Absztrakt:

Bevezetés: A krónikus hidradenitis suppurativa (HS) egyetlen definitív, relapsusokat kiküszöbölő gyógymódja az érintett mirigyállomány teljes eltávolítása. Az így keletkezett hiányt pótolni kell. A rekonstrukciót leggyakrabban részvastag bőrrel (SSG) végzik, azonban az arteria thoracodorsalis perforátor (TDAP) fasciocutan lebeny alkalmazásával kedvezőbb funkcionális és esztétikai eredmény érhető el. Módszer: 2014. május és 2016. július között 14 betegnél történt HS miatti excisio utáni helyreállítás, két páciens esetében kétoldali. A rekonstrukció 15 alkalommal TDAP és egy esetben arteria thoracodorsalis kapilláris perforátor (TAPcp) lebennyel történt. Eredmények: A 16 lebeny közül kettő kivételével mindet egy domináns perforátor látta el. Egy esetben két domináns perforátor, egy további esetben kapilláris perforánsok látták el a lebenyt. A lebenyek mérete 6 × 8 és 10 × 15 cm között volt. 15 helyreállítás volt sikeres. Egy lebeny nekrotizált, valószínűleg a beteg együttműködésének hiánya miatt. Összefoglalás: Krónikus HS miatt végzett mirigyállomány-excisiót követően hiány keletkezik. Ennek rekonstrukciójában a TDAP-lebeny kiváló alternatívája az SSG által végzett helyreállításnak.

Bevezetés: A refluxbetegség a fejlett világban endémiás, civilizációs betegség. Kezelésében a megfelelően kivitelezett hiatusrekonstrukció, valamint antireflux-plasztika kiemelkedő hatékonyságú terápiás lehetőség. Mivel a műtéti beavatkozás célja alapvetően az életminőség javítása, másodlagosan a szövődménymegelőzés, a szubjektív panaszok változásának követése és kiértékelése kimagaslóan fontos e műtéti típus alkalmazásakor. Célkitűzés: Tanulmányunkban 2015. 12. 01. és 2020. 12. 31. között refluxbetegség kapcsán hiatusrekonstrukción, antireflux-plasztikán átesett betegek műtét előtti és műtét utáni, refluxbetegséghez társult életminőségét kívántuk elemezni. Módszer: Kérdőíves lekérdezést végeztünk prospektív módon, pre- és posztoperatíven egyaránt. A legfőbb vizsgált paraméterek a következők voltak: a mellkasi égő fájdalom mértéke, nyelési nehezítettség, gyomortartalom-visszaáramlás, mellkasi fájdalom, hányingerrel és hányással kapcsolatos panaszok, puffadás, a fenti panaszok miatt alkalmazott gyógyszerelés. Értékeltük továbbá a páciensek testtömegváltozását és az antirefluxgyógyszerek esetleges alkalmazását is. Eredmények: 65 beteg pre- és posztoperatív kérdőívét dolgoztuk fel. A fenti szubjektív panaszok mindegyike csökkent a posztoperatív utánkövetés idejére, a nyelési nehezítettség kivételével statisztikailag is szignifikáns módon. Minimális testtömegcsökkenést regisztráltunk. A savcsökkentő gyógyszerek alkalmazásának aránya jelentősen csökkent a műtétet követően. Megbeszélés: Műtéti eredményeink – a betegek műtét utáni elégedettségét, valamint életminőségük javulását vizsgálva – az ezen betegek ellátására szakosodott központok eredményeinek megfelelőek. Munkacsoportunk sikerrel adaptálta a refluxbetegség diagnosztikus és terápiás algoritmusait a helyi viszonyokhoz. Következtetés: A laparoszkópos hiatusrekonstrukció és a Toupet szerinti antireflux-plasztika megfelelő műtéti javallat mellett igen hatékony eszköz a refluxbetegséghez társult panaszok csökkentésében és az életminőség javításában. Orv Hetil. 2023; 164(2): 57–63.

A daganatos betegek kivizsgálása során a második tumor előfordulási esélye 15,2%, a harmadik tumoré 1,3%. A közlemény célja felhívni a figyelmet arra, hogy a szinkrón tumorok együlésben történő sebészi ellátása megfelelő szakmai háttérrel a betegek számára kifejezett előnyökkel jár. Az irodalomban nem találhatók protokollok a többes tumorok ellátására, többségében esetismertetések állnak rendelkezésre iránymutatásul. A dolgozatban részletezésre kerül a betegségek preoperatív stádiuma, a kivizsgálási protokoll, a műtét, valamint a szövettani eredmény. A közlemény bemutatja egy hármas tumor – szeméremtest-, rectum-, sigmatumor –, egy nagy kiterjedésű colontumor és endometrium-adenocarcinoma ellátását nyitott műtét során, valamint egy neoadjuváns kezelésen átesett betegnél rectum- és szinkrón endometrium-adenocarcinoma minimálinvazív műtétjét. A bemutatott három eset is bizonyítja, hogy a betegeknek kifejezetten előnyös az együlésben való műtéti megoldás, nem beszélve a költséghatékonyságról. A közleménynek nem témája a műtét utáni vagy adjuváns kezelés megvitatása, ennek eldöntése egyéni elbírálás alapján a kórházak multidiszciplináris szakbizottságainak feladata. Orv Hetil. 2023; 164(2): 70–75.

Összefoglaló. Bevezetés: A hiatus hernia egy anatómiai betegség; gyakoribb előfordulása idősebbeknél jelezheti, hogy a betegség idővel előrehalad, súlyosbodik. Elhanyagolt esetben szövődmények alakulhatnak ki, melyek növelhetik a perioperatív mortalitást. Célkitűzés: A laparoszkópos hiatusrekonstrukciók sebészetében szerzett műtéti tapasztalataink ismertetése mellett igyekeztünk statisztikailag alátámasztható korrelációt találni a rekeszizom-defektus anatómiai paraméterei, valamint a betegek életkora között. Módszer: Retrospektív tanulmányunk keretében elemeztük azon betegeinket, akik laparoszkópos hiatus hernia műtéten estek át egy 58 hónapos (2016. január–2020. október) vizsgálati periódus során. A rekeszi defektus méreteit endoszkópos vonalzóval a műtét közben megmértük, a hiatus oesophagei felszínét standard matematikai formula segítségével számoltuk ki. A sürgősséggel műtétre kerülő betegeink adatait külön elemeztük. Statisztikai analízis: A defektus mérete és a betegek életkora és magassága közötti korrelációt a Spearman-féle ró (ρ)-korreláció segítségével állapítottuk meg. A szignifikanciaszint p≤0,05 volt. Eredmények: Az elektív csoportban 142 operált páciensből 47 beteg mérési adatai feleltek meg a kritériumoknak. Az átlagéletkor 64,7 ± 12,7 év volt, 33 páciens volt nő (70,2%), az átlagos testtömegindex 28,8 ± 5,5 kg/m² volt. A defektus haránt átmérője és felszíne szignifikáns pozitív korrelációt mutatott a betegek életkorával (p≤0,05). Akut indikációval 5 beteg került műtétre; a defektus méretét illetően hasonló eredményeket tapasztaltunk, mint az elektív csoportnál, 2 esetben azonban súlyos szövődmények alakultak ki. Következtetés: A betegség mögött húzódó anatómiai okok jobb megértése és a megfigyeléseink alapján módosított sebésztechnika reményeink szerint csökkentheti a hosszú távú kiújulások számát a jövőben. Az időben elvégzett elektív beavatkozás alacsonyabb mortalitással, kevesebb szövődménnyel és rövidebb hospitalizációval jár együtt. Orv Hetil. 2021; 162(19): 754–759.

Summary. Introduction: Hiatal hernia is an anatomical disease, and the higher incidence for elderly patients suggests that it is progressing over time. Neglected cases can cause serious complications, raising perioperative mortality. Objective: We are presenting our experience in laparoscopic hiatal reconstructions. Our main goal is to find a statistical correlation between the anatomical parameters of the hiatal defect and the patients age. Method: Surgical data were reviewed retrospectively for patients who underwent laparoscopic hiatal hernia repair between January 2016 and October 2020. Dimensions of the hiatal defect were measured intraoperatively with an endoscopic ruler. The defect size was calculated using a standard formula. The acute surgeries were analyzed as a separate arm of the study. Statistical analysis: The correlation between the patients age and the size of the defect were calculated using Spearman’s rho (ρ) correlation. The level of significance was p≤0.05. Result: In the elective group, out of 142 patients 47 met the inclusion criteria. The mean age was 64.7 ± 12.7 years, 33 patients were women, and the mean BMI was 28.8 ± 5.5 kg/m². Patient age showed significant positive correlation with the transverse dimension and the size of the hiatal defect. 5 patients underwent surgery due to acute indications. We found similarities in the size of the defects; at 2 patients we documented severe complications. Conclusions: A better understanding of the underlying anatomical disorders and the consecutively modified surgical technique will hopefully reduce the long-term recurrencies in the future. The elective surgery performed in the right time results in lower mortality, less complications and shorter hospitalization time. Orv Hetil. 2021; 162(19): 754–759.