Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Luca Tóth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Luca Tóth, Viktória Bors, Adrienn Pallag, Veronika Pinczker, Tamás Dóczi, Péter Cserháti, Benjámin Shenker, András Büki, Miklós Nyitrai, and Péter Maróti

Absztrakt:

A traumás gerincvelősérültek rehabilitációjában az elmúlt évtizedekben számos technológiai újítás jelent meg, ezek közül kiemelendők az alsó végtagi, aktív robotikus ortézisek, más néven alsó végtagi humán exoskeletonok. A 2000-es évek elejétől számos klinikai kutatás indult meg ezen eszközök hatékonyságának vizsgálatára, bemutatva az exoskeletonok pozitív hatásait a gerincvelő-sérülést követő szövődménybetegségek prevenciójában, illetve progressziójuk lassításában. A korábbi munkák kitérnek a fiziológiai és pszichoszociális, valamint társadalmi hatásokra is, továbbá bemutatják az esetleges kockázatokat, rizikófaktorokat is. Dolgozatunkban kitekintést adunk ezen nemzetközi tanulmányok fontosabb eredményeire, ismertetjük Magyarország első ilyen készülékeinek (ReWalk™ P6.0) felépítését és működését, bemutatjuk a robotasszisztált rehabilitációs tevékenység főbb, nemzetközi szinten is használt módozatait, valamint publikáljuk saját, nemzetközi munkákon alapuló vizsgálati protokollunkat, melynek alapján a Pécsi Tudományegyetemen és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben multicentrikus kontrollált klinikai vizsgálatot indítottunk. Hipotézisünk, hogy a magas intenzitású, exoskeletonnal kiegészített komplex rehabilitációs tevékenység mind a csontsűrűséget tekintve, mind az urogenitalis és gastrointestinalis traktusban pozitív változásokat idéz elő, melyeket objektív urodinámiás és defaecatiós paraméterekkel ellenőrzünk. A csontok ásványianyag-tartalmának változásait DEXA-val mérjük, a mentális statusra gyakorolt hatást kérdőívekkel ellenőrizzük. Kutatómunkánk célja, hogy a paraplegia állapotában lévő felhasználók számára validált eredményekkel alátámasztott, kiegészítő terápiás eljárást dolgozzunk ki, illetve ajánlást adhassunk az otthoni használatra, valamint eredményeinkkel sikerrel csatlakozhassunk a nemzetközi szintű tudományos műhelyek munkájához. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1200–1207.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Zoltán Bogár, Luca Tóth, Szilárd Rendeki, László Mátyus, Norbert Németh, Mihály Boros, Bálint Nagy, Miklós Nyitrai, and Péter Maróti

Absztrakt:

Az egészségügyi, orvosi szimulációs oktatás alapja, hogy klinikai szituációkat, gyakorlati feladatokat modellez szimulátorok, számítástechnikai megoldások, esetleg humán szereplők segítségével. Így az oktatott a legvalósághűbb környezetben sajátíthatja el a készségeket. A közleményben bemutatjuk a szimulációs oktatás múltját, technológiai hátterét, valamint a szimulációs oktatás jelenlegi helyzetét Magyarországon, melynek megkérdőjelezhetetlen szerepe van az egészségügyi felsőoktatásban. Számos pozitív hatása van hallgatók és oktatók számára, továbbá az intézetek számára is számtalan előnyt tartogat. Az egységek feladata, hogy hidat teremtsen az elméleti és a gyakorlati képzés között, felkészítve a hallgatókat a valódi orvosegészségügyi életpálya kihívásaira. Bár a terület több évszázada ismert módszertan az orvos- és egészségtudományi képzésben, csak a XXI. században indult jelentős fejlődésnek a technológia robbanásszerű előrehaladásának köszönhetően. Az innovatív megoldások révén egyre élethűbben lehet modellezni bonyolultabb orvosi feladatokat is. Már hazánkban is használják az oktatás során a 3D nyomtatott segédeszközöket, virtuális- és kiterjesztettvalóság-megoldásokat. A magyarországi „Skill Labor Hálózat” fejlesztése mellett a szimulációs oktatás hazai módszertanának kialakítása is megkezdődött, ennek sikerességét jelzi több, oktatást segítő kézikönyv megjelenése is. A hálózat négy egyetemi skillközpontot és 16 oktató kórházat foglal magában. A skill-laborok eddig hiányzó láncszemek voltak az elméleti és a klinikai oktatás között, melyekben magas szakmai színvonalú gyakorlati készségeket sajátíthatnak el a hallgatók mind a graduális, mind a posztgraduális képzés során. A kezdeti fejlesztések sikeresnek tekinthetők, ezt tükrözi a nagy érdeklődés, a résztvevők száma és a hallgatók pozitív visszajelzései is. Közleményünk átfogó jelleggel betekintést ad a magyarországi egészségügyi szimulációs oktatás jelenlegi helyzetébe, illetve felveti a potenciális fejlesztési irányokat, gyakorlati példákkal szemléltetve. Orv Hetil. 2020; 161(26): 1078–1087.

Open access

Az unilateralis videoasszisztált torakoszkópos thymomaeltávolítás javallata, korai és középtávú eredményei

Unilateral video-assisted thoracoscopic thymoma resection – Indications, early and mid-term results

Magyar Sebészet
Authors: József Kas, Levente Bogyó, Csaba Fehér, Áron Ghimessy, Balázs Gieszer, Luca Karskó, Lóránt Kecskés, Viktor Lungu, László Mészáros, Ágoston Pataki, Péter Radetzky, Róbert Szegedi, Bernadett Tallósy, Klári Török, Attila Vágvölgyi, János Fillinger, Tünde Harkó, Ibolya Soltész, Erika Tóth, Csilla Rózsa, Jenő Elek, Erna Ganovszky, László Agócs, Ferenc Rényi-Vámos, and Ákos Kocsis

Introduction

Thymoma is the most common tumour of the anterior mediastinum. Video-Assisted Thoracic Surgery technique of thymoma resection is spreading world-wide, but the thoracoscopic method is still contentious in many ways. Authors evaluate the early and mid-term results of a 17 years period of VATS unilateral approach at 2 Hungarian thoracic surgical centers.

Method

Depending on the anatomical situation of the thymoma, we performed thymectomy, or partial thymectomy (thymomectomy) for the Masaoka–Koga I–II–III stage thymoma from the right or left side through 2 or 3 intercostal ports. We managed the operations with ultrasonic dissector and electrocauter. By using international standards we evaluated perioperative morbidity, mid-term oncological results and clinical symptoms of myasthenia.

Results

23 of the 54 patients were man, 31 were woman, the average age was 58 (26–79) years, 23 of them had myasthenia. The conversion rate was 11,5% (7/61). The average operation time was 84 (39–150) minutes. The average hospitalisation time was 5.5 (3–19) days. The average size of the thymomas was 46 (18–90) mm. The histology resulted thymoma type A in 2 cases, AB in 19 cases, B1/2/3 in 11/11/1 cases, mixed B in 10 cases. The examination of the resection line was R0/1/2 in 42/11/1 cases. The Masaoka–Koga stages were: I (17), IIA (28), IIB (2), III (7). There was 25 thymomectomies, and 29 thymectomies. In seven cases there were extension of the operation to the pericardium (2), to the lung (2), to the phrenic nerve (6), and to innominate vein (1). The in-hospital mortality over 30 day was in 1 case (1.85%). The morbidity was 11/54 (20.4%). The average follow-up time was 62.56 (5–198) months. In the group with myasthenia the effectivity of the operation was 18/21 (85.7%), including complete remission of 5/21 (23.8%). Post-thymectomy myasthenia gravis developed in 2/31 cases (6.5%). The average 5 years survival was 100%, tumour-free 5 years survival was 96%.

Conclusions

The higher proportion of the thymomectomy in the early results, higher conversion rate and lower R0 proportion might be in connection with the attitude of the surgeons, with the learning curve and with the limitations of the unilateral method. After a longer follow-up time late results may become more real and comparable. Instead of unilateral VATS technique we have changed to the subxyphoideal approach of VATS because of its better visualisation.

Restricted access