Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for

  • Author or Editor: Márk Molnár x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Illúzió a szabad akarat? Idegtudományi-pszichológiai-filozófiai megfontolások

Is free will an illusion? Related aspects revealed by neuroscience, psychology and philosophy

Magyar Pszichológiai Szemle
Author:
Márk Molnár

A szabad akarat képessége magától értetődőnek tűnhet, azonban a tudománytörténetben az erre vonatkozó determinisztikus (a szabad akarat lehetőségével összeegyeztethetetlen) és nem determinisztikus (a szabad akaratot megengedő) felfogás évszázadokra visszamenően követhető. A legfontosabb alapfogalmak tisztázását követően az akaratlagos mozgással kapcsolatos megfigyeléseket és ezek értelmezési lehetőségeit tekintjük át, többségében azokat, melyek az akaratlagos mozgás szándékát több 100 ms-mal megelőző felkészülési potenciál jelenségét alapul véve megengedik, vagy kizártnak tartják a szabad akarat lehetőségét. A kérdés szempontjából lényeges lehet annak mérlegelése, hogy képes lehet-e az idegrendszer termékeként felfogható pszichés tevékenység visszahatni magára az azt létrehozó rendszerre. Amennyiben ez lehetséges, ez nyitva hagyhatja a szabad akarat megvalósulásának lehetőségét.

Open access
Restricted access

Egy hagyományos iparág átalakulásának humán dimenziói: a magyar könnyűipar esete

Human Dimensions of a Restructuring Traditional Sector: The Case of the Hungarian Light Industry

Educatio
Authors:
Ernő Molnár
,
Márk Mészáros
, and
Csongor Nagy

A nemzetközi termelési hálózatokba tagozódott, félperiférikus helyzetű magyar textil-, ruha-, bőr- és lábbeligyártó (TCLF) ipar zsugorodik. Szerkezet- és generációváltási folyamatai mégis nagyarányú munkaerőhiányt teremtenek, melynek kezelése a könnyűipari szakmák iránti csekély érdeklődés és az iparágspecifikus tudás (újra)termelését szolgáló intézményrendszer visszafejlődése miatt komoly kihívás. Cikkünkben a könnyűipar munkaerőigényeket meghatározó szerkezeti és területi jellemzőit, majd – friss terepi kutatásainkra építkezve – a cégek kényszerek mentén formálódó humán stratégiáit mutatjuk be. Végül, a diszkusszióban a globális termelési hálózatok (GPN) elméleti keretrendszerében értelmezzük eredményeinket. Fő következtetésünk, hogy a termelési hálózatokban történő hosszabb távú (sikeres) részvétel, illetve a megfelelő humánerőforrás-utánpótlás egymást kölcsönösen feltételezi.

Open access

Absztrakt

A figyelmi hálózat teszt (Attention Network Test, ANT) a figyelem három, egymástól anatómiailag és funkcionálisan is elkülönülő rendszerét, az éberségi, orientációs és végrehajtó hálózatokat hivatott vizsgálni. Kísérletünk során arra kerestünk választ, hogy egy másik feladattal végzett kognitív tréning (dual n-back feladat, amely során vizuális és akusztikus modalitásban egyszerre kell egy-egy emlékezeti feladatot végrehajtani) javíthatja-e ezeknek a hálózatoknak a működését, és ezáltal a résztvevők teljesítményét. Vizsgálatunk célja volt továbbá, hogy leírjuk az eseményhez kötött potenciálok (EKP) jellemzőit időseknél a teszt során, mivel ilyen adat eddig nem volt elérhető a szakirodalomban.

A vizsgálatban 2 idős csoport (65,9 ± 3,0 év) vett részt, az egyik a dual n-back feladatot gyakorolta két mérés között (18 fő), a másik nem (21 fő). Az eredmények szerint transzferhatás csak a rövidtávú emlékezet tesztjében jelentkezett, az ANT-re a tréningnek nem volt hatása. A figyelmi hálózatok elemzésekor azt találtuk, hogy az orientációs hatás a reakcióidőkben és az N1, N2 komponensek amplitúdójának növekedésében is jelentkezett. Hasonlóképpen az éberségi hatás is megmutatkozott az amplitúdó változásokban, azonban a reakcióidő és latencia adatok azt jelezték, hogy a jelzőingerek először inkább zavaró hatásúak, csak később nyerik el jelző funkciójukat. A gátlási folyamatok ugyan viselkedéses szinten tetten érhetők voltak, ám az EKP-k szintjén a helyzetek közötti különbség nem volt kimutatható.

Összességében adatainkból arra következtethetünk, hogy az agy idős korban is megtartja plaszticitását, ám a transzferhatás az egyes feladatok között korlátozott. Az ANT eredményei összhangban állnak azokkal az elképzelésekkel, melyek szerint időseknél romlik a kontextus reprezentációja, s ennek megfelelően a fiataloktól eltérően dolgozzák fel az ingereket.

Restricted access

Absztrakt

Tanulmányunkban az eseményhez kötött agyi potenciálok (EKP) életkori változásait vizsgáltuk valószínűségi tanulási helyzetben. A résztvevőknek egy, az IAPS (International Affective Picture System) anyagából válogatott kép érzelmi tartalma és egy férfi viselkedése (balra vagy jobbra mutat) közötti összefüggést kellett megtanulniuk.

A 120 próba alatt a fiatal csoport (16 fő, életkor: 21,31 ± 1,70 év) fele megtanulta a feladatot, az idős csoportban (19 fő, életkor: 64,58 ± 2,76 év) viszont ez senkinek sem sikerült. Az érzelmi képek által kiváltott N1 és P2 komponens eloszlása különbözött a két korcsoportban, jelezve, hogy eltérő idegrendszeri hálózatok aktiválódtak a vizuális érzelmi ingerek feldolgozása során. Különbözött a P3 komponens eloszlása is. A fiatalok parietális maximuma P3b potenciálra utalt, jelezve az emlékezeti és a kontextusfrissítési folyamatok túlsúlyát, míg az időseknél megfigyelhető frontális eloszlás a P3a potenciálra jellemző. Ez alapján arra következtethetünk, hogy ők minden képet új ingerként kezeltek, nem alakítottak ki egy egységes kategória reprezentációt. Az N1 latencia, illetve a P2 és N2 amplitúdó változásai alapján valószínűsíthető, hogy a fiatalok implicit tanulása hamar megtörténik – ezek a mutatók a rossz válasz előtti negatív ingerek esetén eltértek a többi feltételben mért adatokhoz képest. Ilyen különbséget az időseknél nem figyeltünk meg.

A visszajelzéshez kötődő negatív komponens (feedback-related negativity, FRN) frontális eloszlású volt a fiatal csoportban, míg az időseknél kiterjedtebb területek aktiválódtak. Arra nem találtunk bizonyítékot, hogy a visszajelzés valenciájának (a jó vagy rossz válasz jelzése) feldolgozása eltért volna a korcsoportok között. Az FRN és a P3 komponensek változásai azt jelezték, hogy a figyelmi és emlékezeti folyamatok, valamint a kategorizáció hatékonyabb a fiataloknál az idősebbekhez képest, ami a tanulás során megfigyelhető viselkedéses különbségeket eredményezi.

Restricted access

Absztrakt

A gátlási mechanizmusok alapvetően fontosak a pszichofiziológiai folyamatok minden szintjén, így a kognitív funkciókat tekintve is. Általánosan elfogadott, hogy ennek hatékonysága csökken az életkorral, nem ismert azonban, hogy érzelmi folyamatok miként befolyásolják ezt az összefüggést. Vizsgálatunkban arra kerestünk választ, hogy található-e kapcsolat a gátlási funkciók, az életkor és az érzelmi folyamatok szabályozása között. Fiatal és idős személyeknek negatív, pozitív vagy semleges valenciájú szavakat mutattunk be, melyekre az instrukció szerint motoros válasszal kellett (GO helyzet), vagy éppen nem volt szabad (NOGO helyzet) reagálniuk. A viselkedéses mutatókon túl a szóingerekkel kiváltott potenciálokat, illetve az azoknak megfelelő EEG-szakaszt elemeztük hagyományos módszerekkel, valamint a nemlineáris-lineáris szinkronizáció kvantifikálására alkalmas szinkronizációs valószínűség számításával a delta és theta frekvenciasávokban. Meghatároztuk e szakasz ún. hálózatjellemzőit is. Megállapítottuk, hogy a GO válaszhelyzet idősekben is hatékonyan provokál szinkronizációs folyamatokat ezekben a frekvenciasávokban, melyek nem elsősorban az ingerek valenciájával hozhatók összefüggésbe. A legnagyobb amplitúdójú N2 komponenst a fiatalokban a negatív érzelmi töltésű inger váltotta ki a NOGO helyzetben. Ez arra utal, hogy a válaszgátlásban fontos folyamatok az averzív ingerekre aktiválódnak legnagyobb mértékben, mely hatás fiatalokban kifejezettebb. A kiváltó ingertől függetlenül magasabb szinkronizációt tapasztaltunk afiatal korcsoportban, mely magyarázható a fiatalokban hatékonyabb interneuronalis kapcsolatokkal.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Zsófia Anna Gaál
,
Roland Csuhaj
,
Balázs Czigler
,
Dóra Csikós
, and
Márk Molnár

Tanulmányunkban röviden ismertetjük az öregedés során bekövetkező idegrendszeri változásokat és a megismerési folyamatok változását magyarázó elméleteket. Kísérletünk során 19-68 éves személyek (n = 65) kétféle (könnyebb és nehezebb) akusztikus oddball helyzetben vettek részt. A személyeket öt korcsoportba osztottuk (I: 18-29 év, II: 30-39 év, III: 40-49 év, IV: 50-59 év, V: 60-70 év). Célunk az eseményhez kötött agyi potenciálok (EKP-k) életkorfüggő változásainak vizsgálata volt. Az elektro­fizio­lógiai elvezetés mellett több pszichológiai tesztet is felvettünk, melyekkel a személyek aktuális pszichológiai állapotát mértük fel. Nem találtunk különbséget a korcsoportok között az oddball helyzetben mért reakcióidőkben és a Watkins módszerével mért rövid távú emlékezetben. Csökkent viszont az idősebbeknél a figyelmi teljesítmény, a Raven APM-en elért pontszám, nőtt a perszeverációk száma a betűfluencia teszten, illetve a téves riasztások száma az oddball helyzetben. Az életkorral az EKP-komponensek közül az N2b és a P3b latenciája nőtt, az amplitúdókban nem találtunk különbséget. A P3b latenciájának változását befolyásolta a feladat nehézsége is: míg a könnyebb helyzetben lineárisan nőtt az életkorral, a nehezebb feladatban négyzetes összefüggéssel volt leírható - az idősebbeknél gyorsuló ütemű volt a latencianöve­ke­dés. Az egyes EKP-komponensek skalpeloszlásában különbség volt a korcsoportok között. A P2 a fiataloknál parietális, az idősebbeknél frontális dominanciával jelentkezett. Az N2b a fiataloknál frontálisan, az idősebbeknél centrálisabban volt megfigyelhető. Az N1- és P3b-komponensek eloszlásában viszont nem találtunk különbséget a korcsoportok között. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy míg a szenzoros-perceptuális rendszerek korai folyamatai viszonylag érintetlenek maradnak, a kognitív működésekhez kapcsolódó későbbi folyamatok nagyobb mértékben változnak meg az öregedés során. A különbségeket okozó számos tényező közül fontosnak tűnik a feladat nehézsége. Kevésbé összetett helyzetekben az öregedés hatásai észrevétlenek maradhatnak, míg komplexebb feladatokban hatványozottan jelentkezhetnek.

Restricted access
Scientia et Securitas
Authors:
Brigitta Tóth
,
Ádám Boncz
,
Bálint File
,
István Winkler
, and
Márk Molnár

Összefoglalás. A hálózatkutatás idegtudományi alkalmazása áttörő eredményt hozott a humán kogníció és a neurális rendszerek közötti kapcsolat megértésében. Jelen tanulmány célja a neurális hálózatok néhány kutatási területét mutatja be a laborunkban végzett vizsgálatok eredményein keresztül. Bemutatjuk az agyi aktivitás mérésének és az agyi területek közötti kommunikációs hálózatok modellezésének technikáját. Majd kiemelünk két kutatási terület: 1) az agyi hálózatok életkori változásainak vizsgálatát, ami választ ad arra, hogy hogyan öregszik az emberi agy; 2) az emberi agyak közötti hálózat modelljének vizsgálatát, amely a hatékony emberi kommunikáció idegrendszeri mechanizmusait próbálja feltárni. Tárgyaljuk a humán kommunikációra képes mesterséges intelligencia fejlesztésének lehetőségét is. Végül kitérünk az agyi hálózatok kutatásának biztonságpolitikai vonatkozásaira.

Summary. The human brain consists of 100 billion neurons connected by about 100 trillion synapses, which are hierarchically organized in different scales in anatomical space and time. Thus, it sounds reasonable to assume that the brain is the most complex network known to man. Network science applications in neuroscience are aimed to understand how human feeling, thought and behavior could emerge from this biological system of the brain. The present review focuses on the recent results and the future of network neuroscience. The following topics will be discussed:

Modeling the network of communication among brain areas. Neural activity can be recorded with high temporal precision using electroencephalography (EEG). Communication strength between brain regions then might be estimated by calculating mathematical synchronization indices between source localized EEG time series. Finally, graph theoretical models can describe the relationship between system elements (i.e. efficiency of communication or centrality of an element).

How does the brain age? While for a newborn the high plasticity of the brain provides the foundation of cognitive development, cognition declines with advanced age due to so far largely unknown neural mechanisms. In one of our studies, we demonstrated that there is a correlation between the anatomical development of the brain (at prenatal age) and its network topology. Specifically, the more developed the baby’s brain, the more functionally specialized/modular it was. In another study we found that in older adults, when compared to young adults, connectivity within modules of their brain network is decreased, with an associated decline in their short-term memory capacity. Moreover, Mild Cognitive Impairment patients (early stage of Alzheimer) were characterized with a significantly lower level of connectivity between their brain modules than the healthy elderly.

Human communication via shared network of brain activity. In another study we recorded the brain activity of a speaker and multiple listeners. We investigated the brain network similarity across listeners and between the speaker and listeners. We found that brain activity was significantly correlated among listeners, providing evidence for the fact that the same content is processed via similar neural computations within different brains. The data also suggested that the more the brain activity synchronizes the more the mental state of the individuals overlap. We also found significantly synchronized brain activity between speaker and listeners. Specifically 1) listeners’ brain activity within the speech processing cortices was synchronized to speaker’s brain activity with a time lag, indicating that listeners’ speech comprehension processes replicated the speaker’s speech production processes; and 2) listeners’ frontal cortical activity was synchronized to speaker’s later brain activity, that is, listeners preceded the speaker, indicating that speech content is predicted by the listeners based on the context.

Future challenges. Future research could target artificial intelligence development that is capable of human-like communication. To achieve this, the simultaneous recording of brain activity from listener and speaker is needed together with efficiency of the communication. These data could be then modelled via AI to detect biomarkers of communication efficiency. In general, neurotechnology has been rapidly developing within and outside of research and in clinical fields thus it is time for re-conceptualizing the corresponding human right law in order to avoid unwanted consequences of technological applications.

Open access