Search Results

Bevezetés: A bakteriális rezisztencia visszaszorítására az antibiotikumok átgondolt alkalmazása lehetséges beavatkozási pont. Célkitűzés: A hazai ambuláns antibiotikum-alkalmazás gyakorlatának nemzetközi minőségi indikátorokon keresztül történő bemutatása. Módszer: Az 1996–2010 közötti időszakra vonatkozó nyers, nagykereskedői eladásokon alapuló, ambuláns szisztémás antibiotikum-felhasználási adatokat az Egészségügyi Világszervezet 2010. évi napi terápiás dózisai (defined daily dose – DDD) figyelembevételével DDD/1000 fő/nap egységben adták meg. Az antibiotikum-felhasználás értékelésére a nemzetközileg kidolgozott és validált minőségi indikátorokat alkalmazták. Eredmények: A hazai ambuláns antibiotikum-alkalmazás a vizsgálat során mennyiségileg kiegyenlített (18,0±1,8 DDD/1000 fő/nap) volt, szerkezetében azonban jelentős változások történtek. A széles versus szűk spektrumú béta-laktámok és makrolidek felhasználási aránya többszörösére nőtt (1996: 2,2 vs. 2010: 15,8), a fluorokinolonok felhasználása megháromszorozódott. A vizsgált tíz minőségi indikátor közül Magyarország három indikátor esetében az európai elithez, négy, valamint három esetében a gyengébb, illetve leggyengébb országok közé tartozott. Következtetés: A hazai ambuláns antibiotikum-felhasználás mennyiségileg a skandináv, az összetétel tekintetében a déli országokhoz hasonlít. Orv. Hetil., 2013, 154, 947–956.

A fejlett országok lakosságának elöregedése napjaink általános problémája. Az egészségügyre nehezedő teher különösen nagy, hiszen a kor előrehaladtával a betegségek, különösen a krónikus betegségek száma nő meg ebben a populációban. A halmozott gyógyszerszedés, a polypharmatia jellemző az idős betegekre. Bár az időskori komorbiditás megköveteli több hatóanyag valós indikáción alapuló alkalmazását, viszont a polypharmatia növeli az interakciók és a nemkívánatos gyógyszerhatások kialakulásának esélyét, csökkenhet a betegcompliance, romlik az életminőség és jelentős anyagi megterhelést jelent mind a beteg, mind pedig a társadalom számára. Az idős betegek gyógyszeralkalmazásából eredő problémáinak csökkentése érdekében születtek meg azok a listák, amelyek a potenciálisan nem megfelelő hatóanyagokat, dózisokat gyűjtik össze. Az egyik legkorábbi lista az úgynevezett Beers-kritériumok. Az ezekben szereplő hatóanyagok alkalmazása időskorban nem javallott, illetve kockázatos. A külföldi példák nyomán a szerzők a hazai gyógyszerkincshez alkalmazkodó listát állítottak össze, átvéve a nem megfelelőség indoklását és alternatív terápiás javaslatokat is. Orv. Hetil., 2012, 153, 1926–1936.

Az intenzív osztályon az infekciók hatékony kezeléséhez elengedhetetlen a megbízható mikrobiológiai háttér, a mikrobiológiai leletek értékeléséhez infektológus vagy mikrobiológus szakember. A hazai felnőtt intenzív osztályok antibiotikum-politikájáról, mikrobiológiai hátteréről, infektológiai/mikrobiológiai konzultációs lehetőségeiről 97 kérdést tartalmazó kérdőív alapján készült felmérés. Az intenzív osztályok 62%-a (60/96) küldte vissza a kitöltött kérdőívet. A kérdésekre válaszoló osztályok 55%-ában működik az anyaintézetben mikrobiológiai laboratórium. Az antibiotikum-választáshoz a mikrobiológiai lelet szolgáltat elsősorban információt, míg a gyakori nosocomialis pneumoniák kórokozójának kimutatására szolgáló pozitív tenyésztésű alsó légúti minta eredménye hét közben 50%-ban, hétvégén <20%-ban érkezik optimális időben vissza az osztályokra. Az eredmények értelmezését segítő infektológus-mikrobiológus konzíliumra munkaidőben >90%-ban, munkaidőn kívül infektológus 70%-ban, mikrobiológus 55%-ban érhető el. Az osztályok közel fele veszi igénybe az infektológus, kevesebb mint egyharmada a mikrobiológus segítségét. A mikrobiológiai laboratóriumi diagnosztikai háttér messze nem optimális a magyarországi intenzív osztályok esetében, ezt a működési minimumfeltételek sem írják elő. Nagyon kevés a személyes szakmai konzultáció lehetősége is.

Bevezetés: Az akut cystitis az ambuláns ellátásban előforduló egyik leggyakoribb infekció. A kezelésére alkalmazott antibiotikumok felhasználásának elemzése és értékelése több szempontból is fontos. Célkitűzés: A felmérés az akut cystitisre vonatkozó hazai járó betegek antibiotikumfelhasználását értékelte. Módszer: Az elemzés az országos vényforgalmi adatok alapján vizsgálta az akut cystitisre vonatkozó antibiotikumfelhasználási adatokat. Az antibiotikumfelhasználás mintázatának értékelése minőségi indikátorok segítségével történt. A hazai irányelvek tartalmi összevetése mellett az irányelvekhez történő adherencia is meghatározásra került. Eredmények: Hazánkban az akut cystitis kezelésére ~60%-ban kinolonokat alkalmaztak, a felhasználási toplistát a norfloxacin és a ciprofloxacin vezette 26% és 19%-os részesedéssel. A nemzetközileg javasolt szerek közül a szulfonamidok részesedése 15%, a nitrofurantoiné 7%, a fosfomyciné 2% volt. A hazai irányelvekhez való adherencia átlagosan 66% volt, a felmérés az irányelvek problematikus pontjait azonosította. Következtetések: Az antibiotikumrendelés gyakorlata akut cystitisben a nemzetközi minőségi indikátorok tükrében nem optimális. Az aktuális hazai rezisztenciaviszonyok ismeretében egy új, egységes kezelési irányelv kidolgozása indokolt. Orv. Hetil., 2014, 155(15), 590–596.

Absztrakt

Bevezetés: A bakteriális rezisztencia közegészségügyet fenyegető probléma, amely mérsékelhető, lassítható megfelelő antibiotikum-alkalmazással. Célkitűzés: A hazai fekvőbeteg-ellátás szisztémás antibiotikum-felhasználásának bemutatása. Módszer: A kórházi antibiotikum-felhasználási adatokat az Egészségügyi Világszervezet anatómiai-terápiás-kémiai rendszere szerint osztályozták és a Defined Daily Dose metodika szerint kvantifikálták. A standardizálás kórházi betegforgalmi mutatókra, valamint – a nemzetközi összehasonlítás végett – populációra történt. Eredmények: A fekvőbetegszektor antibiotikum-felhasználása az elmúlt 20 évben mennyiségileg kiegyenlített volt (22,4 ± 1,5 DDD/100 ápolási nap), mintázata folyamatos változáson ment keresztül. Megfigyelhettük a parenteralis készítmények alkalmazásának emelkedését (1996-ban 26,4%, 2015-ben 41,6%). Kiemelendő a felhasználás összetételének homogenizálódása az amoxicillin-klavulánsav térnyerése miatt, a fluorokinolon (2,3 vs. 4,2 DDD/100 ápolási nap) és a harmadik generációs cefalosporinfelhasználás (1,0 vs. 2,9 DDD/100 ápolási nap) jelentős emelkedése, valamint a szűk spektrumú penicillinek kiszorulása. Következtetés: A hazai kórházi antibiotikum-felhasználás mennyiségileg alacsony. Ez, illetve a felhasználás mintázatában tapasztalt, nemzetközi mércével is alátámasztott alul- vagy felülreprezentált felhasználás okának és indokoltságának megítélése további vizsgálatot igényel. Orv. Hetil., 2016, 157(46), 1839–l846.

Összefoglaló. Bevezetés: Az antibiotikumok észszerű alkalmazása kulcsfontosságú a hatékonyságuk megőrzésében és a néhol kritikus méreteket öltő antibiotikumrezisztencia visszaszorításában. Célkitűzés: A hazai ambuláns antibiotikumfelhasználás jellemzőinek, trendjeinek bemutatása. Módszer: A 2010 és 2019 közötti időszakra vonatkozó, dobozszámban kifejezett ambuláns szisztémás antibiotikumfelhasználási adatokat – a WHO 2019. évi indexe alapján – „defined daily dose” (DDD – napi átlagdózis) egységbe konvertáltuk. Standardizált technikai egységünk a DDD/1000 fő/nap volt (DID). Az antibiotikumfelhasználás értékelésére nemzetközileg elfogadott minőségi indikátorokat alkalmaztunk. Eredmények: Az antibiotikumfelhasználás mértéke kismértékű ingadozást mutatott (min.: 12,9 DID, max.: 14,7 DID), viszont a szezonális ingadozás a teljes megfigyelt időszakban jelentős mértékű volt. A széles versus szűk spektrumú béta-laktámok és makrolidek felhasználási hányadosa évről évre tovább emelkedett (2010: 13,3 vs. 2019: 71,6), a fluorokinolonok alkalmazási aránya továbbra is meghatározó (2010: 14,3%, 2019: 14,5%). A vizsgált 12 minőségi indikátor közül a tanulmány nyitó évében 4, a tanulmány záró évében 6 indikátor esetében a legkedvezőtlenebbül teljesítő európai országok közé tartoztunk. Megbeszélés: A hazai antibiotikumalkalmazás mértéke európai mérce szerint nem magas, de csökkentésére látszik lehetőség; mintázata szuboptimális, és az évek során kedvezőtlen irányba változott. Következtetés: A kapott antibiotikumfelhasználási adatok s azok értelmezése alapján rendkívül sürgető morális kötelesség a szakmai és hatósági intervenciókra épülő hazai antibiotikumstratégia és -akcióterv mielőbbi kidolgozása, implementálása. Orv Hetil. 2022; 163(4): 140–149.

Summary. Introduction: Prudent antibiotic use is an important tool to preserve their effectiveness as well as reverse and confine antibiotic resistance. Objective: To evaluate the trends and characteristics of Hungarian outpatient antibiotic use. Methods: Crude, package level antibiotic sales data for the period 2010–2019 were converted into DDD (defined daily dose) and were standardized for 1000 inhabitants and per year (ATC-DDD index, version 2019). Internationally validated drug-specific quality indicators were used to evaluate antibiotic use. Results: The scale of antibiotic use was stagnating with minimal fluctuation (min.: 12.9 DID, max.: 14.7 DID), and with high intra-year seasonality index. The ratio of the consumption of broad to narrow spectrum beta-lactams and macrolides increased gradually from year to year (2010: 13.3 vs. 2019: 71.6) and the relative consumption of fluoroquinolones is still remarkable (2010: 14.3%, 2019: 14.5%). Out of the twelve surveyed drug-specific quality indicators in the first and last year of analysis, we were ranked among the weakest European countries in the case of four and six indicators, respectively. Discussion: The scale of Hungarian outpatient antibiotic use is not high, in European comperison, but has some reserve capacity for reduction. The pattern of Hungarian antibiotic use is suboptimal and had further decreased quality through the years. Conclusion: Based on the recorded data of antibiotic use and their interpretation, the development of national antibiotic strategy (including both professional and authority interventions) is a pressing moral obligation. Orv Hetil. 2021; 163(4): 140–149.

A gyógyszerrosta (az angol deprescribing magyar megfelelője) tervezett, szisztematikus gyógyszerleépítési folyamat, amely egészségügyi szakember felügyeletével zajlik, és lényegében a helyes gyógyszerrendelési gyakorlat részének tekintendő. A gyógyszerrosta nemcsak a teljes gyógyszerelhagyást jelentheti, hanem a dóziscsökkentés folyamata is lehet. Megtervezése során létfontosságú figyelembe venni a terápiás célkitűzéseket, valamint a beteg egészségi állapotát, időbeli életkilátását, értékrendjét és igényeit. A gyógyszerrosta célja betegenként változhat, alapvetően azonban prioritásnak tekinthető a beteg számára fontos célok elérése, a beteg életminőségének javítása. Közleményünkben a nemzetközi szakirodalom alapján áttekintjük a gyógyszerrosta folyamatának lehetséges célpontjait: azokat a nagy egészségügyi kockázatú betegcsoportokat, amelyeknél előnyös lehet a gyógyszerleépítés; a gyógyszereket és gyógyszercsoportokat, amelyek szedése esetén szükség lehet a terápia felülvizsgálatára; valamint összefoglaljuk a folyamat lehetséges színtereit. Ezenkívül kitérünk a folyamat általános lépéseire, előnyeire, kockázataira, és ismertetjük a rendelkezésre álló specifikus irányelveket, algoritmusokat. Részletesen tárgyaljuk a folyamatot segítő és hátráltató tényezőket, mind az egészségügyi szakemberek, mind pedig a betegek szemszögéből, végül pedig kitérünk a nemzetközi kezdeményezésekre és a gyógyszerrosta jövőjére is. Orv Hetil. 2023; 164(24): 931–941.

Abstract