Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Mária Resch x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The article introduces one of the ‘orphans’ of the Hungarian epidemiological literature of eating disorders: Athletes, who are considered high-risk population, are outstandingly important in the prevalence of eating disorders due in part to the increased pressure for performance and in part to the very precisely limited body weight. Objective: By surveying the international literature of the recent 10 years, have a look at the notions of anorexia athletica and female athlete triad, and explore the new knowledge relating to it. Methods: Reckoning and comparative analysis of the available international epidemiological data. Results: The base notions have become more precise: of the signs of anorexia athletica, the disorder of body image is the least characteristic, and the increased pressure for performance is the most characteristic one. The numeric data of recent epidemiologic studies show smaller standard deviations: a prevalence of 20 to 25% for eating disorders instead of the former 15 to 62%; and 25 to 30% for amenorrhoea instead of 3.4 to 66%; as well as 2 to 20% for osteoporosis have been demonstrated. Female athlete triad has got a new interpretation: the concomitant occurrence of eating disorder and the consequent menstruation dysfunction is significant. Conclusions: There is a well-known correlation between excessive physical activity and eating disorder: the diagnostic system of conditions for the latter includes the essential criterion of excessive physical activity used as a body weight-reducing manoeuvre. It is also true conversely: there is a high (23 to 25%) incidence of eating disorders among athletes, where the role of somatic complications is increasingly important.

Restricted access

A jelen tanulmány a hazai epidemiológiai vonatkozású evészavar-szakirodalom egyik „mostoháját” mutatja be: a nagy kockázatú populációnak számító sportolók részint a fokozott teljesítménykényszer, részint a nagyon precízen behatárolt testsúly miatt kiemelt jelentőségűek a táplálkozási zavarok előfordulásában. Célkitűzés: Cél az elmúlt 10 év nemzetközi irodalmát áttekintve az anorexia athletica és az atlétatriász fogalmainak körüljárása s az ezzel kapcsolatos új ismeretek feltárása. Módszerek: A meglevő epidemiológiai adatok számbavétele, összehasonlító elemzése. Eredmények: Pontosabbak lettek a korábban meghatározott alapfogalmak: az anorexia athletica tünetei közül a testképzavar a legkevésbé, a fokozott teljesítménykényszer pedig a leginkább a jellemző. Az újabb epidemiológai vizsgálatok számadatai kisebb szórást mutattak: az evészavarok esetében a korábbi 15–62% helyett 20–25%, amenorrhoea esetében 3,4–66% helyett 25–30%, az osteoporosisnál 2–20% prevalencia igazolódott. Az atlétatriász új értelmezést nyert: a tünetek közül az evészavar és a következményes menstruációs panasz együttes előfordulása szignifikáns. Következtetések: Közismert tény a túlzott testedzés és az evészavar közötti szoros korreláció: az evészavarok diagnosztikus feltételrendszerében alapvető követelményként szerepel a súlycsökkentő manőverként használt túlzott testedzés. Fordítva is igaz: a sportolók körében magas (23–25%) az evészavarok előfordulási gyakorisága, ahol a szomatikus szövődmények szerepe egyre fontosabb.

Restricted access

Absztrakt:

A különböző etiológiai elméletek (például pszichoszomatikus, stressz) között leírták már az elhízás addiktív modelljét is. Az emocionális alapon fellépő evészavarokban szenvedők inkább (a jutalmazó rendszerrel összefüggően) örömükben nyúlnak a nassolnivalók után. Az elhízás addiktív modelljének vizsgálatának célja, hogy az itt megismert összefüggések felhasználásával még pontosabb kezeléshez juthassanak a túlsúlyban szenvedők. Az elhízás addiktív modelljének szempontjából feltárja az etiológiai tényezők között fellelhető anatómiai, neurobiológiai és pszichés összefüggéseket, hogy az így kapott következtetések levonásával újabb logikai kapcsolatokat igazolhasson. A jutalmazó vagy dopaminszabályozó körök mellett az energia-háztartásban részt vevő másik rendszer a hypothalamus proopiomelanokortin (POMC)-rendszere – ezek hatását, hatékonyságát különböző biológiai faktorok, molekulák módosíthatják. Ezen neurobiokémiai folyamatok feltárásával érthetővé válik, hogy miért eszik valaki, ha nem is éhes, miért hajlamos a túlevésre, míg a másik nem, vagy miért nem képes visszaesés nélkül, tartósan fogyni. Az eredmények tükrében tehát újabb beavatkozási, kezelési lehetőségek (gyógyszeres, pszichoterápiás) alkalmazására nyílhat lehetőség, miáltal sokkal részletesebb, egyénre szabottabb terápiás megoldásokhoz juthatunk az elhízás kórképe esetén is. Orv Hetil. 2018; 159(27): 1095–1102.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az evés az egyik legalapvetőbb örömforrás. A különböző fogyókúrák ettől az élvezettől fosztanának meg úgy, hogy közben korántsem garantálnak helyette mást, például egy életre szóló helyes táplálkozási magatartást, vagy tartós megoldást a túlsúlyproblémákra. Célkitűzés: A jelen tanulmány céljaként azokat a pszichodinamikai összefüggéseket tárja fel, amelyek valamennyi diéta, fogyókúra sikertelensége mögött állhatnak. Módszer: Az elhízás, a kövérség, valamint a fogyókúrák sikertelenségének a kognitív viselkedésterápiás szemlélettel történő elemzése. Eredmények: A kognitív viselkedésterápiában igazolt, lefektetett törvényszerűségek alkalmazásával rálelhetünk azokra a konkrét, fogyókúrázási-hízási folyamatokban levő etológiai okszerűségekre, amelyek a gyógyító tünet-, illetve problémaorientált pszichoterápia során sikeresen felhasználhatók. Következtetés: Összességében megállapítható, hogy javasolt lassan, kis lépésekben haladni a kitűzött cél felé. Tanulásos módszerekkel a környezet folyamatos átalakítása közben az obes egyén a saját nemkívánatos viselkedési attitűdjeit levetve újakat építhet ki, számára kívánatos szokásokká formálhatja, miközben a személyisége is csiszolódik. Orv. Hetil., 2017, 158(13), 499–507.

Restricted access

A XXI. század vívmányaként hangoztatják a testi-lelki egészség komplexet, amelynek részeként a sportolók körében is mind nagyobb figyelmet szánnak a szomatikus orvoslás mellett a pszichére is. A sportpszichiátriát húzták elő és állították a teljesítményfokozás szolgálatába akkor is, amikor már valamennyi biológiai fegyvert elpuffogtattak, s a várva várt eredmény még mindig nem jött meg. Sőt, egyre több energiaráfordítás ellenére egyre rosszabbá vált. A sportolók körében több pszichiátriai kórkép hívja fel magára a figyelmet vagy a magas prevalencia, vagy egy-egy specifikus szindróma kialakulása által. A depresszió (versenyzés utáni depresszió, a megmérettetés meghiúsulása utáni depresszió), a krónikus stressz, szorongás, a túledzési szindróma, fáradékonyság, enerváltság, alvászavarok, étkezési zavarok tünetei, a burnout, az evészavarok (anorexia athletica, atlétatriász), személyiségtényezők és a kémiai addikciók mind rendkívül fontosak. A jelen tanulmány elsőként foglalja össze azokat a legfontosabb pszichiátriai kórképeket, amelyek a sportolópopulációban, az egyes sportágak szerint különböző mértékben, nagy jelentőséggel bírhatnak.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mária Resch and Tamás Bella

Kezdetben karizmatikusnak vélték az emberfeletti képességgel rendelkező, varázslatos erővel felruházott mágusokat, bölcs bírákat és háborús hősöket. A tudomány mai állása szerint a karizma részben veleszületett adottság, a személyiséghez tartozó alkotó, de nem személyiségtípus. Több komponensből (expresszivitás, dominancia, érzelmi intelligencia, puritanizmus ...) tevődik össze. A karizmatikus ember belső pozitív tartalmai, értékrendje modell az őt követőknek. Ez az interakció kölcsönös, folyamatos dinamizmust mutat: végpontokon a személyiségtényezők, illetve a környezet kölcsönös kapcsolatai, amelyek az egyes elméletekben különböző hangsúllyal szerepelhetnek. A karizma mint ilyen összességében nem örökölhető és nem tanulható. A hatalom és a vagyon pedig szekunder módon kapcsolódhat hozzá, semmiképpen sem ez a fő indíték. A jelen tanulmányt a szerzők hiánypótlásnak szánták az adott témában, miáltal a karizma esszenciájához kerülhetünk közelebb.

Restricted access

Az anorexia nervosa előfordulása magas az evészavarok szempontjából nagy kockázatú populációnak számító sportolók körében, amit anorexiaatlétika néven jegyez az irodalom. Célunk az evészavarok prevalenciájának felmérése a magyar élsportolók között. Betegek és módszerek: A 2008-ban megrendezésre kerülő olimpia előtt több magyarországi edzőtáborban kérdőíves vizsgálatot végeztünk: demográfiai és edzési adatok, anorexianervosa-felmérő teszt (ANIS) és bulimianervosa-felmérő kérdőív (BITE). Az adatokat SPSS programcsomag segítségével dolgoztuk fel. Eredmények: A különböző sportágakban (kajak-kenu, öttusa, kézilabda, kosárlabda, röplabda, súlyemelés) a 72 sportoló életkorátlaga 22±4,9 év. Testtömegindex-átlag (22,15±2,12 kg/m 2 ) a normáltartományban. Tizenkettő (16,7%) klinikai anorexia nervosa és 5 (6,9%) klinikai bulimia nervosa prevalencia. Legalább egy kóros tünet 73,6%-ban fordult elő az egész populációt tekintve. A sportolók közel egyharmada (29,2%) több alkalommal is átélt mély depresszív hangulatot, de biztosan egy letargiás epizódról 27 (37,5%) sportoló számolhat be. A súlyemelő-, a röplabda- és az öttusasportág versenyzői voltak inkább érintettek. Következtetések: Az átlagpopulációhoz viszonyítva a sportolók körében közel négyszeres az evési attitűdök és a klinikai evészavarok előfordulási gyakorisága, ami korrelál a nemzetközi adatokkal. Kiemelkedő a depressziós tünet gyakorisága, amelynek háttértényezői további részletes vizsgálatokra sarkallnak.

Restricted access

A kriminológia, a kriminálpszichológia jórészt a bűntettesek személyiségével, a bűnözés és a deviancia összefüggéseivel foglalkozó tudományág. Az utóbbi években került a figyelem középpontjába a bűncselekmények másik szereplője, az áldozat, ahol azt vizsgálták, miért válik valaki áldozattá, hogyan hathat közre a bűncselekményben. A 2000-es évekből származnak az első nemzetközi publikációk az úgynevezett áláldozatokról, akik meg vannak győződve arról, hogy őket anyagi, erkölcsi vagy egyéb sérelem ért, így mindenáron „igazságot” szeretnének. Gyakran fellebbeznek a hozott döntések ellen. Mindezek miatt az eljárás túlzottan körültekintő és aprólékos. A bűnüldöző szervek személyi állományának jelentős részét hosszú ideig lekötik. A másik oldalon megjelenik a bűnelkövetőként aposztrofált személy, aki valójában a tényleges áldozat. Eltávolodnak tőle vélt tettéért, s gyakran a média torzító hatásának közreműködésével megbélyegezhetik. A jelen tanulmány az áláldozat tünettanát, gyakoriságát, pszichiátriai vonatkozásait, társadalmi megjelenését és hatását írja le. A szerzők a probléma orvosjogi létezésére, jelentőségére hívják fel a figyelmet. Orv. Hetil., 2011, 152, 559–568.

Restricted access

A politikusok személyiségének kutatásánál nem a pszichopatológia és ezáltal egy bizonyos betegség diagnosztizálása a feladat, hanem azon jellemzők, karakterisztikus jegyek beazonosítása és kognitív funkciók, attitűdök vizsgálata, amelyek hatással lehetnek a vezetőképességre, befolyásolhatják a vezetési és tárgyalási stílust, valamint az illető egy esetleges krízis alatt meghozott döntéseit. Alapvetően kétféle megközelítés létezik arra vonatkozóan, hogy a személyiség szerepet játszik-e a politikában: Az egyik a vezető politikusi személyiség projekciójának tekinti a politikai eseményeket, a másik teljesen negálja a személyiség jelentőségét. Az első irányzathoz kapcsolódva, a jelen dolgozat célja a politikus személyiségének közvetlen és közvetett módszerekkel történő vizsgálatai közül az utóbbihoz kapcsolódó kognitív és behaviorális jegyek meghatározása. A közvetett vizsgálatok között a beszédek és interjúk elemzése (pszicholingvisztika), a metakommunikatív jegyek tükröződése és az életrajzi adatok pszichológiai feldolgozása (pszichobiográfia) szerepel. A vezető politikus karaktere fontos az arculatépítés, a kampánymunka és a pártok versenye, „életben maradása” szempontjából.

Restricted access

Az 1990-es évek óta számos nemzetközi szakember írt az evészavar szomatikus szövődményeiről, így a fogászati-sztomatológiai jellegűekről is. Közülük többen hangsúlyozták azt, hogy ez a fiatal korosztályra jellemző súlyos táplálkozási betegség a szájüregi elváltozásokkal már a korai szakaszban megjelenhet, így a fogorvosok az elsők között diagnosztizálhatják. Ennek ellenére sokszor még sincsenek tudatában a multidiszciplináris kezelésben való részvételük fontosságával. Még ha tudnák is, hogy miről szól ez a betegség és idejekorán felismernék a szájüregi elváltozások alapján, akkor sem tépné ki a probléma gyökerét a betegeknek adott tanács: Gyakrabban mossanak fogat! Nem csak a faló-purgáló mechanizmus szövődményeinek minél korábbi kezelése, az orális higiénia megtartása, hanem a pszichiáterek közreműködésével a patológiás szokások kontrollálása és gyógyítása is szükséges a teljes gyógyulás érdekében. A betegség multidiszciplináris jellegéből adódóan kívánatos a sokoldalú kommunikáció, ezért a szervi-szervezeti betegségek fogászati tükröződésének a fogorvosi konferenciákon és szaklapokban való közlésén túl a sztomatológiai eredmények háziorvosok, szakorvosok általi megismerése is javasolt. Orv. Hetil., 2012, 153, 1779–1786.

Restricted access