Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Lovas Éva x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Sine morbo személyek álláskeresés léthelyzetéből következő személyiségi, képesség- és állapotváltozásainak feltárása Rorschach-próbával

Applying the rorschach test to analyse the personality, capacity and status of “sine morbo” individuals following unemployment-induced changes in their existential situation

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Nagy Zsófia, Lovas Éva, Takács Szabolcs, and Császár-Nagy Noémi

Háttér: A munkavállalás hiánya, a munkanélküliség különféle háttéren jöhet létre: az egyén akarhat dolgozni, de nincs alkalmazhatóság (nincs álláshely). Szeretne dolgozni, de betegsége (pl. krónikus betegség állapota) nem teszi lehetővé a munkába állást (ilyen pl. a krónikus fájdalom szindrómás beteg élethelyzete). Nem akar dolgozni, ideig-óráig dolgozik, munkakerülése személyiségzavaron alapul. Élete zátonyra futott, vagy hajléktalanná vált, kényszerűen munkanélküli. Végül gyakori eset, hogy előző munkahelyétől megválva új állást keres. Tanulmányunk ez utóbbi esettel fogalkozik. Változó világunkban ugyanis a sine morbo személyek munkahelyének változtatása, az átmeneti munkanélküliség természetes jelenség.

Célkitűzés: Az a törekvés vezette munkánkat, hogy elegendően informatív számú mintán vizsgáljuk meg az átmeneti munkanélküliség és az álláskeresés helyzete következtében a személyiségben végbemenő és detektálható változásokat. Azokat a személyiségi erőket és képességeket kívánjuk felderíteni, amelyek az egyéneket a sine morbo állapotban megtartva lehetővé teszik a munkavállalásért való erőfeszítéseket, a megküzdési aktivitás mozgósítását.

Módszer: Rorschach komplex személyiségvizsgálat, az alapvető személyiségi információs területek (percepció, küzdő erők, kontrollfunkciók, érzelmi élet, magatartási kontroll, viselkedési modellreakciók stb.) feltérképezése.

Vizsgálati minta: 599 álláskereső és 531 nem álláskereső, munkavállaásában krónikus betegsége által akadályozott kontrollszemély.

Eredmények: A személyiséget az „útkeresési feszültség" állapotába kerülve fokozott énerő, motivációs aktivitás és erős érzelmi mozgósíthatóság jellemzi. Az érzelmi kontroll egyensúlyt mutat, a szorongás értelmi kontrollja gyengébb. Erőteljes ambiciozitás, rejtőzködési attitűd jellemző. Célvezérelt aktivitás és a problémahelyzet fölé emelkedő, távolító feszültségelhárítás jellemzi a vizsgált személyeket.

Következtetések: A munkamotivációiban súlyosan sérült és/vagy korlátozott kontrollokkal szemben az énerő, küzdőképesség, motiváció és ambíciók megőrzése jellemzi a sine morbo álláskeresőket. Ezt az énerőt, érzelmi, motivációs és magatartási mintázatot szükséges azoknál terápiásan újraépíteni, akik az állapotuk miatt vesztes, inaktív és regresszív léthelyzetbe szorultak.

Background: Unemployment can have a variety of causes. For this study, we examined the situation of "sine morbo" individuals who are searching for a new job due to temporary unemployment. In a world that is constantly changing and demands the capacity of flexible adaptation, it is important to assess how a temporary state of unemployment impacts the personality of the affected individuals.

Objective: Our work was driven by an effort to investigate personality changes that occur and can be detected as a result of the experience of temporary unemployment and the need to look for a job. We aimed to explore those personality forces and abilities that, while keeping individuals in the "sine morbo" state, enable them to make an effort to find employment and mobilise their coping abilities. We also explored the situational changes resulting from unemployment-induced insecurity, which may adversely affect an individual's job search prospects.

Method: Rorschach Complex Personality Examination, mapping basic personality information areas / perception, coping abilities, control functions, emotional life, behavioural control, behavioural model reactions, etc.

Test sample: 599 jobseekers as well as 531 non-jobseekers who are unable to work due to chronic illness. The control subjects are patients with chronic pain syndrome.

Results: The situation of fighting against job loss is characterised by increased self-efficacy, motivational activity and strong emotional mobilisation. Emotional control is reflective of a sense of equilibrium, and the mental control abilities of people suffering from anxiety are therefore weaker. Strong ambition, but the attitude of hiding of weakness and a higher level of sensibility are typical for the temporary job seekers. The subjects exhibit target-driven activity and seek to preventive copings and distancing themselves from the problem, dispassionate attitude", or "attempts at rationalising the situation". The intellectual means for treating the growing sense of insecurity and lack of self-esteem are weak, as subjective thinking takes hold. The subjects' behavioural control remains adaptive, they do not exhibit strong rumination, complaining or self-pity, and only have a low rate on catastrophising scale.

Conclusion: In contrast with the control subjects, who are severely impaired and / or limited in their work motivation, the "sine morbo" jobseekers are characterised by their ability to maintain self-efficacy, perseverance, motivation and ambition. This ability is the balancing pillar of personality, and psychological- state variables that are considered to be unfavourable are thus mirrors of temporary regression. Individuals who are permanently unable to work for health reasons should therefore be offered teaching to "train" their positive motivation and control functions. This could be a basic requirement of their rehabilitation.

Open access

A krónikus fájdalom szindrómában szenvedő beteg személyiségjellemzőinek elemzése, különös tekintettel az énerő, önszabályozó és intrapszichés kontrollrendszer vizsgálatára

An analysis of the personal characteristics of patients with chronic pain syndrome with special regard to self-empowerment and the self-regulatory and intrapsychic control system

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Császár-Nagy Noémi, Lovas Éva, Takács Szabolcs, and Nagy Zsófia

Háttér: A magyar lakosság több mint egyharmadát érinti e betegség. A vele járó komorbid depresszió a betegek csaknem felénél előfordul. Életvitelükre a rokkantsági állapot jellemző. Rehabilitációs lehetőségeik szűkösek. Tudományosan megalapozott, kidolgozott rehabilitációs program mind ez idáig nem létezik.

Célkitűzés: A betegek komplex személyiségvizsgálatán alapuló személyiségi potenciálok feltárása, az int- rapszichés dinamika, életviteli működésmód átfogó elemzése, különös tekintettel a rehabilitációs programtervezés szempontjából döntő „erőfaktorokra", mint énerő, önsegítő-önépítő aktivitás és életviteli kontroll- rendszer.

Módszer: A Rorschach komplex és átfogó személyiségvizsgálat alkalmazásával kilenc hipotézis mentén a személyiségjellemzők feltárása, a személyiség egészének kontextusába helyezve az önsegítő, belső erőtényezőkre fókuszált elemzés.

Vizsgálati minta: 576 beteg és 609 sine morbo kontrollszemély. Az adatokat SPSS programcsomaggal elemeztük.

Eredmények: A betegek sajátos személyiségjellemzői „deficit arculatú" hiánytényezőkként detektálhatók. Ezek közül az önsegítő és önépítő intrapszichés erők, az önkontroll, a motivációs aktivitás súlyos károso- dottsága, valamint az emocionális élet deficitjegyei emelhetők ki. Az életvezetés „deficit szindrómás" mivolta az életminőséget rombolja, és mintegy „életképtelenségi" beteghelyzetet tükröz. Magas megbízhatóságú differenciáldiagnosztikai indexet dolgoztunk ki, amely szűrési és preventív eszközként szolgálhat.

Következtetések: Gazdag eredményanyagunk lehetőséget nyit állapot- és betegségspecifikus rehabilitációs program kidolgozására, amelyben a hangsúlyt a belső erőtartalékok, motivációk felerősítésére, énerősítésre és a pozitív copingok megtanítására kell helyeznünk.

Background: More than one third of the Hungarian population is affected by chronic pain syndrome, which is accompanied by comorbid depression in almost half the patients. Their lifestyles are peculiar to disability and their rehabilitation opportunities are scarce, but so far, no scientifically based rehabilitation programme has been elaborated.

Objective: This study aims to explore personality potentials based on a complex personality assessment of patients and a comprehensive analysis of intrapsychic dynamics and lifestyle, with special regard for strength factors that are crucial for the design of a rehabilitation programme, such as self-empowerment, self-help/self-build activity and the lifestyle control system.

Method: Using the Rorschach complex and comprehensive personality survey, this study explores personality traits along ten hypotheses, placed in the context of the whole personality, with a focus on the factors relating to the patients' internal self-help ability.

Sample size: 576 patients and 609 “sine morbo” controls. The data were processed with the help of the SPSS statistics software.

Results: Patients’ specific personality characteristics can be analysed as deficiency factors that form a "deficit image". These include severe damage to intrapsychic self-help and self-build ability, self-control mechanisms and motivational activity, as well as deficits of emotional life. The patients' lifestyle, which is characteristic of the "deficit syndrome", destroys their quality of life and is thus illustrative of the unviable nature of their situation. We have developed a highly reliable, differential diagnostic index that can serve as a screening and preventive tool.

Conclusions: The rich material of our results provides an opportunity for the elaboration of a rehabilitation programme specifically for this conditions/disease, with emphasis on strengthening the patients' inner power reserves, self-motivation and self-empowerment and teaching them positive coping.

Open access

Extracorporalis membránoxigenizáció intenzív osztályon

14 eset ismertetése

Extracorporeal membrane oxygenation in intensive care unit

Case series of 14 patients
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Zöllei, Gábor Bari, Ivett Blaskovics, Kinga Bodó, Zsófia Csorba, Péter Hankovszky, Anita Korsós, András Lovas, Antal Szabó-Biczók, Barna Babik, Zsolt Molnár, and László Rudas

Összefoglaló. Az extracorporalis membránoxigenizációt egyre gyakrabban alkalmazzák világszerte refrakter légzési és/vagy keringési elégtelenség kezelésében. Intézetünkben 2015-ben kezdtük meg a program előkészítését és felépítését. Célunk az extracorporalis membránoxigenizációs kezelés élettani alapjainak rövid ismertetése, különös tekintettel a venovenosus konfigurációra, és az eddig kezelt eseteink eredményeinek összefoglalása. Az irodalom szisztematikus áttekintése és a kezelt esetek adatainak retrospektív értékelése voltak a módszereink. 2016 óta összesen 14 beteg esetében használtunk extracorporalis membránoxigenizációt (8 férfi, 6 nő, életkor 51 ± 15 év, APACHE II. score 24 ± 7). Az indikáció 9 esetben súlyos refrakter hypoxaemiás légzési elégtelenség, 1 esetben tracheooesophagealis fistula és légzési elégtelenség, 1 esetben műtét alatti támogatás tervezett trachearekonstrukció során és 3 beteg esetében refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membránoxigenizáció 11 betegben a légzés, 3 betegben a keringés támogatását szolgálta, 13 venovenosus, 1 venoarteriosus konfigurációban. Az extracorporalis támogatás ideje légzéstámogatás esetében 14 ± 6 nap, a cardialis támogatások esetében 5 ± 4 nap volt. Az intenzív osztályos ápolási idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt a két betegcsoportban. 9 beteget jó funkcionális állapotban bocsátottunk el, 5 beteg halt meg osztályunkon, további 3 később a kórházi bennfekvés során. Az extracorporalis membránoxigenizációs program regionális centrumokban Magyarországon is megvalósítható. A nemzetközi ajánlások, oktatási módszerek alkalmazásával a nemzetközi irodalomban közölt túlélési eredményekhez hasonló eredmények érhetők el hazánkban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.

Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We provide a systematic review of the currently available literature and a summary of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score 24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9, tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3 patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases, with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14 ± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and adapting international training courses, the survival is very similar to that reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.

Open access

Kimérizmusvizsgálatok jelentősége allogén hematopoetikus őssejt-transzplantációt követően

Significance of chimerism testing following allogeneic hematopoietic stem cell transplantation

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Nóra Meggyesi, Hajnalka Andrikovics, András Kozma, András Bors, Lívia Varga, Zoltán Őrfi, László Gopcsa, Melinda Paksi, Éva Torbágyi, Nóra Lovas, Marienn Réti, Gergely Kriván, István Vályi-Nagy, and Péter Reményi

Összefoglaló. Bevezetés: Az allogén hematopoetikus őssejt-transzplantáció (allo-HSCT) kiemelkedő szerepet tölt be a hematológiai betegségek gyógyításában. A kimérizmusvizsgálat a donor és a recipiens típusú vérképzés jelenlétét különíti el örökletes genetikai markerek segítségével. Az allo-HSCT kimenetele (pl. az engraftment dinamikája vagy a relapsus előrejelzése) jól követhető kimérizmusvizsgálatokkal, akár a betegségspecifikus markerek hiányában is. Célkitűzés: Munkánk során a kimérizmusvizsgálatok terén arany standardnak számító short tandem repeat (STR) és a fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH) módszereket hasonlítottuk össze, valamint vizsgáltuk az allo-HSCT kimenetelét a kimérizmuseredményektől függően. Módszer: Az STR és FISH módszerek összehasonlítását 2018-ban gyűjtött, a két különböző vizsgálatra ugyanazon a napon beküldött 210 mintán végeztük. A kimérizmusvizsgálatok klinikai jelentőségét 2015. január és 2018. február között 378 allogén HSCT-n átesett beteg adatainak elemzésével vizsgáltuk. Eredmények: A két vizsgálati módszerrel kapott eredmények 95,2%-ban megegyeztek. A teljes kimérizmust elért betegek (n = 311) összesített túlélése (OS) kedvezőbb volt, mint azoké, akik nem értek el teljes kimérizmust (n = 44; OS 24 hónapban: 59,4% vs. 23,6%; p < 0,001). Következtetések: Vizsgálatunkban a két kimérizmusvizsgálati módszer (STR és FISH) eredményei jól korreláltak egymással, mindkettő alkalmasnak bizonyult a betegek allo-HSCT utáni követésére. A teljes donorkimérizmus elérése szignifikánsan jobb túléléssel társult. A kevert kimérizmus hatékonyan visszafordítható donor lymphocytainfúzió adásával, mely fokozza a graft alloreaktivitását.

Summary. Introduction: Allogeneic hematopoietic stem cell transplantation (allo-HSCT) plays a pivotal role in the cure of hematologic malignancies. Chimerism testing can differentiate recipient and donor hematopoiesis by hereditary genetic markers. The outcome of allo-HSCT (e.g. the dynamics of engraftment and the prediction of relapse) can be monitored by chimerism testing even in the case of lacking disease specific markers. Aims: In the current study we compared the gold standard short tandem repeat (STR) and the fluorescent in situ hybridization (FISH) chimerism testing methods; and we examined the outcome of allo-HSCT depending on chimerism results. Methods: The comparison of STR and FISH methods was performed on 210 samples parallelly tested for chimerism by both methods on the same day in 2018. The clinical significance of chimerism testing was investigated by clinical data analysis of 378 patients treated by allo-HSCT between 1 January 2015 and 28 February 2018. Results: Chimerism results tested by the two methods showed 95.2% concordance. Patients with complete donor chimerism (n = 311) had a more favourable overall survival (OS) than patients without complete donor chimerism (n = 44; OS at 24 month years 59.4% vs. 23.6%, respectively, p < 0.001). Conclusion: In our comparison both chimerism testing methods correlated well, and proved to be suitable for chimerism monitoring after allo-HSCT. Achieving complete donor chimerism was associated with better survival. In case of mixed chimerism, donor lymphocyte infusion can be an effective therapeutic option since it increases graft alloreactivity.

Restricted access