Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Loránd Barabás x
  • All content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: Loránd Barabás and Péter Sipos

Absztrakt

A sebek fonallal való zárását a sebészet és a technika fejlődésének következtében rutinszerűen a 20. században kezdték alkalmazni. A nyitott műtéteknél alkalmazott fonalcsomózási technika könnyen elsajátítható és alkalmazható, ezzel szemben a laparoscopos műtétek során a csomózás nehezebb, és új problémákat vetett fel. A laparoscopos érlekötés, varrás, anastomosis készítése kiszélesítette a laparoscopos sebészet lehetőségeit. A laparoscopos csomó elkészítésének helye vagy intracorporalis, vagy extracorporalis. A leggyakrabban használt intracorporalis csomó lehet a “tumble square knot”, Dundee-, Aberdeen-, hajóscsomó és Blood-csomó. Az intracorporalis csomózás kivitelezése időnként nehéz, ami a kétdimenziós kép, a tactilis érzés hiányára és a korlátozott mozgási lehetőségre vezethető vissza, hátránya, hogy meglazulhat. A legismertebb extracorporalis csomók: Duncan-, Roeder-, módosított 4-S Roeder-, Tayside-, Yanni- és GEA-csomó. Az extracorporalis csomózás kivitelezése könnyebb, hátránya, hogy a csomózás ideje alatt a műtéti terület szemellenőrzése megszakad, a csomó helyére tolása közben a túlzott feszülés szöveti traumát okozhat. A különböző szövetekhez és fonaltípusokhoz különböző csomó és csomóletoló eszköz használata ajánlott. A robotsebészet bevezetésével a laparoscopos varrás és csomózás pontossága, biztonsága megnőtt, a műtéti idő lerövidülhet, ugyanakkor az alapműveletek gyakorlására is mód nyílik.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Bognár, Loránd Barabás, Enikő Tóth, Andrea Schöller, and Gábor István

Absztrakt

Bevezetés: A Poupart-szalag fascia lata felhasználásával végzett rekonstrukcióját ismertetjük. Esetismertetés: Egy 66 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinek anamnézisében kizáródott lágyéksérv műtétje kapcsán szerzett vena femoralis sérülés miatti érsebészeti beavatkozás, majd többszöri rekonstrukciós műtétek szerepelnek. A Poupart-szalag helyreállításakor a fascia lata egy 15 × 3 cm-es csíkját használtuk, amit a spina iliaca anterior superiorra nyeleztünk. Ezt transzponáltuk subcutan tunnelen és varrtuk a tuberculum pubicumhoz, fedve így az iliacalis ereket. A hasfal musculoaponeuroticus részét szabott, 15 × 13 cm-es polipropilén hálóval rekonstruáltuk, amelyet subfascialisan a hasfal izomrétegéhez és a „neo-Poupart-szalaghoz” varrtunk. Megbeszélés: A Poupart-szalag teljes destrukciója ritka, de többszöri műtétet vagy traumát követően kialakulhat. A szalag rekonstrukciójában csak szintetikus háló használata volt ismert. Egy publikáció született autológ szövet és polipropilén háló használatával végzett rekonstrukcióról. Az általunk ismertetett műtéti technika ennek módosítása és első a hazai szakirodalomban. Következtetés: Ez az új technika hasznos eszköze lehet mind a plasztikai, mind a sérvsebészettel foglalkozó általános sebészek armamentáriumának.

Restricted access

Absztrakt

A pancreascarcinoma praecursorainak tartott intraepithelialis neoplasia (PanIN1–3) és az intraductalis papillaris mucinosus neoplasia (IPMN) hisztopatológiailag és morfológiailag igen heterogén entitás, konzekvens osztályozásuk a közelmútban valósult meg. Áttekintjük a praecancerosisok klinikopatológiai és molekuláris genetikai jellemzőit, melyek az irodalmi adatok szerint egybevágnak az intraepithelialis és intraductalis neoplasiák noninvazív, noninfiltratív viselkedésével, és részben magyarázhatják a pancreas carcinomákétól eltérő, kitűnő prognózisukat.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Bognár, Bíborka Bereczky, Loránd Barabás, Csaba Diczházi, and Pál Ondrejka

Absztrakt

Egy 56 éves férfi beteg esetét ismertetjük, akinél korábban retroperitonealis liposarcomát távolítottunk el. A betegnél a fossa inguinalisban kiújult daganat a femoralis csatornán keresztül, az arteria femoralis mellett terjedt a combra és klinikailag incarcerált femoralis hernia képét mutatta. A CT-vizsgálat igazolta a recidív tumor gyanúját. Hasi és végtagi feltárásból távolítottuk el a tumort. Az eset kapcsán a kórkép differenciáldiagnosztikai kérdéseit és műtéttechnikai részleteket tárgyalunk.

Restricted access

Absztrakt

Az emlőrákos esetek 5–20%-át teszik ki a centrálisan elhelyezkedő emlőmalignomák, melyek kezelésében hosszú időn át nem volt elfogadott az emlőmegtartó műtét. E daganatoknál a hagyományos sebészi megoldás a mastectomia volt. A centrális emlődaganatoknál gyakori az emlőbimbó és bimbóudvar együttesének érintettsége, melynek sebészi kezelése szükségessé teszi annak teljes eltávolítását a tumor körüli megfelelő nagyságú biztonsági zónával, ami sok esetben megfelelő rekonstrukció nélkül kifogásolható kozmetikai eredményhez vezet. Az onkoplasztikai sebésztechnikák alkalmazásával ezekben az esetekben az onkológiai biztonság mellett jó kozmetikai eredménnyel végezhető el az emlőmegtartó műtét. Közleményünkben a centrális quadrantectomiát és az ezt követő inferior dermoglandularis Grisotti-lebennyel való emlőrekonstrukciót értékeljük.

Restricted access

Absztrakt

Az emlőrák távoli áttétet jellemzően a csontokba, tüdőbe, májba és a központi idegrendszerbe ad. A csepleszbe és a gastrointestinalis traktusba (GI) adott áttétek ritkák. Jelen esetünkben egy 48 éves nőbeteg kapcsán ismertetjük a kórképet. A beteg ileus miatt került felvételre és műtétre, mely során a nagycseplesz és a colon daganatos elváltozásait észleltük és távolítottuk el. A szövettan invazív ductalis emlőrák (IDC) áttéteit igazolta. A beteg jobb emlőjében lévő a bőrt fogó, centrális IDC miatt ablatiót és axillaris lymphadenectomiát végeztünk. A ductalis emlőrák GI vagy hasüregi peritonealis áttéte ritka, az ileust okozó manifesztáció irodalmi ritkaság.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Bognár, Gábor István, György Ledniczky, Loránd Barabás, and Pál Ondrejka

Absztrakt

Bevezetés: A laparoscopos splenectomia a haematologiai betegségek műtéti kezelésének elfogadott és egyre jobban terjedő módszere. A műtéti tapasztalatok lehetővé teszik többféle technika kipróbálását. Célkitűzés: Kétféle műtéti technika elemzését és tanulságainak összefoglalását végeztük. Anyag és módszer: 16 betegnél végeztünk laparoscopos splenectomiát. Az anterior és a posteroanterior technika műtéttechnikai részleteit elemeztük a betegek klinikopatológiai adatainak felhasználásával. Következtetések: A posteroanterior technika könnyebb preparálást tesz lehetővé, az accessoricus lép(ek) felismerése biztosabb, és a műtéti szövődmények esélye is alacsonyabb. Szelektált esetekben, kifejezett splenomegalia esetén az anterior technika is választható.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Loránd Barabás, Ákos Szabó, Szilárd Szabó, Gábor Turcsányi, Csaba Sipos, and Gábor István

Absztrakt

A Hartmann-műtétet eredetileg a rectosigmoideum tumoros betegségeinek kezelésére alkalmazták. Az utóbbi években a bal colonfél gyulladás okozta szövődmények, tumoros bélelzáródás, perforáció, reszekciót követő varratelégtelenség esetén, továbbá trauma okozta bélsérülés sürgős ellátására alkalmazzák, ha az anasztomózis készítése kockázatos. A későbbi gastrointestinalis tractus folytonosságának helyreállítása lehetséges hagyományos vagy laparoscopos úton. Ez utóbbi technikával végzett műtéttel kapcsolatos tapasztalatainkat mutatjuk be, összehasonlítva eredményeinket a hagyományos műtéti megoldással.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Bognár, Lóránd Barabás, Róbert Tamás, Zoltán Lóderer, István Kovács, and Pál Ondrejka

Absztrakt

A recurráló subareolaris abscessus ritka benignus betegség, melynek hátterében gyakran eltérő etiológiájú periductalis mastitis áll. A kórkép kezelésében fontos az adekvát sebészi ellátás a gyakran alkalmazott többszöri antibiotikus és felszínes feltárások helyett. Helyes diagnózis mellett a radikális ductectomia vezet a gyógyuláshoz. Azon esetekben, ahol ez is kevésnek bizonyul, a pectoralis izomból képzett lebeny nyújthat megoldást. Egy 34 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél a többszöri radikális kimetszések és ductectomiák ellenére is recurrált a betegség. Végül az izomlebennyel végzett műtéti megoldás hozta meg a gyógyulást.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: György Ledniczky, Gábor Bognár, Csaba Diczházi, Bíborka Bereczky, Loránd Barabás, and Pál Ondrejka

Absztrakt

A dermatofibrosarcoma protuberans (DFSP) a törzs és a felső végtagok ritka, fibrohystiocytás tumora, amit lokálisan agresszív, lassú növekedés, igen gyakori recidíva és ritka metastasisképzés jellemez. DFSP az emlőben irodalmi raritás. Esettanulmányunkban a 65 éves beteg jobb emlőjében, többszöri fibroadenoma és neurofibroma kimetszését követően kialakult, fibrosarcomás átalakulást is mutató DFSP-t mutatunk be perioperatív, szövettani és immunhisztokémiai fényképsorozattal dokumentálva az igen nagy nonphylloid sarcoma mastectomiával és axillaris blockdissectióval történt eltávolítását, hisztológiai és immunhisztokémiai jellemzőit.

Restricted access