Search Results
You are looking at 1 - 10 of 15 items for
- Author or Editor: Márta Fuchs x
- Refine by Access: All Content x
A talajképző tényezők és folyamatok együttes hatása alatt kialakult genetikai talajszintek, ill. geológiai-, vagy katasztrófa események hatására képződött talajrétegek jellemzése és azonos értelmezésű, a nemzetközi normákkal is harmonizált leírása nélkülözhetetlen információkat szolgáltat a talajtannal, talajadatokkal foglalkozó szakemberek számára.
A talajszelvények leírása többek között alapul szolgál a talajképződés folyamatának megértéséhez, a mintavételi mélységek meghatározáshoz és a talajok genetikai és diagnosztikai szemléleten alapuló osztályozásához.
Dolgozatunkban javaslatot teszünk a hazai genetikai talajszintek helyszíni leírá-sának a nemzetközi ajánlásokhoz alkalmazkodó, de szükség szerint a hazai körülményekre adaptált, ill. kiegészített megújítására, amely hozzájárul megújítás alatt álló hazai talajosztályozási rendszerünk fejlesztéséhez és lehetővé teszi a kor igényeinek megfelelő harmonizált talajadatbázisok építését.
A javaslat kidolgozásakor a FAO (2006) nemzetközileg elfogadott nevezéktant vettük alapul.
Munkánk során áttekintettük a jelenleg hivatalos hazai nevezéktant (Szabolcs, 1966; Jassó, 1987, 1989) alkalmazása során fellépő problémákat és a jelenlegi, valamint a javasolt módszertan párhuzamos bemutatásával ismertettük a konverzió lehetőségeit.
Eredményeink alapján az új, javasolt módszertan alkalmazásával lehetővé válik a hazai talajtípusok szelvényfelépítésének részletesebb, a meghatározó talajképző folyamatokra és talajtulajdonságokra vonatkozó információt is tartalmazó és a nem-zetközi normákkal harmonizált leírása, ill. a hazai talajadatbázisoknak a kor igényeinek megfelelő modernizálása.
Mivel a jelenlegi hivatalos útmutatók hozzáférhetősége csekély, a tankönyvek pedig csak átfogóan említik a talajszinteket, ezért „átállási” nehézségeket nem várunk.
A rendelkezésre álló hazai irodalom, terepi jegyzőkönyvek és térképi adatbázisok alapján a nagy agyagtartalmú talajok elkülönítése, és az ezzel kapcsolatban felmerülő problémák már a hazai talajtani tudomány korai szakaszában megjelentek. A nemzetközi talajkorrelációs rendszer (WRB) Vertisol kategóriájával korreláló duzzadó agyagos talajaink speciális morfológiai és művelhetőségi tulajdonságairól pontos leírásokat találhatunk Szabó József munkásságától a Kreybig térképek elkészültéig az összes jelentős hazai talajtani felvételezés dokumentációiban és publikációiban, kiemelve ezen talajok jelentősen eltérő jellemzőit és elsősorban az Alföldön jelentős területei elterjedését. A jelenlegi, genetikus szemléletű talajosztályozásunk kialakításánál is javaslat született az ún. „réti agyagok” önálló típusként történő elkülönítésére, de ez a megközelítés végül háttérbe szorult. Ennek eredményeképpen a nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajaink – meghatározó tulajdonságaik hasonlósága ellenére – jelenleg különböző taxonómiai egységekbe tartoznak. Az utóbbi évtized megváltozott felhasználói igényei és környezetpolitikája szükségessé tették hazánk talajosztályozási rendszerének diagnosztikai szemléletű megújítását, melynek munkálatai során a hazai nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajok újra dokumentálásra kerültek. Jelen dolgozat keretében egy, a nemzetközi osztályozási rendszerek “Vertisols” kategóriáját kielégítő talaj példáján keresztül mutatjuk be a hazai duzzadó agyagtalajokra jellemző morfológiai, fizikai és kémiai tulajdonságokat. A sziráki – jelenlegi osztályozási rendszerünkben – típusos réti talaj, a teljes szelvényben 40–60% közötti, a röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján dominánsan szmektites összetételű agyagtartalommal rendelkezik, jellemzője hogy szárazon kemény, erősen repedező, míg nedvesen képlékeny, könnyen formázható, tapadós. A talaj mutatja a jól fejlett Vertisolokra jellemző ciklikus felszín alatti talajszintek rendszerét, és a szerves anyagban gazdag talajszintek „üst” formában történő megjelenését. A talaj morfológiai és laboratóriumi vizsgálatának eredményei is alátámasztják az üst forma kialakulásához szükséges egykori mikrodomborzat, a mikromélyedések (MM) és mikrokiemelkedések (MK) jelenlétét, bár a „gilgai” felszín a terület művelése miatt ma már nem megtalálható. A MM-ek, a nedves évszakban bennük összegyűlő nedvességtöbblet hatására mélyebb, nagyobb szervesanyag-tartalmú felszíni szinttel, intenzívebb kilúgzási és mállási folyamatokkal jellemezhetőek. A MK felszín közeli szintjeinek tulajdonságai, a mélyebb talajszintekből származó, redukált és másodlagos karbonátban gazdag talajanyagok jelenléte alátámasztja a mélyebben fekvő talajanyagok csúszási tükrök mentén a felszín irányába történő szállítódásának folyamatát. Eredményeink alapján megalapozottnak tartjuk a nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajok önálló talajtípusként történő meghatározását, és továbbra is javasoljuk a „Duzzadó agyag” talajok elkülönítését az osztályozás legmagasabb szintjén.
Összefoglalás
A szerves szén igen jelentős összetevője a talajoknak. Meghatározza a talajok számos fizikai, kémiai, biológiai és nedvesség gazdálkodási tulajdonságát és sokrétű környezeti funkcióit, többek között termékenységét, vízszűrő-, és szolgáltató képességét, pufferkapacitását, vagy a biológiai sokféleség megőrzésében játszott szerepét. A modern osztályozási rendszerekben a szerves szén mennyiségi és mélységi megjelenése diagnosztikus egységek és magasabb rendszertani egységeknek is gyakran alapja.
Diagnosztikus szemléletű hazai talajosztályozási rendszerünk kidolgozásakor megvizsgáltuk a hazai genetikus osztályozás szervesanyagra vonatkozó kritériumait, részletesen elemeztük a TIM adatbázis adatait és figyelembe vettük a nemzetközi standardokat. Törekedtünk olyan diagnosztikai egységek, altípus és változati tulajdonságok meghatározására, melyek az osztályozás támogatásán túl, önmagukban is fontos információt szolgáltatnak a különböző alkalmazásoknak.
Eredményeink szerint a TIM adatbázis tanulmányozása, a szerzők saját talajleíró tapasztalata, továbbá a szervesszén-tartalomra irányuló adatigény indokolja további mennyiségi intervallumok meghatározását az osztályozás alacsonyabb (altípus és változati tulajdonság) szintjén.
Vizsgálatunk további fontos eredménye, hogy rámutat, a földes részre vonatkoztatott szervesszén-tartalom nem elég a feltalajok diagnosztizálására. A durva rész arány, a telítettségi viszonyok, a szín, a szerkezet további fontos kritériumok a feltalajok, illetve a felszíni diagnosztikai szintek definiálásában. Ugyanakkor a szerves szén mennyiségi-, és mélységi határértékeinek egységes, típustól független meghatározása fontos információt szolgáltat a talajok sok szempontú megítélésben.
Javaslatunkban a szervesszén-tartalomra vonatkozóan nyolc felszíni diagnosztikus talajszint, egy felszín alatti diagnosztikus talajszint, és egy diagnosztikus talajanyag került meghatározásra. Az osztályozás alacsonyabb szintjein további 5 kategória bevezetését javasoltuk a talajokban megjelenő szervesszén-tartalom részletesebb jellemzésének biztosítása érdekében.
A javasolt rendszerben összesen 20 altípus -, és 2 változati tulajdonságban jelenik meg szervesszén-tartalomra, vagy olyan diagnosztikus talajszintre vonatkozó követelmény, amely definíciójában a szervesszén-tartalom (is) szerepel.
Az egyes elemek azonos értelmezése lehetővé teszi a típustól független térbeli kiterjedésének meghatározását.
A tanulmány célja az volt, hogy felmérje a legnagyobb hazai területi lefedettséggel rendelkező, túlnyomóan archív adatokat tartalmazó talajtani adatbázisok harmonizációs lehetőségeit nemzetközi adatbázisokkal. A cikk fókuszában a Világ Talaj Referenciabázis (World Reference Base for Soil Resources, WRB) rendszere által meghatározott követelmények állnak, mivel számos modern adatbázis talajadat-struktúrája igyekszik alkalmazkodni annak követelményeihez. Négy kiválasztott adatbázison vizsgáltuk, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján lehetséges-e meghatározni alapvető, a hazánk környezeti viszonyai között előforduló WRB egységeket. Mindegyik adatbázis saját módszertanából kiindulva egyszerűsített algoritmusokat hoztunk létre, hogy a lehető legtöbb archív információ hasznosuljon. Az eredmények alapján látható, hogy a WRB rendszerét adoptáló adatbázisokba a hazai archív talajadatok korlátozott mértékben ugyan, de beilleszthetőek. Megfigyelhető továbbá, hogy míg az egyes archív adatbázisok önmagukban csupán korlátozott információt nyújtanak a WRB számára, kombinációjukkal ez az információhiány jelentősen csökkenthető.
