Search Results
You are looking at 1 - 10 of 10 items for
- Author or Editor: Márk Kovács x
- Refine by Access: All Content x
3D printing of Acrylonitrile Butadiene Styrene (ABS) and Poly Lactic Acid (PLA) were used to prepare specimens utilising fused deposition modelling (FDM) technology. Two colours of PLA filament were printed; white and grey, whereas ABS only in white colour. Determining the tribological properties of 3D printed samples have been carried out, through obtaining the frictional features of different 3D printable filaments. Alternating-motion system employed for measuring the tribological factors. Studying the difference between static and dynamic friction factors and the examination of wear values were included. A comparison among the tribological behaviour of the 3D printed polymers has been investigated. The printed white ABS and PLA specimens show insignificant differences in the results tendency. On the contrary, the grey PLA exhibits a considerable variation due to the incredible growth in the coefficient of friction and wear average as well.
T-sejtes nagy granuláris lymphocytás leukémia ezer arca és sikeres kezelése
The diverse manifestations of T-cell large granular lymphocytic leukemia and successful treatment
Introduction
T-cell large granular lymphocytic leukemia is a rare, heterogeneous, mature T-cell neoplasia, often complicated with autoimmune disorders.
Case report
The old man was diagnosed with T-cell large granular lymphocytic leukemia due to lymphocytosis and neutropenia. The patient suffered from a couple of autoimmune diseases such as gluten sensitivity, primary biliary cirrhosis, and pure red cell aplasia. The severe pure red cell aplasia proved to be resistant to the standard immunosuppressive drugs, but alemtuzumab therapy induced complete remission.
Discussion
We explain the pathogenesis of the immune dysregulation and recapitulate the treatment options for a refractory disease.
Absztrakt
Jelen tanulmány a NEO-PI-R Form, S kérdőívvel mért big five személyiségvonások, a Cloninger-féle temperamentum- és karakterdimenziók, valamint az agy nyugalmi elektromos tevékenységének spektrális jellemzői közötti kapcsolatot vizsgálja korrelációs elemzésekkel. Az eredmények alapján gyenge, illetve közepes erősségű összefüggés állapítható meg néhány személyiségvonás és a vizsgált EEG-mutatók között. Az extroverzió az alpha-1, a barátságosság a béta-1, théta és alpha-1, a nyitottság pedig az alpha-1 és béta-1 frekvencia teljesítményekkel mutatott összefüggést. Adataink nem támasztják alá a Cloninger-féle elméletből származtatható előfeltevést, amennyiben nem a temperamentumdimenziók, hanem a karakterdimenziók vonatkozásában találtunk korrelációkat az agyi elektromos tevékenység egyes mutatóival. Az önirányítottság és együttműködési készség az alpha-2 frekvencia teljesítménnyel korrelált.
The estimation of environmental risk caused by pollution with potentially toxic elements (PTE) is usually carried out using the (3+1) step sequential extraction procedure suggested in 1993 by the Community Bureau of Reference (BCR). In the 1st step the water-soluble, exchangeable and carbonate-bound element content is extracted with acetic acid. In 2002 a fractionation procedure based on the application of supercritical CO2, subcritical H2O and of a mixture of subcritical H2O/CO2 was proposed, which allowed the water-soluble and carbonatebound element contents to be extracted separately from sediment or soil samples weighed into the preparative column of a supercritical fluid extractor and diluted with quartz sand in a mass ratio of 1:20. The aim of the present study was to develop a new reduced-size column construction with which this dilution rate could be decreased to 1:2. A kinetic study was performed to determine the extraction time necessary for samples with different carbonate contents and the extracted element contents were compared to the results of the BCR sequential procedure on the same samples. It was established that fractionation using the reduced-size column may be a rapid way to obtain more reliable information on the easily mobilizable (watersoluble and carbonate-bound) PTE content of soils and sediments than was previously available to supplement BCR fractionation.
Abstract
Objective
The aim of the present study was to analyse the relationships between creatine kinase (CK) concentration, an indirect marker of muscle damage, and global positioning system (GPS)-derived metrics of a continuous two-week-long preseason training period in elite football.
Design
Twenty-one elite male professional soccer players were assessed during a 14-day preseason preparatory period. CK concentrations were determined each morning, and a GPS system was used to quantify the external load. A generalized estimating equation (GEE) model was established to determine the extent to which the external load parameter explained post-training CK levels.
Results
The GEE model found that higher numbers of decelerations (χ 2 = 7.83, P = 0.005) were most strongly associated with the post-training CK level. Decelerations and accelerations accounted for 62% and 11% of the post-training CK level, respectively, and considerable interindividual variability existed in the data.
Conclusion
The use of GPS to predict muscle damage could be of use to coaches and practitioners in prescribing recovery practices. Based on GPS data, more individualized strategies could be devised and could potentially result in better subsequent performance.
Néhány potenciálisan mérgező fém frakcióinak meghatározására alkalmazott analitikai módszer értékelése eltérő fizikai talajféleségű mintákon
Evaluation of analytical methods for the determination of different potentially toxic metal fractions in soils with different physical properties
Munkánk során potenciálisan toxikus fémek frakcióinak meghatározására alkalmazott analitikai módszereket kívántunk értékelni, azok talajféleségtől való függése alapján.
A talajféleségtől való függés mértéke döntően megszabja a módszer használhatóságát. Jelen dolgozat célja, hogy a Cu, a Zn, a Fe és a Ni környezeti mobilitása szempontjából értékelje a vizsgálatba vont egy- és többlépéses kioldásos módszereket.
Vizsgálatainkhoz a TIM adatbázisból származó négy, eltérő fizikai talajféleségű mintát választottunk (homok-, homokos vályog-, vályog- és agyag-talaj sorrendjében növekvő agyag- és humusztartalommal és pH-val).
Öt különböző kivonószerrel végzett egylépéses extrakciót és kétféle szekvens, azaz 3+1 lépéses egymás utáni extrakciós vizsgálatot végeztünk (BCR és McGrath módszerekkel).
Elvégeztük a minták Magyar Szabvány (MSZ 21470-50) szerinti, mikrohullámú kezeléssel egybekötött, H2O2+HNO3 eleggyel való roncsolását is. Az így megállapított elemtartalom környezetvédelmi szempontból teljes („összes”) elemtartalomnak tekinthető.
A mérési eredmények alapján megkíséreltük kiválasztani a vizsgálatba vont módszerek közül azokat, amelyek a talajból már biztonsággal meghatározható mennyiségű elemet vonnak ki, de a kivont mennyiség még nem a teljes elemtartalommal arányos.
A mikrohullámú feltárással kapott Zn-, Cu-, Fe- és Ni-tartalmak, a homok-, homokos vályog-, vályog- és agyag-talaj sorrendben, vagyis az agyag- és humusztartalmukkal, valamint pH-jukkal párhuzamosan nő. Egy olyan összetett rendszerben, mint a talaj, az egyes talajtulajdonságok, így az agyag- és humusztartalom, valamint a pH hatása vizsgálataink alapján nem különíthető el, de mint várható volt, a nagyobb agyag- és humusztartalmú és magasabb pH-jú talajok ezekből az elemekből többet halmoztak fel.
Mivel a kelátképzőket tartalmazó kivonószerek az összes réztartalomnak mintegy harmadát kivonták, a kivont mennyiség a réztartalommal volt arányos, vagyis a réztartalom növekedésével párhuzamosan nőtt.
Ezek a kivonószerek tehát Cu esetében kevésbé alkalmasak az egyes talajféleségek toxicitása közti különbségek kimutatására.
A rézzel ellentétben, a másik három elemnél az egyes talajféleségeknél kivont kis elemmennyiségek esetenként nagyságrendileg is különböztek, így az elméleti meggondolásunknak megfelelően feltételezhető, hogy az egyes talajféleségek toxicitása közti különbséget mutatják.
A két szekvens módszernél a vasnál kapott mérési eredményeket azok szórása miatt nem lehetett értékelni.
Megállapítható, hogy a BCR agresszívebb kivonószereket használ, mint a McGrath módszer, ennek megfelelően a BCR módszerrel a talajok átlagában az elemek 36, a McGrath módszerrel pedig csak 9%-át vontuk ki.
A BCR módszernél nincs vízszerű gyenge kivonószer, amiből a különböző talajok összes elemtartalmából felszabaduló ionok mennyiségére lehetne következtetni. Az ecetsav, a leggyengébb kivonószer, de a kicserélhető elemtartalom mellett kivonja a karbonátokhoz kötött, vagyis biztosan nem szabad ionos elemtartalmat is.
Mivel a BCR módszer minden kivonószerével sok elemet vonunk ki, nincs érdemi különbség az elemek egyes talajoknál mért kivonási százaléka között, ami figyelembe véve, hogy a talajok elemtartalma a homoktól az agyagtalajig nő, azt jelenti, hogy a kivont mennyiség az összes elemtartalommal arányos.
Lényegében ugyanezt mondhatjuk a McGrath módszer két agresszívebb kivonószeréről is, annak ellenére, hogy lényegesen kevesebb elemet vonnak ki. Ezzel szemben a módszer leírása szerint, a 0,1 mólos kalcium-kloridos kivonatból a vízoldható és kicserélhető elemtartalomra lehet következtetni, így minden bizonnyal a talajok toxicitását mutatja.
In this study, we aimed to evaluate some analytical methods used to determine the fractions of potentially toxic metals, based on their dependence on soil type.
The degree of dependence on soil type determines the applicability of the method. The aim of the present paper is to evaluate the single- and multi-step extraction methods included in the study in terms of the environmental mobility of Cu, Zn, Fe and Ni.
For the studies, we selected four samples with different physical soil types from the Soil Information and Monitoring System database.
In order to establish trends, soil samples were selected so that their clay and humus content, i.e., their adsorption capacity as well as their pH increased in the order of sand, sandy loam, loam and clay soils.
One-step extractions with five different extractants and two sequential extraction analyses including 3+1 steps were performed (BCR and McGrath methods).
We also performed the digestion of the samples with H2O2 + HNO3 solvent combined with microwave treatment according to the Hungarian Standard (MSZ 21470-50). The element content determined in this way can be considered as the "total" element content from the environmental point of view.
Based on the results of the analyses, we tried to select from the methods included in the study those that already extract a safe amount of elements from the soil, but the extracted amount is not yet proportional to the total element content.
The Zn, Cu, Fe and Ni contents resulting from microwave digestion increased in the order of sand, sandy loam, loam and clay soils, i.e. in parallel with the clay and humus content and pH of the soils.
As the extractants containing chelating agents extracted about one-third of the total copper content, the amount extracted was proportional to the copper content, i.e. it increased in parallel with the increase in copper content. Thus, in the case of copper, these extractants are less suitable for detecting differences in the toxicity of different soil types.
In contrast to copper, in the case of the other three elements, the small amounts extracted from each soil type also differed in order of magnitude, so according to our theoretical consideration, it can be assumed that they show a difference between the toxicity of each soil type.
The results obtained with iron using the two sequential methods could not be evaluated due to their standard deviation.
It can be stated that BCR uses more aggressive extractants than the McGrath method, accordingly, the BCR method extracted 36%, whereas the McGrath method only 9% of the elements on average of the soils.
The BCR method does not have an aqueous weak extractant, which would indicate the amount of ions released from the total element content of the different soils. Acetic acid is the weakest extractant, but in addition to the exchangeable element content, it also extracts the ionic element content bound to carbonates, which is certainly not free.
Because a large amount of elements is extracted with each extractant in the BCR method, there is no significant difference in the percentage of elements extracted for each soil, which, given that soil element content increases from sand to clay soil, means that the extracted amount is proportional to total element content.
Basically, the same can be said for the two more aggressive extractants of the McGrath method, despite the fact that they extract significantly less amount of elements. In contrast, as described in the method, the water-soluble and exchangeable element content can be inferred from the 0.1 M calcium chloride extract, thus it certainly indicates soil toxicity.
Saccharomonospora azurea SZMC 14600 is a member of the family Pseudonocardiaceae exclusively used for industrial scale production of primycin a large 36-membered non-polyene macrolide lactone antibiotic belonging to the polyketide class of natural products. Even though maximum antibiotic yield has been achieved by empirically optimized two-step fermentation process, little is known about the molecular components and mechanisms underlying the efficient antibiotic production. In order to identify differentially expressed proteins (DEPs) between the pre- and main-fermentation stages of primycin, comparative 2D-PAGE experiments were performed. In total, 98 DEP spots were reproducibly detected, out of which four spots were excised from gels, and identified through MALDI-TOF/TOF mass spectrometry. Peptide mass fingerprint analysis revealed peptide matches to HicB antitoxin for the HicAB toxin-antitoxin system (EHK86651), to a nucleoside diphosphate kinase regulator ((Ndk; EHK81899) and two other proteins with unknown function (EHK88946 and EHK86777).
A Keszthelyen 1963-ban beállított „Szerves- és műtrágyák hatását összehasonlító tartamkísérlet” kiválasztott kezeléseiből vett talajokkal beállított tenyészedénykísérletben és ezzel párhuzamosan a szegélyparcellákból kiemelt bolygatatlan talajoszlopokban vizsgáltuk az ásványi- és istállótrágyák, valamint a talajba bedolgozott növényi szerves anyag hatását a talajlevegőben a tenyészidő folyamán felhalmozódó CO2 és N2O gázok képződésének dinamikájára.A CO2-koncentráció a tenyészidő folyamán a kezdeti stagnálás után egy, vagy több maximum elérése után a kezdeti szintre csökkent mindkét kísérleti rendszerben, s a változás jó korrelációt mutatott a napi középhőmérséklet változásával.A N2O képződésének időbeli változása a talajoszlopokban nem mutatott egyértelmű tendenciát, míg a tenyészedényekben csak a vetést követő 6. napig mértünk koncentrációnövekedést.A bolygatatlan talajoszlopokban a felszíntől 40 cm mélységig a CO2-koncentráció szignifikánsan növekedett, 40–60 cm között már nem változott számottevően. Ugyanez a tendencia mutatkozott a N2O-koncentráció mélység szerinti változásában, de a nagyobb mérési bizonytalanság miatt kevésbé egyértelműen. A tenyészedényekben a 20 cm mélyen elhelyezett csapdákban mért CO2-koncentráció értékek nagyságrendileg megegyeztek a talajoszlopban 20 cm mélyen mért értékekkel. A trágyázatlan kezelésekben a növények jelenléte mind a talajoszlopban, mind a tenyészedényekben növelte a CO2- és a N2O-produkciót. A trágyázási kezelések hatására a talajoszlopokban csökkent mindkét gáz produkciója. Szerves trágya alkalmazásakor növény jelenlétében ez a csökkenés kisebb mértékű volt, mint ásványi trágya esetében. A trágyázási kezelések hatására a tenyészedényekben növények jelenlétében növekedett a talajban a CO2 és N2O produkciója. A növekedés a trágyakezelések termésnövelő hatása sorrendjében istállótrágya < ásványi trágya < (istállótrágya+ásványi trágya) fokozódott.Összegezve megállapítható, hogy a CO2 és N2O gázképződés és a talajból történő kilépés feltételei a bolygatatlan és a művelt talajban eltérnek, s e folyamatra jelentős hatással van a növények jelenléte és anyagcseréje. Kísérleteink eredményeként létrehoztunk egy olyan adatbázist, amelyre alapozva megfelelő matematikai modellek alkalmazásával reálisan becsülhető a mezőgazdasági talajok CO2 és N2O emissziója különböző tápanyagellátási és művelési módok esetén.
