Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Levente Bodoki x
Clear All Modify Search
Authors: Melinda Nagy-Vincze, Levente Bodoki, Zoltán Griger and Katalin Dankó

Bevezetés: Az idiopathiás inflammatoricus myopathiák (más néven myositisek) szisztémás autoimmun betegségek, amelyek közös jellemzője az immunmediált izomgyulladás és a proximalis izomgyengeség. Két leggyakoribb kórformája a polymyositis és dermatomyositis. A betegség etiológiája részben ismert, epidemiológiai adatok csak néhány országban állnak rendelkezésre. Folyamatban van egy nemzetközi és egy magyar myositisregiszter kialakítása, amely adatbázisok elősegítenék a betegségek pontosabb megismerését. A Debreceni Egyetem Klinikai Immunológia Tanszék Myositis Munkacsoportja 1975 óta gondoz myositises betegeket. Célkitűzés: A szerzők a magyar myositises betegek epidemiológiai adatainak felmérését tűzték ki célul. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisa szerint 1999 és 2010 között myositis miatt kezelt 1119 beteg, köztük a szerzők tanszékén gondozott 289 beteg adatait elemezték. Eredmények: Megállapították, hogy a myositis átlagos incidenciája 0,95/100000 fő évente. A férfi:nő arány 1:2. Dermatomyositis gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt előfordul, de a polymyositis elsősorban a felnőttek betegsége. A magyar epidemiológiai adatok részben korrelálnak a korábbi irodalmi adatokkal. Következtetések: A szerzők célja multicentrikus együttműködés keretein belül egy részletes nemzeti myositisregiszter létrehozása az adatok további elemzése céljából. Orv. Hetil., 2014, 155(41), 1643–1646.

Restricted access
Authors: Levente Bodoki, Melinda Vincze, Zoltán Griger and Katalin Dankó

Az idiopathiás gyulladásos myopathiák krónikus, szisztémás autoimmun betegségek, amelyek a végtagizmok szimmetrikus, progresszív gyengeségével járnak. A betegség kezelése nagy gyakorlatot igénylő, összetett feladat. A közleményben a szerzők áttekintik a jelenleg rendelkezésre álló kezelési lehetőségeket idiopathiás gyulladásos myopathiákban, majd részletesen foglalkozunk az intravénás immunglobulin alkalmazhatóságával a terápiarefrakter esetekben. A szerzők célja, hogy minél több irodalmi példával, nemzetközi tapasztalattal támasszák alá a módszer hatékonyságát, figyelve előnyeire és esetleges hátrányaira is. Orv. Hetil., 2013, 154, 723–728.

Restricted access
Authors: Levente Bodoki, Melinda Vincze, Tibor Hortobágyi, Zoltán Griger, Karolina Cseri, Lászlóné Szőllősi and Katalin Dankó

Az idiopathiás inflammatoricus myopathiák szisztémás, a proximalis végtagizmok szimmetrikus gyengeségével jellemezhető autoimmun betegségek. Közéjük tartozik a nekrotizáló autoimmun myopathia alcsoport, amit nemrégiben ismertek fel különálló entitásként. A jellegzetes proximalis izomgyengeség mellett igen magas kreatinkinázszintek, elektromiográfián a jellegzetes myopathiás triász jelenléte, szövettanilag pedig izomsejtnekrózis jelentős gyulladás nélkül jellemzőek rá. Az összefoglaló közlemény célja, hogy általános áttekintést adjon erről a ritka entitásról, amelyet azonban minden esetben gyorsan kell diagnosztizálni és kezelni. Orv. Hetil., 2012, 153, 1502–1507.

Restricted access
Authors: Levente Bodoki, Melinda Nagy-Vincze, Zoltán Griger, Andrea Péter, Csilla András and Katalin Dankó

Az idiopathiás inflammatorikus myopathiák szisztémás, a proximalis végtagizmok progresszív, szimmetrikus gyengeségével jellemezhető immunmediált betegségek. A szerzők áttekintést adnak a gyulladásos izombetegségek esetén alkalmazott biológiai terápiáról. Külön figyelmet fordítanak a B- és T-sejt-gátló terápia legújabb eredményeire. Rávilágítanak az új tanulmányok fontosságára ezen betegségekben. Mindez elvezethet új terápiás lehetőségek bevezetéséhez is. Orv. Hetil., 2014, 155(1), 3–10.

Restricted access
Authors: Katalin Szabó, Melinda Nagy-Vincze, Levente Bodoki, Katalin Hodosi, Katalin Dankó and Zoltán Griger

Absztrakt

Bevezetés: Az idiopathiás inflammatorikus myopathiák a proximális végtagizmok szimmetrikus gyengeségével jellemezhető szisztémás autoimmun betegségek. Az anti-Jo-1 antitest jelenléte jellegzetes klinikai tünetegyüttessel (myositis, arthritis, interstitialis tüdőbetegség, Raynaud-jelenség, láz, mechanikus kéz), az antiszintetáz-szindrómával társul. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Klinikai Immunológiai Tanszék által gondozott anti-Jo-1-pozitív betegek demográfiai adatainak, klinikai tüneteinek, illetve az alkalmazott kezelésüknek a vizsgálata. Módszer: 49 anti-Jo-1-pozitív beteg dokumentációjának retrospektív vizsgálatát végezték. Eredmények: A demográfiai és klinikai adatok nagymértékben hasonlítottak az irodalomban megtalálható más centrumok eredményeihez. Igazolták, hogy az anti-Jo-1-titer korrelál a betegség aktivitását is jelző kreatinkináz- és C-reaktív-protein-szintekkel. Kimutatták, hogy a betegség diagnózisakor mért bizonyos laboratóriumi eredmények (C-reaktív protein, Sjögren-szindrómához társuló antigén A, reumafaktor-pozitivitás), illetve klinikai tünetek jelenléte (láz, vasculitises bőrtünetek) az antiszintetáz-pozitív betegcsoporton belül rosszabb prognózisra utalhatnak. Következtetés: A fenti esetekben erélyesebb immunszuppresszív kezelés válhat szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(15), 575–583.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A myositisek a proximalis végtagizmok gyengeségével jellemezhető autoimmun betegségek. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a dermatomyositis-specifikus antitestek (anti-Mi-2, anti-transcriptional intermediary factor 1 gamma, anti-nuclear matrix protein 2, anti-small ubiquitin-like modifier activating enzyme, anti-melanoma differentiation-associated gene 5) gyakoriságának felmérését hazai myositises populációban. Klinikai jellemzőiket és laboratóriumi paramétereiket összehasonlították a myositisspecifikus antitesttel nem rendelkező betegek adataival. Módszer: Az autoantitest-meghatározás immunoblottal, illetve immunprecipitációval történt. Eredmények: 330 myositises beteg közül 48 dermatomyositis-specifikus autoantitest-pozitív beteg adatait dolgozták fel és elemezték retrospektív módon. A vizsgált antitestek összességében ritkábban fordultak elő a vizsgált magyar populációban, mint a nemzetközi tanulmányokban. Megfigyelték, hogy a dermatomyositis-specifikus antitesttel rendelkező betegeknél jellemző volt az akut, súlyosabb izomgyengeséggel járó kezdet, amely a legtöbb esetben jellegzetes bőrtünetekkel társult. Következtetések: A myositisspecifikus antitestek meghatározása segítséget ad a beteg tüneteinek differenciálásában, felvilágosítást nyújt a várható lefolyásról és segítheti a megfelelő terápia megválasztását. Orv. Hetil., 2015, 156(36), 1451–1459.

Restricted access
Authors: Zsuzsanna Szankai, Melinda Nagy-Vincze, Levente Bodoki, András Jakab, Zoe Betteridge and Katalin Dankó

Bevezetés: Az idiopathiás inflammatoricus myopathiák szisztémás autoimmun betegségek, jellegzetességük a proximalis végtagövi izmok progresszív gyengesége. A heterogén betegségcsoport legrosszabb prognózisú alcsoportja a tumorral társult myositis. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja, hogy felderítse azokat a tényezőket, amelyek társuló daganatos megbetegedés kialakulásának kockázatát fokozzák myositises betegek esetében. További célja, hogy meghatározza a myositissel gyakran társuló daganatok típusait; az anti-p155/140 antitest jelenlétével összefüggő klinikai kép jellegzetességeit, különös tekintettel az antitest és a tumorral társult myositis kapcsolatára. Módszer: A szerzők a vizsgálatban részt vevő betegek klinikai dokumentációinak retrospektív elemzésével összehasonlították a kialakított primer, tumorral nem társult (n = 64) és tumorral társult (n = 32) myositises betegcsoportokat; valamint anti-p155/140 antitest pozitív és negatív alcsoportokat a legfontosabb klinikai, laboratóriumi és immunológiai tulajdonságok szempontjából. Eredmények: Daganat kialakulásának kockázatát növelő tényezők a súlyos izom- és bőrtünetek, dermatomyositis diagnózisa, egyes bőrtünetek jelenléte és a szisztémás tünetek hiánya. Az anti-p155/140 antitest önálló szerológiai alcsoportot jelöl ki, amely tulajdonságaiban átfedést mutat a tumorral társult myositissel. Következtetések: A vizsgálat eredményei segíthetik a daganat kialakulásának nagyobb kockázatával bíró myositises betegek azonosítását. Orv. Hetil., 2014, 155(36), 1437–1444.

Restricted access
Authors: Levente Bodoki, Melinda Nagy-Vincze, Zoltán Griger, Andrea Péter and Katalin Dankó

A szerzők az idiopathiás inflammatorikus myopathia ritka, colitis ulcerosával és coeliakiával társult esetét mutatják be egy általuk kezelt, 25 éves dermatomyositises nőbeteg kórtörténetén keresztül. Az idiopathiás inflammatorikus myopathiák szisztémás, krónikus, immunmediált megbetegedések, amelyeket a proximalis végtagizmok szimmetrikus gyengesége jellemez. Irodalmi példák utalnak rá, hogy a coeliakia gyakrabban jelentkezik myositisben, mint az átlagpopulációban. Colitis ulcerosával való asszociációja azonban irodalmi ritkaságnak számít. Orv. Hetil., 2014, 155(26), 1033–1038.

Restricted access
Authors: Zoltán Szekanecz, Izabella Gomez, Boglárka Soós, Levente Bodoki, Szilvia Szamosi, Csilla András, Balázs Juhász, László Váróczy, Péter Antal-Szalmás, Péter Szodoray, Nóra Bittner, Péter Árkosy, Árpád Illés, Gabriella Szűcs, Katalin Dankó, Tamás Bender, László Tamási and Éva Szekanecz

Absztrakt:

Az onkoreumatológia a daganatképződés és a reumatológiai kórképek kapcsolatát jelenti. Számos összefüggés van a két orvosi szakterület között. Ezek egy része a reumatológiai kórképben szenvedő betegben jelentkező daganatokat, a másik fele pedig a daganatos betegen fellépő mozgásszervi jelenségeket foglalja magában. Az előbbi csoport keretében a reumatológiai betegségekben jelentkező szekunder tumorokat, a tumorasszociált antigének reumatológiai szerepét, a mozgásszervi betegségek kezelésére használt hagyományos és célzott terápiák esetleges onkogenitását és a korábban vagy jelenleg daganatos, mozgásszervi betegek fizioterápiáját tárgyaljuk. A másik nagy csoport magában foglalja a paraneoplasiás szindrómákat, az onkológiai kezelések (kemoterápia és immunterápia) lehetséges autoimmun-reumatológiai mellékhatásait, a hormondeprivatiós kezelés csonthatásait és a mozgásszervrendszer primer és szekunder daganatait. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1151–1165.

Open access