Search Results
You are looking at 1 - 10 of 11 items for
- Author or Editor: Levente Kiss x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt:
Az invaginatio az egyik leggyakoribb gyermekkori akut hasi kórkép, melynek értelmezése, kezelése lényegesen változott az elmúlt évtizedekben. Patogenezisében korábban a hypertrophiás Peyer-plakkok és polipok tehetetlenségének tulajdonítottak elsődleges szerepet. A lipopoliszacharid indukálta invaginatio állatmodelljének megjelenésével, a rotavírus-vakcina bevezetésével, a szezonalitással és az enteralis idegrendszer postnatalis változásaival nyert újabb ismeretek nyilvánvalóvá tették, hogy a bélmotilitasnak is szerepe van az etiológiában. A kezelésben alapvetően a konzervatív eljárások váltak dominánssá, melyek hatékonysága egyre növekedett. A korábban röntgen-képerősítő alatt végzett hidrosztatikus desinvaginatiót kiváltotta a biztonságosabbnak és hatékonyabbnak tartott pneumatikus desinvaginatio, majd a sugárterhelés kiváltása céljából az ultrahangkontroll alatt végzett hidrosztatikus módszerhez tértek vissza. A kórházi felvétel helyett egyre több intézetben az ambuláns ellátást preferálják. Vitatott a desinvaginatiós manőver alatt alkalmazott gyógyszerek – például a glükagon és a ciklooxigenázgátlók – szerepe a hatékonyság növelésében és a recidíva kivédésében. A műtéti kezelésben a nyílt műtét helyett a minimálinvazív laparoszkópos eljárás tör előre. A szerzők az irodalmi adatok áttekintésével elemzik az invaginatio értelmezésében és kezelésében történt változásokat és az aktuális trendet. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1331–1338.
Myocardial infarction is responsible for the majority of cardiovascular mortality and the pathogenesis of myocardial damage during and after the infarction involves reactive oxygen species. Serious efforts are under way to modulate the developing ischemia/reperfusion injury and recently the use of hydrogen sulfide (H2S) emerged as a new possibility. H2S has been best known for decades as a pungent toxic gas in contaminated environmental atmosphere, but it has now been recognized as a novel gasotransmitter in the central nervous and cardiovascular systems, similarly to nitric oxide (NO) and carbon monoxide (CO). This finding prompted the investigation of the potential of H2S as a cardioprotective agent and various in vitro and in vivo results demonstrate that H2S may be of value in cytoprotection during the evolution of myocardial infarction. Although several questions remain to be elucidated about the properties of this new gasotransmitter, increased H2S levels may have therapeutic potential in clinical settings in which ischemia/reperfusion injury is encountered. This review article overviews the current understanding of the effects of this exciting molecule in the setting of myocardial ischemia/reperfusion.
Az egyenes hasizom (musculus rectus abdominis) hüvelyében keletkező haematoma egy ritkán előforduló, sokszor diagnosztikai nehézséget okozó kórkép. A szerzők három, véralvadásgátló kezelésben részesült betegüknél észlelték a kórkép előfordulását. Mindhárom beteg nőbeteg volt, közülük ketten károsodott vesefunkciójúak voltak. Mindegyik beteg thrombocytaaggregáció-gátló kezelésben is részesült. Az antikoaguláns szer (két esetben alacsony molekulatömegű heparin, egy esetben warfarin) túlzott véralvadásgátlást eredményezett. A fizikális vizsgálattal sejthető diagnózist két esetben hasi ultrahang, egy esetben komputertomográfia igazolta. Két beteg került műtétre, egy konzervatív kezelés mellett gyógyult. A rectushüvely-haematoma megelőzése érdekében a szerzők javasolják az antikoaguláns kezelés különösen gondos alkalmazását idősebb nőbetegeknél, valamint károsodott vesefunkció esetén, főképpen, ha a beteg thrombocytaaggregáció-gátlót is kap.
Alsó végtagi artériás érszűkületben szenvedő betegek gyakran szenvednek egyúttal coronariabetegségben, de klasszikus noninvazív kardiológiai módszerekkel történő vizsgálatuk gyakran nem lehetséges vagy jelentősen korlátozott értékű. Célunk bemutatni az alsó végtagi artériás érszűkületben szenvedő betegek kardiológiai felmérésére végzett dobutaminterheléses szív mágneses rezonanciás vizsgálat biztonságosságát és eredményességét. Huszonegy, alsó végtagi artériás érszűkületben szenvedő beteget (átlagéletkor 64,3±7,7 év) vizsgáltunk prospektív módon dobutaminterheléses szív mágneses rezonanciás vizsgálattal. A 21 betegen a vizsgálat protokoll szerint elvégezhető volt. Az életkori célfrekvenciát a betegek 95,2%-a érte el. Súlyos szövődmény nem lépett fel. A képminőség az 1-től 4-ig terjedő skálán az összes bal kamrai szegmens vonatkozásában kifogástalan (medián, interkvartilis) [4 (4-4)] volt. Öt betegnél (23,8%) volt reverzíbilis ischaemiára utaló falmozgászavar kiváltható. A falmozgászavarok megítélése tekintetében a vizsgálók közötti egyezés igen jó [κ = 0,87 (p<0,0001)] volt. Az alsó végtagi érszűkületben szenvedő betegek noninvazív kardiológiai felmérése céljából végzett dobutaminterheléses szív mágneses rezonanciás vizsgálat biztonságos és eredményes módszer. Orv. Hetil., 2011, 152, 285–291.
Abstract
Background and Aims
Endogenous gaseous substances, such as NO and CO have been found to be effective vasodilators earlier. H2S has been identified as an additional one, however, for that substance both vasodilatory and vasoconstrictor responses have been described in different vascular territories. Our aim was to examine the effect of hydrogen sulfide on the tone of cerebral arterioles and some aspects of its mechanism.
Methods
The work was performed on excised rat anterior cerebral artery segments in vitro (diameter range 150–250 µm), using a pressure myograph system. We used NaHS as exogenous H2S donor, propargylglycine (PAG) to abolish the endogenous synthesis of hydrogen sulfide and 4,4′-Diisothiocyanatostilbene-2,2′-disulfonic acid (DIDS) to examine the potential role of Cl−/HCO3 - exchanger in the effects of H2S. The time course of the events after application of exogenous H2S was also evaluated.
Results
Our findings revealed that in these pathologically important vessels (1) endogenously produced H2S is not a vasodilator, but a moderate vasoconstrictor; (2) H2S has a biphasic effect: low concentrations are moderate vasoconstrictors, while at higher concentrations the initial contraction is followed by dilatation; (3) that vasodilation is prevented by DIDS (4,4′-Diisothiocyanatostilbene-2,2′-disulfonic acid disodium, an inhibitor of the Cl−/HCO3 - exchanger).
Conclusion
These studies confirm that H2S should be taken into consideration as a modulator of cerebral arteriolar tone in mammals.
Absztrakt:
Bevezetés és célkitűzés: A szerzők szívinfarktust túlélt betegek terápiahűségét (adherencia) vizsgálták a másodlagos prevenció szempontjából szóba jövő gyógyszerek esetén. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben 2013. január 1. és 2014. december 31. között regisztrált szívinfarktusos betegek közül azok kerültek a vizsgált betegcsoportba, akik a heveny myocardialis infarctust túlélték és a kórházi kezelést követően 180 napig nem volt újabb eseményük. Ezen kritériumoknak 14 843 beteg felelt meg, akiket egy évig követtek. Vizsgálták a sztatin, a béta-blokkoló, a thrombocytaaggregáció-gátló, valamint az angiotenzinkonvertáló enzim/angiotenzinreceptor-blokkoló kezeléshez való adherenciát. A „gyógyszerszedést” az Egészségbiztosító Pénztár gyógyszer-finanszírozási adatbázisa alapján követték. Az adherenciát az indexeseménytől a végpontig (vagy a cenzorálásig) eltelt idő és a kiváltott készítményekkel való ellátottsági idő hányadosaként határozták meg. Végpontnak a halált vagy az újabb infarktus előfordulását tekintették. Többváltozós modellel elemezték az adherenciát és a túlélést. Eredmények: Jó adherenciát (\>80%) találtak a klopidogrel, sztatin, béta-blokkoló, aszpirin és ACEI/ARB esetén a betegek 64,9%, 54,4%, 36,5%, 31,7% és 64,0%-ánál. Azoknál a betegeknél, akiknél az infarktus kezelésekor percutan intervenció történt, magasabb terápiahűséget találtak (p<0,01) minden gyógyszer esetén, kivéve a béta-blokkolókat (p = 0,484). A többváltozós elemzés során igazolták, hogy a sztatin, klopidogrel, ACEI/ARB adherencia 25 százalékpontos növekedése a végpontok bekövetkezésének 10,1%-kal (p<0,0001), 10,4%-kal (p = 0,0002), 15,8%-kal (p<0,0001) kisebb kockázatával járt együtt. Az aszpirin- és a béta-blokkoló kezelés esetén az adherencia nem függött össze a végpontok bekövetkezésének kockázatával. Következtetés: A sztatin, klopidogrel, ACEI/ARB kezelés esetén a magasabb adherencia jobb hosszú távú prognózissal járt együtt. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1051–1057.
To clarify the effects of dihydrotestosterone (DHT)-induced polycystic ovary syndrome (PCOS) on arteriolar biomechanics in a rat model and the possible modulatory role of vitamin D3.Methods and Results The PCOS model was induced in female Wistar rats by ten-weeks DHT treatment. Arteriolar biomechanics was tested in arterioles by pressure arteriography in control as well as DHT- and DHT with vitamin D3-treated animals in contracted and passive conditions. Increased wall stress and distensibility as well as increased vascular lumen were detected after DHT treatment. Concomitant vitamin D3 treatment lowered the mechanical load of the arterioles and restored the vascular diameter.Conclusion The hyperandrogenic state resulted in more rigid, less flexible arteriolar walls with increased vascular lumen compared with controls. DHT treatment caused eutrophic remodelling of gracilis arteriole. These prehypertensive alterations caused by chronic DHT treatment were mostly reversed by concomitant vitamin D3 administration.
Purpose
Human amniotic epithelial cells (hAECs) are promising tools for endothelial repair in vascular regenerative medicine. We hypothesized that these epithelial cells are capable of repairing the damaged endothelial layer following balloon injury of the carotid artery in adult male rats.
Results
Two days after injury, the transplanted hAECs were observed at the luminal side of the arterial wall. Then, 4 weeks after the injury, significant intimal thickening was observed in both untreated and cell implanted vessels. Constriction was decreased in both implanted and control animals. Immunohistochemical analysis showed a few surviving cells in the intact arterial wall, but no cells were observed at the site of injury. Interestingly, acetylcholine-induced dilation was preserved in the intact side and the sham-transplanted injured arteries, but it was a trend toward decreased vasodilation in the hAECs’ transplanted vessels.
Conclusion
We conclude that hAECs were able to incorporate into the arterial wall without immunosuppression, but failed to improve vascular function, highlighting that morphological implantation does not necessarily result in functional benefits and underscoring the need to understand other mechanisms of endothelial regeneration.
SARS-CoV-2-fehérjék kimutatása immunhisztokémiai módszerrel emberi szövetekben.
Patológiai körvizsgálat
Detection of SARS-CoV-2 proteins by immunohistochemistry in human tissues.
Pathology collaborative analysis
Bevezetés: A SARS-CoV-2 (súlyos akut légzőszervi szindrómát előidéző koronavírus) okozta COVID–19 világszerte sajnálatosan nagy halálozással jár. A fertőzés kimutatása elsősorban polimeráz-láncreakcióval (PCR) történik élőben vagy a halál után, amely azonban nem ad információt arról, hogy a vírus mely sejtekben, szövetekben van jelen. A SARS-CoV-2 tüske- és nukleokapszid-proteinjeinek, valamint a vírus-ribonukleinsavnak (RNS) az in situ kimutatása igazolhatja a vírus jelenlétét, valamint adatot szolgáltathat annak direkt vagy indirekt sejtpusztulást okozó mechanizmusáról. Jelenleg számos SARS-CoV-2-tüske- és -nukleokapszid fehérjeellenes antitest van kereskedelmi forgalomban, melyek eltérő eredménnyel képesek a megfelelő antigének kimutatására. Célkitűzés: A jelen munka célja a megfelelő, megbízhatóan működő antitest kiválasztása volt. Módszer: COVID–19-ben elhunyt 3 egyén formalinfixált, paraffinba ágyazott, SARS-CoV-2-PCR-pozitív tüdejének anyagai, valamint fertőzött placenta anonim módon jelölt mintái kerültek vizsgálatra, megfelelő negatív kontrollal. Az immunhisztokémiai reakciók intenzitását és specificitását hasonlították össze négy hazai orvostudományi egyetemi patológiai intézet részvételével, különböző antitesteket és hígításokat alkalmazva. Az elvégzett immunhisztokémiai reakciók szkennelt, kódolt metszeteken kerültek értékelésre, majd az eredmények összesítése után statisztikai elemzésre. Eredmények: A vizsgálatok alapján meghatározhatók voltak azon antitestek, amelyek a jelölt hígításban és módszerrel megfelelő intenzitású, megbízható eredményt adtak. Következtetés: A vizsgálat alapot ad arra, hogy a SARS-CoV-2 egyes komponensei biopsziás/sebészi anyagban és az elhunytak szöveteiben nagy pontossággal és reprodukálható módon kimutathatók legyenek a COVID–19-ben megbetegedett, elhunyt egyének élőben vagy halál után eltávolított szöveteiben, sejtjeiben. Orv Hetil. 2022; 163(25): 975–983.
