Search Results
You are looking at 1 - 10 of 35 items for
- Author or Editor: MÁRIA KOPP x
- Refine by Access: All Content x
Több mint tíz éve vezetek gender-kurzust a Semmelweis Egyetemen, 1998 óta vannak gender-témájú Európai Uniós pályázataink. Egészségügyi és népesedési szempontból a gender-kutatások lényege, hogy az átalakult kulturális, történelmi-tárasadalmi helyzetben hogy lehet új típusú együttműködést kialakítani nők és férfiak között, ez hogyan függ össze a testi-lelki egészségi állapottal és a demográfiai helyzettel. Fontos kérdéskör, hogy a nemi szerepek átalakulásával létrejött új helyzetben hogyan lehet megelőzni negatív népegészségügyi és népesedési következményeket. Az általunk szervezett Hungarostudy felmérésekben ezért kezdettől nagy hangsúllyal szerepeltek ezek a kérdések. A jelen gender-különszám ezekből a kutatási eredményekből nyújt részleges áttekintést. Törekeszünk arra is, hogy a témában megjelent eddigi publikációinkból is minél teljesebb körű áttekintést adjunk.
A kétrészes tanulmány első részében bemutatjuk az életminőség egyéni és társadalmi különbségeinek legfontosabb összefüggéseit, valamint ezek kapcsolatát a társadalmi jellemzőkkel és a gazdasági fejlettséggel. Számos kutatás eredménye utal arra, hogy a gazdasági fejlődés önmagában nem vezet magasabb jólléthez, sőt egyes modellek szerint a kapcsolat fordított: a társadalom lelki erőforrásainak megléte a gazdasági fejlődés alapja. Munkacsoportunk 1983 óta nemzetközileg egyedülállóan széles körű országos reprezentatív felmérések segítségével vizsgálta a magyar népesség életminőségét és annak változásait. A tanulmányban a hazai felmérések és a nemzetközi eredmények alapján javaslatot teszünk egy Nemzeti Összjólléti Index kialakítására, melynek rendszeres felmérésével monitorozni lehet a magyar társadalom életminőségét, és így ellenőrizni lehet, hogy a gazdasági fejlődés mértéke hosszú távon milyen viszonyban van az egyének és a társadalom egészének jóllétével.
Tanulmányunk második részében bemutatjuk a gazdasági növekedés és életminőség néhány lehetséges elméleti összefüggését. Ennek alapján egyrészt kísérletet teszünk arra, hogy leírjuk a magyar népesség jóllétének hosszú távú alakulását a rendszerváltozástól napjainkig. Másrészt ezen változásokat megkíséreljük összekapcsolni a bruttó hazai termék (GDP) ugyanezen időszakbeli alakulásával. Tizenkét olyan felmérés (Hungarostudy, European Values Study, European Social Survey, International Social Survey Program; összelemszám: 42 086 fő) adatait elemezzük, melyek az elmúlt 20 év során felmérték a magyar népesség egyes életminőség szempontjából lényeges jellemzőit. Az elemzett változók közé tartozott a szubjektív egészség, boldogság és élettel való elégedettség, az emberekbe vetett általános bizalom, a társas támogatás és a depresszív tünetek súlyossága. Az eredmények összességében két fontos összefüggésre mutatnak rá. (1) Igazolódott, hogy a rendszerváltozás időszaka a szubjektív jóllét szempontjából mélypont volt a magyar társadalomban, az azóta eltelt időszak először jelentősebb, majd lassabb növekedést mutat, melyet a jelenben a stagnálás és visszaesés jelei követnek. (2) A GDP változásával való összefüggés nem egyértelmű — a jóllét növekedése 1991 és 2000 között összességében párhuzamosan haladt a GDP növekedésével, de a következő évtized adataiban arra utaló összefüggéseket is találtunk, mely szerint a jóllét jellemzői (elégedettség, boldogság, emberekbe vetett bizalom) átmenetileg a GDP növekedése mellett is jelentősen romolhatnak. Az eredmények megerősítik továbbá a társadalmi jóllét rendszeres mérésének, egy Nemzeti Összjólléti Index kialakításának és monitorozásának szükségességét.
A „Hungarostudy 2002” (12 668 személy kikérdezésén alapuló, életkor, nem és terület szerint országosan reprezentatív) vizsgálatunk eredményei szerint a 18 évesnél idősebb magyar népesség 25%-a mondta magát nem hívőnek, 18% nem gyakorolja vallását, 27% a maga módján, 17% egyházában ritkán és 13% egyházában rendszeresen vallásgyakorló. 1995 óta 6%-al csökkent a nem hívők aránya, elsősorban a maguk módján vallásgyakorlók aránya nőtt jelentősen. 35% számára a vallás egyáltalán nem fontos, 39% számára kissé és 26% számára nagyon fontos. A vallásgyakorlás és a vallás fontosságának megítélése leginkább az életkorral, nemmel, az anyagi helyzettel és az iskolázottsággal áll kapcsolatban, ezért a vallás és az egészség összefüggéseinek elemzésénél minden esetben korrigáltuk az adatokat e tényezők szerint. A vallásgyakorlás minden vizsgált változó esetében jobb testi és lelki egészséggel jár együtt (ahol kimutatható volt szignifikáns kapcsolat). Azok, akik inkább gyakorolják vallásukat, az országos átlaghoz képest 43%-kal kevesebb cigarettát szívnak el naponta, 42%-kal kevesebb napig voltak betegek az elmúlt évben, munkaképességük jelentősen jobb. Szignifikánsan magasabb értékekről számoltak be a WHO jóllét kérdőíve szerint, kevésbé depressziósak, kevésbé ellenségesek, ugyanakkor kooperatívabbak, kevésbé jellemzik őket káros érzelmi megbirkózási módok, jellemzőbb rájuk a problémamegoldó konfliktusmegoldás, s szignifikánsan több társas támogatásról számoltak be szüleik és munkatársaik részéről. A vallásgyakorlás mellett vizsgáltuk a vallás szubjektív fontosságát is. A vallás fontossága szignifikánsan kevesebb dohányzással, kevesebb tömény alkohol fogyasztásával, magasabb kooperativitással és toleranciával, valamint adaptívabb megbirkózási stratégiákkal jár együtt. Ugyanakkor azok között, akik számára a vallás igen fontos, gyakoribb a depresszió is, s magasabb a munkaképesség csökkenés - ez az összefüggés részben azt tükrözi, hogy a krónikus betegek számára a vallás fontosabbá válik. A vallás fontossága inkább a spirituális dimenzió erősségével, míg a vallásgyakorlás a közösséghez tartozással áll kapcsolatban.
A tanulmány célja, hogy bemutassa a Rövid Stressz Kérdőív kifejlesztésének első lépéseit, valamint a kérdőívvel kapcsolatos előzetes eredményeket. A kérdőív fejlesztésének célja az volt, hogy gyors, néhány perc alatt kitölthető, a hétköznapi stressz mértékének szűrővizsgálati jelleggel való becslésére alkalmas mérőeszközt hozzunk létre. A kérdéseket részben a Rahe-féle Stressz és Megküzdés Kérdőív rövidített változata egyes kérdéseinek felhasználásával, részben 156, stresszkezelő tréningen vagy egyéni tanácsadáson részt vett személlyel készült félig-strukturált interjú alapján állítottuk össze. Előzetes eredmények: A kérdőívvel kapcsolatos előzetes tapasztalataink biztatóak, a kérdőív belső konzisztenciája magas (Cronbach-alfa 0,82), a depressziós és szorongásos tünetekkel mért korrelációja a diszkriminációs érvényesség mellett szól, amely alapján feltételezhető, hogy a kérdőív nem pusztán a szorongásos és depressziós tüneteket, vagy azok következményeit méri, hanem önálló konstruktum. Következtetések: a Rövid Stressz Kérdőív ígéretes eszköz lehet a jövőben a hétköznapi stressz szűrésére, pontos használhatóságát azonban a jelenleg folyamatban lévő, nagyobb elemszámú további vizsgálatok hivatottak igazolni.
Quality of life of young career starters in Hungary
Foglalkoztatott és a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetben lévő fiatalok életminőségének összehasonlító vizsgálata
A pályakezdő fiatalok (18–30 évesek) egészségi állapotát, pszichés kondícióját, egészség-magatartását, valamint életérzését és jövőképét a foglalkoztatottság dimenziójában vizsgáltuk egy 2002-ben készült országos lakossági egészségfelmérés adatai alapján. Az elemzés során kiemelt figyelmet fordítottunk a hátrányos munkaerő-piaci pozícióban lévő fiatalok jellemzésére. A hátrányos munkaerő-piaci helyzet három kategóriáját különítettük el: alkalmi munkások, tényleges és latens munkanélküliek. Ez utóbbi csoportba az eltartot-takat és háztartásbelieket soroltuk be. A gazdaságilag aktív pályakezdő fiatalok körében a hátrányos munkaerő-piaci helyzetben lévők aránya a vizsgált korosztálynak kb. az egyötöde (19%). A hátrányos helyzetű fiatalok különböző csoportjai — bár demográfiai és társadalmi összetételük különböző (pl. az alkalmi munkások inkább férfiak, a latens munkanélküliek inkább nők) — az egészséggel kapcsolatos életminőségük szempontjából homogénnek tekinthetőek. A hátrányos munkaerő-piaci helyzetű és a foglalkoztatott fiatalok speciális egészségi állapot mutatói (tünetek, panaszok, betegségek előfordulása) alig térnek el egymástól, különbségek az allergia, illetve nők esetében a spontán vetélések előfordulási gyakoriságában mutatkoztak. Markáns különbség a közérzetet tükröző általános egészségi állapot megítélésében és a pszichés kondícióban mutatkozott. A hátrányos helyzetű fiatalok hajlamosabbak a depresszióra, nehéz élethelyzetben többen foglalkoznak az öngyilkosság gondolatával, és közülük többen is kísérelnek meg öngyilkosságot. pszichés labilitásuk jóval nagyobb, mint korosztályuk foglalkoztatott tagjaié. Jövőképüket a foglalkoztatottakéhoz képest inkább a reménytelenség jellemzi. A hátrányos munkapiaci helyzet rontja az egyén lelki és fizikai egészségi állapotát, a rossz egészségi állapot pedig negatívan befolyásolja az elhelyezkedési lehetőségeket. Ezáltal létrejön az okok és okozatok kölcsönhatása, az úgynevezett cirkuláris okság hatásmechanizmusa.
