Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Mária Szilasi x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors:
Eszter Csánky
,
László Asztalos
,
Attila Vaskó
,
Ildikó Szűcs
,
Katalin Dévényi
,
Mária Szilasi
, and
József Balla

Lung transplantation is a widely accepted treatment option for end-stage lung disease patients whose lung functions are continuously worsening despite maximal treatment. The authors review the case of their young patient, who underwent a lung transplantation in Vienna because of an end-stage idiopathic pulmonary fibrosis. During the prolonged postoperative phase full of complications renal failure developed, which necessitated haemodialysis. As the pulmonological rehabilitation was complete, but the regular dialyses considerably raised the risk of opportunistic infections, and also significantly reduced the quality of life of the patient, renal transplantation was performed in Debrecen four years after the lung transplantation. This is the first lung transplanted patient in Hungary who also underwent renal transplantation. Now, more than two years after the renal transplantation the patient lives a compensated, rehabilitated life, the respiratory function values have improved and the renal function values are also acceptable. The number of transplanted patients has significantly increased in recent years worldwide, and also in Hungary. However, due to immunosuppressive medications, mainly calcineurine inhibitors, numerous complications must be reckoned with. An outstanding one among them is the secondary renal failure which may present both in acute and chronic forms and may even necessitate renal transplantation. Renal transplantation is an excellent treatment option for end-stage renal failure patients, who had received another organ transplant earlier. The kidney transplantation improves the quality of life and increases expected survival too.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Eszter Csánky
,
László Asztalos
,
Attila Vaskó
,
Ildikó Szűcs
,
Katalin Dévényi
,
Mária Szilasi
, and
József Balla

A tüdőtranszplantáció széles körben elfogadott kezelési lehetőség végstádiumú tüdőbetegek számára, akiknek a funkcionális státusza maximális kezelés mellett romlik. A szerzők egy fiatal betegük esetét ismertetik, aki végstádiumú idiopathiás tüdőfibrosis miatt Bécsben tüdőtranszplantáción esett át. Az elhúzódó, szövődményes posztoperatív szakban akut veseelégtelenség alakult ki, emiatt a beteg hemodialízisre szorult. Pulmonológiai szempontból teljes rehabilitációja valósult meg, és a rendszeres művesekezelés az opportunista fertőzések kialakulásának a kockázatát jelentős mértékben megnövelte, a beteg életminőségét is jelentősen rontotta, ezért négy évvel a tüdőtranszplantáció után vesetranszplantációra került sor Debrecenben. Ez az első magyar tüdőtranszplantált beteg, aki Magyarországon veseátültetésen is átesett. Több mint két évvel a vesetranszplantáció után a beteg kompenzáltan, rehabilitáltan él, légzésfunkciós értékei tovább javultak, és vesefunkciós paraméterei is kielégítőek. Az elmúlt évek során szignifikánsan megnövekedett a különböző szervtranszplantáción áteső betegek száma világszerte és hazánkban is. Ezeknél a betegeknél elsősorban az immunszuppresszív szerek, calcineurininhibitorok hatására számtalan szövődménnyel kell számolni. Kiemelendő a szekunder veseelégtelenség, amely mind akut, mind krónikus formában jelentkezhet, és akár vesetranszplantáció indikációját is képezheti. A veseátültetés kiváló kezelési lehetőség olyan végstádiumú vesebetegek számára, akik korábban más szervtranszplantáción estek át. A veseátültetés javítja az életminőséget, és a várható túlélést is növeli.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsófia Simon
,
Ádám Jóna
,
Zsófia Miltényi
,
Edit Páyer
,
Attila Lieber
,
Mária Szilasi
, and
Árpád Illés

Az infiltráló tüdőfolyamatok ma is differenciáldiagnosztikai nehézséget jelenthetnek, ami az oki kezelés megkezdését is késleltetheti. Esetismertetés: A 30 éves férfi kivizsgálása tartós intermittens-remittens láz, mellkasröntgennel igazolt jobb felső lebenyi infiltráció miatt kezdődött, amely emelkedett CRP-, de élettani prokalcitoninszinttel járt. Leginkább atípusos pneumonia, tuberculosis, malignus folyamat vagy Wegener-granulomatosis lehetősége merült fel. Részletes kivizsgálása során infekciót igazolni nem sikerült, az ismételt CT-vezérelt transthoracalis tűbiopszia lelete malignus folyamatot valószínűsített. Nyílt sebészeti feltárás során az intraoperatív szövettan nem volt informatív, így a malignus folyamat gyanúja miatt a pneumonitisesen átalakult jobb tüdőt eltávolították. A végleges szövettani vizsgálat igazolta a lymphocytagazdag klasszikus Hodgkin-lymphomát, amely az elvégzett 18FDG-PET/CT alapján IV/B stádiumú volt, emiatt nyolc ciklus ABVD- (adriablastin, bleomycin, vinblastin, dacarbazin) kezelést kapott, sikeresen. A beteg jelenleg is (30 hónapja) komplett metabolikus remisszióban van. Következtetés: A primer pulmonalis Hodgkin-lymphoma ritka entitás (esetükben ez lehetett a kiindulási folyamat), amelyben a diagnózis gyakran nehézkes. Az ismeretlen eredetű láz kivizsgálásában a 18FDG-PET/CT hasznos, korai diagnosztikus modalitás lehet(ne). Orv. Hetil., 2012, 153, 1077–1081.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Vaskó
,
Tamás Végh
,
István László
,
István Takács
,
Mária Szilasi
, and
Béla Fülesdi

A reexpanziós tüdőödéma (RPE) egy ritkán előforduló kórállapot, amely rendszerint a krónikusan kollabált tüdő reexpanziója után jelentkezik. A klinikai manifesztáció széles skálán mozog a tünetmentes betegtől a halálos kimenetelig, amely utóbbi akár az esetek 20%-ában is előfordulhat. A patofiziológiai háttér komplex és máig nem teljesen tisztázott. Az ismert kockázati tényezők szem előtt tartásával és azok lehetőség szerinti kiküszöbölésével akár el is kerülhető az RPE kialakulása. Ez az összefoglaló megpróbál áttekintést adni a jelenlegi ismereteinkről, az RPE hátteréről, a terápiás lehetőségekről. Orv. Hetil., 2010, 41, 1708–1711.

Restricted access

A COVID–19-járvány hatása a leggyakoribb légzőszervi megbetegedések lefolyására

The impact of the COVID–19 epidemic on the course of the most common respiratory diseases

Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Bogos
,
Judit Berta
,
Zsuzsa Cselkó
,
Judit Tisza
,
Mária Szilasi
,
Beatrix Simon
,
Balázs Antus
,
Éva Vizi
,
Zsolt Megyesfalvi
,
Balázs Döme
,
Anita Rózsás
, and
Szilvia Török

Bevezetés: A SARS-CoV-2 által okozott fertőzés az elmúlt három évben meghatározta mindennapi életünket, és nem várt terhet rótt az egészségügyi ellátórendszerre, többek között azáltal, hogy komoly kockázati tényezőt jelenthet a már meglévő, különböző légzőszervi megbetegedésekkel küzdő betegek számára is. Célkitűzés: A COVID–19 és a fertőzéskor már fennálló légzőszervi megbetegedések, elsősorban a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), valamint az asztma összefüggéseinek feltárása. Módszer: Hazai vizsgálatunkban közel 29 000 beteg adatait dolgoztuk fel retrospektíven. Eredmények: Eredményeink alapján elmondható, hogy a COPD mint társbetegség megléte a nemzetközi megállapítással egybehangzóan összefüggést mutat a COVID–19-fertőzés súlyosságával, illetve enyhén növeli az intenzív osztályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességének kockázatát a SARS-CoV-2 okozta megbetegedés során. Asztma esetében mindezt nem sikerült kimutatnunk, vagyis sem a SARS-CoV-2-fertőzés súlyosságát, sem az intenzív osztályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességét nem befolyásolta jelentősen az asztma mint társbetegség megléte. Megbeszélés: Ahogy nemzetközi tanulmányokban is olvasható, a COPD mint társbetegség megléte nem növeli jelentős mértékben a SARS-CoV-2-fertőzés kockázatát. Ugyanakkor kijelenthető, hogy a COPD növeli a COVID–19-pozitív betegek kórházba kerülésének esélyét, és emeli a megbetegedés súlyosabb lefolyásának valószínűségét. Tekintettel a COPD-betegekben a tüdő károsodása során végbemenő szerkezeti átépülésre és rendellenes regenerálódási folyamatokra, e betegek a vírusfertőzés lezajlása után fokozott odafigyelést, valamint személyre szabott rehabilitációt igényelnek. Következtetés: Összességében elmondható, hogy a jövőben a személyre szabott terápiás megközelítés bevezetéséhez elengedhetetlen a különböző COPD-s fenotípusok (valamint egyéb krónikus tüdőbetegségek) és a SARS-CoV-2-fertőzés klinikai megnyilvánulásainak mélyreható vizsgálata. Orv Hetil. 2023; 164(2): 51–56.

Open access