Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Máté Tamáska x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Hajnal István sajátos történelemszemléletét a racionális, tehát haszonelvű és a szokásalapú, tradicionális társadalomformák kettőssége határozza meg. A racionális szellemű Római Birodalom és a szintén racionális szellemiségű újkor közé ékelődött be a szokásszerű középkor a maga szövevényes, átláthatatlan társadalomszerkezetével. Hajnal elméleti és gyakorlati munkáiban egyaránt hangsúlyozza, hogy az újkor látványos technikai fejlődésének gyökereit a középkor társadalmi viszonyaiban kell keresni, ahol a szakmák képviselőit nem szorították a piaci viszonyok bizonytalanságai. Elidőzhettek az anyagnál, megtapasztalhatták tulajdonságait. A tudományos világban úgy mondhatnánk: volt idő és energia az alapkutatásokra. Az írás a gazdag hajnali anyagból a malmok példáját kiemelve igyekszik illusztrálni az állítást.  Hajnal nem foglalkozott kiemelten az építészet kérdéskörével. Jelen dolgozat szerény eszközeivel elsőként tesz kísérletet a hajnali társadalomelmélet építészettörténeti vonatkozásainak felvillantására, a társadalomformák és építészeti stílusok néhány összefüggésének feltárására: hogyan hatott a széttagozódott középkori munkaszervezet az additív tér- és tömegkompozíciók kialakulására; hogyan racionalizálódott a gótika korában az építészeti munkaszervezet, hogyan jelent meg az egyre egységesebb építészeti teljesítmény.  Utalok a kolostorok és a plébániaegyházak viszonyára is: míg az előbbi - társadalmilag és építészetileg - egyaránt az antik örökség racionalitását őrizte meg, addig a plébánia vált a közvetítő kapoccsá a tágabb, szokásszerű környezet felé. Az erős központi hatalom bátran támaszkodhat a kolostorszervezetre. Ez különösen az európai peremterületeken szembeötlő. A Magyar Királyságban a kolostorok és az uralkodói építkezések korai megjelenése még tisztán nyugati mintákat követ. Központi akarat és erő elegendőek a megvalósításhoz. A szilárdabb formákat létrehozó társadalom fejlődésének azonban időre van szüksége. A falusi, városi plébániaegyházak csak több évszázados fejlődés után, a helyi hagyományokat is magukba foglalva terjedtek el tömegesen. Végül utalok a középkori magyar építőtevékenységnek a népi kultúrában, sok esetben kényszerből fennmaradt vonatkozásaira.

Restricted access

Komárom Duna-partjának várostörténete a kezdetektől 1945-ig

Urban history of the Danube riverbank of Komárom from the beginnings to 1945

Építés - Építészettudomány
Author:
Máté Tamáska

A tanulmány célja, hogy Komárom városfejlődésén keresztül bemutassa a város és a Duna-part, illetve a Duna két partjának történeti kapcsolatrendszerét. Komárom szerkezetének sajátossága kiemelt hadászati jelentősége, amelyet elsőként, mint török kori végvár élt meg. Ebben az időben a Duna túlpartján feltehetően már korábban létező településkezdeményezések elpusztultak. A 18. században, mint kereskedőváros, jelentős fejlődést tudhat magáénak, ám gazdasági jelentősége ellenére városképe egyszerű maradt. A 19. századtól ismét erőd jellege válik a meghatározóvá, a Duna-part stratégiai hídfőit elfoglalják a katonai létesítmények. Csupán a 20. század első évtizedeiben kerül sor a déli és az északi part egybekapcsolására, ami nemcsak a hidat jelenti, hanem az északi hídfő körül akkoriban kiépülő reprezentatív teresedést és parkot is. A két világháború között a frissen egyesített várost határ szeli ketté. A közös városi zónát, így mindenekelőtt a hídfők környékét, illetve általában a Duna-partokat elfoglalják az ipari létesítmények. A két város közé ékelődő ipari zóna azóta is meghatározó szerkezeti eleme a városnak.

Restricted access

1956 városképi emlékezete Budapesten. A Corvin köz és az Üllői út újjáépítése

Memory of urban places. The Rebuilding of urban places after 1956 (Budapest, Corvin köz, Üllői út)

Építés - Építészettudomány
Author:
Máté Tamáska

A tanulmány az 1956-os harcok nyomán keletkezett városképi változásokat elemzi. Rámutat a harcok jellege és az újjáépítés közötti összefüggésekre. Összevetve a második világháború utáni helyzettel 1956 eseményei inkább pontszerű beavatkozásokat tettek szükségessé. Mindemellett a tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a gyors helyreállítást nemcsak a romos városkép eltüntetésének igénye sarkallta, de a többezres (kb. 10 000) számokban mérhető lakásfoglalási hullám is, amely jellegénél fogva destabilizálta a rendszert.

Noha szerte a városban folytak az újjáépítési munkák, a Corvin köznek és az Üllői útnak – mint a forradalom leghíresebb helyszínének – az újjáépítése önálló elemzést igényel. Ennek oka, hogy 1957–1959 között az úgynevezett „kilenc ház” felépítésével új városépítészeti együttes jött lére. A nagykörúti kereszteződés az akkori forgalmi elveknek megfelelő térszerű kiképzést és két új, a modern építészet visszatérését tükröző saroképületet kapott (tervező Csics Miklós). Az új városképben a modern építészet markáns jelenléte mellett a meglévő műemléki épületek is hangsúlyos szerepet kaptak. Így nem csupán az Iparművészeti Múzeum nyert kedvezőbb rálátást, de a forradalomban komoly szerepet játszó Kilián laktanyát sem „büntették”, hanem eredeti formájában állították helyre. A Corvin köz és környékének megújítása egy átfogó városszépítési akció (árkádosítás, portálépítések, sortatarozás) keretébe illeszkedett. A Perényi Imre által koordinált munkálatok nem titkolt célja volt a Kádár-rendszer formálódó identitásának városképi megjelenítése. Az 1956 előtti helyzettel ellentétben, mikor is a túlzott, propaganda célú gesztusok jellemezték a várostervezést (pl. Sztálin-szobor), az új Budapest a hétköznapi rend és normalitás iránti igényekre és a fogyasztás élénkítésére (portálok, presszók) koncentrált.

Restricted access