Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for

  • Author or Editor: Mónika Fekete x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A rutinszerű molekuláris citogenetikai vizsgálatok bevezetése lehetővé tette, hogy a gyermekkori acut lymphoid leukaemiák bizonyos génszintű, eddig ismeretlen elváltozásait is feltárjuk. Különös jelentőségű a negatív prognosztikai értékű, ritkán előforduló citogenetikai kórképek felismerése, amikor azok közismerten jó kórjóslatú elváltozásokkal társulnak. A jelen tanulmányunkban egy gyermekkori B-sejtes ALL-re jellemző, új citogenetikai elváltozást, a 21-es kromoszóma intrakromoszomális amplifikációját ismertetjük, amely a többi kockázati tényezőtől függetlenül magas rizikócsoportú terápiát igényel, és amely egy jó prognosztikai értékű elváltozással, a rejtett 12;21-es kromoszóma-transzlokációval társult.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors:
Irén Haltrich
,
Monika Csóka
,
Gábor Kovács
, and
György Fekete

Absztrakt

Gyermekkori akut limfoid leukémiában a citogenetikai vizsgálat eredménye független prognosztikai tényező, különböző rizikócsoportokba történő besorolási szempont; a terápiás szerekkel szembeni érzékenységet vagy rezisztenciát is befolyásolhatja. Jelen tanulmányunkban 30 újonnan diagnosztizált vagy recidivált leukémiás gyermek G-sávos kariotípusát valamint a TEL/AML1 és az ABL/BCR fúziós gén, a p16 (9p21) tumorszuppresszor gén és az MLL gén interfázis-fluoreszcens in situ hibridizáció (I-FISH) vizsgálatát értékeljük. G-sávos kariotípus-analízissel az esetek felében találtunk klonális kromoszómaelváltozást. Az előbbi módszert I-FISH technikával kiegészítve, a betegek 70%-ában azonosítottunk kórjóslati szempontból jelentős számbeli vagy szerkezeti ALL-specifikus eltérést. Hét betegnél (19%) a hagyományos citogenetikai vizsgálat tárt fel olyan komplex szerkezeti eltérést, mely a célzott I-FISH vizsgálattal nem volt kimutatható. Az AML1 gén emelkedett kópiaszáma (30%) összhangban volt a G-sávval azonosított hiperdiploid kariotípusok 21-es kromoszómát érintő számbeli eltéréseivel. Egy betegnél az AML1 gén 5–6 kópiáját azonosítottuk, egy másiknál a der(21)-esen volt látható az AML1 gén amplifikációja, miközben a homológ kromoszóma AML1 génje a TEL/AML1 fúzióban vett részt. A gyermekkori B-sejtes ALL jó prognosztikai értékű rejtett transzlokációját, a t(12;21)(p13;q22)-et négy betegnél azonosítottuk, egynél a TEL gén deléciójával társult. Egy másik betegnél a TEL deléciója volt az egyedüli anomália. A 9p21 tumorszuppresszor régió mikrodelécióját 8 betegnél (23%) identifikáltuk, a G-sávos kariotípusban csak két betegnél volt detektálható a deléció. Egy betegnél a 9p21-deléció mellett Philadelphia kromoszómát és a 17-es kromoszóma monoszómiáját azonosítottuk. Az I-FISH és a hagyományos citogenetikai módszer együttes alkalmazása lehetőséget nyújt a citogenetikai kép részletesebb azonosítására, a gyermekkori leukémiák prognózisának pontosabb megítélésére és így az egyénre szabott és hatásosabb terápia kiválasztására.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ágnes Fehér
,
Mónika Fekete
,
János Tamás Varga
, and
Ildikó Horváth

Absztrakt:

Bevezetés: A védőoltásokkal szembeni bizalmatlanság már az orvosok körében is tapasztalható. Fontos, hogy a fiatal orvosgenerációk megfelelő tájékozottsággal rendelkezzenek, betegeiket meg tudják győzni az oltások hasznosságáról, maguk jó példát mutassanak e téren. Célkitűzés: A tanulmány célkitűzése a Semmelweis Egyetem általánosorvostan-hallgatóinak vakcinológiai ismereteit, valamint a védőoltásokhoz való hozzáállásukat felmérni a ’Népegészségtan és preventív medicina’ oktatása előtt és után. A kanyaró és a hepatitis B-vírus elleni védőoltások mellett hangsúlyt kapott a hallgatók véleménye az influenza elleni védőoltásról és hatékonyságáról. Módszer: Az adatgyűjtés önkéntes résztvevőkkel, anonim, önkitöltéses kérdőívekkel történt. Az oktatás és az átoltottság közötti összefüggés igazolása Pearson-féle korreláció számításával és egytényezős varianciaanalízissel történt. Eredmények: Tanulmányunkban rávilágítunk a vakcinológia oktatását követő ismeret- és attitűdváltozás mértékére. Az orvostanhallgatók tudása hiányos, negatív attitűdökkel rendelkeznek az influenza elleni oltással kapcsolatban. A válaszadók általánosságban hasznosnak tartották a védőoltásokat, azonban az influenza elleni vakcinát a kitöltőknek csak a kétharmada vélte fontosnak. A hallgatók influenzaátoltottsága oktatás előtt 6,5%, az oktatást követően 24% volt. A statisztikai számítások igazolták az összefüggést az oktatás és az átoltottság mértékének emelkedése között. A hallgatók kétharmada (67,8%) volt tisztában azzal, hogy az influenza elleni oltóanyagot járvány idején is be szabad adni. Meglepő módon a kézmosás fontosságának nagyobb szerepet tulajdonítottak a védőoltásnál az influenza megelőzésében. Következtetések: Az oktatás jelentősége vitathatatlan a leendő orvosok szemléletének, felelősségtudatos magatartásának alakításában. Megbízható tudást kell szerezniük, hogy gyakorló orvosként meggyőzzék betegeiket a fertőző betegségek primer prevenciója leghatékonyabb eszközének igénybevételéről. Szemléletváltás szükséges, hogy a védőoltással – megszakítva a fertőzési útvonalat – nemcsak a saját, de a környezetük, ezáltal a betegeik egészségének védelmét is szolgálják. Orv Hetil. 2019; 160(30): 1193–1199.

Open access

Az ómega-3 zsírsavak pótlásának klinikai értéke krónikus obstruktív tüdőbetegségben

Clinical value of omega-3 polyunsaturated fatty acid supplementation in chronic obstructive pulmonary disease

Orvosi Hetilap
Authors:
Mónika Fekete
,
Gergő Szőllősi
,
Anna Noémi Németh
, and
János Tamás Varga

Összefoglaló. Bevezetés: Civilizált világunk, miközben látszólag túltáplált, ómega-3-hiányban szenved. A hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavak számos anyagcsere-megbetegedés (például elhízás, 2-es típusú diabetes mellitus, szív- és érrendszeri megbetegedések) kialakulásában játszhatnak szerepet. A halolajban lévő zsírsavak erősítik az immunrendszert, csökkentik a koleszterin- és trigliceridszintet, csökkentik a gyulladást. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a többszörösen telítetlen zsírsavak bevitelének monitorozása, valamint a tüdőfunkcióval és az életminőséggel való kapcsolatuk értékelése krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD). Módszer: Kérdőívünket az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Légzésrehabilitációs Osztályán, 2019. március 1. és 2020. március 1. között 40 év feletti COPD-s betegek körében vettük fel. Az életminőség mérésére a betegségspecifikus Szent György Légzési Kérdőívet alkalmaztuk, a légzésfunkciós és antropometriai adatokat az egészségügyi elektronikus nyilvántartási rendszerből nyertük ki. Eredmények: A betegek medián életkora 66 (IQR 60–73) év volt, a nemek közötti megoszlást tekintve 47,5% férfi és 52,5% nő. A medián BMI 26,0 (IQR 21,7–30,6) kg/m2, a FEV1 (ref%) 48,0 (IQR 38,1–55,3) volt. Az ómega-3 zsírsavakat a betegek 4,7%-a (n = 19) szedi rendszeresen, elsősorban kezelőorvosa javaslatára, a javasolt napi dózisban (0,25–0,50 g/nap). Esetükben jobb életminőséget tapasztaltunk (65,8 [52,4–79,7] vs. 72,2 [56,2–88,6]; p = 0,044), kevesebb társbetegséggel rendelkeztek (hypertonia: 10 [52,6%] vs. 275 [72,1%]; p = 0,066), kevesebb gyógyszert használtak (gyors hatású béta-2-agonista: 5 [25,3%] vs. 197 [51,7%]; p = 0,031), alacsonyabb volt a fellángolások száma (1 [1–3] vs. 2 [1–4]; p = 0,029), és nagyobb volt a 6 perces sétatávolság (300 [177–387] vs. 251 [150–345]; p = 0,121). Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy a többszörösen telítetlen zsírsavak bevitele összefüggésben lehet az életminőséggel COPD-s betegekben. Vizsgálatunk szerint a betegek ómega-3-bevitele nem kielégítő – eredményeink alapján szeretnénk felhívni a figyelmet e zsírok fogyasztásának fontosságára. Orv Hetil. 2021; 162(1): 23–30.

Summary. Introduction: Our civilized world, while seems to be overweight, suffers from omega-3 deficiency. Long-chain polyunsaturated fatty acids can play a role in the development of many metabolic diseases (e.g., obesity, type 2 diabetes mellitus, cardiovascular disease). Fatty acids in fish oil strengthen the immune system, reduce cholesterol and triglyceride levels, have been proven to be beneficial, reduce inflammation. Objective: The aim of our study was to monitor the intake of polyunsaturated fatty acids and to evaluate their relationship with lung function and quality of life in patients with chronic obstructive pulmonary disease (COPD). Method: Our questionnaire was completed at the Department of Pulmonary Rehabilitation of the National Koranyi Institute for Pulmonology between March 1, 2019 and March 1, 2020 among COPD patients over 40 years of age. We used the disease-specific St. George’s Respiratory Questionnaire to measure the quality of life; the respiratory function and anthropometric data were extracted from the electronic health record system. Results: The median age of the patients was 66 (IQR 60–73) years, with a gender division of 47.5% male and 52.5% female. The median BMI was 26.0 (IQR 21.7–30.6) kg/m2, and the median FEV1 (%pred) was 48.0 (IQR 38.1–55.3). In the form of a dietary supplement, 4.7% (n = 19) of patients take omega-3 fatty acids regularly, mainly on the recommendation of their doctor, at the recommended daily dose (0.25–0.50 g/day). Among them, we detected a better quality of life (65.8 [52.4–79.7] vs. 72.2 [56.2–88.6]; p = 0.044), had fewer comorbidities (hypertension: 10 [52.6%] vs. 275 [72.1%]; p = 0.066), consumed fewer drugs (short-acting bronchodilators: 5 [25.3%] vs. 197 [51.7%]; p = 0.031), had fewer exacerbations (1 [1–3] vs. 2 [1–4]; p = 0.029), and higher six-minute walking distance (300 [177–387] vs. 251 [150–345]; p = 0.121). Conclusion: Our results suggest that the intake of polyunsaturated fatty acids may be related to the quality of life in COPD patients. According to our study, the intake of omega-3 in patients is unsatisfactory, and based on our results, we would like to draw attention to the importance of consuming these fats. Orv Hetil. 2021; 162(1): 23–30.

Open access

A krónikus obstruktív tüdőbetegség metabolikus következményei

Metabolic consequences of chronic obstructive pulmonary disease

Orvosi Hetilap
Authors:
Mónika Fekete
,
Vince Fazekas-Pongor
,
Gergő Szőllősi
, and
János Tamás Varga

Összefoglaló. Bevezetés: Krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) az obesitas mellett a csökkent fizikai aktivitás nagymértékben fokozza a metabolikus szindróma kialakulásának valószínűségét. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt felmérni a metabolikus szindróma prevalenciáját COPD-ben, valamint azt, hogy milyen mértékben függ össze az életkorral, a nemmel, a társbetegségekkel, a tüdőfunkció károsodásának mértékével, a tápláltsági állapottal, a fizikai terhelhetőséggel és az életminőséggel. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Légzésrehabilitációs Osztályán fekvő betegek körében 2019. július 1. és december 31. között. A véletlenszerűen kiválasztott 300, 40 év feletti betegnek ismertük az antropometriai, légzésfunkciós vizsgálati eredményét és laboratóriumi paramétereit. Adatokat gyűjtöttünk a dohányzási szokásokról, az előző évi exacerbatiók számáról és a kortikoszteroidok használatáról is. Az életminőség mérésére a betegségspecifikus Szent György-féle Légzési Kérdőív magyar nyelvre validált változatát használtuk. A metabolikus szindrómát a Nemzetközi Diabetes Szövetség kritériumai alapján határoztuk meg. Eredmények: A metabolikus szindróma a betegek 72%-ánál fordult elő, férfi: 65,9% nő: 77,2% (p = 0,031). A metabolikus szindrómás betegek esetében rövidebb 6 perces sétatávolságot mértünk ([m] 250 [150–330] vs. 295 [162–360]; p = 0,384), és szignifikánsan több volt az előző évi exacerbatiók száma (3 [0–6] vs. 1 [1–2]; p<0,001) a nem metabolikus szindrómás betegekhez képest. A BMI-re történő stratifikáció után a metabolikus szindróma jelenléte nagyobb volt BMI≥25 kg/m2 esetén. A hasi elhízás, a magas vérnyomás, a hyperlipidaemia és a hyperglykaemia szignifikánsan gyakoribb volt BMI≥25 kg/m2 esetén (p<0,001). Következtetés: Eredményeink azt sugallják, hogy a metabolikus szindrómás betegekben megnő az együttes morbiditási index, különösen azok körében, akik túlsúlyosak vagy elhízottak. Ezért a COPD-s betegekben nagyon fontos időben felismerni és megfelelően kezelni a metabolikus szindrómát. Orv Hetil. 2021; 162(5): 185–191.

Summary. Introduction: Both obesity and the lack of physical activity among chronic obstructive pulmonary disease (COPD) patients increase the risk of developing metabolic syndrome. Objective: The goal of our study was to assess the prevalence of metabolic syndrome among COPD patients and to examine its correlation with age, gender, comorbidities, lung function values, nutritional status, exercise capacity, and quality of life. Method: A cross-sectional study was performed at the Department of Pulmonary Rehabilitation of the Hungarian National Korányi Institute for Pulmonology between July 1st and December 31st, 2019. A total of 300 patients aged over 40 were selected at random. Anthropometric data were collected along with lung function values, laboratory parameters, smoking status, the number of exacerbations in the previous year, and the use of corticosteroids. Quality of life was measured by the validated Hungarian, COPD-specific Saint George Respiratory Questionnaire. Metabolic syndrome was defined according to the International Diabetes Federation criteria. Results: Metabolic syndrome affected 72% of COPD patients (male: 65.9%, female 77.2%; p = 0.031). In patients with metabolic syndrome, shorter 6-minute walking distance was measured ([m] 250 [150–330] vs. 295 [162–360]; p = 0.384) and the number of exacerbations in the previous year was significantly higher (3 [0–6] vs. 1 [1–2]; p<0.001) compared to patients with no metabolic syndrome. After stratification for BMI, metabolic syndrome was more frequent in the case of BMI≥25 kg/m2. Central adiposity, hypertension, hyperlipidemia, and hyperglycemia were also significantly more frequent among patients with BMI≥25 kg/m2 (p<0.001). Conclusion: Our results suggest that the co-morbidity index increases in patients with metabolic syndrome, especially in overweight or obese patients. Therefore, early detection and appropriate treatment of metabolic syndrome in patients with COPD is very important. Orv Hetil. 2021; 162(5): 185–191.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Mónika Fekete
,
Judit Pákó
,
Gergő Szőllősi
,
Krisztina Tóth
,
Mónika Szabó
,
Dorottya Horváth
, and
János Tamás Varga

Absztrakt:

Bevezetés: COPD-ben szenvedő betegeknél kóros tápláltsági állapot alakulhat ki a gyulladásos citokinek termelődése, valamint a beszűkült étrend miatt. Célkitűzés: A COPD-s betegek tápláltsági állapotának kombinált rizikószűrése, a testtömeg rendellenességének és kapcsolatának vizsgálata a légzőszervi és funkcionális paraméterekkel, valamint e rendellenességek életminőségre gyakorolt hatásának elemzése. Módszer: A tápláltsági rizikó kombinált szűrését végeztük MUST (Malnutrition Universal Screening Tool) kérdőívvel és a bioelektromosimpedancia-analízis elvén működő InBody 170 géppel, valamint OMRON BF511 testösszetétel-elemző mérőkészülékkel az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Légzésrehabilitációs Osztályán 2019. január 1. és december 31. között, 40 év feletti COPD-s betegek körében. Eredmények: A betegek medián életkora 66 (IQR 61–72) év, a medián BMI 24,5 (IQR 19,1–29,7) kg/m² volt; a 110 COPD-s beteg közül 32% (n = 35) alultáplált volt, és 45% (n = 49) akaratlanul fogyott az előző évben. Az alultáplált betegek gyengébb tüdőfunkcióval rendelkeztek (FEV1ref%: 36 [IQR 29–49]), mint a normál súlyú (FEV1ref%: 46 [IQR 35–52]) vagy túlsúllyal rendelkező (FEV1ref%: 46 [IQR 39–57]) betegek, életminőségük szignifikánsan gyengébb volt (65,63 vs. 56,59 vs. 47,23; p = 0,045). Szignifikáns korrelációt találtunk a BMI – FEV1ref% (ρ = 0,26; p = 0,007) és a BMI – exacerbatiók száma között (ρ = 0,37; p = 0,008). Következtetés: Megállapítottuk, hogy az alultáplált COPD-s betegek gyengébb tüdőfunkcióval és rosszabb életminőséggel rendelkeznek, valamint azt is, hogy a kóros tápláltsági állapot kialakulásának magas kockázata miatt COPD-s betegeknél javasoljuk a tápláltsági állapot rizikójának kombinált szűrését és a táplálásterápia hatékonyságának vizsgálatát. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1711–1719.

Open access

Abstract

Background

Near-infrared spectroscopy (NIRS) technology can evaluate muscle metabolism and oxygenation. NIRS-based oximeters can measure skeletal muscle oxygen delivery and utilization during static and dynamic work non-invasively. Our goal was to assess the value and usability of NIRS technology in chronic obstructive pulmonary disease (COPD) rehabilitation program.

Methods

Forty patients with COPD participated in a 4-week inpatient rehabilitation program that included breathing exercises and personalized cycle/treadmill training adjusted to the functional capacity, physical activity and comorbidities of the patients. A NIRS muscle oxygen monitor was used to measure tissue oxygenation and hemoglobin levels. Total hemoglobin index, average muscle oxygenation, minimal and maximal muscle oxygenation were recorded before and after the rehabilitation program.

Results

Rehabilitation resulted improvement in 6 min walking distance (6MWD:335.3 ± 110. vs. 398.3 ± 126.2 m; P < 0.01), maximal inspiratory pressure (MIP: 57.7 ± 22.7 vs. 63.6 ± 18.0 cmH2O; P < 0.01), chest wall expansion (CWE: 2.84 ± 1.26 vs, 4.00 ± 1.76 cm; P < 0.01), breath hold time (BHT: 25.8 ± 10.6 vs. 29.2 ± 11.6 s; P < 0.01) and grip strength (GS: 24.9 ± 11.9 vs. 27.0 ± 11.4 kg; P < 0.01). Quality of life improvement was monitored by COPD Assessment Test (CAT: 17.00 ± 8.49 vs. 11.89 ± 7.3, P < 0.05). Total hemoglobin index (tHb: 12.8 ± 1.3% vs. 12.8 ± 1.4), average muscle oxygenation (SmO2: 67.5 ± 14.4% vs. 65.2 ± 20.4%) showed a tendency for improvement. Maximal muscle oxygenation decreased (SmO2 max: 98.0 ± 20.5% vs. 90.1 ± 14.3%; P < 0.01). Minimal muscle oxygenation increased (SmO2 min: 42.6 ± 12.6% vs. 54.8 ± 14.3%; P < 0.01).

Conclusions

NIRS results showed that muscle oxygenation and microcirculation can be described as a high-risk factor in COPD patients. The 4-week rehabilitation improves functional parameters, quality of life and tissue oxygenation levels in COPD patients.

Open access
Physiology International
Authors:
Ágnes Fehér
,
Zsófia Szarvas
,
Andrea Lehoczki
,
Mónika Fekete
, and
Vince Fazekas-Pongor

Abstract

Purpose

The goal of our review was to gather information on the most important community-acquired and hospital-acquired co-infections among coronavirus disease 2019 (COVID-19) patients, and to examine not only the effect of these co-infections on disease outcomes but also to identify the possible risk factors that predispose COVID-19 patients to co-infections.

Methods

Medline (PubMed) and Google Scholar were searched for relevant articles published between January 1st, 2020, and September 31st, 2021, on the topic of co-infections among COVID-19 patients.

Results

Among community-acquired and hospital-acquired co-infections, bacterial and fungal co-infections are equally frequent, followed by viral co-infections that affected a relatively smaller portion of patients. Overall, co-infections were more frequent in the hospital than at the community level. Risk factors for acquiring co-infections include male gender, longer length of hospital stay, presence of supportive treatment, such as ventilation, the admission to intensive care units, the administration of medications, such as steroids or antibiotics, and certain blood parameters, such as high C-reactive protein or lymphopenia. The presence of co-infections could aggravate the COVID-19 disease severity, prolong the healing time of patients, and lead to worse disease outcomes overall.

Conclusion

Co-infections may increase the mortality of COVID-19 patients, especially in the hospital setting. Paying closer attention to hygiene, adhering to diagnostic and therapeutic protocols, implementing antimicrobial stewardship programs could decrease the occurrence of co-infections and lead to improved outcomes for COVID-19 patients.

Open access

Abstract

Functional conditions like lung function and exercise capacity are important limiting factors of chest surgery in lung cancer with co-morbidities (chronic obstructive pulmonary disease (COPD) and other chronic respiratory diseases). Pulmonary rehabilitation has a favourable effect on the cardiovascular system, metabolism, respiratory and peripheral muscles and lung mechanics. Our aim was to assess the role of pre-, post- and peri-operative pulmonary rehabilitation in lung cancer in this review. We sought to size up the importance of pulmonary rehabilitation in patients undergoing surgery with or without (neo)adjuvant treatment, radiotherapy, chemotherapy, chemoradiotherapy, major physiological impairments and complications. Searches were performed in PubMed and ClinicalTrials.gov databases using the terms “exercise”, “rehabilitation”, “small cell lung cancer”, “non-small cell lung cancer”, “exercise capacity”, “chest surgery” and “quality of life” from inception to February 7th, 2022. Pulmonary rehabilitation has been recognized as an effective intervention to reduce lung cancer related symptoms and improve the pulmonary function, lung mechanics, chest kinematics, respiratory- and peripheral muscle function, physical activity and quality of life (QoL) of the patients. In conclusion, this review shows positive, highly encouraging and effective results of pulmonary rehabilitation in terms of the patients' lung function, functional mobility and quality of life. The tools for complex pulmonary rehabilitation have evolved considerably over the past two decades, thus this research has been conducted on a variety of studies about this subject and serves as a synthesis of the systematic and meta-analytic reviews.

Open access