Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Lajos Zsom x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Interventional Medicine and Applied Science
Authors:
Balázs Nemes
,
Zsolt Kanyári
,
Gergely Zádori
,
Lajos Zsom
,
Mariann Berhés
,
Mátyás Hamar
,
Krisztina Kóbor
, and
Antal Péter

Horseshoe kidney is a fusion anomaly found in approximately one in 400–600 people. Due to vascular and ureteral variations, transplantation with a horseshoe kidney presents a technical challenge. In our case, the isthmus connected the upper poles and contained parenchyma. It consisted of three renal arteries, five veins collected to the inferior vena cava, and two ureters and pyelons. It was implanted en bloc to the left side retroperitoneally. During the early period, cellular and humoral rejection was confirmed and treated. For a urine leak, double J catheters were implanted into both ureters. Later, the first catheter was removed. Subsequently, urinary sepsis developed, necessitating graftectomy. The uncommon anatomy of ureters and antibody-mediated rejection (AMR) may both be factors for a ureter tip necrosis led to an infected urinoma. After other Hungarian authors, we also report a horseshoe kidney transplantation that was technically successful. However, after an adequately treated but severe acute humoral rejection, the patient developed sepsis, and the kidney had to be removed. We conclude that transplantation with horseshoe kidney is technically feasible but may increase the risk for urinary complications and resultant infections. Careful consideration of risk and benefit is advised when a transplant professional is faced with this option.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Réka P. Szabó
,
Attila Kertész
,
Tamás Szerafin
,
Imre Fehérvári
,
Lajos Zsom
,
József Balla
, and
Balázs Nemes

Absztrakt

Az infektív endocarditis a szervtranszplantált betegek körében aluldiagnosztizált kórkép. A kórokozók spektruma különbözik az átlagpopulációt érintőtől. A szerzők az 58 éves nőbetegben atípusos kórokozó által okozott, atípusos megjelenésű infektív endocarditis eredményes kezeléséről számolnak be. A betegnél alkoholos májcirrhosis talaján kialakult májelégtelenség miatt 2000. februárban májátültetést végeztek. Egy évvel a májátültetést követően krónikus hepatitis B-vírus-fertőzést állapítottak meg, és a beteg antivirális kezelésben részesült. Kalcineurintoxicitás miatt veseelégtelenség alakult ki, ezt követően a beteg 2007 júliusában vesepótló kezelésre szorult. 2013 novemberében rövid ideig tartó afázia jelentkezett. A transoesophagealis echokardiográfia az aortabillentyűn vegetációt talált, a mágneses rezonanciás vizsgálat agyi embolisatiót mutatott ki. A laboratóriumi vizsgálatok enyhén emelkedett C-reaktív protein- és normális prokalcitoninszinteket igazoltak, vérképében leukopenia volt látható. Kezdeti antibiotikus terápiaként naponta 2 g ceftiraxont és 60 mg gentamycint iv. alkalmaztak a dialízisek után. A hemokultúravizsgálatok negatívak voltak, a szerológiai vizsgálat Chlamydia pneumoniae-fertőzést igazolt. Moxifloxacinnal kiegészített kezelést követően a neurológiai tünetei visszatértek, ezért műtétre került sor (koronarográfiát követően valvulotomia és coronariabypass-műtét). A beteg állapota a műtét után javult, a neurológiai tünetek nem ismétlődtek. Orv. Hetil., 2015, 156(22), 896–900.

Open access

Az antitestmediált rejekció diagnosztikája és kezelése gyakorlatunkban

Management of antibody-mediated rejection after kidney transplantation in our clinical practice

Orvosi Hetilap
Authors:
Réka P. Szabó
,
Jousaf Hashmi Amna
,
Nikolett Kóti
,
Anikó Szilvási
,
László Bidiga
,
László Kardos
,
Lajos Zsom
,
József Balla
, and
Balázs Nemes

Összefoglaló. Bevezetés: Az antitest közvetítette kilökődés a graftvesztés gyakori oka a vesetranszplantáltak körében. Célkitűzés: Célul tűztük ki, hogy ismertetjük a centrumunkban biopsziával igazolt humorális kilökődéssel rendelkező betegeknek a kezelésre (standard kezelés: plazmaferézis, immunglobulin, rituximab) adott válaszát, valamint hogy vizsgáljuk a proteinuria grafttúlélésre kifejtett hatását és azt, hogy ezt a DSA-tól függetlenül teszi-e. Vizsgáltuk az eGFR-, a DSA-MFI-értéknek az antirejekciós terápia hatására bekövetkező változásait is. Módszer: 85 beteg retrospektív analízisét végeztük el. A szövettani elemzésben a Banff-klasszifikációt vettük alapul. A csoportok összehasonlításához kategorikus változók esetén a Fisher-féle egzakt próbát, folyamatos változók esetén a Kruskal–Wallis-próbát használtuk. Eredmények: A biopsziával igazolt humorális rejekciós csoportba (ABMR-csoport) 19, a DSA-pozitív csoportba 14, a DSA-negatív csoportba 52 beteget választottunk be. A DSA-érték az ABMR-csoportban 61,16%-kal csökkent, a DSA-pozitív csoportban 42,86%-kal redukálódott (Fisher-féle egzakt: p = 0,1). Az ABMR-csoportban 9 betegnek a jelentős, 4-nek a nephroticus mértékű proteinuriája csökkenthető volt (az ABMR-csoport 68%-a). A legjobb grafttúlélés a legalacsonyabb fehérjeürítésnél adódott. Az antirejekciós terápiát követően készült biopsziákban: a glomerulitis, az interstitialis gyulladás, az arteritis mértéke csökkent az antihumorális kezelés hatására, azonban krónikus elváltozások jelentek meg. Következtetés: Az ABMR-csoportban az antirejekciós terápiát követően a fehérjeürítés monitorizálása javasolt, hiszen becsülhető vele a grafttúlélés. Orv Hetil. 2021; 162(26): 1029–1037.

Summary. Introduction: Antibody-mediated rejection is a common cause of graft loss among kidney transplant recipients. Objective: We aimed to describe the response of patients with biopsy-proven humoral rejection to treatment (standard treatment: plasmapheresis, immunoglobulin, rituximab) in our center. We also analyzed the effect of proteinuria on graft survival and whether this effect is independent of donor-specific antibodies (DSAs). Changes of eGFR and level of DSA following rejection treatment were examined. Method: In this study, laboratory data of 85 patients were analysed. Histological analysis was based on the Banff classification. Fisher’s exact test was used for statistical analysis, and Kruskal–Wallis test was used to compare patient groups per variable. Results: Data from 85 patients were processed retrospectively. 19 patients were selected for the biopsy-confirmed humoral rejection group (ABMR group), 14 for the DSA-positive group, and 52 for the DSA-negative group. DSA titer decreased by 61.16% in the ABMR group after treatment and by 42.86% in the DSA-positive group (Fisher’s exact test: p = 0.1). In the ABMR group, significant nephrotic proteinuria in 4 patients and severe proteinuria in 9 patients were reduced (68% of ABMR group). The patients with the lowest protein excretion had the best graft survival. In biopsies performed after antirejection therapy, the extent of glomerulitis, interstitial inflammation, arteritis decreased with antihumoral treatment, but chronic lesions appeared. Conclusion: Following treatment of biopsy-proven ABMR, reduction of proteinuria predicts graft survival and should be monitored as an important factor-predicting prognosis. Orv Hetil. 2021; 162(26): 1029–1037.

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors:
Dávid Ágoston Kovács
,
László Szabó
,
Katalin Jenei
,
Roland Fedor
,
Gergely Zádori
,
Lajos Zsom
,
Krisztina Kabai
,
Anita Záhonyi
,
László Asztalos
, and
Balázs Nemes

Women with renal disease, besides many dysfunctions, face increasing infertility and high-risk pregnancy due to uremia and changes of the hormonal functions. After renal transplantation, sexual dysfunction improves, providing the possibility of successful pregnancy for women of childbearing age. However, kidney transplanted patients are high-risk pregnant patients with increased maternal and fetal risks, and the graft also may be compromised during pregnancy; most studies report on several successive deliveries due to multidisciplinary team management. In clinical practice, the graft is rarely affected during the period of gestation. Fetal development disorders are also rare although preterm delivery and intrauterine growth retardation are common. For now, several studies and clinical investigations proved that, under multidisciplinary control, kidney transplanted female patients are also possible to have safe pregnancy and successful delivery. There are conflicting data in the literature about the prevention of complications and the timing of pregnancy. Herein, we would like to present some experience of our centre. A total of 847 kidney transplantations have been performed between June 1993 and December 2013 with 163 childbearing aged females (18–45 years) in our center. We report on three kidney transplanted patients who have given birth to healthy newborns. In our practice, severe complications have not been observed.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gergely Zádori
,
Vera Tarjányi
,
Réka P. Szabó
,
Lajos Zsom
,
Roland Fedor
,
Zsolt Kanyári
,
Dávid Ágoston Kovács
,
László Asztalos
, and
Balázs Nemes

Absztrakt

Bevezetés: A donorszervhiány, a donorok életkorának növekedése és a társbetegségek gyakoribbá válása arra ösztönzi a transzplantálóközpontokat, hogy olyan donorvesék elfogadását is mérlegeljék, amelyeket korábban elutasítottak volna. A donorszelekciós kritériumok segíthetnek ennek eldöntésében. Célkitűzés: A különböző kritériumok hasznosságát illetően nincs egységes álláspont, ezért a szerzők megvizsgálták az expanded criteria donor, a deceased donor score és a kidney donor risk index donorszelekciós kritériumok hatását a posztoperatív vesefunkcióra és grafttúlélésre. Módszer: Ötéves intervallumban 205 donor paramétereinek és 138 veseátültetés kimenetelének retrospektív elemzését végezték el. Eredmények: Az expanded criteria donor rendszer szerint optimálisnak véleményezett donorok negyede a magas kockázatú csoportba került a deceased donor score alapján. A magas kockázatú csoportokban rosszabb volt a műtét utáni graftfunkció. A deceased donor score segítségével tovább lehetett bontani a magas kockázatú csoportot. Az így létrejött legmagasabb kockázatú csoport grafttúlélése és műtét utáni graftműködése elmaradt a többi csoportéhoz képest. Következtetések: A vizsgált pontrendszerek segíthetnek a donorpool biztonságos növelésében. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 946–955.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Nemes
,
Roland Fedor
,
Zsolt Kanyári
,
Lajos †Lőcsey
,
Ferenc Juhász
,
Dávid Ágoston Kovács
,
Gergely Zádori
,
Ferenc Győry
,
Réka P. Szabó
,
Lajos Zsom
,
Tamás Szabó
,
Lóránt Illésy
,
Marcell Szabó-Pap
,
Zsolt Kincses
,
László Szabó
,
László Damjanovich
,
József Balla
, and
László Asztalos

Absztrakt

Bevezetés: A Debreceni Egyetemen 1991-ben végezték el az első veseátültetést. Hazánk 2013-ban csatlakozott az Eurotransplanthoz. Célkitűzés: A szerzők elemezték a tapasztalatokat. Módszer: 2008. január 1. és 2013. augusztus 31. között (A csoport = 163) és 2013. szeptember 1. és 2015. október 22. között végzett cadavervese-átültetések (B csoport = 90) adatait elemezték. Eredmények: Az élődonorok aránya 3,5%-ról 9,1%-ra nőtt. 2013 óta a recipiensek 25%-a 60 évesnél idősebb, a >30 kg/m2 testtömegindex aránya 31%-ra, a diabetesesek aránya kétszeresére emelkedett. Az ureteroneocystostomia mellett bevezetésre került a vég az oldalhoz ureteroureteralis anastomosis. Indukciós kezelés mellett az akut rejectiós epizód jelentősen csökkent (34%-ról 8%-ra). A technikai szövődmények aránya nem változott. A bakteriális fertőzések aránya csökkent (41%-ról 33%-ra). Az 1, 3 és 5 éves veseallograft-túlélések 86,6%, 85% és 82,7%, valamint 88%, 84% és 84% voltak a két csoportban. Következtetések: Az extended criteria donor arány emelkedett. 2013 óta lehetségessé vált az akut humoralis rejectio kezelése. Az esetszám-növekedés mellett az eredmények jók. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 925–937.

Restricted access