és megfelelő szűrővizsgálatokkal, a magas kockázatú személyek kiemelésén és gondozásán keresztül a melanoma mortalitási arányának jelentős csökkenését érhetjük el.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Attila Szász, Szabolcs Szatmári, Viorelia Constantin, István Mihály, Attila Rácz, Lajos Csaba Domokos, Tamás Vajda, and Károly Orbán-Kis

Absztrakt:

Bevezetés: A Parkinson-kór előrehaladásával jelentkező motoros, illetve nem motoros komplikációk jelentősen rontják a Parkinson-kóros betegek életminőségét, behatárolják a terápiás lehetőségeket. Nincs egyértelműen meghatározva az „előrehaladott” Parkinson-kór, sem az invazív terápiák bevezetésének optimális pillanata. Kevés irodalmi adat vonatkozik arra, hogy a mindennapi klinikai gyakorlatban alkalmazott levodopaadagok felső határai hogyan alakulnak előrehaladott Parkinson-kórban, illetve az egyes eszközös terápiák elérhetősége hogyan befolyásolja ezeket. Célkitűzés: A szubsztitúciós terápia elemzése előrehaladott Parkinson-kórban. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 2011. június 1. és 2017. május 31. között minden olyan, Parkinson-kórral kezelt beteget megvizsgáltunk, aki legalább napi 2 óra off állapotról számolt be, dyskinesisekkel vagy ezek nélkül, és legalább napi négyszer kapott különböző kombinációkban levodopát. Elemeztük a levodopaterápia sajátosságait az eszközös, illetve a további konzervatív kezelésre javasolt betegcsoportoknál. Eredmények: Előrehaladott Parkinson-kórt állapítottunk meg 311 betegnél, közülük 125-nél véltük indokoltnak valamilyen eszközös terápia elkezdését, míg 42-nél a levodopa dózisának emelését. Az eszközös kezelésre javasolt betegcsoport és a konzervatív kezelést folytató betegcsoport között különbségek voltak a betegség fennállása, a levodopa átlagadagja és adagolási frekvenciája tekintetében. A 107 levodopa-karbidopa intestinalis gélre tesztelt betegnél az adagolási frekvencia és a levodopa-átlagadagok magasabbak voltak. Következtetés: A vizsgált periódusban előrehaladott Parkinson-kórban az irodalmi adatokhoz viszonyítva kisebb levodopaadagokat találtunk, a kombináció adjuváns terápiával viszont gyakoribb. Előrehaladott Parkinson-kórban érdemes az eszközös terápiát mérlegelni, ha a napi átlagos levodopaadag legalább 750–1000 mg, minimum ötszöri adagolásra elosztva, és kombinált terápia ellenére az életminőséget jelentősen csökkentő motoros komplikációk jelentkeznek. Ezeket a betegeket erre szakosodott központokban multidiszciplináris csapat közreműködésével kell tesztelni, és a legjobb döntést meghozni a további teendőket illetően. Orv Hetil. 2019; 160(17): 662–669.

Restricted access

A varixeredetű felső gastrointestinalis vérzések elemzése.

Nyugat-magyarországi prospektív, multicentrikus, népességalapú vizsgálat

Outcomes of variceal upper gastrointestinal bleeding.

A prospective, multicenter, population-based study from West Hungary
Orvosi Hetilap
Authors: László Lakatos, Lóránt Gönczi, Ferenc Izbéki, Árpád Patai, István Rácz, Beáta Gasztonyi, Lajos Varga-Szabó, Ádám Barnabás, Ákos Iliás, and Péter László Lakatos

Összefoglaló. Bevezetés: Az akut varixeredetű gastrointestinalis vérzés napjainkban is jelentős morbiditással és mortalitással jár. Célkitűzés: Célunk az akut varixeredetű felső gastrointestinalis vérzések incidenciájának, ellátási folyamatainak és kimeneteli tényezőinek átfogó felmérése volt. Módszer: Prospektív, multicentrikus vizsgálatunk keretében hat nyugat-magyarországi gasztroenterológiai centrum bevonásával elemeztük az ott diagnosztizált és kezelt, varixvérző betegek adatait. Rögzítettük a demográfiai, az anamnesztikus, a diagnosztikus, valamint a terápiát és a betegség kimenetelét érintő adatokat. Minden beteg esetében kockázat- és predikcióbecslést végeztünk a Glasgow–Blatchford Score (GBS), a pre- és posztendoszkópos Rockall Score (RS) és az American Society of Anesthesiologists (ASA) Score alapján. Eredmények: A vizsgált egyéves periódusban (2016. 01. 01. és 2016. 12. 31. között) 108, akut varixeredetű gastrointestinalis vérzést találtunk (átlagéletkor: 59,6 év). Endoszkópos terápiára 57,4%-ban került sor, 39,8% sclerotherapiában, 18,5% ligatióban részesült. Transzfúziót a betegek 76,9%-a igényelt. A teljes halálozás 24,1% volt. A transzfúziós igény vonatkozásában a legmagasabb prediktív értékű a GBS volt (AUC: 0,793; cut-off: GBS >8 pont). Az ASA-pontszám szignifikáns összefüggést mutatott a transzfúzió-szükséglettel (OR 7,6 [CI 95% 2,7–21,6]; p<0,001), az endoszkópos intervencióval (OR 12,6 [CI 95% 3,4–46,5]; p = 0,033) és trendszerű kapcsolatot a mortalitással (OR 3,6 [0,8–16,7]; p = 0,095). Emellett a nemzetközi normalizált ráta (INR) értéke (p = 0,001) és a szérumkreatinin-szint (p = 0,002) állt kapcsolatban a mortalitással. Az endoszkópos intervenció aránya szignifikáns összefüggésben volt a varix Paquet-stádiumával (p<0,001) és az ASA-pontszámmal (OR = 12,6 [3,4–46,5]; p = 0,033). Következtetés: Nyugat-Magyarországon magas az akut varixeredetű vérzés előfordulási gyakorisága. Az ASA-pontszám és a GBS jó prediktív faktor a betegségkimenetel és a transzfúziós igény vonatkozásában. A megfigyelt magas mortalitás és az endoszkópos ligatio alacsony aránya indokolja a kezelési stratégiák optimalizálását akut varixeredetű gastrointestinalis vérzés esetén. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1252–1259.

Summary. Introduction: Acute variceal gastrointestinal bleeding is associated with significant morbidity and mortality. Objective: Our aim was to evaluate the characteristics and prognostic factors in the management of acute upper gastrointestinal bleeding in a large multi-center study from Hungary. Method: This prospective one-year study (between January 1, 2016 and December 31, 2016) involved six community hospitals in Western Hungary. Data collection included demographic characteristics, vital signs at admission, comorbidities, medications, time to hospital admission and endoscopy, laboratory results, endoscopic management, risk assessment using Glasgow–Blatchford Score (GBS), Rockall Score (RS) and the American Society of Anesthesiologists (ASA) Physical Status Score, transfusion requirements, length of hospital stay and mortality. Results: 108 cases (male: 69.4%) of acute variceal gastrointestinal bleeding were registered during the 1-year period. Endoscopic therapeutic intervention was performed in 57.4%. On initial endoscopy, 39.8% of the patients were treated with sclerotherapy and 18.5% had ligation. 76.9% of the patients required blood transfusion. The overall mortality (including in-hospital bleedings) was 24.1%. The GBS predicted transfusions (AUC: 0.793; cut-off: GBS >8 points). The ASA Score was associated with transfusion (OR 7.6 [CI 95% 2.7–21.6]; p<0.001), endoscopic intervention (OR 12.6 [CI 95% 3.4–46.5]; p = 0.033), and showed similar trend with mortality (OR 3.6 [0.8–16.7]; p = 0.095). The increased international normalized ratio (INR) and creatinine levels were associated with mortality (p = 0.001 and p = 0.002). Conclusion: Incidence rates of acute variceal gastrointestinal bleeding in Western Hungary are high. The ASA Score, GBS predicted outcomes and transfusion requirements. The observed high mortality rates, coupled with relatively low rates of endoscopic ligation, warrant optimization of management strategies in acute variceal gastrointestinal bleeding. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1252–1259.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Döbrönte, Mária Szenes, Beáta Gasztonyi, Lajos Csermely, Márta Kovács, László Lakatos, Lilla Lakner, Gábor Mester, Tünde Pandur, Árpád Patai, Péter Pák, Gyula Pécsi, István Rácz, Krisztina Sarang, Anikó Stöckert, András Székely, and Lajos Varga Szabó

Bevezetés: A nemzetközi irányelvek az endoszkópos vizsgálatok végzését rutinszerűen pulzoximetriás monitorozás mellett javasolják, a hazai gyakorlatban azonban ez a vizsgálóhelyek többségében még nem érvényesül. Célkitűzés: A szerzők objektív adatokkal alátámasztva kívánták felhívni a figyelmet a hazai gyakorlat megváltoztatásának szükségességére. Módszer: Multicentrikus, prospektív, 11 vizsgálóhely részvételével végzett vizsgálatban összesen 1249 (közülük 1183 szedációban és 66 a nélkül történt) endoszkópos vizsgálat során végzett pulzoximetriás monitorozás eredményeit értékelték. Eredmények: 239 esetben, az összes eset 19,1%-ában észlelték a vizsgálat során az oxigénszaturáció 90% alá csökkenését, leggyakrabban ERCP (31,2%) és jejunoscopia során (20%). A hypoxaemia vizsgálatfüggő kockázati tényezőjének bizonyult a vizsgálat időtartama, valamint a pethidin (31,31%) és a pethidin és midazolam kombinációban végzett (34,38%) sedoanalgesiás premedikáció, betegfüggő kockázati tényezőnek pedig az időskor, az elhízás, nyugtató-altató hatású szerek szedése, továbbá a súlyos kísérő cardiopulmonalis társbetegség, illetve az Amerikai Anaesthesiologiai Társaság III. és IV. fizikális státus szerinti kockázati fokozata. Következtetés: A betegek biztonsága megköveteli, hogy pulzoximéter és oxigénszupplementáció lehetősége minden endoszkópos laboratóriumban rendelkezésre álljon. A pulzoximetria rutinszerű alkalmazása javasolt endoszkópia során, különös tekintettel a hypoxaemia kockázati tényezőire. Orv. Hetil., 2013, 154, 825–833.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Lakatos, Zsófia Czeglédi, Gyula Dávid, Zsófi Kispál, Lajos S. Kiss, Károly Palatka, Tünde Kristóf, Tamás Molnár, Ágnes Salamon, Pál Demeter, Pál Miheller, Tamás Szamosi, János Banai, Mária Papp, László Bene, Ágota Kovács, István Rácz, and Péter László Lakatos

Az utóbbi évek tanulmányai a komplementer és alternatív gyógymódok (CAM) egyre gyakoribb alkalmazásáról tudósítanak gyulladásos bélbetegségben (IBD). Ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a betegek jelentős hányada nem tartja be az orvos előírásait. A tanulmány célja a terápiás nonadherencia és a CAM-alkalmazás gyakoriságának felmérése volt hazai IBD-betegekben. Módszer: multicentrikus vizsgálatban 655 IBD-beteg [Crohn-beteg (CD): 344, átlagos életkor: 38,2 (SD 12,9) év; colitis ulcerosa (UC): 311, átlagos életkor: 44,9 (SD 15,3) év] töltött ki a szokásos szakorvosi vizit során a demográfiai adatokra, gyógyszer-adherenciára és CAM-ra vonatkozó kérdőívet. A klinikai adatokat a kezelőorvos egészítette ki a betegdokumentáció alapján. Amennyiben a beteg az előírt gyógyszerek több mint 80%-át bevette, adherensnek tekintettük. Eredmények: a betegek által önként jelzett nonadherencia (CD: 20,9%, UC: 20,6%) és CAM (CD: 31,7%, UC: 30,9%) használata CD-ben és UC-ben nem tért el. A nonadherencia leggyakoribb okai: feledékenység (47,8%), túl sok/feleslegesnek gondolt gyógyszer (39,7%), mellékhatásoktól való félelem (27,9%), túl gyakori adagolás. A CAM leggyakoribb formája a gyógytea (47,3%), a homeopátia (14,6%), a speciális diéta (12,2%) és az akupunktúra (5,8%) volt. CD-ben a betegségtartam, az utolsó vizittől eltelt idő, az alacsonyabb iskolázottsági szint és a megelőző műtétek voltak a nonadherenciára hajlamosító tényezők. Az alternatív módszerek használata fiatalabb életkorban, magasabb iskolázottsági szint és immunszuppresszív szer szedése esetén volt jellemző. UC-ben ezenfelül a CAM igénybevétele gyakoribb volt nők és pszichiátriai/pszichológiai kezelés alatt állók körében. Következtetés: a nonadherencia és az alternatív gyógymódok igénybevétele gyakori IBD-ben. Az ellenőrző vizitek során különös figyelmet kell fordítani a hajlamosító tényezők feltárására, a betegek együttműködésének és az orvos–beteg kapcsolatnak a javítására.

Open access