Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Mária Asztalos x
Clear All Modify Search
Agrokémia és Talajtan
Authors: László Horváth, Mária Asztalos, Ernő Führer, Róbert Mészáros, Kálmán Rajkai and Tamás Weidinger

Egy nemzetközi kutatás (GRAMINAE - GRassland AMmonia INteractions Across Europe) keretében 2000. januártól 2001. júliusig terjedo idoszakban méréseket végeztünk az ammónia fufelszín és légkör közötti kicserélodésének meghatározására a Hortobágyi Nemzeti Park területén, kis légköri nitrogén bevételu területen. Az ammónia légköri koncentrációját a növényzet felett három szinten (0,5; 1,0 és 2,0 m-en) mértük. A mérésekhez egy AMANDA típusú denuder mintavételen alapuló mérorendszert használtunk. Az ammónia fluxusát profil módszerrel számoltuk. A számítások alapján az ammónia nettó éves fluxusa negatív, vagyis a légkörbol a felszín felé irányul és hektáronként 2,5 kg N-terhelést eredményez. Ez a mennyiség a teljes légköri (száraz + nedves) N-ülepedés (-11,7 kg N·ha-1·év-1) 21%-a. Emissziót, vagyis a felszín felol a légkörbe irányuló ammónia fluxust csak a vegetációs idoszak nappali óráiban tapasztaltunk, amikor a növényzet ammónia kompenzációs-pontjának koncentrációja meghaladta a légköri ammóniakoncentráció értékét. Más esetekben (éjszaka, illetve a vegetációs idoszakon kívül egész nap) nettó ammóniaülepedést észleltünk. Ezt az állapotot módosította a 2001. májusában kutatási célból végzett mutrágyázás (2 hektárnyi területen, fél szektorban a mérohely körül 100 kg N·ha-1) oly módon, hogy átmenetileg erosen megnott az ammónia emisszió. Az emisszió növekedést a mutrágyázás után mintegy két héten át tudtuk kimutatni. Ez ido alatt a mutrágyázással kiszórt nitrogén vesztesége (az ún. emisszió faktor) közelítoleg 1,3% volt. Az ammónia nagy része nem a talajból, hanem a növény légzonyílásain keresztül távozott. Az ammónia felszín és légkör közötti áramát egyszintu, kompenzációs-pont modellel is meghatároztuk. A modellt a profilmérésekbol számított ammónia fluxus adatokkal kalibráltuk. Viszonylag jó egyezést kaptunk, azonban a modell néhány bemeno paraméterértékének nagy bizonytalansága miatt, a modell általános alkalmazása további vizsgálatokat igényel.

Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors: Eszter Csánky, László Asztalos, Attila Vaskó, Ildikó Szűcs, Katalin Dévényi, Mária Szilasi and József Balla

Lung transplantation is a widely accepted treatment option for end-stage lung disease patients whose lung functions are continuously worsening despite maximal treatment. The authors review the case of their young patient, who underwent a lung transplantation in Vienna because of an end-stage idiopathic pulmonary fibrosis. During the prolonged postoperative phase full of complications renal failure developed, which necessitated haemodialysis. As the pulmonological rehabilitation was complete, but the regular dialyses considerably raised the risk of opportunistic infections, and also significantly reduced the quality of life of the patient, renal transplantation was performed in Debrecen four years after the lung transplantation. This is the first lung transplanted patient in Hungary who also underwent renal transplantation. Now, more than two years after the renal transplantation the patient lives a compensated, rehabilitated life, the respiratory function values have improved and the renal function values are also acceptable. The number of transplanted patients has significantly increased in recent years worldwide, and also in Hungary. However, due to immunosuppressive medications, mainly calcineurine inhibitors, numerous complications must be reckoned with. An outstanding one among them is the secondary renal failure which may present both in acute and chronic forms and may even necessitate renal transplantation. Renal transplantation is an excellent treatment option for end-stage renal failure patients, who had received another organ transplant earlier. The kidney transplantation improves the quality of life and increases expected survival too.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Csánky, László Asztalos, Attila Vaskó, Ildikó Szűcs, Katalin Dévényi, Mária Szilasi and József Balla

A tüdőtranszplantáció széles körben elfogadott kezelési lehetőség végstádiumú tüdőbetegek számára, akiknek a funkcionális státusza maximális kezelés mellett romlik. A szerzők egy fiatal betegük esetét ismertetik, aki végstádiumú idiopathiás tüdőfibrosis miatt Bécsben tüdőtranszplantáción esett át. Az elhúzódó, szövődményes posztoperatív szakban akut veseelégtelenség alakult ki, emiatt a beteg hemodialízisre szorult. Pulmonológiai szempontból teljes rehabilitációja valósult meg, és a rendszeres művesekezelés az opportunista fertőzések kialakulásának a kockázatát jelentős mértékben megnövelte, a beteg életminőségét is jelentősen rontotta, ezért négy évvel a tüdőtranszplantáció után vesetranszplantációra került sor Debrecenben. Ez az első magyar tüdőtranszplantált beteg, aki Magyarországon veseátültetésen is átesett. Több mint két évvel a vesetranszplantáció után a beteg kompenzáltan, rehabilitáltan él, légzésfunkciós értékei tovább javultak, és vesefunkciós paraméterei is kielégítőek. Az elmúlt évek során szignifikánsan megnövekedett a különböző szervtranszplantáción áteső betegek száma világszerte és hazánkban is. Ezeknél a betegeknél elsősorban az immunszuppresszív szerek, calcineurininhibitorok hatására számtalan szövődménnyel kell számolni. Kiemelendő a szekunder veseelégtelenség, amely mind akut, mind krónikus formában jelentkezhet, és akár vesetranszplantáció indikációját is képezheti. A veseátültetés kiváló kezelési lehetőség olyan végstádiumú vesebetegek számára, akik korábban más szervtranszplantáción estek át. A veseátültetés javítja az életminőséget, és a várható túlélést is növeli.

Restricted access