Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Mónika Sándor x
Clear All Modify Search

Elméleti háttér: A serdülők egészség-magatartása több tényezőegyüttes által meghatározott. Az egészség védelmében szerepet kapnak úgy az egyéni, személyiségbeli faktorok, mint a szociális kontextus tényezői. Cél: A serdülői önértékelés és megküzdés egészségvédő magatartásokkal való kapcsolatának vizsgálata. Módszerek: A serdülőkori egészség-magatartási szokásokat (Health Behaviour in School-aged Children kérdőív), a globális önértékelést (Rosenberg-féle Önértékelési Skála) és a megküzdési stílust (Konfliktusmegoldó Kérdőív) vizsgáló kérdőíveket alkalmaztunk. Az általunk vizsgált minta 447, 17—18 éves, 11—12. osztályos középiskolás tanulót foglal magába, 191 fiút (42,7%) és 256 lányt (57,3%). Eredmények: A magas önértékeléssel jellemzett serdülők több egészségvédő magatartást tanúsítottak. A pozitív önértékelés továbbá a magas szintű életminőség előrejelzője volt. Az életminőség (H = 37,04; p = 0,043) és az önértékelés magasabb szintjei (H = 43,74; p = 0,008) szignifikáns összefüggéseket mutatott a problémacentrikus megküzdési mechanizmusokkal. Az érzelemcentrikus megküzdés pedig alacsonyabb önértékeléssel (H = 36,36; p = 0,020) és kevesebb testmozgás végzésével (H = 23,83; p = 0,048) járt együtt. Következtetések: A megküzdés módok, valamint az önértékelés a serdülőkori egészségvédő magatartás fontos meghatározói.

Restricted access

Summary

A jelen vizsgálat a fejlődéslélektani vizsgálatok azon sorába tartozik, amelyek azt kívánják feltárni, hogy miként fejlődik a társas jelenségek megértése a gyermekkor során. A választott interperszonális jelenség a versengés volt, amely a gyerekek életének számos helyszínén (családban, játszótéren, óvodában, iskolában) előfordul._

Restricted access

A tanulmány a Bombi és munkatársai (Bombi, Pinto és Cannoni, 2007) által kifejlesztett PAIR (Pictorial Assessment of Interpersonal Relationship) rajzelemző eljárást ismerteti, mely módszer segítségével a 6–14 éves gyermekek interperszonális kapcsolatokat ábrázoló rajzai elemezhetők és hasonlíthatók össze hat fő szempont mentén (kohézió, távolítás, hasonlóság, érték, érzelmek és konfliktus). Az eljárás olyan kommunikációs eszközként kezeli a rajzokat, mely kiválóan alkalmas a gyermekek szociális világról, társas jelenségekről és társas érzelmekről való tudása tudományosan megbízható megismerésére. Segítségével feltárható hogyan értelmezik a gyermekek az interperszonális jelenségeket (például barátság, versengés, együttműködés stb.), a társadalmi státuszt (szegény, gazdag), milyen módon differenciálnak a különböző társas kapcsolatok között (például baráti és testvérkapcsolat, győztes és vesztes), és hogyan észlelik ugyanazon kapcsolatot különböző feltételek mentén (például harmonikus és konfliktustelített testvéri kapcsolat). A módszer lehetőséget ad arra is, hogy a gyerekek által megjelenített társas interakciókat és az ezeket kísérő érzelmeket egységes rendszerben lehessen értelmezni. Az eljárás előnyei közé tartozik, hogy objektív, kidolgozott komplex rendszerrel rendelkezik a diádikus interperszonális kapcsolatok (két teljes alakban ábrázolt személy) elemzésére, és a klinikai rajzvizsgálatokkal szemben jól alkalmazható olyan fejlődés-szociálpszichológiai kutatásokban is, amelyekben a gyerekek társas kapcsolati tudását kívánják vizsgálni. A jelen tanulmány célja, hogy a részletes ismertetéssel beemelje ezt a rajzos vizsgálatot a hazai fejlődés szociálpszichológiai vizsgálati módszerek sorába.

Restricted access

A gyermekkori versengés jelensége sokat vizsgált terület, azonban kevés azon kutatások száma, amelyek a versengés kimeneteleinek, a győzelemnek és vesztésnek gyermeki reprezentációját kívánják mélyrehatóan feltérképezni.

Jelen vizsgálat célja a győzelem és a vesztés fogalmának, valamint a két szituációban megjelenített győztes és vesztes viszonyának a feltárása volt kisiskolások képi reprezentációjában, rámutatva esetleges nemi és iskolatípus-beli (magas tanulmányi követelményű és átlagos) különbségekre is. A vizsgálat alapját 30 kisiskolás (átlag életkor: 8,6 év) győzelemmel és vesztéssel kapcsolatos rajza képezte. A 30 győzelem és 30 vesztés rajz elemzése a PAIR módszer (Pictorial Assessment of Interpersonal Relationship, BOMBI, PINTO és CANNONI, 2007) segítségével történt, mely hat szempont (kohézió, távolítás, hasonlóság, érték, érzelmek és konfliktus) mentén vizsgálja az interperszonális kapcsolatokat.

Az eredmények alapján elmondható, hogy a 8–9 éves gyerekek képesek a győztes és a vesztes érzelmi állapotát és a győztes és a vesztes perspektíváját rajzaikban világosan elkülöníteni. A győztes és vesztes, valamint kettőjük kapcsolata másképp reprezentálódik, ha a győzelem a kontextus, mint ha a vesztés. Ez arra utal, hogy a győztes és vesztes interperszonális kapcsolata más érzelmekkel és kapcsolati törekvésekkel jár, attól függően, hogy a győztes vagy a vesztes perspektívájából éli át a gyerek.

A győzelem domináns és kiemelt pozíciót jelent a győztes számára, a győztes gyakrabban lát rá a vesztesre, szélesebb a perspektívája, mint a vesztesnek, és a győztest mind a győzelem mind a vesztés rajzokon szignifikánsan értékesebbnek ábrázolják. A győztes perspektívájából készült rajzokon a győztes értékesebbnek ábrázolódik, a győztes és a vesztes kapcsolata közelebbi, közöttük nagyobb az összetartás, mint a vesztes perspektívájából készült rajzokon. Ezzel összhangban a győzelmet a középpontba helyező ábrázolásokon a vesztes kevésbé elégedetlen, mint a vesztést a középpontba helyezőkön, és a győzelem rajzokon kevesebb konfliktust jelenítenek meg a gyerekek a győztes és a vesztes között, mint a vesztés rajzokon. A kutatás bizonyos nemi és iskolatípus-beli különbségeket is feltárt.

Restricted access

A környezet és a saját énkép által támasztott egyre növekedő elvárások, a személyiségbeli és motivációs rendszer sajátosságai, valamint az előzetes tapasztalatok alapján rögzült válaszadási módok egyaránt befolyásolják az agresszív viselkedés sajátosságait és az alkalmazott megküzdési stílust a serdülők körében. Jelen tanulmányban célunk a serdülők agresszív megnyilvánulásainak jobb megértése, valamint a megküzdés sajátosságainak feltérképezése volt. Vizsgálatunk az agresszió kifejezésének nemek és életkor szerinti különbözőségeit, valamint az agresszió és a megküzdés kapcsolatát elemzi. Eszközeink a magyarországi populációra adaptált Spielberger-féle Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, valamint a megküzdési stílust vizsgáló Lazarus és Folkman-féle Konfliktusmegoldó Kérdőív, Rózsa és mtsai adaptációja után. A vizsgált minta 148 serdülőt tartalmaz a 9–12. évfolyamos korcsoportból, átlagéletkoruk 17 év volt. Eredményeink szerint a fiúk és a lányok agressziója hasonló mértékűnek bizonyult, ugyanakkor a két nem megküzdési stílusa különbözött. A lányok inkább alkalmaznak érzelmi megküzdést és a visszahúzódást, mint a fiúk. Ugyanakkor az általunk vizsgált mintában az érzelmi indíttatású cselekvések és a visszahúzódás következetes alkalmazása figyelhető meg a megküzdés folyamatában. Az agresszió mind a problémacentrikus, mind az érzelemcentrikus megküzdés formáiban jelen van, azonban az utóbbi esetén az agresszió kifejezési formáinak jelenléte nyilvánvalóbb.

Restricted access

Absztrakt

A kisiskoláskori versengéssel kapcsolatos kutatási eredmények alapján a 8–9 éves gyerekek számos aspektusból összehasonlítják teljesítményüket társaik teljesítményével (Ruble és Frey, 1991). Ugyancsak ezen eredmények alapján elmondható, hogy a kisiskolás gyerekek pozitívan viszonyulnak a versengéshez (Sándor és mtsai, 2005), valamint szívesen és sokat versengenek, és különösen érzékenyek a versengő játékokban elért győzelemre és vesztésre (Underwood és mtsai, 1999).

Vagyis a szakirodalom és saját vizsgálataink alapján a versengés a kisiskoláskorban lényegében életkori sajátosságnak tekinthető, és hozzátartozik az ilyen életkorú gyerekek iskolai és iskolán kívüli életéhez. Ugyanakkor nincs a szakirodalomban olyan vizsgálat, amely azt kívánta volna feltárni, hogy a versengést gyakran megélő 8–9 évesek milyen fogalmat alakítanak ki erről a jelenségről, milyen szociális reprezentációval rendelkeznek a versengéshez hozzátartozó győzelemről és vesztésről, és milyen érzelmi és viselkedéses reakciók azok, amelyeket a jelenséghez tartozónak ismernek fel. A jelen vizsgálat ezt a hiányt kívánta pótolni.

A vizsgálatban összesen 67 gyermek vett részt: 33 fiú és 34 lány, két budapesti általános iskola második osztályos tanulói. A vizsgálatnak ebben a fázisában a gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy a vizsgált versengéssel, győzelemmel, illetve vesztéssel kapcsolatban mondjanak minél több olyan szót, amelyek a vizsgált fogalmakkal kapcsolatosak.

A gyerekek által a három fogalommal kapcsolatban adott asszociációk elemzése a szociális reprezentációk elméleti keretein belül mind a Verges-féle (Verges, 1994), mind az AGA (Asszociatív Csoport Analízis) technikával (Szalay és Brent, 1967) megtörtént.

A két elvégzett vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a Verges-féle asszociációs módszerrel kapott eredmények összhangban vannak az AGA-módszerrel kapott eredményekkel. Az asszociációs vizsgálatok alapján csakúgy, mint a korábbi rajzos vizsgálataink alapján (Fülöp és Sándor, 2008) a 8–9 éves gyerekek a versengés fogalmát elsősorban mint versenyt, ezen belül is leginkább mint sportversenyt értelmezik, vagyis a versengésnek a világos szabályok szerint zajló, szervezett, strukturált formáját ismerik a legjobban. A fogalmat kevésbé kötik a legfőbb életterületeikhez, a családhoz és az iskolához.

A győzelem és a vesztés érzelmileg erősen telített fogalmak, a győzelem egyértelműen pozitív a vesztés pedig negatív érzelmeket idéz. Különösen igaz ez a lányokra, akiknek a reprezentációjában mind a győzelemmel, mind a vesztéssel kapcsolatban több érzelem fejeződik ki.

A fiúkra jellemzőbb, hogy a versengés kapcsán több olyan fogalmat idéznek (autóverseny, foci, boksz stb.), amelyek megfelelnek a hagyományos férfi nemi sztereotípiáknak és jellemzőbben kapcsolnak a három fogalomhoz csapatsportot, mint a lányok.

Restricted access
Authors: Vera Faigl, Mónika Keresztes, Alíz Márton, Hedvig Fébel, Margit Kulcsár, Sándor Nagy, Sándor Cseh, László Solti and Gyula Huszenicza

Seasonal differences in the resumption of postpartum ovarian activity, milk production and periparturient metabolic status were investigated in lactating non-suckling dairy Awassi sheep in two consecutive experiments. In Experiment 1, autumn-lambing (AL, n = 27) and spring-lambing (SL, n = 37) ewes were investigated. Ovarian activity was monitored by means of individual progesterone (P4) profiles from day 5 to day 100 post partum. Most of the AL dams (89%) ovulated till day 35 after parturition and became cyclic thereafter. Incidence of persistent corpus luteum (CLP) and short luteal phases (sCL) was frequent (18% and 29%, respectively) among non-conceiving dams. In contrast, only 24% of the SL ewes ovulated before day 35. P4 levels during the luteal phase were lower in cyclic animals, and the cycle was longer in SL than in AL animals. No CLP or sCL was detected in the spring-lambing group, and 61% of SL ewes remained acyclic till the end of the trial. Lactation length was significantly longer in SL dams than in AL ewes (P = 0.008). According to the plasma metabolites (BHB, NEFA) and metabolic hormones (insulin, IGF-I, thyroxine) examined, negative energy balance did not appear in any of the animals. However, seasonal differences were seen in IGF-I and thyroxine levels, which were higher in the SL dams. In Experiment 2, influence of additional lighting was studied in autumn-lambing ewes. The long-day photoperiod (LD, n = 23) group was exposed to artificial light from sunset till midnight (approx. 16 h light/8 h dark) from some weeks before the expected date of delivery in mid-September until the end of December. The control group (n = 25) experienced only natural daylength. The first postpartum ovulation tended to occur later in the LD animals than in the controls (P = 0.047). The lactation of the LD group tended to be longer (P = 0.061). NEFA, BHB, insulin, IGF-I and thyroxine levels did not differ between the groups. Conclusions: (i) The ovarian function of the Awassi population is seasonal under temperate continental climate conditions. (ii) The first postpartum ovulation of non-suckling, autumn-lambing dams may occur very early, even before the completion of uterine involution. (iii) Additional artificial lighting may delay the time of first postpartum ovulation in AL ewes. (iv) Postpartum negative energy balance is unlikely to occur in dairy Awassi ewes even in high-producing intensive systems.

Restricted access
Authors: Vera Faigl, Mónika Keresztes, Margit Kulcsár, Sándor Nagy, Zsuzsanna Keresztes, Georgios Amiridis, László Solti, Gyula Huszenicza and Sándor Cseh

The objective of this study was to evaluate the effect of long-term melatonin treatment applied during the non-breeding season on semen characteristics, endocrine function of testicles and baseline level of insulin-like growth factor-I (IGF-I) in Awassi rams kept in the temperate continental zone of Europe and used as semen donors in an artificial insemination (AI) programme. On 23 February (day 0), slow-release melatonin implants were inserted subcutaneously into rams (n = 8). Control animals (n = 8) received no treatment. In both groups, basic semen parameters (concentration, total motility, fast and slow forward motility, morphology), GnRH-induced testosterone response and basal IGF-I concentration were evaluated on days 0, 47 and 71. No differences were found in concentration of spermatozoa, total motility, and numbers of spermatozoa with fast and slow progressive motility and normal/abnormal morphology between the melatonin-treated and the control group. However, in melatonin-treated animals, basal and GnRH-induced testosterone levels were slightly elevated on day 47 and became significantly higher on day 71 (P < 0.05) as compared to controls. There was no difference in plasma IGF-I levels between the groups. In conclusion, slow-release melatonin applied during the non-breeding season improves testicular testosterone production but does not influence the semen characteristics and the IGF-I level of semen donor Awassi rams used in an AI programme and kept in the temperate continental zone of Europe.

Restricted access
Authors: Péter Ragályi, Botond Bernhardt, Márk Rékási, Eszter Draskovits, Sándor Molnár, Mónika Molnár, József Kutasi and Nikolett Uzinger

Összefoglalás

Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézetének kísérleti állomásain nyírlugosi savanyú és őrbottyáni karbonátos homoktalajon szabadföldi kísérletben vizsgáltuk bioszén, bioszénre oltott és bioszénhez kevert saját hordozóján lévő baktérium oltóanyagos kezelés, valamint önmagában alkalmazott oltóanyag hatását kukorica elemösszetételére és elemfelvételére. A 4 kezelés 4 szinttel lett beállítva: 0, 3, 15 és 30 t ha-1 bioszén, valamint kombinációnként változóan 0-tól 2,1x1011–1x1013 CFU ha-1 oltóanyaggal. A kísérlet 4 ismétléssel 64 parcellát eredményezett mindkét helyen ismétlésenként véletlen blokk elrendezésben. A 20 m2-es (4x5 m) parcellák szélén körben 1 m szegélyt hagytunk, így a nettó parcella 6 m2 (2x3 m) területű volt. A műtrágyázás az ajánlott NPK ásványi műtrágya dózisának felével történt. A vegetációs időszak csapadékellátottsága messze elmaradt az 50-éves átlagtól és a kukorica tesztnövény optimális vízellátottságától, így a terméshozamok is alacsonyak maradtak, különösen a nyírlugosi talajon.

A növényminták vizsgálatokhoz való előkészítését, valamint elemösszetételét a hatályos Magyar Szabványok alapján határoztuk meg.

A növényi N és Mg koncentrációkban a kezelések nem okoztak változást. Az emelkedő bioszenes kezelések hatására a foszfortartalom a savanyú talajon enyhén nőtt a kukorica földfeletti részeiben, míg a karbonátoson alapvetően csökkent a szár+levélben, mely a bioszén+oltóanyag kezelésben szignifikáns volt. A K-tartalom látványosan, a nyírlugosi talajon átlagosan 61%-kal, az őrbottyánin 87%-kal nőtt a szár+levélben a legmagasabb dózisú bioszenes kezelések hatására. A növényi Ca-tartalom az őrbottyáni talajon eleve magasabb volt, ami a bioszenes kezelések hatására enyhén csökkent, a nyírlugosin viszont nőtt. A Zn-tartalom a szár+levélben mindkét termőhelyen csökkent az emelkedő bioszenes kezelések hatására. Az önmagában alkalmazott oltóanyag emelkedő adagjai nem okoztak változást a növényi összetételben.

A bioszenes kezelési dózisokkal többnyire emelkedő terméshozam miatt az elemhozamban markánsabb különbségek adódtak. A nyírlugosi talajon a kontrollhoz képesti növekmény a legmagasabb bioszenes kezelési szinteken N és K felvétel esetében 2-szerest meghaladó, a P, Ca és Mg felvételnél átlagosan sorrendben 67%, 73% és 57% a szár+levélben, a szemben pedig 2-3-szoros. Ez utóbbi a Zn hozamára is igaz volt, míg a szár+levélben csak enyhe növekedést mutatott. Az őrbottyáni talajon a szár+levélben 40% körüli N növekményt mértünk, a P, K, Ca felvételben elsősorban a szem esetében enyhe csökkenést tapasztaltunk, míg a Mg és Zn esetében gyakorlatilag nem volt hatása a bioszenet tartalamzó kezeléseknek.

A bioszénnel együtt alkalmazott oltóanyag egyes esetekben a legmagasabb növényi N, P és K felvételt eredményezte, így a két anyag kölcsönös pozitív hatása feltételezhető. Az önmagában alkalmazott oltóanyag szintén segítette a N felvételét.

Open access