Search Results

You are looking at 1 - 10 of 23 items for

  • Author or Editor: Márton Kovács x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Archaeologiai Értesítő
Authors: Gyöngyi Kovács and Márton Rózsás

The study analyses Ottoman clay tobacco pipes from the River Drava region (Barcs, Babócsa, Szigetvár). Some are stray finds, but many of those from Barcs are from the Ottoman palisaded stronghold there, from its Ottoman layer. The study fills a gap in the literature in that it presents hitherto unpublished pipe finds from this region. The goal of the research was to establish whether in addition to characteristics that were uniform countrywide, regional features, too, could be pointed out, and whether there were links between pieces which permitted the hypothesising of common workshops or trade routes. In the background of the similarities, waterborne trade conducted along the Drava and Danube rivers may be considered important, but other factors, too, may have had a role, e.g. various population movements and also redeployments of soldiers. In the light of the written data, Szigetvár had a workshop which produced clay tobacco pipes; kindred finds from the region can, perhaps, be brought into connection with this workshop.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Uzsaly, Imre Gerlinger, Gréta Bodzai, Márton Kovács, and Péter Bakó

Absztrakt:

A hallásjavító implantátumok térnyerésével szinte bármely súlyosságú halláscsökkenés hatékonyan rehabilitálható. Magyarországon először a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján került sor Codacs™ (Cochlear’s direct acoustic cochlear stimulator; Cochlear, Sydney, Ausztrália) implantációjára. Ez az implantátum egy, a középfülbe helyezhető elektromechanikus elven működő hallásjavító eszköz, melyet súlyos fokú, siketséggel határos, kevert típusú, kétoldali halláscsökkenés esetén ajánlhatunk fel betegeinknek. Esetünkben kétoldali előrehaladott otosclerosisban szenvedő, 67 éves férfi betegünk részesült Codacs™-implantációban, mellyel páciensünk posztoperatív hallásküszöbe és beszédértése nagymértékben javult. Orv Hetil. 2020; 161(24): 1015–1019.

Open access

Absztrakt

A jobb kamra geometriai és funkcionális változásai számos megbetegedésben nagy jelentőséggel bírnak. Mindazonáltal a rutin echokardiográfiás mérések csak korlátozott diagnosztikus és prognosztikus erővel rendelkeznek. Az olyan modern szívultrahangos technikák, mint a speckle-tracking analízis vagy a 3D echokardiográfia napjainkban már elérhető és könnyen kivitelezhető módszerek, amelyek a jobb kamra komplex felépítésének és működésének költséghatékony, noninvazív vizsgálatát teszik lehetővé. Diagnosztikus értékük és precizitásuk jóval nehezebben hozzáférhető eljárásokat helyettesíthet. Egyre bővülő irodalmi adatok alapján használatuk a mindennapi klinikumban (jobb kamrai infarktus, pulmonalis hypertensio, arrhythmogen jobb kamrai dysplasia, szívtranszplantáció utáni követés, a sportszív differenciáldiagnosztikája) lényeges segítséget jelenthet. Orv. Hetil., 2016, 157(29), 1139–1146.

Open access

Scapuladyskinesis: a vállelváltozások origója?

Scapular dyskinesis: the origo of shoulder lesions?

Orvosi Hetilap
Authors: Dominik Norbert Kovács, Márton Moldoványi, Veronika Varga, Márta Hock, and Eleonóra Leidecker

Összefoglaló. Bevezetés: A megváltozott statikus és/vagy dinamikus lapockapozíciót, azaz a scapuladyskinesist gyakran vonják párhuzamba a vállelváltozásokkal. Mindemellett a lapocka kinematikai eltérései nagy számban jelen lehetnek tünetmentes egyéneknél is, melegágyat biztosítva a későbbi vállelváltozások kialakulásának. Célkitűzés: Munkánk fő célja az volt, hogy felhívja a figyelmet ezen problémakör fontosságára, valamint hogy megvizsgálja a scapuladyskinesis előfordulásának gyakoriságát és körülményeit az átlagpopulációban. Módszer: Mintánk 70 főből állt (átlagéletkor: 22,17 ± 1,77 év). 67%-uk férfi, míg 33%-uk nő volt. A scapuladyskinesis fennállását McClure-féle ’Scapular Dyskinesis Test’-tel vizsgáltuk. A résztvevők vállfájdalmának intenzitását vizuális analóg skála segítségével, habituális testtartásukat fotogrammetriás módszerrel, főbb lapockastabilizáló izmaik izomerejét pedig Kendall-féle manuális izomerőtesztekkel mértük fel. Mindemellett felvettük antropometriai adataikat, valamint megkérdeztük, hogy milyen gyakran végeznek sporttevékenységet. Eredmények: A résztvevők 53%-ánál találtunk valamilyen fokú scapuladyskinesist. A habituális testtartást vizsgáló fotogrammetriás felmérés eredményei és a scapuladyskinesist mérő McClure-féle teszt eredményei között szignifikáns összefüggést találtunk (p = 0,01). A sportolási gyakoriság és a scapuladyskinesis előfordulása között jelentős összefüggést tapasztaltunk (p = 0,01). A fájdalom erőssége és a scapuladyskinesis előfordulása között szignifikáns volt az összefüggés (p = 0,03). A scapuladyskinesist mérő McClure-féle teszt és az azonos oldali felső végtagon izomerő-csökkenést mutató tesztek eredményei között szintén szignifikáns összefüggést tapasztaltunk (p = 0,01). Következtetés: Az elit sportolók mellett az átlagos populációban is jelentős mértékben jelen lehetnek a lapocka kinematikai eltérései. Mindez jelentős összefüggésben állhat az adott személy életmódjával és egészségmagatartásával, valamint kiemelt szerepet játszhat a krónikus vállfájdalom kialakulásában. Orv Hetil. 2021; 162(15): 587–594.

Summary. Introduction: The altered static and/or dynamic scapular position, i. e., scapular dyskinesis, is often paralleled with shoulder pathologies. However, shoulder kinematic abnormalities may also be present in large numbers in asymptomatic individuals. Objective: The main goal of our work was to draw attention to the importance of scapular dyskinesis in shoulder pathologies. Method: The final sample consisted of 70 people (average age: 22.17 ± 1.77 years), 67% of them was male and 33% female. The presence of scapular dyskinesis was assessed by McClure’s Scapular Dyskinesis Test. Visual analog scale was used to examine the shoulder pain of the participants, photogrammetric method was used to document their habitual posture. Kendall’s manual muscle testing methods were used to determine the muscle strength of the individual muscles of the shoulder girdle; we also recorded their anthropometric data and asked them about their sporting habits. Results: In 53% of the participants, some degree of scapular dyskinesis was found. We observed significant correlation between the sporting habits and scapular dyskinesis (p = 0.01). Significant correlation was observed between the posture and scapular dyskinesis (p = 0.01). Between the strength of pain and the dyskinesis, we found a significant correlation (p = 0.03). There was a significant correlation between the results of the McClure’s test and the tests showing muscle strength loss around the scapula (p = 0.01). Conclusion: In addition to elite athletes, scapular dyskinesis may also be significantly present in the average population and can play a key role in the development of shoulder pain. Orv Hetil. 2021; 162(15): 587–594.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Emese Nagygyörgy, Barbara Kovács, Éva Leiter, Márton Miskei, István Pócsi, László Hornok, and Attila Ádám

Stress sensitivity of three related phytopathogenic Fusarium species (Fusarium graminearum, Fusarium oxysporum and Fusarium verticillioides) to different oxidative, osmotic, cell wall, membrane, fungicide stressors and an antifungal protein (PAF) were studied in vitro. The most prominent and significant differences were found in oxidative stress tolerance: all the three F. graminearum strains showed much higher sensitivity to hydrogen peroxide and, to a lesser extent, to menadione than the other two species. High sensitivity of F. verticillioides strains was also detectable to an azole drug, Ketoconazole. Surprisingly, no or limited differences were observed in response to other oxidative, osmotic and cell wall stressors. These results indicate that fungal oxidative stress response and especially the response to hydrogen peroxide (this compound is involved in a wide range of plant-fungus interactions) might be modified on niche-specific manner in these phylogenetically related Fusarium species depending on their pathogenic strategy. Supporting the increased hydrogen peroxide sensitivity of F. graminearum, genome-wide analysis of stress signal transduction pathways revealed the absence one CatC-type catalase gene in F. graminearum in comparison to the other two species.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Mónika Knáb, Tibor Szili-Kovács, Klaudia Kiss, Márton Palatinszky, Károly Márialigeti, János Móga, and Andrea Borsodi

Karst areas belong to the most exposed terrestrial ecosystems, therefore their study have a priority task in Hungary, as well. The aim of this study was to compare the structure, activity and diversity of soil microbial communities from two distinct Hungarian karst areas (Aggtelek NP and Tapolca-basin). Soil samples were taken three times from 6 distinct sites, from different depths. Soil microbial biomass C (MBC), microbial biomass N (MBN), basal respiration (BRESP) and substrate induced respiration (SIR) were measured. The phylogenetic diversity of bacterial communities was compared by Denaturing Gradient Gel Electrophoresis (DGGE). The highest MBC, MBN, BRESP and SIR values were measured in the rendzina soil from Aggtelek. On the basis of biomass and respiration measurements, microbial communities differentiated mainly according to soil depths whereas DGGE profiles of bacterial communities resulted in groups mainly according to sampling sites.

Restricted access

It has previously been proved that sodium nitrite, infused prior to coronary artery occlusion or before reperfusion, results in marked antiarrhythmic effect in anaesthetized dogs. We have now examined whether this protection involves the modulation of gap junction (GJ) function by nitric oxide (NO), derived from nitrite administration under ischaemic conditions. Two groups of chloralose and urethane anaesthetized dogs, each containing 13 animals, were subjected to a 25 min period occlusion of the left anterior descending (LAD) coronary artery, followed by reperfusion. One group was infused with sodium nitrite (0.2 μmol/kg/min, i.v.), the other group with saline 10 min prior to reperfusion. The severities of arrhythmias and of ischaemia (epicardial ST-segment, total activation time), parallel with changes in myocardial tissue impedance, a measure of electrical coupling of gap junctions, were assessed during the experiments. Compared to the controls, nitrite infusion administered prior to reperfusion significantly attenuated the severity of ischaemia, the ischaemia-induced impedance changes and, consequently, the severity of arrhythmias, occurring during the 1B phase of the occlusion, and increase survival following reperfusion (0% vs. 85%). It is concluded that the marked antiarrhythmic effect of sodium nitrite is partly due, to the preservation of the electrical coupling of GJs by NO.

Restricted access
Central European Geology
Authors: Imre Czinkota, János Szanyi, Balázs Kovács, András Sebők, Ildikó Hajdok, and Márton Papp

This paper aims at determining the behavior of thermal water brought to surface and how this might impact reinjection wells and the rock during reinjection. The biggest problem is that reinjection wells are predisposed to choking. We searched for a method to examine this process, including a model for physico-chemical changes in the water—rock interaction. Two different samples of powdered rock (designated α and β) were analyzed using thermal water samples from production and reinjection wells. The pH shows significant differences between the samples from wells where free water treatment was carried out, and those from the aerated thermal waters, as well as for the rock sample. Basically, a decrease in sediment volume can be obtained by increasing the pH. The salt effect was more coherent. Its result was an interesting case of W-shaped graphs from the producing well. On the other hand there is virtually no difference between the samples with acid titration.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Célunk annak meghatározása volt, hogy a műfogsorragasztó folyamatos használata hogyan befolyásolja a nyugalmi kevert nyálszekréciót, a palatinalis és labialis kisnyálmirigy-szekréciót, illetve a szubjektív orofacialis sicca tüneteket. Módszer: 28, felső teljes lemezes fogpótlást viselő pácienst (átlagéletkor: 70 ± 10 év) vizsgáltunk. A háromhetes vizsgálat során a páciensek műfogsorragasztó krémet használtak, gyártói utasítás szerint. A szubjektív orofacialis sicca tünetek értékelésére 16 kérdéses kérdőívet alkalmaztunk. A nyugalmi kevert nyálszekréció meghatározása köptetéses módszerrel, a palatinalis és a labialis szekréció mérése Periotron® eszközzel, szűrőpapír korongokkal történt a kezdeti alkalommal, majd az első, második és harmadik hét végén. Statisztikai analízis: Az elemzéshez a következő próbákat alkalmaztuk: szubjektív adatok – χ2-teszt; nyálszekréciós adatok – ANOVA, Student-féle egymintás t-próba. Eredmények: A kérdőívre adott válaszok alapján a xerostomia gyakorisága, illetve intenzitása nem változott. A vizsgálat végére szignifikánsan nőtt a nyálukat sűrűnek érző páciensek aránya (p = 0,027), a többi szubjektív paraméter változatlan maradt. A nyugalmi kevert szekréció értékében sem tapasztaltunk szignifikáns változást (0. hét: 0,37 ± 0,36 ml/min; 3. hét: 0,39 ± 0,35 ml/min). A palatinalis szekréció szignifikánsan csökkent a harmadik hét végére (0. hét: 4,21 ± 3,96 µl/cm2/min; 3. hét: 2,21 ± 2,30 µl/cm2/min; p = 0,024), míg a labialis szekréció értékei nem változtak (0. hét: 3,99 ± 3,75 µl/cm2/min; 3. hét: 2,58 ± 3,39 µl/cm2/min). Következtetések: A kapott eredmények alapján a 3 hetes műfogsorragasztó-használat nem befolyásolja jelentősen sem az intraoralis, sem az extraoralis szárazsági tüneteket, így a szájszárazság érzetét sem. A palatinalis kis nyálmirigyek szekréciójának jelentős csökkenése kimutatható. Azonban, összhangban a korábban kapott eredményekkel, ez a jelenség nem befolyásolja szignifikánsan a nyugalmi kevert nyálszekréció értékét, annak ellenére, hogy a műfogsorragasztót használók megváltozott nyálkonzisztenciáról (sűrűbb nyál) számolhatnak be. Orv Hetil. 2018; 159(40): 1637–1644.

Open access