Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Lilla Tamási x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A biszfoszfonátok a klinikai gyakorlatban rosszindulatú daganatos betegségek csontáttétei, valamint metabolikus csontbetegségek kezelésére használatosak. A daganatos betegségek különböző terápiás lehetőségeinek fejlődése, célzott kezelési formák hozzáférhetősége mentén az egyre hosszabb túlélés a szekunder elváltozások előfordulási gyakoriságának emelkedését is magával hozhatja, így a klinikus a mindennapi élet során egyre gyakrabban találkozhat a csontáttét kezelésének kérdésével. A jelen összefoglaló közlemény a zoledronsav in vitro és állatkísérletes modellben igazolt kedvező daganatellenes hatásait foglalja össze, illetve az ezek hátterében feltételezhető patomechanizmus kérdéskörét tárgyalja. A csontmetasztázissal járó szolid szervi daganatban szenvedő betegek zoledronsavval történő kezelése ismerten megnöveli túlélésüket, azonban emellett az aminobiszfoszfonátok csontáttét jelenlététől független, daganatellenes hatása is igazolódni látszik az in vitro és állatkísérletes eredmények, valamint a jelenleg még kisszámú klinikai vizsgálat alapján. A jövőben feltehetően számos, a harmadik generációs biszfoszfonátok daganatnövekedést gátló hatásának jobb megértését célzó, randomizált klinikai vizsgálat kerül majd közlésre.

Restricted access

A tüdő neuroendokrin daganatai a tüdő összes tumorainak mintegy 20%-át teszik ki. Négy fő szövettani csoportba oszthatók: típusos és atípusos carcinoid, illetve kissejtes tüdőrák és nagysejtes neuroendokrin carcinoma. A betegek körülbelül 60%-a panaszos, a leggyakoribb tüneteket a köhögés, véres köpetürítés és a társuló tüdőgyulladás jelentik. A pulmonalis neuroendokrin tumorok szekréciós terméke a kromogranin-A, amely tumormarkerként viselkedik. A kissejtes tüdőrák nem ritka, nagyon agresszív és nagy metasztatikus potenciállal rendelkezik, míg a szintén rossz prognózisú nagysejtes neuroendokrin tumorral ritkábban kell számolni. A típusos és atípusos carcinoidok összesen 1–2%-ot tesznek ki a tüdődaganatok közül, és tüneteket okozó hormontermeléssel járhatnak (például carcinoidszindróma). A kezelés legfontosabb eleme reszekábilis esetben a műtét, lokálisan előrehaladott vagy távoli áttétet adó esetben kombinált kemoterápia és szomatosztatinanalóg-kezelés lehetősége jön szóba. A jelen összefoglaló közlemény a tüdő neuroendokrin daganatainak tüneteit és diagnosztikai algoritmusát foglalja össze. Orv. Hetil., 2011, 152, 366–370.

Open access

Daganatos betegek körében gyakori szövődmény az anaemia, amelyet maga a betegség vagy az onkológiai kezelés okozhat. A vérszegénység rontja a betegek életminőségét, valamint a citotoxikus kezelés dóziscsökkentéséhez, illetve késleltetéséhez vezethet. A jelen retrospektív adatelemzés célja az volt, hogy elemezze 19 egymás után felvett, tüdőrákban szenvedő betegünk kemoterápia okozta anaemiájának béta-eritropoetinnel történő szupportációja során a betegek életminőségének és hemoglobinkoncentrációjának alakulását. A betegek átlagos, eritropoetinterápia előtti hemoglobinkoncentrációja 96,31±6,72 g/L volt (átlag±SD). Az anaemia szupportációjának befejezésekor az átlagos hemoglobinkoncentráció szignifikáns mértékben magasabb, 111,63±14,05 g/L volt (p<0,05). A 19 beteg kezelése során 4 esetben volt szükség transzfúzióra. A betegek eritropoetin bevezetését megelőző átlagos életminőséget jellemző teljes pontszáma 22,89±5,67 volt, és szignifikáns mértékben javult a szupportáció mellett (27,84±6,14; p<0,05). A kemoterápia okozta anaemiában szenvedő betegek életminőségének eritropoetin-béta-szupportáció mellett észlelt szignifikáns mértékű javulása megnyilvánult az alábbi részpontszámok szignifikáns mértékű javulásában: szédülést, tachycardiát, gyengeséget jellemző részpontszámok. A kis betegszám és az alkalmazott saját, csupán a betegdokumentáción alapuló kérdőív validáltságának hiánya természetesen korlátozza az adatok értékelhetőségét, az adatelemzés eredményei azonban felhívják a figyelmet az időben bevezetett erythropoeticus proteinszupportáció által biztosított jobb életminőség és alacsony transzfúziós szükséglet elérésének lehetőségére ebben az egyébként nagyon súlyos betegcsoportban. Orv. Hetil., 2010, 41, 1684–1688.

Open access

Absztrakt

A magas dózisú cisplatin-tartalmú kemoterápiás kombinációk a standard kezelésként alkalmazott kortikoszteroid és 5-hidroxitriptamin(3)-receptor-antagonisták széleskörű hozzáférhetősége mellett is a betegek mintegy 50%-a esetében hányingert és hányást okoznak. A neurokinin-1-receptor antagonista aprepitant standard antiemetikus profilaxishoz való hozzáadása az ilyen szempontból panaszmentes betegek arányát 15–20%-kal emeli, ami döntően annak az eredménye, hogy mérsékli a késői, a kemoterápia bekötését követő 24 órán túli tüneteket is. A tüdőrák kemoterápiájának gerincét a nagy dózisban adott cisplatin jelenti. A jelen közlemény az aprepitant alkalmazásával kapcsolatosan 10 beteg esetében szerzett első tapasztalatainkat összegzi. Valamennyi beteg esetében a korábbiakban az adott összetételű, első vonalban adott kemoterápia – orális ondansetron alkalmazása mellett – több alkalommal hányást okozott. Az aprepitant kemény kapszula mellett az ismertetett 10 beteg esetében a kemoterápia folytatása ellenére hányás nem jelentkezett. Hét beteg gyakorlatilag teljesen tünetmentessé vált, mind a korai-, mind pedig a késői emetikus tünetek tekintetében. Két beteg esetében a továbbiakban a késői szakban enyhe émelygés fennmaradt, hányinger vagy hányás nélkül, egy beteg enyhe hányingert említett a továbbiakban, hányás nélkül. Kis betegszámon szerzett saját tapasztalataink alapján az aprepitant a tüdőrákos betegek szupportációjában hasznos segítséget nyújthat, a betegek kemoterápia alkalmazása mellett is megfelelő életminőségének biztosítása érdekében.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Veronika Müller, Gabriella Gálffy and Lilla Tamási

Az asthma bronchiale és a krónikus obstruktív tüdőbetegség a légutak gyulladásával járó leggyakoribb tüdőbetegségek. A nemzetközi és hazai irányelvek jól meghatározzák a két betegség jellemzőit, diagnosztikáját és terápiáját. Mégis, a klinikai gyakorlatban mind gyakrabban észlelhető a két kórforma együttes megjelenése, átfedése. Ez a betegcsoport soha nem kerül az irányelvek alapjául szolgáló nagy, multicentrikus, randomizált, kontrollált tanulmányokba, ezért az asthma bronchiale és a krónikus obstruktív tüdőbetegség együttes megjelenésének diagnosztikájára és főleg kezelésére nem találunk útmutatást. Jelen összefoglaló áttekinti az asthma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség együttes megjelenésének klinikai jellemzőit, valamint a mindennapi pulmonológiai gyakorlatban is alkalmazható példákat foglal össze. Orv. Hetil., 2011, 152, 114–118.

Open access

Absztrakt

Daganatos betegek esetében gyakori szövődmény az anaemia, amelyet maga a betegség, vagy az onkológiai kezelés okozhat. A vérszegénység rontja a betegek életminőségét, valamint a citotoxikus kezelés dóziscsökkentéséhez, illetve késleltetéséhez vezethet. Jelen adatelemzésünk célja az volt, hogy retrospektív módon elemezzük 9 kissejtes tüdőrákban szenvedő betegünk kemoterápia okozta anaemiájának béta-eritropoetinnel történő szupportációja esetében a transzfúziós igényt, illetve a megfelelő dózisintenzitás fenntarthatóságát. A betegek átlagos, kezelést megelőző hemoglobinkoncentrációja 116,67±8,17 g/L volt (átlag±SD). Mindannyian 6 ciklus platina-etoposid kemoterápiát kaptak. Az adatelemzésbe csak olyan betegek adatai kerültek, akik már az első kemoterápiás ciklus után eritropoetikus protein-szupportációra szorultak, ekkor átlagos kiindulási hemoglobinkoncentrációjuk 103,11±7,52 g/L volt. A teljes kemo- és radioterápiát követően a 9 beteg átlagos hemoglobinkoncentrációja 110,11±5,37 g/L volt (p = 0,028 vs. kiindulási érték), transzfúzióra összesen 2 beteg esetében egy-egy alkalommal került sor (az alkalmazott 54 kemoterápiás ciklus során). Az adatelemzés tapasztalatai szerint, béta-eritropoetin-kezelés mellett, 9 beteg esetében, a kemoterápia illetve radioterápia elhalasztására vagy felfüggesztésére nem került sor, és dóziscsökkentésre sem volt szükség. Adataink alátámasztják, hogy a béta-eritropoetin megfelelő indikációban és az előírt hemoglobinszint eléréséig történő alkalmazása megkönnyíti a kissejtes tüdőrákban szenvedő páciensek ellátását, a kemoterápia kellő dózisintenzitásának biztosítása révén.

Restricted access
Acta Physiologica Hungarica
Authors: N. Eszes, A. Bohács, Á. Cseh, G. Toldi, A. Bikov, I. Ivancsó, V. Müller, I. Horváth, J. Rigó, B. Vásárhelyi, Gy Losonczy and Lilla Tamási

Asthmatic inflammation during pregnancy poses a risk for maternal and fetal morbidities. Circulating T cell immune phenotype is known to correlate with airway inflammation (detectable by fractional concentration of nitric oxide present in exhaled breath (FENO)) in non-pregnant allergic asthmatics. The aim of this study was to assess the relationship of peripheral T cell phenotype to FENO and clinical variables of asthma during pregnancy.We examined 22 pregnant women with allergic asthma in the 2nd/3rd trimester. The prevalence of Th1, Th2, regulatory T (Treg) and natural killer (NK) cell subsets was identified with flow cytometry using cell-specific markers. FENO, Asthma Control Test (ACT) total score and lung function were evaluated.Peripheral blood Th1, Th2, Treg, and NK cell prevalence were not significantly correlated to airway inflammation assessed by FENO in asthmatic pregnant women (all cells p > 0.05; study power > 75%). However, an inverse correlation was detected between Th2 cell prevalence and ACT total scores (p = 0.03) in asthmatic pregnancy.Blunted relationship between T cell profile and airway inflammation may be the result of pregnancy induced immune tolerance in asthmatic pregnancy. On the other hand, increased Th2 response impairs disease control that supports direct relationship between symptoms and cellular mechanisms of asthma during pregnancy.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Lilla Tamási, Gábor Speer and Viktória Csilla Éva Margit Judit Ágnes Orsolya Zoltán Andrea Ildikó Gyöngyi Nikolett Emese Judit Maha Zsolt Marianna Anna Márta Zsuzsanna Károly Krisztina Erika Tibor Zoltán Csilla Imre Éva Ljubomir Aranka László Erika Emil Gabriella Eszter Réka Miklós Magdolna Márta Gabriella Orlovszki

Absztrakt:

Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) sok szervrendszert érint, ezért a légúti áramlás korlátozottságának mértéke önmagában nem tükrözi a COPD teljes betegségterhét. Magyarországon nincsenek a járóbeteg-ellátásban alkalmazott COPD-kérdőívekről országos adatok, így arról sem, hogy a betegek mennyire találják könnyűnek vagy nehéznek a kitöltést. Célkitűzés és módszer: A vizsgálat célkitűzése az egészségi állapotra vonatkozó, beteg által kitöltött, irányelvek javasolta kérdőívek (CCQ, CAT, mMRC, EQ-5D-5L) eredményeinek értékelése olyan COPD-s betegeknél, akik a mindennapos betegellátásban, 16 hetes kezelési szakaszban glikopirrónium-bromid-terápiát kaptak (korábban terápiában nem részesültek, vagy kiegészítő kombinációban más hörgőtágítókkal kapták, vagy váltás történt egyéb terápiáról). A vizsgálat nyílt elrendezésű, multicentrikus, beavatkozással nem járó, megfigyeléses volt. Eredmények: A vizsgálatba vont 527 beteg átlagéletkora 63,8 ± 9,64 év, az átlagos FEV1 59,8 ± 15,12% volt. Az első és az utolsó vizit között, mindhárom kezelési csoportban, klinikailag jelentősen csökkentek a CCQ-átlagpontszámok, az összes CCQ-alpontszám, a CAT- és az mMRC-pontszámok, növekedtek ugyanakkor az EQ-5D-5L- és a VAS-pontszámok. A vizsgálók szerint a CAT-teszt jobban tükrözte a betegek állapotát (84,7%), mint a CCQ vagy az mMRC. A betegek szerint is a CAT-teszt a legegyszerűbb és a legkönnyebben érthető (83,2%). Az utolsó viziten szignifikáns különbség volt a CCQ- és a CAT- (rs = 0,711, p<0,001), a CCQ- és az mMRC- (rs = 0,524, p<0,001), illetve a CAT- és az mMRC- (rs = 0,475, p<0,001) pontszámok között. Következtetés: Eredményeink azt igazolták, hogy a CAT-teszt a legkönnyebben érthető a betegeknek, és a vizsgálóorvosok szerint is a CAT tükrözte a legjobban betegeik állapotát, így a CAT-teszt tűnik a legígéretesebb eszköznek a COPD tüneteinek értékelésében. Orv Hetil. 2020; 161(8): 295–305.

Open access