Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Mónika Szabó x
Clear All Modify Search

Antibiotics are usually studied on pure cultures of a single bacterial strain, whereas multi-species communities that inhabit human niches and the biosphere are generally ignored. The modification of quorum sensing (QS) is investigated in a system involving a co-existing signal producer and sensor bacterial cells. A pure culture of merely one bacterial species is quite rare in any niche. The interactions of different bacterial species may therefore be of special importance in pathogenicity, antibiotic resistance and signal transmission.In the present study the authors investigated the QS in model experiments involving several Gram-positive and Gram-negative bacterial species isolated from human infections or laboratory strains. The effects of various compounds on QS were studied in mixed bacterial populations during the incubation period of 24–48 h. As the simplest example of co-existing cell populations, the N-acyl homoserine lactone producing Ezf 10–17 was applied with Chromobacterium violaceum 026 as sensor.The signal of QS transmission between the co-existing QS system and pathogenic bacteria isolated from various patients was found to be modified by certain bacterial cells. The bacterial-bacterial interactions in a mixed flora can change the classical signal transmission in the microbial community and should therefore be taken into consideration in rational chemotherapy.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Frigy, Márta Germán-Salló, Lehel Máthé and Mónika Szabó

Absztrakt:

A diabetes és szívelégtelenség társulása igen gyakori, ugyanakkor a két kórkép patofiziológiája és kórlefolyása is számos ponton találkozik. Napjainkban a rendelkezésre álló antidiabetikus gyógyszerek spektruma rendkívül széles, a klasszikus szerektől (inzulin, biguanidok, szulfanilureák) a legmodernebbekig (gliptinek, gliflozinok) terjed. Ezeknek a gyógyszereknek a cardiovascularis hatásai sokrétűek, ismeretük fontos a mindennapi gyakorlatban, ugyanis előnyben részesül a szívelégtelenség szempontjából biztonságos szerek alkalmazása. Munkánk áttekintést nyújt az egyes gyógyszercsoportokról – a hatásmechanizmus, valamint a főbb képviselők bemutatása után ismertetjük a cardiovascularis rendszerre és ezen belül a szívelégtelenségre gyakorolt hatásokat, megemlítve a fontosabb klinikai vizsgálatok eredményeit is. Az adatok egyértelműen alátámasztják a metformin és a gliflozinok kedvező és a thiazolidindionok káros hatását szívelégtelenségben. A többi gyógyszercsoport alkalmazása megengedett szívelégtelenség esetén, de fontos a dekompenzáció jeleinek folyamatos monitorozása. Orv. Hetil., 2017, 158(5), 163–171.

Restricted access

Elméleti háttér: A Rosenberg (1965) által kidolgozott Önértékelés Skálát világszerte számos kutatásban alkalmazzák az önértékelés konstruktumának mérésére. A kérdőív különböző változatainak faktorstruktúráját hazai mintákon Urbán, Szigeti, Kökönyei és Demetrovics (2014), illetve Rózsa és V. Komlósi (2014) vizsgálták. Cél: A tanulmányban ellenőrizzük a Rosenberg Önértékelés Skála (RSES-H) egy alternatív fordítási változatának faktorstruktúráját, a kérdőív strukturális invarianciáját, valamint bemutatjuk pszichometriai jellemzőit. Módszer: Négy, felnőtt válaszadókkal folytatott kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat (N = 1702, 674 férfi, 1025 nő) adatait elemezzük. Az RSES-H mellett mértük az élettel való elégedettséget, az élet értelmességét, illetve a társas kívánatosság irányába való torzítást is. Eredmények: Az RSES-H faktorstruktúrája megfelelt a korábban közölt bifaktoriális modellnek (egy általános önértékelés faktor, illetve két „módszertani faktor” a pozitív és negatív szövegezésű tételekre), továbbá invariánsnak mutatkozott az egyes alminták között. A skála belső konzisztenciája valamennyi mintában jónak bizonyult (Cronbach-alfa ≥ 0,857). Az önértékelés szintje jelentős mértékben függetlennek bizonyult a szociodemográfiai változóktól (kor, nem, iskolai végzettség), illetve a társas kívánatosságtól, és megfelelő konvergens validitást mutatott más pozitív pszichológiai mérőeszközökkel, így az élettel való elégedettséggel (r = 0,440; p < 0,001) és az élet értelmességének megtapasztalásával (r = 0,415; p < 0,001). Következtetések: A Rosenberg Önértékelés Skála általunk alkalmazott változata megbízható és érvényes mérőeszköz, mely jól alkalmazható az általános önértékelés szintjének felmérésére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Fekete, Judit Pákó, Gergő Szőllősi, Krisztina Tóth, Mónika Szabó, Dorottya Horváth and János Tamás Varga

Absztrakt:

Bevezetés: COPD-ben szenvedő betegeknél kóros tápláltsági állapot alakulhat ki a gyulladásos citokinek termelődése, valamint a beszűkült étrend miatt. Célkitűzés: A COPD-s betegek tápláltsági állapotának kombinált rizikószűrése, a testtömeg rendellenességének és kapcsolatának vizsgálata a légzőszervi és funkcionális paraméterekkel, valamint e rendellenességek életminőségre gyakorolt hatásának elemzése. Módszer: A tápláltsági rizikó kombinált szűrését végeztük MUST (Malnutrition Universal Screening Tool) kérdőívvel és a bioelektromosimpedancia-analízis elvén működő InBody 170 géppel, valamint OMRON BF511 testösszetétel-elemző mérőkészülékkel az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Légzésrehabilitációs Osztályán 2019. január 1. és december 31. között, 40 év feletti COPD-s betegek körében. Eredmények: A betegek medián életkora 66 (IQR 61–72) év, a medián BMI 24,5 (IQR 19,1–29,7) kg/m² volt; a 110 COPD-s beteg közül 32% (n = 35) alultáplált volt, és 45% (n = 49) akaratlanul fogyott az előző évben. Az alultáplált betegek gyengébb tüdőfunkcióval rendelkeztek (FEV1ref%: 36 [IQR 29–49]), mint a normál súlyú (FEV1ref%: 46 [IQR 35–52]) vagy túlsúllyal rendelkező (FEV1ref%: 46 [IQR 39–57]) betegek, életminőségük szignifikánsan gyengébb volt (65,63 vs. 56,59 vs. 47,23; p = 0,045). Szignifikáns korrelációt találtunk a BMI – FEV1ref% (ρ = 0,26; p = 0,007) és a BMI – exacerbatiók száma között (ρ = 0,37; p = 0,008). Következtetés: Megállapítottuk, hogy az alultáplált COPD-s betegek gyengébb tüdőfunkcióval és rosszabb életminőséggel rendelkeznek, valamint azt is, hogy a kóros tápláltsági állapot kialakulásának magas kockázata miatt COPD-s betegeknél javasoljuk a tápláltsági állapot rizikójának kombinált szűrését és a táplálásterápia hatékonyságának vizsgálatát. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1711–1719.

Open access
Acta Biologica Hungarica
Authors: Éva Tékus, Mónika Kaj, Edina Szabó, Nikolett Szénási, Ildikó Kerepesi, Mária Figler, R. Gábriel and Márta Wilhelm

Several studies have described high correlation of salivary and blood lactate level during exercise. Measuring the effectiveness and intensity of training, lactate concentration in blood, and lately in saliva are used.The aim of our study was to evaluate the correlation between the concentration and timing of salivary and blood lactate level in endurance athletes and non-athletes after a maximal treadmill test, and to identify physiological and biochemical factors affecting these lactate levels.Sixteen volunteers (8 athletes and 8 non-athletes) performed maximal intensity (Astrand) treadmill test. Anthropometric characteristics, body composition and physiological parameters (heart rate, RR-variability) were measured in both studied groups. Blood and whole saliva samples were collected before and 1, 4, 8, 12, 15, 20 min after the exercise test. Lactate level changes were monitored in the two groups and two lactate peaks were registered at different timeperiods in athletes. We found significant correlation between several measured parameters (salivary lactate — total body water, salivary lactate — RR-variability, maximal salivary lactate — maximal heart rate during exercise, salivary- and blood lactate −1 min after exercise test). Stronger correlation was noted between salivary lactate and blood lactate in athletes, than in controls.

Restricted access

An 11-year-old, Hungarian half-bred stallion was presented with a history of mixed left hindlimb lameness of 6 months duration. Subchondral bone cyst of the medial femoral condyle and injury of the medial meniscus were diagnosed. Osteochondral autograft transplantation (mosaic arthroplasty) was performed, taking grafts from the less weight-bearing medial border of the medial femoral trochlea of the affected limb, and transplanting them into the cyst during arthroscopy. The lameness was evaluated prior to and one year after the operation with a motion analysis system during treadmill exercise. Considerable improvement of the lameness and the clinical signs as well as successful transplantation of the grafts, and a new hard joint cartilage surface of the medial femoral condyle could be detected during follow-up arthroscopy. Osteochondral autograft transplantation seems to bee a possible alternative for treating subchondral cystic lesions of the medial femoral condyle in horses. A new technique for the surgical treatment of a subchondral cystic lesion of the medial femoral condyle in the horse is described.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Máté Szász, Mária Hajdú, Natasa Pesti, Mónika Domahidy, Katalin Kristóf, ákos Zahár, Károly Nagy and Dóra Szabó

Biofilm-forming Staphylococcus epidermidis strains are common cause of the periprosthetic infection. The treatment of the periprosthetic infection is very problematic, so the prevention of these infections by an antibiotic containing prothesis could be an option for prevention.The purpose of the present study was to examine the in vitro effects of drug delivery systems (DDSs), namely Wax 1 and Wax 2 with different vancomycin content: 0.5, 1, 2 and 4 mg. In order to control the antibacterial activity of DDSs killing curve study was performed and in order to determine the antibiotic release and the antibiotic peak concentration from the DDSs biological assay was carried out.The time kill curve studies showed, that both DDSs with all vancomycin concentration decreased significantly the bacterial counts, however, Wax 2 with 4 mg vancomycin significantly decreased the bacterial count than all the other groups.The vancomycin release was the best with the highest peak concentration from DDSs with 4 mg vancomycin contain; it was significantly better than in the other groups, however, no significant difference was observed between Wax 1 and Wax 2 in this respect.These findings suggest that Wax 2 with 4 mg vancomycin content could be a potential agent for clinical use.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Regina Lukács, Gábor Sándor, Miklós Resch, Antal Szabó, György Barcsay, Mónika Ecsedy, Zsuzsanna Szepessy, Zoltán Zsolt Nagy and András Papp

Absztrakt:

Bevezetés: A patológiás myopia világszerte a látásvesztés egyik meghatározó oka, jelentős részben a még aktív, dolgozó korosztályt érintve. Az egyik jelentős, látást veszélyeztető komplikáció patológiás myopiában a chorioidea-neovascularisatio. Célkitűzés: A patológiás myopia talaján kialakult subfovealis érújdonképződések intravitrealis ranibizumabkezelése eredményességének vizsgálata. Módszer: Retrospektív analízisünk során 14 beteg (életkor: 61 ± 17 év) 14 szemén patológiás rövidlátás talaján kialakult subfovealis érújdonképződéseket kezeltünk intravitrealis ranibizumabbal, szükség szerinti adagolási móddal. Vizsgáltuk a legjobb korrigált távoli látóélesség, a chorioidea-neovascularisatiós laesio magasságának változását és a beadott injekciók számát. Eredmények: A legjobb korrigált látóélesség a kiindulási 55,8 ± 19,3 betűről az első év végére 64,8 ± 15,5 betűre (p = 0,0414), a követési idő végére 62,6 ± 16,3 betűre (p = 0,2896) javult. Az átlagos követési idő 19,7 ± 23,9 hónap, az átlagos injekciószám 2,8 ± 2,1 volt. Négy szemen a látóélesség a kezelés ellenére tovább romlott. Következtetések: Az intravitrealis ranibizumab a patológiás rövidlátás talaján kialakult érújdonképződések hatékony kezelési módja. Néhány szemen a kezelés ellenére tovább romlik a látóélesség. Orv. Hetil., 2017, 158(15), 579–586.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Balazs Ittzes, Eva Szentkiralyi, Zoltan Szabo, Istvan Z. Batai, Ors Gyorffy, Tamas Kovacs, Istvan Batai and Monika Kerenyi

Abstract

Infection is one of the most feared hospital-acquired complications. Infusion therapy is frequently administered through a central line. Infusions facilitating bacterial growth may be a source of central line-associated bloodstream infections. On the other hand, medications that kill bacteria may protect against this kind of infection and may be used as a catheter lock.

In this study, we examined the impact of amiodarone on bacterial growth. Amiodarone is used for controlling cardiac arrhythmias and can be administered as an infusion for weeks. Standard microbiological methods have been used to study the growth of laboratory strains and clinical isolates of Staphylococcus aureus, Staphylococcus epidermidis, Pseudomonas aeruginosa, Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, and multidrug-resistant Acinetobacter baumannii in amiodarone. The minimum inhibitory concentration (MIC) of amiodarone was determined. Bacterial growth from in use amiodarone syringes and giving sets was also investigated.

Most examined strains were killed within 1 min in amiodarone. The other strains were killed within 1 h. The MICs of amiodarone were <0.5–32 μg/mL.

Amiodarone infusion is unlikely to be responsible for bloodstream infections as contaminating bacteria are killed within 1 h. Amiodarone may also protect against central line infections if used as a catheter lock.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tímea Rengeiné Kiss, Anikó Smudla, Elek Dinya, László Kóbori, László Piros, József Szabó, Zoltán Máthé, Sándor Illés, Tamás Mándli, Tamás Szabó, Mónika Szabó, Szabolcs Tóth, Gellért Tőzsér, Csaba Túri, Balázs Füle, Péter Kanizsai and János Fazakas

Absztrakt:

Bevezetés: A májtranszplantáció során a haemostasis a hagyományos alvadásifaktor-szintekkel és a viszkoelasztikus tesztekkel monitorizálható, nem szokványos megközelítése a coagulatiósfaktor-specifikus vérveszteség dinamikus követése. Célkitűzés: Kutatásunk célja az alvadásifaktor-specifikus vérveszteség alapján kiszámolt térfogati tartalékok vizsgálata, a vér- és faktorkészítmény-mentes májtranszplantáció első 48 órájában a Child–Pugh-score tükrében is. Módszer: 59, vér- és faktorkészítményt nem igénylő, májtranszplantált beteg hagyományos alvadásifaktor-szintjeit, viszkoelasztikus paramétereit és faktorspecifikus vérveszteségeit elemeztük Gross-metódus segítségével, kiindulási és „coagulopathiás” triggerszintek alapján. A haemostasistartalékokat Child–Pugh-osztályozás szerint is összehasonlítottuk. A hagyományos laboratóriumi vizsgálatok és a faktorspecifikus térfogati tartalékok kiszámítása a májtranszplantáció előtt (T1), végén (T2) és 12–24–48 órával utána (T3–T4–T5) történt. A viszkoelasztikus tesztek eredményeit a májtranszplantáció előtt (T1) és végén (T2) rögzítettük. Eredmények: A műtét végére az alapszintről a fibrinogén 1,2 g/l-rel, míg a protrombin és az V-ös, a VII-es és a X-es faktor 26–40%-kal csökkent. A posztoperatív időszakban a fibrinogénszint 0,9 g/l-rel (T2–T4, p<0,001), míg a II-es, az V-ös, a VII-es és a X-es faktor szintje 12–30%-kal emelkedett (T3–T5, p<0,001). A viszkoelasztikus tesztek paraméterei a normáltartományban maradtak a műtét végén is (T1–T2). A haemostasis-össztartalék 61%-os csökkenést mutatott az operáció végére (p<0,001), azonban a posztoperatív második napra elérte a kiindulási érték 88%-át. A kiindulási tartalékok a Child–Pugh A csoporthoz viszonyítva a dekompenzált Child–Pugh B és C csoportnál 36–41%-kal alacsonyabbak voltak, a 48. órára azonban a különbség már nem volt szignifikáns. Következtetés: A haemostasis térfogatalapú megközelítése kiegészíti a hagyományos laboratóriumi vizsgálatokat és a viszkoelasztikus teszteket, mivel dinamikusan jelzi a haemostasis aktuális tartalékát faktoronként, és a „leggyengébb láncszemet” mutatja meg a rendszerben. Orv Hetil. 2020; 161(7): 252–262.

Open access