Absztrakt

A fájdalomcsillapító-túlhasználathoz társuló fejfájás a lakosság 1–2%-át érinti. Bármely fájdalomcsillapító rendszeres, havonta legalább 10 napon történő szedése kiválthatja, ezért minden olyan esetben gondolni kell rá, amikor korábban is panaszos betegek fejfájásának gyakorisága – nagyobb mennyiségben szedett fájdalomcsillapítók mellett – megnő. A kórkép leggyakrabban a 40–50 éves nőket érinti: kockázatát növeli a dohányzás, az elhízás, a depresszió, valamint a szorongásos zavar. Kialakulásában biológiai (genetikai megalapozottság, neurokémiai és neurofiziológiai eltérések) mellett pszichológiai, illetve életvezetési tényezők, így a fejfájásokra vonatkozó anticipátoros szorongás, a fájdalom katasztrofizálása, az ezek miatti kényszeres gyógyszerszedő magatartás is fontos szerepet játszanak. A fájdalomcsillapító-túlhasználathoz társuló fejfájás kezelésének elengedhetetlen része a kiváltó szer megvonása, a megvonási tünetek (köztük a rebound fejfájás) kezelése, a hatásos preventív terápia bevezetése, a komorbid betegségek kezelése, valamint a betegek megfelelő oktatása és pszichés támogatása. Mivel a visszaesés esélye megfelelő kezelés mellett is 30–40% lehet, alapvető fontosságú a megelőzés, amelyben az alapellátás szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Orv. Hetil., 2015, 156(30), 1195–1202.

Abstract

Gastroparesis, a form of gastrointestinal dysfunction and the increased risk for aspiration pneumonia are well known complications in patients with Parkinson’s disease. In our case report we demonstrate the case of an 83-year-old, bedridden male patient with Parkinson’s disease, who had a slowly progressing stomach dilation, gradually pushing the otherwise normal liver to a highly unusual craniodorsally rotated position.

Összefoglaló. A klasszikus esetben ortosztatikus fejfájást okozó, spontán intracranialis hypotensiót az esetek túlnyomó többségében a gerinccsatornában, annak nyaki-háti átmenetében, illetve a háti szakaszán található liquorszivárgás okozza. Meglévő kötőszöveti betegség, degeneratív gerincbetegségek, illetve kisebb traumák szerepet játszhatnak a szivárgás kialakulásában. Az ortosztatikus fejfájás létrejöttében szerepet játszhat a meningealis szerkezetek, érzőidegek és hídvénák vongálódása. A klasszikus pozicionális, ortosztatikus fejfájásban szenvedő betegek körében gondolni kell a spontán intracranialis hypotensio lehetőségére, és az agykoponya, illetve a gerinc kontrasztanyaggal végzett mágneses rezonanciás vizsgálata (MRI) javasolt. A kontrasztanyaggal végzett koponya-MRI-vel klasszikus esetben diffúz, nem nodularis, intenzív, vaskos pachymeningealis kontrasztanyag-halmozás, kitágult vénássinus-rendszer, subduralis effusiók és az agytörzs caudalis diszlokációja („slumping”) látható. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy az esetek 20%-ában ezen eltérések nem detektálhatók. Jó minőségű, randomizált, kontrollált vizsgálatok nem történtek, a kezelés hagyományokon alapul. Kezdetben általában konzervatív terápiát alkalmaznak (ágynyugalom, koffein- és folyadékbevitel), ennek hatástalansága esetén epiduralis sajátvér-injekció, epiduralis fibrinragasztó-injektálás, illetve sebészi terápia jöhet szóba. Orv Hetil. 2021; 162(7): 246–251.

Summary. Spontaneous intracranial hypotension, the classic feature of which is orthostatic headache, is most commonly caused by a cerebrospinal fluid leakage at the level of the spinal canal, in most cases at the thoracic level or cervicothoracic junction. Underlying connective tissue disorders, minor trauma, degenerative spinal diseases may play a role in the development of cerebrospinal fluid leaks. Traction on pain-sensitive intracranial and meningeal structures, particularly sensory nerves and bridging veins, may play a role in the development of orthostatic headache. In the case of patients with classic orthostatic headache, the possibility of spontaneous intracranial hypotension should be considered, and if suspected, brain magnetic resonance imaging (MRI) with gadolinium and additional spine MRI are recommended. Diffuse, non-nodular, intense, thick dural enhancement, subdural effusions, engorgement of cerebral venous sinuses, sagging of the brain are typical features on brain MRI, which, however, remain normal in up to 20 percent of patients with spontaneous intracranial hypotension. Unfortunately, no randomized clinical trials have evaluated the effectiveness of the various treatment strategies and no definitive treatment protocols have been established. In clinical practice, the first-line treatment of spontaneous intracranial hypotension is conservative (bed rest, caffeine and fluid intake). If conservative therapy is not effective, epidural blood patch, epidural fibrin glue, or surgical repair should be considered. Orv Hetil. 2021; 162(7): 246–251.

Abstract

Orbital varices are abnormally enlarged, thin walled veins in direct connection with normal orbital vessels. Stooping, bending, coughing or straining increase the venous tension and in this way can cause symptoms, such as bulging of the eyes (proptosis), orbital pain, bleeding, intermittent double vision. Small varices are managed by observation while larger lesions may require surgery. In our case report we demonstrate the case of a 72-year-old female patient with right sided retro-orbital pressure sensation for weeks, and exophthalmos with blurred vision for 1 week. MR investigation proved the presence of a partially thrombosed orbital varix on the right side, and a smaller, non-thrombosed varix on the left side. Observation was agreed, and the symptoms resolved spontaneously after several weeks.