Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Laszlo Vecsei x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Majláth and László Vécsei

Absztrakt

A kinureninrendszer a triptofán metabolizmusának fő útja, amelynek során különböző neuroaktív vegyületek keletkeznek. A kinurénsav az excitátoros receptorok endogén antagonistája, amely preklinikai körülmények között neuroprotektívnek bizonyult. A kinureninek kapcsolatba hozhatóak a neuroendokrin szabályozó folyamatokkal is. A stressz számos változást vált ki a kinureninrendszerben, ez a folyamat hozzájárulhat a stresszel kapcsolatos patológiás folyamatokhoz. Az irritábilis bél szindróma és a gyomorfekély kialakulásának jól ismert a kapcsolata a pszichiátriai társbetegségekkel és a stresszel. Kísérletes körülmények között a kinurénsav jótékony hatásúnak bizonyult, mivel csökkentette a bélben a gyulladásos folyamatokat és normalizálta a mikrocirkulációt. Izgalmas feladat a kinureninrendszer és a stressz kapcsolatának pontos megismerése, amely lehetőséget adhat a jövőben új terápiás lehetőségek kifejlesztésére. Orv. Hetil., 2015, 156(35), 1402–1405.

Restricted access

A neurológusszakorvos-hiány egyre nyilvánvalóbb problémává válik, nemcsak a kis kórházakban, hanem a súlyponti intézményekben és az egyetemi klinikákon is. A jelenlegi felmérés célja a neurológus szakorvosok jelenlegi számának áttekintése, valamint a következő évtizedben várható szakmai utánpótlás becslése. Működési engedéllyel 2010 elején Magyarországon 1310 neurológus rendelkezik. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számára neurológiai tevékenységet 2009 során legalább 1 alkalommal 948 szakorvos jelentett. A rutin-betegellátásban ténylegesen elsősorban neurológiai területen dolgozók száma 750 körüli. A neurológusok életkori megoszlására jellemző a fiatal korosztály jelentős hiánya. Az ország 9 megyéjében legfeljebb egy 35 év alatti neurológus dolgozik. A 2000–2009 közötti tízéves időszakban, éves átlagban 22 új szakorvos lépett a rendszerbe. Ez a szám kevés a külföldre távozó és a betegellátásból egyéb okból kilépő neurológus szakorvosok pótlására. A 40–60 év közötti neurológusok száma a jelenlegi kormegoszlás alapján 2020-ra akkor is a jelenlegi érték kétharmada alá csökken, ha teljesen megszűnne a külföldi munkavállalás. Ha a külföldre vándorlás a jelenlegi szinten marad, és az utánpótlás mértéke nem nő, 2020-ra várhatóan 300 szakorvosra marad az ország neurológiai betegellátása. Mivel ez a szám a feladat ellátásához elégtelen, és a tendencia egyértelműen előre látható, az egészségügyi kormányzatnak sürgősen lépnie kell a jövő neurológus szakorvosi ellátásának biztosítása érdekében.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Júlia Szabó, Dénes Zádori, Edina Tímea Varga, and László Vécsei

Absztrakt

A corpus callosum anomáliái a központi idegrendszer leggyakoribb fejlődési rendellenességei. A corpus callosum agenesiához társuló spontán periodikus hypothermia és hyperhidrosis triászt Shapiro-szindrómának nevezték el. A Shapiro-szindróma ritka kórkép, amely bármilyen életkorban megjelenhet. A corpus callosum agenesia nem megkülönböztető jegye a szindrómának, mint azt korábban feltételezték, a paroxysmalis hypothermia bizonyult a fő betegségjegynek. A rekurrens hypothermia hátterében a maghőmérséklet beállításáért felelős hypothalamus működési zavarát feltételezik, de a pontos patofiziológia még nem ismert. Definitív terápia nem létezik, az életminőséget viszont kedvezően befolyásoló szupportív terápiás alternatívák állnak rendelkezésre. A szerzők az esetismertetésben az első, hazánkban diagnosztizált Shapiro-szindrómás beteget mutatják be. A 21 éves férfi beteg fő tünete a rekurrens hyperhidrosis és hypothermia, következményes elesett általános állapot volt. A koponya mágneses rezonanciás vizsgálata corpus callosum agenesiát igazolt. A betegnél az empirikusan indított clonidinterápia hatásosnak bizonyult, s mint számos korábban közölt esetben, a klinikai tünetek remissziója jelentkezett. Orv. Hetil., 2016, 157(7), 275–278.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Salamon, Dénes Zádori, Emese Horváth, László Vécsei, and Péter Klivényi

Absztrakt:

A myoclonusdystonia (DYT11) egy olyan ritka, autoszomális domináns módon öröklődő mozgászavar, melyet klinikailag myoclonus és/vagy dystonia jellemez. Hátterében leggyakrabban az ε-szarkoglikán-gén (SGCE) mutációi állnak. A betegség oki terápiája jelenleg nem ismert. Tüneti kezelésként a zonisamidra, az inzulinterápiára, a karbamazepinre, valamint a zolpidemre vonatkozó adatok állnak rendelkezésre. Amennyiben a tünettan gyógyszeresen nem uralható, kétoldali globus pallidus internus mélyagyi stimulációs kezeléstől várható javulás. A jelen közlemény célja Magyarországon elsőként a zonisamidkezelés hatékonyságának bemutatása egy genetikailag igazolt myoclonusdystoniás betegnél. 25 éves nőbetegünknek már gyermekkorában jelentkeztek az elsősorban a jobb felső végtagjára lokalizálódó, villanásszerű rángásai. E mellé elsősorban íráskor és járáskor jelentkező izomgörcsök társultak. Alkohol fogyasztása a tüneteket mérsékelte. Koponya-MRI-vizsgálat a panaszait magyarázó eltérést nem mutatott. Neurofiziológiai vizsgálatok subcorticalis myoclonust valószínűsítettek. A részletes fenotipizálást követően myoclonusdystonia iránydiagnózissal genetikai vizsgálat történt, amely a SGCE-gén 6. exonjának 709. pozíciójában egy heterozigóta formában jelen lévő citozin–timin cserét igazolt, amely korai stopkodon kialakulását okozta (c.709C>T, p.Arg237*). A kockázat-haszon arány mérlegelését követően zonisamidkezelés beállítása mellett döntöttünk, melyet 6 hét alatt fokozatosan emeltünk 300 mg/die dózisig. A myoclonus- és dystoniaspecifikus tesztek jelentős javulást mutattak a kezelés előtti állapothoz képest. Az ismertetett eset célja, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, annak potenciálisan életminőséget javító kezelésére, valamint a társszakmák (neurológus, pszichiáter, genetikus) közötti együttműködés fontosságára. Orv Hetil. 2019; 160(34): 1353–1357.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Szabó, Klára Gyires, Árpád Somogyi, and László Vécsei
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Benedek, Attila Pálinkás, György Ábrahám, Sándor Beniczky, László Vécsei, and László Rudas

A syncope gyakori kórkép, mely jelentős terheket ró az egészségügyre. Bár diagnosztikus eszközeink fejlődnek, az esetek egy kis hányadában az eszméletvesztés pontos oka az alapos kivizsgálás ellenére is rejtve marad. Az ismeretlen eredetű syncopék csoportjába tartozik a pszichogén álsyncope, mely – szemben a valódi syncopéval – nem jár az agyi keringés átmeneti zavarával. Az álsyncope valójában a konverziós betegség egyik megnyilvánulása, és mint ilyen, számos jellegzetességében osztozik az álgörcsrohammal. Az utóbbira ugyancsak jellemző, hogy a rohamok alatt hiányoznak a görcstevékenység jellegzetes neurológiai és EEG-manifesztációi. A két megjelenési forma esetenként ugyanazon betegben váltakozva léphet fel. Közleményünkben egy álsyncopékat és álgörcsrohamokat egyaránt produkáló beteg történetét mutatjuk be. Az eset kapcsán áttekintjük az álsyncope irodalmát, és felhívjuk a figyelmet az interdiszciplináris diagnosztikus megközelítés szerepére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Fanni Tóth, Ferenc Fülöp, István Szatmári, József Toldi, Imre Dékány, and László Vécsei

Absztrakt:

A kinureninek manapság intenzív érdeklődés tárgyát képezik, mivel számos fiziológiás és patológiás folyamatban részt vesznek. Az esszenciális aminosav triptofán elsősorban a kinurenin-útvonalon keresztül metabolizálódik. A lebomlás során kinurenin-aminotranszferázok segítségével keletkezik az egyik fontos termék, a kinurénsav. A kinurénsav excitatorikus receptorok ligandja, neuroprotektív tulajdonságú. A kinurénsav szintjének abnormális csökkenése vagy növekedése a neurotranszmitter-rendszerek egyensúlyának felborulásához vezethet, és ez számos neurodegeneratív és neuropszichiátriai betegségben megfigyelhető. A kinurénsav a poláros szerkezete miatt nehezen jut át a vér–agy-gáton, emiatt közvetlenül nem alkalmas terápiás célokra. Ezért kutatásunk célja olyan kinurénsav-analógok előállítása és farmakológiai tesztelése volt, melyek a vér–agy-gáton könnyebben átjutnak. Az újonnan szintetizált kinurénsav-analógok hatékonynak bizonyultak több idegrendszeri betegség (migrén, Huntington-kór) modelljében. A kinurénsav-származékokkal kapott eredmények szerint e vegyületek új terápiás célpontot jelenthetnek a neurodegeneratív betegségek kezelésében. Kutatási eredményeink alapján számos szabadalmi bejelentést benyújtottunk. Orv Hetil. 2020; 161(12): 443–451.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Tamás Kovács, Gabriella Varga, Dániel Érces, Tünde Tőkés, László Tiszlavicz, Miklós Ghyczy, László Vécsei, Mihály Boros, and József Kaszaki

Absztrakt

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek következménye a citokinek közvetítésével kialakuló súlyos lokális szöveti károsodás. Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a trinitro-benzol-szulfonsavval (TNBS) kiváltott kísérletes colitis subacut fázisára jellemző gyulladásos válasz és a morfológiai elváltozások befolyásolhatóságát oralis foszfatidil-kolin (PC) és N-metil-D-aszpartát (NMDA) receptor-antagonista kinurénsav-terápia után. Módszerek: Kísérleteinket Sprague–Dawley-patkányok kontroll-, kezeletlen colitis (ic TNBS), 2%-os PC-vel dúsított táppal kezelt colitis (3 nap előkezelés + 3 nap TNBS indukció utáni kezelés) és a 6. napon kinurénsavval kezelt colitis csoportjain végeztük (n = 7). A gyulladás mértékét a colon-mieloperoxidáz- és a plazma-TNF-α-szintek mérésével jellemeztük. A szöveti károsodást hagyományos szövettani (haematoxylin-eosin) vizsgálattal, valamint in vivo konfokális laser scanning endomikroszkóppal (Optiscan Five1, Australia) vizsgáltuk. Meghatároztuk a microvascularis reakciót (FITC-dextrán-festés) és a nyálkahártya-struktúra változásait (akridin orange-festés) a colitis 6. napján. Eredmények: A kezeletlen colitises állatokban szignifikáns mieloperoxidáz- és TNF-α-emelkedést, valamint az epithelialis struktúra jelentős károsodását figyeltük meg. Mindkét kezelési mód jelentősen csökkentette a gyulladásos markerek szintjét, azonban az epithelialis struktúra megőrzésére csak a PC-előkezelés volt alkalmas: szignifikánsan csökkentette a kapillárisok és kripták károsodását, és növelte a kehelysejtek számát. A kinurénsav-kezelés nem befolyásolta a morfológiai elváltozásokat. Következtetés: Oralis PC-előkezeléssel a gyulladásos reakció csökkenthető a vastagbélben. A kehelysejtek számának növelése révén ez ígéretes lehetőség lehet a gyulladásos bélbetegségek kezelésére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Vitai, Barbara Buday, Enikő Kulcsár, Botond Literáti-Nagy, Istvánné Vecsei, Katalin Bezzegh, Éva Péterfai, István Kurucz, and László Korányi

Az előkísérletünk során az egészséges és spontán hipertóniás patkányok között génexpressziós különbségeket találtunk „differencial display” eljárással. Az eltérően expresszált gének között szerepelt a GRB10 gén, amelynek terméke a GRB10 (Growth factor receptor-bound protein) fehérje. A GRB10 protein kötődik az inzulinreceptorokhoz, negatív regulátorproteinként tartják számon és polimorfizmusait összefüggésbe hozták a 2-es típusú diabétesz kialakulásával. Vizsgálatunk során a GRB10 gén +11275G > A (RS 2237457) polimorfizmusát vizsgáltuk magyarországi 2-es típusú cukorbetegek és egészségesek esetében (2DM-es beteg n = 85, egészséges kontroll n = 77). Kerestük az összefüggéseket a genotípus és a hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás clamp vizsgálattal mért, a glükózhomeosztázisra jellemző paraméterek között egészséges (n = 88) és glükózintoleráns (IFG n = 15; IGT n = 29 és kezelést nem igénylő 2-es típusú diabéteszes: n = 9) betegek esetében. A hazai populációban nem találtunk szignifikáns különbséget az allélgyakoriság között az egészséges és a 2DM-csoport között (egészséges g vs. a: 62% vs. 38%; 2DM g vs. a: 70% vs. 30%). Az inzulinérzékenységet tükröző glükózfelhasználás nők esetében nem függött a GRB10 gén polimorfizmusától. Férfiak esetében a gg polimorfizmus az OGTT glükózterhelés során fokozott, de az ivGTT-terhelés során azonos mértékű inzulinelválasztással társult. Férfiakban gg allél esetében alacsonyabb az izomtömeg glükózfelhasználása, az egész test és az izomszövet vonatkozásában a glükózeltűnési ráta, és mindkét nemben rosszabb a lipidprofil, alacsonyabb a kisebb denzitású, nagyobb molekulájú LDL-frakciók koncentrációja, nők esetében pedig a HDL-koleszterin-vérszint. A GRB10 génpolimorfizmussal kapcsolatos anyagcsere-eltérések alátámasztják – a „prediabéteszes” időszakban – a génnek az inzulinérzékenységben és inzulinelválasztásban feltételezett szerepét, amely azonban nemhez kötött és csak férfiakban észlelhető. A po. és iv. cukorterhelés alatt mért inzulinelválasztási eltérések alapján felvethető, hogy a GRB10 gén az inkretin jelátvitelben is szerepet játszik.

Restricted access
Learning & Perception
Authors: Tamas Sefcsik, Dezso Nemeth, Karolina Janacsek, Ildiko Hoffmann, Jeff Scialabba, Peter Klivenyi, Geza Gergely Ambrus, Gabor Haden, and Laszlo Vecsei

Abstract

The role of the basal ganglia in cognition is still uncertain. This case study investigates the partial neuropsychological profile of a 20-year-old patient with a perinatal left putaminal lesion. This pathology is relatively rare and little is known of its cognitive effects. The focuses of our neuropsychological assessment were working memory, executive functions, analysis of spontaneous speech and implicit skill learning. The patient's executive functions did not attain the normal range, and working memory was also partially impaired. In addition, the temporal features of her speech revealed an increased pause/signal time ratio. Finally, in an implicit skill learning task, the patient showed general motor skill learning, but no sequence specific learning. Together these findings suggest that the frontal/subcortical circuit between the putamen and frontal motor areas plays a role in higher cognitive processing such as executive functions, working memory, as well as in first-order sequence learning.

Restricted access