Search Results
You are looking at 1 - 10 of 15 items for
- Author or Editor: Laszlo Racz x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt
Bevezetés: A malignus gastroduodenalis obstrukció palliatív kezelése enteralis stentekkel hatékony és biztonságos módszer, a palliatív céllal elkészített gastroenterostomia reális alternatívája. Célkitűzés: A szerzők ismertetik a malignus gastroduodenalis obstrukció hátterében fennálló leggyakoribb daganatos betegségeket, a stent kiválasztásának szempontjait, behelyezési technikáját, valamint elemzik a kezelés technikai és klinikai sikerességét, megemlítve a lehetséges komplikációkat. Módszer: 2013. március 1. és 2015. április 9. között 19 esetben történt fedetlen, öntágulós enteralis stentbehelyezés. A 19 beteg közül 6 nő, 13 férfi, átlagéletkoruk 67 év volt. A stentelés indikációját 5 esetben peripyloricus gyomortumor, 1-1 esetben a duodenum, gastroenteralis anastomosis, Vater-papilla és az epehólyag malignus folyamata, 7 esetben pancreas, 3 esetben az epeút tumora képezte. Eredmények: A stentbehelyezés technikai sikeressége 100%-os volt. A klinikai siker objektivizálása a Gastric Outlet Obstruction Scoring System alapján történt. Következtetések: Az enteralis stentek alkalmazása malignus gastroduodenalis obstrukcióban technikailag jól kivitelezhető, biztonságos módszer, amely látványosan csökkenti a betegség tüneteit, javítja az életminőséget. Orv. Hetil., 2015, 156(44), 1778–1781.
Abstract
Potential functional food bakery products were developed and characterized based on White Lupin (Lupinus albus cv. Nelly) flour. Analytical properties of the seeds resemble to previously described Lupinus species, with significantly high protein content (45%). The high protein and dietetic fiber content of the seeds makes Lupin flour suitable to develop potential functional food products with high nutritional values. Results of the development of sweet biscuits and salty crackers enriched with Lupin flour are presented. Sensory evaluation of the bakery products was carried out by 15 panelists using the nine points hedonic scale. Heat stability of White Lupin proteins were investigated by gel-electrophoretic analysis, White Lupin proteins are quite stable at 140°C, after 35 min heating the biscuits still contain 69% of the original amount of proteins. Baking conditions were optimized also based on gel-electrophoretic experiments, the optimal baking time was 30 min at 140°C. Gluten-free Lupin-based biscuits and crackers were produced by completely omitting wheat flour from the recipes.
Introduction
Many coronary anastomotic devices have been designed to replace manual stitching in coronary surgery; however, interestingly, none of them became widespread. Our aim was to work out an easy and fast endoluminal vessel-to-vessel stent bridge distal anastomotic technique.
Materials and methods
Ten coronary arteries of eight fresh human hearts were used in this study. The anastomosis was performed with the implantation of a graft vessel into the lumen of the coronary artery by performing stent fixation. The technique is described and photo documented in detail. The durability and the conductibility of the anastomosis were examined with intraluminal endoscopy, functional streaming test, and a coloring of the vessels.
Results
The anastomosis had great results in all cases. Obstruction, dissection, or dislocation of the vessels was not observable.
Conclusions
This study confirmed the ex-vivo feasibility of the described technique. This method can be an easy, fast, and reliable method applied in the endoscopic distal coronary artery anastomosis surgery. The development of stents adapted to this method and the in-vivo testing of this technique are necessary for the future.
Absztrakt:
Bevezetés: A nyelőcső-varixruptura a portalis hypertensio életet veszélyeztető szövődménye. A 6 hetes mortalitás kb. 20%. Célkitűzés: Annak elemzése, hogy a varixeredetű gastrointestinalis vérzés ellátásában a 2015-ben osztályunkon bevezetett változások hatással voltak-e ezen betegek kórházi halálozására. Módszer: Retrospektív módszerrel hasonlítottuk össze a 2014-ben és 2015-ben ellátott varixvérző betegek adatait. 2015-ben a varixvérző betegek ellátásában két változtatás történt: szubintenzív ellátóegységben láttunk el minden beteget, és minden, varixvérzésre gyanús betegnél alkalmaztunk terlipresszint. A vérzéscsillapítás sclerotherapiával és/vagy ligatióval történt. A szignifikanciát Student-féle t-próbával számoltuk. A betegek adatai 2014 vs. 2015: betegszám: 24 vs. 30, átlagéletkor: 59,8 vs. 57,6 év, férfi (%): 70,8 vs. 66,7. A Child–Pugh-stádiumokban nem volt szignifikáns különbség a két év között, p = 0,53. A betegeket úgy is csoportosítottuk az elemzéskor, hogy az ellátás évétől függetlenül kaptak-e terlipresszint vagy sem. Ekkor az adatok: betegszám: 22 vs. 32, átlagéletkor: 60,4 vs. 57,4, férfi (%): 63,6 vs. 70,6. Eredmények: A mortalitás 2015-ben 23%, 2014-ben 33% volt! A terlipresszint kapó és nem kapó betegek halálozása: 18,2% vs. 34,4%, p = 0,09. A kórházi mortalitást a legerősebben befolyásoló tényező a beteg felvételkori Child–Pugh-stádiuma (A- vs. B-stádium p = 0,05, A- vs. C-stádium p = 0,02). A Child–Pugh-féle C-stádiumú betegeknél alkalmazott terlipresszinterápia mortalitáscsökkentő hatása a szignifikancia határán volt (p = 0,055). Következtetés: Osztályunkon az elmúlt évben a varixeredetű gastrointestinalis vérzések ellátásában bevezetett változások a viszonylag kis esetszámok mellett is lényeges mortalitáscsökkenéshez vezettek. Orv Hetil. 2020; 161(15): 583–587.
A glikációs index lehetséges magyarázata a hemoglobinglikáció biokinetikus modellje alapján
Possible explanation of the hemoglobin glycation index by the biokinetic model of glycation
Összefoglaló. Bevezetés: A HbA1c integrált retrospektív mutatója az elmúlt időszak vércukrának, rendszeres vizsgálata a cukorbetegek anyagcserekontrolljának megítélésében elengedhetetlen. Helyes értékelése azonban nem egyszerű, mert a HbA1c és a vércukor közötti összefüggés nem lineáris. A mérést közvetlenül megelőző hyperglykaemiás epizódok hatása a HbA1c szintjére nagyobb, mint azoké, amelyek régebben történtek. A jelenségre a glikáció biokinetikus modellje ad magyarázatot. Célkitűzés: A mért és a biokinetikus modell alapján számított HbA1c közötti egyezés, illetve diszkordancia vizsgálata. Módszer: A vizsgálatokat 157, 1-es és 2-es típusú cukorbeteg 1793, laboratóriumban mért éhomi vércukor- és 511 HbA1c-adatából végeztük. A különbséget a glikációs index segítségével számítottuk, amely a mért és a számított HbA1c-érték aránya. Eredmények: Egyezést mindössze a vizsgált betegek kevesebb mint egyötödödében találtunk, 60%-ban az index értéke alacsony (<0,95) és 21%-ban magas (>1,05) volt. Az adatok részletes analízise szerint jó anyagcserekontroll esetében gyakoribb a vártnál magasabb, mért HbA1c-érték, mint a biokinetikus egyenlet által számítotté, és rosszabb kontroll (magasabb átlagos vércukor) esetében ez fordítva van. Egyezés esetén a regressziós egyenlet együtthatói gyakorlatilag azonosak a modell alapján számított értékekkel. Következtetés: Vizsgálataink felvetik azt a lehetőséget, hogy a biokinetikus modell magyarázatot adhat a vércukor és a HbA1c közötti diszkordanciára. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1652–1657.
Summary. Introduction: HbA1c is an integrated retrospective marker of previous blood glucose concentrations and its regular measurement is indispensable in the assessment of glycaemic compensation of diabetic patients. However, its proper interpretation is not simple becasuse the relationship between HbA1c and average glycemia is not a linear one. Hyperglycemic episodes occuring immediately before the measurement have greater impact on the HbA1c level as compared with those taking place earlier. Objective: Assessment of concordance and discordance between measured and according to the biokinetic model calculated values of HbA1c. Method: The calculations were made from averages of 1793 fasting blood glucose and 511 HbA1c of 157, type 1 and 2 diabetic patients. The glycation index is the quotient between measured and calculated HbA1c. Results: Agreement was found in less than one fifth of the 157 patients; in 60% the value of glycation was low (<0.95) and in 21% high (>1.05). Analysis of the glycation index according to the level of glycemic compensation revealed that in patients with good compensation, the measured HbA1c value was more often higher than the expected and in patients with unsatisfactory compensation the opposite was true. Conclusion: These results raise the possibility that the discordance between average glycemia and measured HbA1c can be explained by the biokinetic model. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1652–1657.
Abstract
A simple HPLC-UV procedure is described in our paper which is suitable for the rapid and cost-efficient determination of prochloraz in mushrooms. Prochloraz is the only fungicide in EU which use is allowed in mushroom production. The aim of our work was the development of a simple method that is suitable for the control of this pesticide in everyday analyses during mushroom production. The procedure involves a simple sample preparation method based on solid-liquid extraction (modified QuEChERS extraction method EN 15662) followed by an HPLC-UV determination (recovery: 97–99%; limit of detection LOD: 0.01 mg/kg; limit of quantification LOQ: 0.05 mg/kg).
Hydroponic experiments were conducted to compare the effects of excess copper (Cu) on growth and photosynthesis in young Indian mustard (Brassica juncea) and oilseed rape (Brassica napus). We compared the effects of excess Cu on the two Brassica species at different physiological levels from antioxidant levels to photosynthetic activity. Nine-day-old plants were treated with Cu (10, 25 and 50 μM CuSO4) for 7 and 14 days. Both species took up Cu from the external solution to a similar degree but showed slight root-to-shoot translocation. Furthermore, after seven days of treatment, excess Cu significantly decreased other microelement content, such as iron (Fe) and manganese (Mn), especially in the shoots of B. napus. As a consequence, the leaves of young Brassica napus plants showed decreased concentrations of photosynthetic pigments and more intense growth inhibition; however, accumulation of highly reactive oxygen species (hROS) were not detected. After 14 days of Cu exposure the reduction of Fe and Mn contents and shoot growth proved to be comparable in the two species. Moreover, a significant Cu-induced hROS accumulation was observed in both Brassica species. The diminution in pigment contents and photosynthetic efficiency were more pronounced in B. napus during prolonged Cu exposure. Based on all the parameters, B. juncea appears to be more resistant to excess Cu than B. napus, rendering it a species with higher potential for phytoremediation.
Absztrakt:
Bevezetés: A herediter haemorrhagiás teleangiectasia (HHT) egy 1 : 5000 – 1 : 10 000 prevalenciájú, autoszomális domináns módon öröklődő többszervi vascularis anomália. Diagnózisa a klinikai Curacao-kritériumokra épül. Az esetek körülbelül 85%-ában az ENG- vagy az ACVRL1-génben igazolhatók családspecifikus mutációk heterozigóta formában. Célkitűzés: Jelen tanulmányunkban 23 hazai HHT-család klinikai és genetikai vizsgálatát, családszűrését és az alapító hatások vizsgálatát tűztük ki célul. Módszer: A probandokat részben az intézményünk ellátási területének stratifikált populációs szűrésével, részben a genetikai vizsgálat igényével hozzánk forduló egyének között azonosítottuk. A diagnózis a karakterisztikus teleangiectasia lokalizációkkal kiegészített fül-orr-gégészeti fizikális vizsgálatból, a belszervi arteriovenosus malformatiók képalkotó vizsgálataiból, továbbá az ENG- és az ACVRL1-gén szekvenciaanalíziséből állt. A családszűrés része a családfa-analízis, az elsőfokú rokonok fizikális vizsgálata és családspecifikus mutációra történő genetikai szűrése, valamint a definitív/valószínű HHT-betegek és/vagy a mutációhordozó egyének esetében az arteriovenosus malformatiók képalkotó vizsgálata. Eredmények: Huszonkét családban 63 mutációhordozó egyént találtunk, közülük 48-an definitív, 12-en valószínű HHT-betegek. Hét ENG- és ugyanennyi ACVRL1-mutációt észleltünk, többségük patogén. Három esetben alapító hatás igazolódott. Egy definitív HHT-ban szenvedő proband valamennyi vizsgált HHT-specifikus locuson a vad típusú allélt hordozta. Következtetések: A genetikai teszt jelentős szereppel bír a HHT megerősítésében vagy kizárásában a patogén mutációval rendelkező családok fiatal tünetmentes tagjaiban. Az ENG- és az ACVRL-mutáció által okozott betegség tünettana átfedi egymást, így a genetikai leletnek prognosztikai jelentősége nincs. Az alapító mutációk azonosítása az illető régióból származó új HHT-betegek genetikai diagnosztikáját jelentősen egyszerűsítheti. Orv Hetil. 2019, 160(18): 710–719.
