Search Results

You are looking at 1 - 10 of 19 items for

  • Author or Editor: Márta Péntek x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: Az idősödő társadalmakban az informális ellátás egyre jelentősebb szerepet játszik a betegek gondozásában. Célkitűzés: Az informális ellátás jellemzőinek és meghatározó tényezőinek elemzése krónikus betegséggel élők körében. Módszer: Korábbi hazai felméréseinkből származó, betegszintű adatokon elemeztük az igénybe vett informális ellátást és a betegek EQ-5D-3L egészségiállapot-értékeit 14 diagnózisban. Deskriptív elemzéseket végeztünk és lineáris regressziós modellel vizsgáltuk az informális ellátás óraszámát meghatározó tényezőket. Eredmények: A 2047 beteg (nők: 58%) átlagéletkora 58,9 (SD = 16,3) év, az EQ-5D-3L-index 0,64 (SD = 0,33) volt. A betegek 27%-a kapott informális ellátást átlagosan heti 7,54 (SD = 26,36) órában. Az igénybevételi arány és heti óraszámok szignifikánsan különböztek a diagnózisok között (p<0,05), a legmagasabb demenciában, Parkinson-kórban és gyulladásos immunológiai betegségekben volt. A gondozási idő jelentős magyarázó változói az életkor, a nem, az EQ-5D-3L és egyes diagnózis dummy változók (R2 = 0,111). Következtetések: Az informális ellátás jelentős a korlátozottsághoz vezető krónikus betegségekben. További kutatások javasoltak a kielégítetlen igények, preferenciák, valamint a beteg egészségi állapotán kívüli tényezők jelentőségének feltárására. Orv Hetil. 2017; 158(52): 2068–2078.

Restricted access

In the past few years, several papers have been published in the international literature on the impact of the economic crisis on health and health care. However, there is limited knowledge on this topic regarding the Central and Eastern European (CEE) countries. The main aims of this study are to examine the effect of the financial crisis on health care spending in four CEE countries (the Czech Republic, Hungary, Poland and Slovakia) in comparison with the OECD countries. In this paper we also revised the literature for economic crisis related impact on health and health care system in these countries. OECD data released in 2012 were used to examine the differences in growth rates before and after the financial crisis. We examined the ratio of the average yearly growth rates of health expenditure expressed in USD (PPP) between 2008–2010 and 2000–2008. The classification of the OECD countries regarding “development” and “relative growth” resulted in four clusters. A large diversity of “relative growth” was observed across the countries in austerity conditions, however the changes significantly correlate with the average drop of GDP from 2008 to 2010. To conclude, it is difficult to capture visible evidence regarding the impact of the recession on the health and health care systems in the CEE countries due to the absence of the necessary data. For the same reason, governments in this region might have a limited capability to minimize the possible negative effects of the recession on health and health care systems.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Petra Baji, Valentin Brodszky, Fanni Rencz, Imre Boncz, László Gulácsi, and Márta Péntek

Absztrakt

Bevezetés: Hazánkban 2000-ben készült olyan felmérés, amely a lakosság egészségi állapotát vizsgálta EQ-5D kérdőívvel. Célkitűzés: A lakosság egészségi állapotának felmérése különböző szociodemográfiai jellemzők szerint és összehasonlítás a 2000-es adatokkal. Módszer: 2010-ben egy nemzetközi kutatás keretében internetalapú keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek a lakosság körében az EQ-5D-3L kérdőívvel. Eredmények: 2281 válaszadó (nők: 62,3%) töltötte ki a kérdőívet, az átlagéletkor 40,8 év volt. Az EQ-5D-index 0,902 (18–24 év) és 0,795 (65+) között alakult. Szignifikáns összefüggést találtak az életminőség és a nem, életkor, iskolázottság, jövedelem között (F(4,1967) = 35,12, p = 0,000). Az eredmények nem térnek el szignifikánsan a 2000-es felmérés eredményeitől a 18–24 éves korcsoportot kivéve, ahol alacsonyabb értékeket kaptak. Következtetések: Miközben 2000 és 2010 között a lakosság várható élettartama 3 évvel nőtt, az egészségi állapota nem javult, sőt a 18–24 év közötti korosztályban romolhatott is, nemzetközi összehasonlításban pedig továbbra is a legrosszabbak közé tartozik. Nem csökkentek az egészségi állapottal összefüggő egyenlőtlenségek jövedelem és iskolai végzettség szerint. Orv. Hetil., 2015, 156(50), 2035–2044.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Péntek, László Gulácsi, Edit Tóth, Petra Baji, Valentin Brodszky, and Csaba Horváth

Absztrakt

Bevezetés: Az osteoporosis-ellátás kulcskérdése a fokozott csonttörési kockázatú betegek azonosítása és kezelése. Célkitűzés: A hazai osteoporosis-szakellátásban megjelenő osteoporosisos nők törési kockázatának felmérése. Módszer: A szerzők keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek 2009-ben 11 osteoporosis-centrumban ≥50 éves osteoporosisos nőbetegek körében. Felmérték a főbb törési kockázati tényezőket, a FRAX® kalkulátor magyarországi változatával kiszámolták a 10 éves törési kockázatot. Az egészségi állapotot EQ VAS-sal vizsgálták. Eredmények: Az 1301 beteg átlagéletkora 68,5 (SD = 8,3) év, az EQ VAS 62,0 (SD = 17,2) volt, 690 (53%) betegnek volt már törése. A major osteoporosisos törési és a csípőtörési FRAX® átlagosan 20,1 (SD = 13,9), illetve 10,6 (SD = 12,5) volt (10 éves korcsoportonkénti átlagok: 18,5/9,3; 16,2/6,7; 23,0/13,5; 28,9/18,3). A törésen átesettek értékei szignifikánsan magasabbak voltak (p<0,05). Következtetések: Megközelítően azonos a primer és szekunder törésprevenciós kezelésre járó betegek aránya. Az osteoporosis miatt gondozásban részesülők major osteoporoticus törési FRAX®-értéke jelentős többségben magasabb az Egyesült Királyságban minimumként javasolt 7%-nál. A kutatás alapadatokkal szolgál költséghatékonysági elemzésekhez és a magyarországi intervenciós küszöbértékek kialakításához. Orv. Hetil., 2016, 157(4), 146–153.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Orsolya Balogh, Márta Péntek, László Gulácsi, Katalin Farkas, Zoltán Járai, Anna Landi, Zsolt Pécsvárady, and Valentin Brodszky

Bevezetés: A magas vérnyomásban szenvedők 14%-ánál fordulhat elő perifériás verőérbetegség, közülük 1–3% a krónikus kritikus végtagischaemiában szenvedők aránya. Kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésre a Fontaine-stádiumok szerinti életminőségről. Cél: A kutatás célja a magyarországi Fontaine II–IV. stádiumba tartozó betegek életminőségének felmérése. Módszer: A szerzők négy angiológiai centrumban keresztmetszeti kérdőíves felmérést végeztek. A vizsgálatban 102 beteg (43% nő) vett részt, átlagéletkoruk 70 (SD = 10) év volt. Eredmények: A betegek életminősége az EQ-5D index alapján stádiumonként átlagosan 0,66; 0,35; 0,18, az EQ-5D értékek alacsonyabbak a korra illesztett átlaglakosság értékeinél. A fájdalom vizuális analóg skála eredménye 38, 65, 71 mm, az EQ-5D-vel szoros korrelációt mutat (R = –0,68). A Fontaine IV betegek között szignifikánsan rosszabb azok életminősége, akiknél nyugalmi fájdalom és ulcus egyaránt fennáll. Következtetések: A betegség jelentős életminőség-csökkenéssel jár, EQ-5D-vel jól mérhető, a Fontaine-stádiumok mentén rosszabbodik. A Fontaine IV. stádiumban az egészségnyereség mérésekor célszerű figyelembe venni a nyugalmi fájdalom csökkenéséből és az ulcus részleges gyógyulásából származó nyereséget. Orv. Hetil., 2013, 154, 464–470.

Open access

Az élettartammal és az időskori betegségteherrel kapcsolatos szubjektív várakozások

Subjective expectations concerning life expectancy and age-related health burden

Orvosi Hetilap
Authors: Zsombor Zrubka, Áron Kincses, László Gulácsi, Levente Kovács, and Márta Péntek

Összefoglaló. Bevezetés: A lakosság idősödésével növekvő betegségteher egyéni és társadalmi szinten is fokozódó nyomást jelent. Célkitűzés: Felmérni a hazai általános felnőtt lakosságnak a korlátozottsággal, a gondozási igényekkel és a munkavégzéssel kapcsolatos időskori szubjektív várakozásait. Módszer: Online keresztmetszeti felmérést végeztünk. A korlátozottsággal kapcsolatos várakozásokat a hivatalos szakstatisztikákban alkalmazott globális tevékenységkorlátozottsági mutató (Global Activity Limitation Indicator, GALI) segítségével elsőként vizsgáltuk. A jelen és szubjektíve várt munkavégzést, gondozási igényt, gondozói tevékenységet, valamint a jelen egészségi állapotot és szociodemográfiai helyzetet vizsgáló kérdéseket is feltettünk. Statisztikai analízis: A mintában mért adatokat lokális polinom segítségével simítottuk, és a 60/70/80/90 éves korra adott szubjektív várakozásokkal hasonlítottuk össze. A szubjektív várakozásokat meghatározó tényezőket intervallumregresszióval becsültük. Eredmények: 1000 kitöltőtől 914 érvényes választ kaptunk. Az átlagéletkor (± szórás) 51,2 (± 15,2) év, a minta 55,8%-a nő volt. A férfiak között a fizetett munkát végzők (p<0,001), a nők között az informális gondozók aránya volt magasabb (p = 0,010). Az átlagos (± szórás) szubjektíve várható élettartam (81,0 ± 11,1 év) a minta statisztikailag várható élettartamánál (79,6 ± 3,7 év) 1,3 évvel volt hosszabb (p<0,001), azonban az átlagos, szubjektíve várható egészséges élettartam (64,6 ± 15,2 év) 5,3 évvel volt rövidebb a statisztikailag várható értéknél (70,0 ± 4,2 év; p<0,001). A szubjektíve várható egészséges élettartamot és gondozási igényt elsősorban a válaszadók jelenlegi egészségi állapota befolyásolta. Az életmód és a szubjektíve várható egészséges élettartam között nőknél nem találtunk összefüggés, míg a túlzott gyakorisággal alkoholt fogyasztó vagy elhízott férfiak hosszabb egészséges élettartamra számítottak. A szubjektív várakozások meghatározó tényezői jelentős nemi különbségeket mutattak. Következtetés: Az egészséggel, munkával és gondozással kapcsolatos szubjektív várakozások eltérőek a populációban mért valós adatoktól, és különböznek a nemek között. Orv Hetil. 2021; 162(23): 911–923.

Summary. Introduction: The growing disease burden due to ageing populations poses a challenge on both individuals and societies. Objective: To explore the general population’s subjective expectations concerning disability, care needs and employment at older ages. Method: We conducted an online cross-sectional survey. We were the first to measure subjective health expectations using the Global Activity Limitation Indicator (GALI) of official health statistics. Respondents’ actual status and subjective expectations concerning employment, care needs and informal caregiver status, self-perceived health and sociodemographic factors were queried. Statistical analysis: We estimated sample characteristics by local polynomial smoothing and compared with subjective expectations at ages of 60/70/80/90 years. Determinants of subjective expectations were analyzed via interval regression. Results: From 1000 subjects, 914 provided valid responses. Mean (± SD) age was 51.2 (± 15.2) years, and 55.8% of respondents were women. Paid employment was more frequent among men (p<0.001), while informal caregiver status among women (p = 0.010). Mean (± SD) subjective life expectancy (81.0 ± 11.1 years) was 1.3 years longer (p<0.001) than actuarial life-expectancy (79.6 ± 3.7 years), while mean subjective healthy life expectancy (sHLE) (64.6 ± 15.2 years) was 5.3 years shorter than actuarial healthy life expectancy (70.0 ± 4.2 years; p<0.001). sHLE and care needs were mainly determined by respondents’ self-perceived health. Lifestyle risks were not associated with sHLE in women, while pervasive drinker or obese men expected longer healthy life span. Determinants of sHLE showed considerable gender differences. Conclusion: Subjective expectations concerning health, employment and care needs differ from actual values of the general population, with considerable gender differences. Orv Hetil. 2021; 162(23): 911–923.

Open access

A csípőtáji törésekhez idős korban magas halálozás társul. A szakirodalomban kevés a nagy beteganyagot feldolgozó, országos kiterjedésű ellátórendszer adatain alapuló feldolgozás. Célkitűzés: A tanulmány célja a 60 év feletti akut, monotraumás combnyaktöröttek primer ellátását követő halálozások vizsgálata havonta és évente ötéves utánkövetéssel, valamint a különböző rizikófaktoraik halálozásra gyakorolt hatásainak értékelése az egyes időperiódusokban. Módszer: Az adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából származnak. Az értékelés bázisát a fekvőbeteg-ellátást végző intézményekből combnyaktörés primer műtéti ellátását követően 2000. évben emittált betegek képezik. Bemutatjuk az átlagos évenkénti, havonkénti és heti halálozási arányokat, valamint rizikótényezők szerinti alakulásukat havonként és évenként. A rizikótényezők és a halálozás kapcsolatának értékelése logisztikus és Cox-regressziós analízissel történik. Eredmények: A tanulmányban 3783 fő került elemzésre. Átlagéletkoruk 77,97 (SD 8,52) év. A halálozás az első héten 1,71%, 30 napon belül 8,99%, az első évben 30,74%, öt év alatt 61,88% volt. A halálozás havi szinten az első 5 hónapig mutat csökkenést, éves szinten az első év után stagnál. A rizikófaktorok közül a férfinem és a magasabb életkor öt évig, a kísérőbetegségek hatásai a negyedik évig, a laterális combnyaktöréstípus és a 12 órán túli ellátás két évig, a korai lokális szövődmények egy évig, a hétvégi ellátások az első hónapban eredményeznek magasabb halálozási kockázatot. Az országos és egyetemi ellátásokat követően az első évben alacsonyabb a halálozási kockázat. Következtetések: A csípőtáji törések managementjében a halálozások csökkentése érdekében hangsúlyozzuk a 12 órán belüli ellátás, a törési típusnak megfelelő módszerválasztás, a hét minden napján történő azonos ellátási feltételek biztosítása, az ellátások centrumokba történő szervezése, a beteg általános állapotának és kísérőbetegségeinek megfelelő akut ellátás és az utókezelések fontosságát.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Valentin Brodszky, Katalin Farkas, Zoltán Járai, Anna Landi, Zsolt Pécsvárady, Petra Baji, Orsolya Balogh, László Gulácsi, and Márta Péntek

A prosztanoidok (alprostadil, iloprost) azoknál a kritikus végtagischaemiás betegeknél alkalmazhatóak, akiknél a revascularisatiós beavatkozások nem végezhetőek el vagy sikertelenek voltak. Egy Cochrane-elemzés (CD006544) szerint a prosztanoidok hatásossága a fájdalomcsökkenés és fekélygyógyulás terén eltérő. Célitűzés: A vizsgálat célja a prosztanoidok hatásosságának és biztonságosságának értékelése. Módszer: Szisztematikus irodalomkeresés és a randomizált, kontrollált vizsgálatok kevert típusú metaanalízise. Eredmények: Hét vizsgálat (n = 964 beteg) metaanalízise alapján mind az alprostadil (OR: 3,2, 95%-os KI: 1,7–5,5 és OR: 1,8, 95%-os KI: 0,6–4,3), mind az iloprost (OR: 2,7, 95%-os KI: 1,7–4,2 és OR: 2,5, 95%-os KI: 1,0–5,4) a placebónál nagyobb arányban oldja a nyugalmi fájdalmat és javítja a fekélygyógyulást. Egymáshoz viszonyított hatásosságuk között nincs szignifikáns eltérés a két végpontban (OR: 1,2, 95%-os KI: 0,7–1,9 és OR: 0,7, 95%-os KI: 0,3–1,5). Mindkét kezelés mellett gyakrabban fordulnak elő nem kívánt események a placebóhoz képest, az egymáshoz viszonyított esélyarány az alprostadilnál kedvezőbb (OR: 0,2, 95%-os KI: 0,1–0,3). Következtetések: Mindkét prosztanoid kedvező hatású kritikus végtagischaemiában a nyugalmi fájdalom oldására és a fekélygyógyulásra, közöttük nincs szignifikáns különbség. A korábbi Cochrane-vizsgálat (CD006544) módszertani hiba miatt téves eredményt közölt. Orv. Hetil., 2011, 152, 2047–2055.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Valentin Brodszky, László Czirják, Pál Géher, László Hodinka, Krisztián Kárpáti, Márta Péntek, Gyula Poór, Zoltán Szekanecz, and László Gulácsi

A rheumatoid arthritis terápiájában legújabban alkalmazott gyógyszerek a biológiai szerek. Legutóbb a B-lymphocyta-gátló rituximabot törzskönyvezték rheumatoid arthritis indikációjában. A rituximabot eddig a non-Hodgkin-lymphoma kezelésében alkalmazták. Európai és a magyar reumatológusok ajánlása szerint a rituximab rheumatoid arthritisben azoknak a betegeknek javasolható, akiknél a kórtörténetben eredménytelenség vagy toxicitás miatt sikertelen TNF-α-gátló kezelés szerepel. Célkitűzés: A rituximabkezelés klinikai hatásosságáról rheumatoid arthritisben rendelkezésre álló szakirodalom áttekintése. A rituximabkezelés hatásosságának és biztonságának értékelése. Módszer: A szerzők a MEDLINE- és Cochrane-adatbázisokban megkeresték az összes randomizált, kontrollált rituximabvizsgálatot rheumatoid arthritisben. Elvégezték az adatok metaanalízisét. Eredmények: Az irodalomkeresés során 3 randomizált kontrollált klinikai vizsgálatot azonosítottak a szerzők, amelyekben összesen 1145 beteget követtek. A TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló, súlyos gyulladásos tüneteket mutató betegeknél rituximabkezelés mellett 33%-kal több betegnek (95%; KI: 25–41%) javulnak a tünetei az American College of Rheumatology 20 kritérium szerint, mint ha nem kezelnék őket. Majdnem 5-ször nagyobb (relatív kockázat = 4,77; 95%; KI, 3,12–7,31) esélyük van a javulásra, mint kezelés nélkül. A funkcionális állapotot jelző Health Assessment Questionnaire pontszám is szignifikánsan nagyobb mértékben ( p < 0,001) javult a rituximabcsoportban (–0,4 pont), mint a kontrollcsoportban (–0,1 pont). Rituximabkezelés hatására a mérsékelt vagy jó választ adó betegek aránya 38%-kal nagyobb (95% KI, 32–44%) a rituximabkezelési ágon, mint a kontrollcsoportban, a különbség szignifikáns ( p < 0,00001). A rituximab a radiológiai progressziót is javítja a TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló betegek között. Következtetések: A rituximab új, hatásos terápiás lehetőség a rheumatoid arthritis terápiájában. A TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló vagy azt nem toleráló betegeknél is javulás érhető el.

Restricted access
Society and Economy
Authors: Óscar Brito Fernandes, Mukhethwa Netshiombo, László Gulácsi, Niek S. Klazinga, Márta Péntek, and Petra Baji

Abstract

The South African Ministry of Health has recognized experiences of care as key to strengthen patient-centred care. This case study aims to measure patient-reported experiences of care at a clinic in South Africa, and its associations with the respondents' sociodemographic characteristics. A survey was conducted in 2019 on a convenience sample of 179 respondents. Questions on experiences of care were based on a standardised set of questions by the Organization for Economic Co-operation and Development (OECD). Logistic regression was used to examine the effects of respondents' characteristics on their experiences. The proportion of respondents who reported that a nurse spent adequate time with them during consultation was significantly higher among literate respondents (92.3 vs. 79.5%). Those who reported past negative experiences were significantly more likely to report a positive experience in regard to perceiving adequate consulting time (odds ratio = 3.865, with a 95% confidence interval between 1.555 and 9.607), receiving easy-to-understand explanations (4.308; 1.665–11.145), being given the opportunity to ask questions (2.156; 1.013–4.589) and shared decision–making (3.822; 1.728–8.457). The results can spur comparisons with other clinics in a similar setting and inform key stakeholders on aspects of the care experience that need greater improvement within the national framework for quality and safety assurance and patient experience measurement.

Open access