Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Mária Zsóka Bellavics x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The psychiatric correlation of terrorism – schizophrenia and the lone-actor terrorist

A terrorcselekmények pszichiátriai korrelációi a skizofrénia és a magányos elkövető tükrében.

Pszichiátria és terrorizmus
Scientia et Securitas
Author:
Mária Zsóka Bellavics

Summary.

The correlation between terrorism and mental disorder has been studied for decades. Empirical findings suggest that no major role of psychiatric disorders can be found in relation to terror attacks, except for one type of terrorism: the lonely offender. Schizophrenia has been proved to be one of the most important psychiatric disorders that have correlation with lonely-offender type terrorism. In this paper the symptomatology of schizophrenia is presented with a special regard to its role in the development of deviant tendency that may lead to terror attacks. A domestic case of lonely-offender terror activity is introduced with the aim of highlighting this correlation in practice. Based on international empirical data and cases such as the one presented here a conclusion can be drawn; close attention is required on the mental state in the case of lonely-offender terrorism.

Összefoglalás.

A bűnelkövetés természetének vizsgálata során a mentális állapot kérdése egy rendszeresen előforduló problémakör. A pszichológia tudomány mellett, melynek különböző alkalmazott és elméleti területei régóta eszközül szolgálnak a bűnnel való küzdelem során, a pszichiátria is egyre nagyobb hangsúlyt kap. A 21. században a terrorizmus a bűnelkövetés egy igen speciális jelentőséggel bíró típusa. Mivel a terrorizmus társadalmi jelentőség szempontjából központi szerepet kapott az elmúlt évtizedekben, a tudományos világ is intenzív figyelmet szentel neki. A modern trendeknek megfelelően a terrorcselekmények természetének tanulmányozása során is egyre jobban előnyt élvez a minél szélesebb körű tudományos megközelítések integrálása, a multidiszciplináris megközelítés. A terrorizmus jelenségének vizsgálata során a pszichiátria diszciplínája is egyre gyakrabban szerephez jut, ennek megfelelően a terrorizmus és a mentális betegségek kapcsolata a kutatókat évtizedek óta foglalkoztatja. Ugyan az eddig gyűjtött empirikus adatok azt sugallják, hogy a mentális betegségeknek nincs kifejezett jelentősége a terrorcselekmények kapcsán, a terroristák egy speciális típusa, a magányos elkövetők által végrehajtott támadások ebből a szempontból kivételt képeznek. Több pszichiátriai zavar esetében találtak a normálpopulációhoz mérten magas pervalenciákat a magányos terroristák között. Ezek közül a skizofrénia az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró pszichiátriai kórkép. Ez, tekintve, hogy a tudathasadásos elmebaj gyakran asszociálódik erőszakos cselekményekkel, nem meglepő, jóllehet a skizofrének által mutatott deviancia igen eltérő a skizofrén populáción belül. Ez elsősorban azért is van, mert a skizofrénia rendkívül változatos és sokszínű klinikai képe mentén igen nagy a változatosság a tekintetben, hogy a különböző tüneteket produkáló betegek mennyire erőszakosak. A jelen tanulmányban a skizofréniához köthető, a terrorcselekmények szempontjából kulcsjelentőségű deviancia kialakulásában leginkább meghatározó tüneteket járjuk körbe. A skizofrénia általános tünettanának tárgyalásán túl kísérletet teszünk annak életszerűbb bemutatására egy hazai terrorcselekmény skizofréniában szenvedő elkövetőjének az esetén keresztül. A bemutatott incidenshez hasonló elkövetések és a nemzetközi empirikus adatok alapján az a következtetés vonható le, hogy a magányos elkövetők kapcsán a mentális állapot fokozott figyelmet érdemel. Erre tekintettel további empirikus adatgyűjtés szükséges, mely tudás várhatóan nagyban hozzájárul a terrorizmussal folytatott küzdelem sikerességéhez.

Open access

COVID–19 járvány hatása a pszichiátriai megbetegedések gyakoriságára – PTSD

Effects of the COVID-19 pandemic on the incidence of psychiatric illnesses – PTSD

Scientia et Securitas
Authors:
Mária Zsóka Bellavics
,
Zsombor Hermann
, and
József Haller

Összefoglaló. A poszttraumás stressz zavar (PTSD) egy súlyos mentális állapot, amely nehezen gyógyítható, és évtizedeken keresztül fennállhat. Gyakorisága 1–3%-ról világszerte 20% körülire emelkedett a COVID–19 járvány után. Az észlelt gyakoriság nem függött a vizsgált populációk érintettségétől: a gyakoriság közel azonos volt fertőzöttek, karanténba kerültek, pusztán életmódváltozást elszenvedők és egészségügyi szakemberek körében. Ez vetekszik a háborús helyzetekben tapasztaltakkal, azzal a különbséggel, hogy a modern háborúk a világ népességének kis részét, míg a járvány az emberiség tekintélyes részét érintette. A COVID–19 járvány lecsengése után tehát számolnunk kell azokkal a pszichiátriai jellegű károkkal is, amelyeket maga mögött hagy, köztük a PTSD áldozataival.

Summary. Almost 20 years ago McNally (2003) wrote a paper on the Vietnam War with the title “Psychiatric Casualties of War”, outlining that people may suffer psychological injuries in war beyond those that harm them physically. Like wars, epidemics also have “psychiatric casualties” e.g., people who avoid the dangers of the epidemic per se but do not survive the situation without harm. One possible form of impairment is psychiatric in nature; this category includes among others post-traumatic stress disorder (PTSD). This study addresses the question of how how much concern the COVID-19 epidemic raises in the long run for an increased incidence of PTSD. PTSD is a severe and difficult-to-treat mental disorder caused by traumatic stress i.e., an event that threatens life and/or physical integrity. It is usually attributed to disasters, war, and interpersonal violence, but it can also be caused by serious illness such as AIDS and cancer. The COVID-19 epidemic conforms to the concept of trauma in the Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, as the disease it causes is potentially life threatening. Thus, even a purely logical approach suggests that the epidemic may increase the incidence of PTSD, an assumption that is confirmed by numerous targeted studies. The pre-epidemic PTSD morbidity rate of 1-3% has risen to around 20% globally over the past year due to the COVID-19 epidemic. PTSD affected not only those who fell victim to the disease, but also those who have “merely” witnessed the development and spread of the disease, those who have been placed in preventive quarantine, and healthcare workers who have had the burden of treating the epidemic. Behind the global 20%, an uneven picture emerges. In certain populations and at certain times, the frequency was reported to be much lower (e.g., 8%) or much higher (e.g., 96%), depending on the specifics of the study participants, as well as the place and time of the investigation. Overall, however, the post-epidemic prevalence of PTSD appears to rival that observed in war situations, such as the Vietnam War. The difference is that modern wars mostly affect a small portion of the world’s population, while the COVID-19 epidemic affects almost the entire humanity. Recent events suggest that the epidemic will soon recede. However, the epidemic leaves behind a large number of people who have sustained long-lasting and severe mental injuries - including those who have developed PTSD. Tackling this problem is the task for the future, but it must be prepared in advance. To this end, the study also briefly maps the factors of inborn and acquired resilience in a new network science approach.

Open access